Dunántúli Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 239-268. szám)
1982-09-13 / 251. szám
Néró, mint kocsiversenyző olimpiai bajnok A négyesfogat A z utóbbi húsz év legnagyobb mozisikere Baranyában a Ben Húr című amerikai film, amit annak idején, nem sokkal bemutatása után 11 Oscar-dijjal tüntettek ki. Hozzánk ugyan húsz év késéssel érkezett, de az izgalmasan álmos, áltörténelmi cselekmény, s főként a látványosság igy sem maradt hatástalan a nézők körében. S aki csak látta a filmet — még az esetleges fanyalgók is — a legjobb jelenetnek a kocsiverseny néhány rövid percét tartják. Bravúros rendezői és operatőri munka, nem is beszélve a kaszkadőrökről. A jelenet népszerűségéhez persze nagyban hozzájárult az a história is. hogy a felvételek közben jó néhány ló nyakát törte, sőt néhányon azt is tudni vélik, hogy a kaszkadőrök között is volt áldozat. Ez azonban valójában a Ben Húr némafilmes változatának a legendája, vagy éppenséggel igaz története. A négyes, vagy kettes fogatú kétkerekű kocsik, amelyeket állva hajtanak, ismertek voltak a hettitáknál, egyiptomiaknál, majd a perzsáknál is, mint harci eszközök. Az ókori görögöknél viszont elsősorban sportcélra használták ezeket a fogatokat. A kocsiversenyek a 25. ókori olimpián időszámítás előtt 680-ban szerepeltek először versenyszámként. Olyany- nyira népszerűek lettek, hogy az i. e. 4. századra már háttérbe szorították az atlétikát is. A sport kezdett cirkusszá fajulni, hiszen a kocsifogatok és néha a versenyzők is az előkelő gazdagok tulajdonában voltak, s a győztesnek járó babérkoszorú a politikai propaganda eszköze volt. Amikor a rómaiak meghódították a görög földeket a hellének sportkultuszából elsősorban a kocsiversenyeket vették át, s náluk is cirkuszi látványosság volt inkább, mint sport. Igen előkelő támogatói, sőt versenyzői is akadtak a cirkuszi sport- versenyeknek. A leghirhedtebb közöttük Néró császár, aki különösen kedvelte a kocsiversenyeket, s nagyon jó fogathajtónak és lovasnak képzelte mp- gát. A 211. olimpiát az ő parancsára tolták el két évvel, hogy a cirkusszá fajuló versenyekre alaposan félkészülhessen. Az plimpián valamennyi kocsiverseny-számban győztesnek hirdettette ki magát, pedig a 10-es fogatú kocsijából kiesett a verseny során, de a megfélemlített versenybíróság előzékenyen visszasegítette a császárt a kocsiba, noha ezt a versenyszabályok tiltották. Volt egy különös politikai ve- tülete is a római kocsiversenyeknek: a gyorsan megalakuló szurkolótáborok valóságos politikai pártokká váltak. Egy- egy versenyen egyszerre négy kocsi vágott neki a távnak: kettő kék és kettő zöld színben. Egy-egy szín nagyon sokszor politikai irányzatot, vagy hatalmi csoportosulást jelképezett. S ha köztudott volt, hogy például a császár a zöldeket kedveli, akkor a kékeknek szurkolni ellenzéki magatartásnak számított, vagy legalábbis könnyelműségnek. Hogy milyen politikai jelentősége volt a kocsiversenyeknek, az a Római Birodalom örökösében, Bizáncban mutatkozott meg leginkább, amikor már a kereszténység államvallás volt. A vallási irányzatok is gyakran a kocsiversenyek színében jelentkeztek, s a kékek és a zöldek pártjával komolyan számolnia kellett a mindenkori uralkodónak is. Justinianus császár alábecsülte szerepüket, ezért a két párt összefogott ellene és megostromolták a palotáját. Ez volt az 532-ben lezajló Ni- ka-felkelés, amely a kocsiversenyzők győzelmi buzdításáról kapta a nevét, s csak hatnapos véres harc után tudta leverni a hadsereg Belizár tábornok vezetésével. S a szurkolókat nemcsak kékre-zöldre verték, de valóságos tömegmészárlást rendeztek közöttük. D. I. Európai a gond A Neue Heimat magyar száma Alacsonyabb házakat, sokfélét! Néhány nyugati országból 13 építészeti szakíró járt Magyarországon a héten, és egy napot Pécsett töltöttek. A csoport tagjai nem „egyszerű" újságírók voltak: csaknem mind mérnökök, akik a rajzasztalt időlegesen cserélték fel a szerkesztőségi íróasztallal, mint pl. Lothar tucket is, aki a Hamburgban megjelenő Neue Heimat - Új otthon - c. havi folyóiratot szerkeszti. Lothar Juckel vallja annak a tételnek az igazságát, miszerint ajánlatos, hogy az ember hétévenként megújítsa önmagát. Igy volt ő főiskolai tanár, dolgozott a tartományi építésügyi minisztériumban és igazgatója volt egy iskolaépítészeti intézetnek. Most negyedik éve főszerkesztő. Természetesen mindig — mint most is — az építészetet szolgálta. Amikor a magasház tetőteraszán beszélgettünk, mindenekelőtt azt kérdeztük: mivel foglalkozik egy nyugatnémet építészeti szakíró?- A városfejlesztés tervezési problémáival, az építészet fejlődésével és természetesen a lakásépítéssel. Ezen belül minden újdonsággal, hogy a nemzetközi véleménycsere jegyében megkönnyítsük az új eszmék beáramlását. Én magam most harmadszor vagyok Magyarországon, az előző két látogatásom eredményeként folyóiratom egy teljes számát „A fejlődő Magyarország"-nak szenteltem. A mi tervezőink sok hasznos tapasztalathoz jutottak ezáltal és akiben a magyar építészet megismertetésével felkeltettem az érdeklődést, az talán el is jött önökhöz gazdagítani az ismereteit. Az építészet és az építőipar problélilúziókeltő fő- és másodállásban Ezermester a trükkök világában A színház illúzió. A színházi díszletfestő illúziókeltő szakmun- kás. Mint Szabó István, a Pécsi Nemzeti Színház festőtórvezetője. Asztalos? Festő? Szobrász? Művész? Mindegyikre határozottan feleli: „Nem. De mégis az." Szakmájában rengeteg alapszabály van: amit a közönség a színházban lát és szép, azt a festőterem csinálja mindig széppé; bármit is kérnek, az ha lehetetlennek is tűnik, meg kell csinálni; ha jól akarod csinálni, érts mindenhez, legyél: festő, cimfestő, szobrász, reklámgrafikus, asztalos, lakatos, szobrász. Kellék és díszlet mindenből készülhet, csak könnyű, tökéletes és illúziókeltő legyen. Aztán a legnagyobb ellentmondás: mindez együtt mégsem szakma. Végzője nem szakmunkás. Nem is művész. S ha jól csinálja, mégis egyszerre mindkettő. Szabó István márciustól másodállásban színházi és kirakati kellékkészítő kisiparos. Mint ilyen, nemcsak Baranyában az egyetlen. Harmincöt éves. Majd másfél évtizede a PNSZ-nél díszletfestőként kezdte szobafestő és mázoló szakmunkásként. Előiskolája volt: szeretett rajzolnit festeni, a MÉV öntödééletnagyságú lovat favázzal, hungarocellből, vószonbevonat- tal, amin nemcsak a színészek lovagoltak — azóta a véméndi gyerekek játszanak rajta a játszóterükön. Az egyik balettprodukcióhoz három hatalmas, csuklóból levágott kézfejet kellett készítenie. A legnagyobbi- kon — volt vagy hat és fél méteres — ketten táncoltak. A terv: egy fotó és két kis gyurmakéz volt. — Ráment a színházi nyaram. A végén úgy sikerült, hogy a tervező Fülöp Zoltán se hitte. Könnyű volt, szétszedhető — repülőgépen is szállították távoli országokba — és mégis illúziókeltő. A két függőleges tengelyen forgó kézfejet nem is hagyta bevonni, az vázként lett tökéletes. Már félállású kisiparosként a Pécsi Nyári Színház produkcióihoz elkészítette életnagyságban Caesar és apjának szobrát. A körzeti tv Akasztáfa-énekek produkciójához életnagyságú ökröt készített. Nem gipszből, kőből, bronzból, hanem hungarocellből, vászonból és festékkel. Maga önti, színezi és faragja a díszgyertyáit, és azokhoz a kor- és stílushű tartókat. Van olyan, ami első ránézésre annyira korÉletnagyságú kö-ökör hungarocellből, és alkotója, Szabó István (Bárány Györgyné felvétele) jében az öntészettel is megismerkedett, szakkörökbe járt tanulni. Ezermester. Szabni, varrni, fúrni, faragni, hegeszteni is tud. Két éve a PNSZ festőtárvezetője. Ez művezetőnek megfelelő beosztás: irányít, segít, végrehajt. Hobbija is, akár kenyérkereső foglalkozása: illúziókeltés. Fából faragott barokk díszdobozt mutat, tűzzománc berakással. Nem értem, hogyan égethette rá a zománcot, hogy ne égjen el a fadoboz. — Ez színházi trükk, mint any- nyi minden — nyugtázza. A színházi trükkök világa maga az illúzió. A nézőnek el kell hinnie, amit lót. Készített már hű, mintha most került volna elő a földből. Készít kardot, pajzsot, páncélt — megszólalásig élethűre. Maszkot és álarcot is, arcra szabva. Később szeretne üzletet nyitni. Elláthatná a kultúrházak színjátszó szakköreit. A farsangi jelmez- és kellékigényeket is kielégíthetné. Mindent vállalhat, amit csak meg tud csinálni. Nem ismer lehetetlent. Kérdéses volt az ipar kiváltásánál, hogy ilyen tevékenységre van-e egyáltalán igény. Az élet elképzelését igazolta. Egyre több a megrendelése. Még győzi a színház mellett másodállásban. Murányi László mái egyébként Keleten és Nyugaton csaknem azonosak, szükséges tehát, hogy megismerjük ezekről egymás véleményét, kicseréljük a tapasztalatainkat. — Itt szerzett benyomásai mi. lyen gondolatokat keltettek önben? — Megmondom őszintén: a látott lakások nem ragadtak meg különösebben. De ezekről kritikát mondanom nem lenne helyes, mivel az utóbbi két évtizedben nálunk is az egyszerűsödés lépett előtérbe, s a rideg környezet az ott lakók egy részét arra ösztönzi, hogy a zöldövezetekben keressenek emberibb otthont. Nálunk is gondot 'jelent, ha túl sokan élnek egy-egy épületben, de hát ez végsősoron sem nem magyar, sem nem német, hanem európai gond. Úgy vélem, új irányba kellene vinni a városépítés: alacsonyabb házakat, sokféle házat, sok-sok zölddel. Tudom, hogy önök is a régi városrész rekonstrukcióján dolgoznak. Ez ma európai jelenség, aminek a mozgatója a saját — a városi — történelem ápolásának a felismerése. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a városlakókban tudatosítja a város szereletét, az újonnan beköltözőkben pedig felkelti a lokálpatriotizmus érzetét.- Mi tetszett Pécsett? — Az új városrészben épülő nevelési központ, talán azért is, mert gyakorló építészként magam is terveztem néhány iskolaközpontot. Úgy találom, hogy ez az épületegyüttes jól beleillik abba a komplexumba. A most látott új magyar városrészek közül egyébként az önök Lvov-Kertvárosa tetszett a legjobban, mert azon látható, hogy az építészek nagy gonddal tervezték, s ami megvalósult, az jól kézben tartott városépítés eredménye. Jól operáltak a magasságokkal, az épületek elhelyezésével, az pedig különösen tetszett, hogy a színekkel egyéniséget adtak az épületeknek. H. I. Pénz? Művészet? Jön-e Frank Zappa? Most mégsem jön Frank Zap- pal - A gitár első számú művésze, a „Joe garázsa" muzsikájának és történetének megálmodója, a szicíliai jenki - nem játszik a Kisstadionban. Ez lett volna a magyar rockzenei élet idei legnagyobb hangversenye, leszámítva az OMEGA húszéves jubileumának ünnepségeit. De mi történt? - Tulajdonképpen semmi új, mert a helyzet beillik a nemzetközi rockzenei világba: a művészettel versenyt fut a pénz, és sajnos, mindig a pénz ér előbb a célba. Magyarország nagy menedzserintézménye, a Budapesti Nemzetközi Koncertiroda mindent megtesz, hogy a mi viszonyaink közepette is egyeztesse a pénz és művészet világát, s ebben az egyeztetésben igen szép eredményei vannak. Itt járt a Krafkwerk, itt volt Billy Preston. Korábban eljött Pestre és Pécsre is Suzi Quatro. Csakhogy! Ezek az énekesek, ezek a zenekarok külföldön már nem az élvonalban játszanak, lekerültek a lemezlisták éléről. A pénz már nem annyira árad a közönség zsebéből, így ők már eljönnek forintért is. Jó dolog, mivel a rockzenének Magyarországon a legszerényebb becslések szerint is 1-3 millió hallgatója van. Az ifjúság! Mégis, az Interkoncert — ez a külföldön is használatos rövidítés a Budapesti Nemzetközi Koncertirodának igen fontos küzdelmet folytat. Hiszen nemcsak egyáltalán az élő zene jelenléte, hanem ezen belül a tömegáruból kinőtt művészi érték kiválasztása és idehozatala is fontos feladat. Ezen az úton lépett egy nagyot előre a múlt hét elején, amikor az Uriah Heep két hangverseny adott a Kisstadionban és a magyar sajtó Bravó Uriah Heep címmel számolt be a koncertről. Méltán, hiszen a szimfonikus rockot játszó együttes a műfaj egyik nagy’ csapata. Az Interkoncert azonban óvatos. Nem izgatja a kedélyeket, hiszen nem jó, ha a közönség csalódik. Nem nyilatkozik, nem árulja el, kivel tárgyal, nehogy ismétlődjék - Frank Zappa esetéhez kapcsolódóan - a tárgyalás megszakadása. Mert csak megszakadt. A rockgitár eddigi - legalábbis Eric Clepton mellett - legnagyobb művésze eljönne Pestre. A hangversenyirodák pénzcsatái tehát változatlanul tartanak Frank Zappa végett. A cél: a rockoperának egyik nagy egyéniségét elhozni a Kisstadionba. Frank Zappa pedig a Joe’s Garage című kimagasló értékű rockopera zeneszerzője. Az első felvonást 1979-ben megírta, meg is jelent egy nagylemezen, de a másik két felvonást csak másfél esztendős késéssel adta ki a kezéből. Amíg nem érezte benne a zene csodáját, addig ki sem állt a közönség elé. Pesten talán nemsokára meghalljuk a „Joe's Garage” kivételes szépségű gitárfutamát, amint Frank Zappa ujjai nyomán életre kel. Földessy Dénes története
