Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-10 / 218. szám

Duncmtffll napló 1982. augusztus 10., kedd Századunk nagy orvosi felfedezései Ehrlich és a Salvarsan E urópa talán legfélelmetesebb betegsége — a közép­kortól a századfordulóig — a szifilisz volt, amely ellen az orvostudomány a bakteriológia térhóditásáig telje­sen eredménytelennek bizonyult. A XIX. század végének orvos- tudományát forradalmasító bakteriológia fényt derített a fertőző betegségek okaira, az oltóanyagok és gyógyszérumok segít­ségével már remény ébredt a pusztító járványok felszámolá­sára, az eredményes terápia alkalmazására. Viszont több jár­ványos betegség — közöttük a szifilisz — ellen más anyagok­hoz kellett nyúlni. A szifilisz elleni küzdelem el­ső szakaszában Schaudinn fel­fedezte a kórokozókat, a spi- rochétákat, majd Wassermann kidolgozta azt a szellemes szérumakciót, amelynek segít­ségével meg lehetett állapítani a fertőzés tényét és a beteg­ség állapotát. Ez utóbbi azért is volt fontos, mert az orvosok kezébe került az ellenőrzés le­hetősége, s egyben elősegítet­te a hatásos gyógyszer kikísér­letezésének módjait. Maga a Wassermann-vizsgá- lat egy csepp vérből megálla­pítja a fertőzés tényét, képet ad a spirochéták jelenlétéről. A vizsgálat úgy történik, hogy kevés emberi vérhez bikavért és házinyúl-vérsavót kevernek. Ha a vér egészséges, akkor abban a bikavér vértestecskéi feloldódnak. Ha nem, akkor a bikavér leülepedik a próbacső aljára, felette tiszta, átlátszó folyadékként visszamarad a beteg vérsavója. Először arra gondoltak, hogy e jelenséget a spirochéták okozzák. Wasser­mann bebizonyította, hogy olyan jelenségről van szó, amely az egész szervezetben lejátszódik. A betegség következtében a vérben bizonyos zsíranyagok je­lennek meg, amelyekkel a spirochéták táplálkoznak, és ezek „szállítására" kényszerítik a szervezetet. Valójában a be­tegség az emberi szervezet minden sejtjét megtámadja, így olyan ellenszerre volt szükség, aminek hatására a sejtek „megtagadják az engedelmes­séget", egyben akadályt jelen­tenek a kórokozók táplálkozá­sának és szaporodásának, igy fokozatosan elhalnak. Az orvostudomány előtt már a századfordulón ismeretes volt, hogy a baktériumok ellen gyak­ran a vegyi anyagok a legha­tásosabbak. A kemoterápia egyik megalapozója, Paul Ehrlich (1854—1915) Nobel-dijas német tudós felfigyelt arra, hogy a spirochétákkal rokon trypanosomák okozzák az álom­kórt, és ez ellen eredménnyel alkalmazták már az atoxyl ne­vű arzénes vegyületet. Azt is tudta, hogy e vegyület ered­ményessége mellett megtámad­ja a látóidegeket és vakságot okoz. Arra gondolt, hogy e ve­gyületet addig kell finomítani. mig a spirochéták ellen hatá­sos vegyi preparátumot nem si­kerül megtalálni. 1906-ban Uhlenhuthtal megkezdte ilyen irányú kísérleteit, és olyan fi­nomítást akart elérni, amely károsítja a kórokozót, de bón- tatlanul hagyja a sejteket. A kísérlet igen hosszadalmas volt, hiszen minden vegyületet előbb állatokon kellett kipró­bálni, választ kopni arra, va­jon nem ártalmas-e élő szer­vezetre, majd pedig hogyan reagál rá a kórokozó. 606 ve­gyületet próbáltak ki, míg az utolsónál Sohachiro Hata (1872—1938) Nobel-dijas japán farmakológus rábukkant a ha­tásos vegyületre, a Salvorsan- ra. Ehrlich a szenzációs beje­lentést 1910-ben tette meg, óriási 'érdeklődést váltott ki szakmai körökben. Maga Ehrlich a felfedezés­től, illetve annak továbbfejlesz­tésétől a „nagy fertőtlenítő szer" feltalálását várta, amely minden fertőző betegség ellen bevethető, egycsapásra meg­semmisülnek a kórokozók, az emberiséget pusztító járványok. Igaz, a bejelentés pillanatában sokan kételkedtek a Salvarsan eredményességében, de az eredmények a felfedezőket iga­zolták. Az igazsághoz tartozik, hogy maga a Salvarsan nem volt az az ideális szer, de elő­állítása és alkalmazása új táv­latokat nyitott a gyógyászat tör­ténetében. Ehrlich a túlfeszített munka következtében 1915-ben el­hunyt, de a Salvarsan alkal­mazásának első eredményeit még megláthatta. Nagy álma, az általános hatású vegyi­anyag előállítása nem valósult meg, de a Salvarsan módosított formája (a Neosalvarsan) dön­tő csapást mért az emberiség legpusztítóbb betegségeinek egyikére, noha annak egyes formái továbbra is dacoltak el­lene. E gyógyszer kitűnő szer­nek bizonyult más betegségek­kel, például a maláriával, a trópusi lázzal szemben is. A ki­váló német bakteriológus — más kiemelkedő érdemével együtt — az orvostörténelem halhatatlan nagyságai sorába emelkedett. Kapronczay Károly dr. Az abszolút energiatakarékosság .. Az elmúlt héten Baranya útjain 15 sérüléssel végződő baleset tör­tént. Ebből 8 súlyos, 7 pedig köny- nyü sérüléssel járt. * Minden keleti típusú személy- kocsihoz égőkészletek érkeztek a Baranyaker pécsi, Rákóczi úti jár­mű boltjába. k A Merkur pécsi autószalonjának kínálata: 44 és 55 amper órás ak­kumulátorok, Lada, Dacia és Skoda típusokhoz kardánboxok, valamint minden nálunk futó típusú személy- kocsihoz autóponyvák. * A Magyar Autóklub Baranya me­gyei szervezete és az MKBT közös rendezésében augusztus 28-án, szombaton rendezik meg Pécsett a ,,keressük a legjobb gépjármű­vezetőt és motorost” vetélkedő me­gyei döntőjét. A versenyben bárki indulhat, aki érvényes vezetői en­gedéllyel rendelkezik. Nevezéseket az Autóklub Citrom utcai irodá­jában lehet leadni. •k A VOLÁN 12 sz. Vállalat érte­síti a t. Utazóközönséget, hogy 1982. augusztus 16-án és augusztus 17-én a Széchenyi tér lezárása miatt a 30-as járatait: aug. 16-án 8.00— 11.00 óráig, aug. 17-én 8.30-11.30 óráig terelőútvonalon közlekedteti. Terelőútvonal mindkét irányban a Főpályaudvar—Szabadság u.—Rá­kóczi út—Kórháztér. A 33, 33A, 34, 35 és 44-es járatok közlekedtetése mindkét napon a lezárás időtarta­ma alatt szünetel. Az autójában ülő ember alig­ha gondol arra, mennyi munka, mennyi kísérlet eredménye az, hogy kocsija zavartalanul szál­lítja a kívánt helyre. Az utóbbi években az üzembiztonságon kí­vül újabb kívánalom merült föl. Nevezetesen a takarékosság, a kisebb üzemanyag-fogyasztás. Sokan úgy gondolhatják, hogy ez csak valami korszakalkotó újdonsággal érhető el. Erről azonban szó sincs. Az eredmé­nyek sokkal inkább számos, szinte jelentéktelennek ható, módosítás következményei. Ki hinné például, hogy a motorban áramló hűtőfolyadék is benzint takaríthat meg. vagy pocsékol­hat el. Mór pedig így van. Nem mindegy ugyanis, hogy a hűtést legjobban igénylő hengerfej melyik része, milyen mértékben hűl le Pontosabban: melegszik föl. A tökéletesebb égés miatt a gyertyák közelében nagyobb hőmérséklet kívánatos, mint te­Könyvújdonság Tanulságos történet Zalka Miklós új könyvét, melynek címe Különös ember, a közelmúltban jelentette meg a Zrínyi Katonai Kiadó. Izgalmas, érdekes, tanulsá. gos történetet írt meg a szer­ző, melynek cselekménye 1956 november elején, a ma­gyarországi ellenforradalmi lázadás utolsó napjaiban ját­szódik le. Két ember kibékíthetetlen ellentéteit mutatja be, mely­nek alapjai abban az ellent­mondásban keresendő, hogy két más osztály tagjaiként él­ték addig életüket, két merő­ben más világnézetet, erköl­csöt testesítenek meg. Az egyik ember Burai Mátyás nyugdíjas, az egykori mun­kásból lett államvédelmi ez­redes, a másik Wiltschek Egon hajdani korvett- hadnagy. Burait az ellenfor­radalmárok elfogják és Wiltschek, mint újdonsült po­litikai nyomozó arra akarja kényszeríteni, hogy árulja el azokat a titkokat, melyeket az elhárító munka végzése során szerzett. Arra gondol ez az ellenforradalmár, hogy értesüléseit, a kiszedett titko­kat Nyugaton értékesíteni tudja. Ezért aztán nem válo­gat az eszközökben, hogy foglyát szóra bírja. Hogyan áll ellent a kínzásoknak a meggyötört idős ember? — ezt tárja az olvasók elé a re­gény. Ez a különös ember gondolkodásában izzig-vérig kommunista, aki egész életé­ben a nép szolgálatában vál­lalta a munka nehéz poszt­jait. Egyéni meghurcoltatása az ellenforradalom napjaiban egy a sok hasonló eset közül, de arra irányítja a figyelmet, hogy az ilyen bátor, elköte­lezett magatartást vállalók voltak támaszai az ellenfor­radalom feletti szükségszerű győzelemnek. gyük föl az amúgy is piros­izzáson működő kipufogószelep környékén. A hűtőfolyadék áram. lását tehát úgy kell irányítani, hogy az csak a kívánt mérték­ben és helyről szállítsa el a fe­lesleges hőt. Ezért a hengerfej víztere komplikált formájú, te­relőgátakkal, változó keresztmet­szetű csatornákkal bonyolított öntvény. Az áramlásviszonyokat egyébként nemcsak elméleti úton határozzák meg, hanem átlátszó műanyagból készített hengerfejen, kísérleti módsze­rekkel, amikor is a folyadék áramlását színező anyaggal te. szik láthatóvá. A belsőégésű motor hatásfo­ka közismerten kedvezőtlen. Tíz liter benzinből több mint hét liter megy veszendőbe hasznos munkavégzés nélkül. Ezen belül az egyik fő energiafogyasztó a súrlódás, élen a dugattyú gyű­rűivel. Ezek nemcsak rugalmas­ságuk következtében feszülnek neki a hengerfalnak, hanem a mögéjük hatoló gázerők is erre kényszerítik. Ez utóbbit kiküszö­bölni nem lehet, mert ekkor a gyűrűk eltörnek. Egy angol gyár most újabb megoldást talált: egyszerűen elvékonyítatta a gyűrűket. Igy súrlódó felületük csökkent Kö­vetkezésképpen maga a súrló­dási veszteség is. A gyakorlat persze korántsem volt ennyire egyszerű, mert a kisebb kereszt­metszetű gyűrűknek az előbbi gyűrűkhöz hasonló terhelést kell felvenniök hiba nélkül. A hírek szerint az új gyűrűk állják a nyúzópróbát. Az eredmény: is­mét kevesebb üzemanyag megy veszendőbe. A drága ötvöző­anyagok megtakarítást, ame­lyekből kevesebb kell a véko­nyabb gyűrűkhöz, nem is említ, ve. Búsbarna László Meditáció három tételben (I.) A kockázat ára Meleg nyári napon indult hosszabb vidéki fuvarba a taxi­vezető. Az esős idő, amely odáig állandóan kísérte, véget ért, ragyogott az országút a táj kellemes, bizsergető volt a leve­gő is. Ablakát leeresztve hajtott az autópályán nagy sebesség­gel, minden baj nélkül. Beérve a lakott területre ráállt a 60 kilométer órás sebességre, úgy igyekezett a város belseje felé. A sebességmérő óra jelezte, hogy szabályosan halad, de idegzetében ott feszült a pályán kifejtett nagyobb sebesség. Ez. ért is kelletlenül vette le a lá­bát a gázpedálról, amikor a vasúti sorompó után gyalogos keresztezte az útját. Meg akarta spórolni a fékezést, hogy meg­őrizze a sebességet, de a gya­logos megijedt a kocsitól és állva maradt az út közepén. A vezető erre nem számított, s bár félrerántotta a kormányt, és ak­kor már fékezett is, a gyalogost a kocsi bal oldalával elsodorta. A gyalogos 8 napon túli sérülé­seket szenvedett. Mi volt az oka a késői féke­zésnek? Lélektanilag ebben közrejátszott a vezető nyári la­zasága! Nyáron minden egysze­rűbb? Sajnos ez a benyomás alakul ki bennünk szinte tör­vényszerűen. A téli utak, a hó, a jég, a köd tárgyi feltételként óvatosságra ösztönöznék, a kel­lemes nyáridő viszont csökken­teni látszik a bizonytalansági tényezők számát, pedig csak azok milyensége, minősége vál­tozik meg! Másra kell figyelni, de figyelni kell változatlanul. A biztonságérzetnek ez az ösztönös növekedése a ve­zetői magatartás fellazulását is okozza. A veszély kisebbnek, elkerül hetőbbnek látszik, az al­kalmazkodás a közúti helyze­tekhez könnyebbnek ... Ez ugyan a nyári vezetés során visszaáll a megfelelő szintre, de első időkben kétségtelenül veszedel­mek hajlandóságunknak mond. ható. A megoldás: tudjunk róla, fi­gyeljünk fel erre magunkban, akkor könnyű lesz hamar meg­lelni a biztonság kielégítő szint­jét. Hosszú út végén, némileg fá­radtan hajtott a teherautó ve­zetője. Körülbelül félórás veze­tés volt még hátra számára ah­hoz, hogy beguruljon a telep­helyre. Meggyorsította addig egyenletes, jó sebességgel ha­ladó kocsiját, hogy hamarabb érjen úticéljához. A védett út­vonal megnyugtatta, forgalom alig volt, úgy érezte, hogy biz­tonságos marad a nagyobb tem­pó is. Az egyenes úton nem is okozott gondot neki a kocsi irányítása. A következő kanyar­nál még kissé lassított, de úgy tapasztalta, hogy kár volt csök­kenteni a sebességet . emiatt, a teherautó jól feküdt az úton. Ezért aztán egy másik kanyor előtt mór egyáltalán nem las­sított, megpróbálta „bevenni”. Nem sikerült. A kanyar íve erős volt, a teherautó lesodródott az útról, a baloldali árokban kö­tött ki, felborult. A vezető köny- nyen megsérült. Mi volt az oka ennek az in­dokolatlan kockáztatásnak? Lé­lektanilag az, hogy amíg odáig az „úticélt” a biztonság érde­kében alárendelte a lehetséges sebességnek, a menet vége felé mindinkább a hazaérkezés té­nye kezdte el foglalkoztatni. Az előtte álló rövid út már cse­kélységnek tűnt az addig meg­tett úthoz viszonyítva, s az úti­cél lett képzeletében a fonto­sabb, a domináló tényező. A sebesség pedig mellékesebbé vált. Ezzel együtt gyengült a ve­szély tudata, s a forgalom, a mozgás várható kockázatait ki­szorították fejéből'a hazaérke­zést sürgető fantáziálások. A tudatosság csökkentését érzelmi nyomás is kísérte, ezért nem tartotta már rizikónak azt, amit addik annak ítélt volna! Hozzájárult mindehhez a ve­zetés utolsó órájának fáradtsá­ga, teljesítménycsökkenése is, hiszen ezzel párhuzamosan a vezetéshez szükséges különböző képességeink kezdenek erőtle- nedni. Cselekvési időnk is meg­nyúlik, mozgásunk merevebb lesz, kevésbé rugalmasan alkal­mazkodunk. Ennyi belső válto­zás elég a fel nem mért kocká­zat vállalásához. A rizikókészségünk korántsem mindig azonos szintű! A felesle­ges kockázatok vállalásától megkímélhet bennünket, ha tud­juk, hogy akkor jelentkezik a késztetés, amikor máson jár az eszünk, nem a vezetésen, ami­kor átadjuk magunkat a siet­tető érzelmeknek, amikor fárad­tabban nem vagyunk képesek önkontrollunkat a kellő szinten tartani. Ilyen esetekben kell különö­sen figyelni magunkat és tuda­tos elhatározással lemondani mindenről, amiben csak a koc­kázat parányi lehetőségét is észrevesszük. Zárai Tibor Az Autófelügyelet ellenőrei az utakon A piros jelzőtárcsa a magas­ba emelkedik, félre nem ért­hető megállj jelzést ad vele a ZIL-teherkocsinak Palanovics György, a KPM Autófelügyelet Baranya megyei Igazgatóságá­nak főelőadója, aki munkatár­saival, Kiss Lászlóval és Czárt Gáborral szokásos közúti el­lenőrzésüket végezte szerdán Harkány térségében. Az autósok közül talán sokan nem tudják, hogy akár közületi, akár magántulajdonban levő járműveket jogosultak ellen­őrizni az Autófelügyelet mun­katársai, akik ezen munka­végzésük során hivatalos sze­mélynek minősülnek. Ellenőrzik a gépjárművek műszaki állapo­tát, a menetokmányok szabály- szerűségét, a jogtalan szállítá­sokat, sőt a gépkocsihasználat jogosságát is. A visszaélések elkerülése érdekében a kész­pénzre tankoló közületi gép­járművek kilométeróra-állását is egyeztetik. A szerdai nap ellenőrző körútja során egy pécsi magán tehertaxis volt az első szabály­talankodó, ugyanis menetlevél nélkül közlekedett, annak ve­zetése pedig kötelező. A har­kányi személyszállító kisiparos figyelmeztetésben részesült, mert a díjtételt tartalmazó táb­lázatot nem rakta ki a gépko­csi szerelvényfalára, ahof azt az utasok is láthatják. Sza­bálytalanságot követett el az a diósviszlói tehertaxis is, aki­nél nem az üzemben tartói en­gedélyben szereplő személy ve­zette a kisteherkocsit. Egy Bar­kas mikrobusz női vezetője hálásan mondott köszönetét az ellenőröknek, mert felhívták a figyelmét arra, hogy gépkocsi­jának féklámpája nem műkö­dik. Elgondolkoztató annak a zsi- gulisnak a viselkedése, aki az úton intézkedő ellenőröket „ki- centizve" kerülte ki, szinte ve­szélyeztetve őket, pedig illene tudnia, hogy az ő munkaterü­letük a közút és tevékenységü­ket a közlekedők érdekében végzik. A szerdai mérleg azt igazol­ja, hogy az Autófelügyelet öt­éves fennállása, működése eredményes, hisz a gépkocsik műszaki állapota jó, a menet­okmányok vezetése .terén is egyre kevesebb a hiányosság. Bércesi György < híre?bőrS

Next

/
Oldalképek
Tartalom