Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-31 / 238. szám
1982. augusztus 31., kedd Dunántúli napló 3 Aratás a Szigetvári Állami Gazdaság területén Szentegáton Läufer László felvétele Aratási tapasztalatok Baranya megyében A nyárinál is nagyobb feladatot jelentő őszi betakarítás startja előtt, amikor ismét megkezdődik a mezőgazdaság nagy versenyfutása az idővel, érdemes egy percre megállni, s visszatekinteni az idei aratás néhány tapasztalatára. A végső kiértékelés még várat magára, hisz most elemzik a kísérletek eredményeit, folyik az adatok feldolgozása, a minden részletre kiterjedő szakmai tapasztalatok megvitatására pedig majd egy őszi megyei tanácskozás keretében kerül sor. Az azonban a számítógépek pontos adatai nélkül is megállapítható, hogy nehéz, de sikeres aratás áll mögöttünk, s a kenyérgabona — a tavalyit lényegesen meghaladó mennyiségben — ma már valóban az utolsó szemig a tárolókban van. Kedvezőtlen adottságok mellett A műanyag tasakokra készítik a szöveget és az emblémákat a a mindszentgodisai tsz házinyomdájában Iparűzésből több pénz Három új kisüzem a mindszentgodisai tsz-ben Műanyaghegesztés bedolgozással A feladat nagyobb volt a tavalyinál, mivel a gabonaprémium ösztönző hatására a gazdaságok eleve több búzát vetettek, így 7800 hektárral nagyobb területről kellett betakarítani a termést. Az aratók feladatát csak növelte a hektáronként 5 mázsával magasabb átlagtermés. Több mint 62 000 hektár búza, 6500 hektár őszi árpa, ezen kívül a magborsó, a repce, a tavaszi búza és zab, ösz- szesen 78 200 hektár vetésterület termésével kellett az előző évinél kisebb kombájnparknak megbirkóznia, nehéz időjárási viszonyok között. A június végi gépszemlék so. rán jogos aggodalomra adott okot az aratás műszaki-technikai háttere. Száz kombájnt keb lett ez év tavaszán kiselejtezni, s' ezek helyébe csak 42 új kombájn lépett, igaz valamivel nagyobb teljesítőképességgel. így a tavalyi 539 helyett csak 481 kombájn kezdhette meg a rekordnak ígérkező termés betakarítását Az eay kombájnra számított napi: 10 hektáros teljesítmény mellett 16 munkanap kellett a feladat elvégzéséhez, de az már indulás előtt nyilvánvaló volt, hogy a valóságban ez minimum 30 napot jelent, hisz a megye észaiki részein két hétteli később érik be a búza, mint délen. Be kellett kalkulálni az esős napok okozta kényszepszü. neteket is. mint ahogy azok be is következtek. Már az előkészületek időszakában nyilvánvaló volt, hogy a veszteségmentes betakarítás csakis a baranyai qazdaságok hagyományosan jó aratási együttműködésével, a gépek gyors és célszerű átcsoportosításával érhető el. Az aratás menete szinte pontról pontra igazolta a várakozást Talán annyiban tért el tőle, hogy a gazdaságok egy része energiatakarékossági szem. pontókbál túlzottan kivárt a kezdéssel — hadd érlelje meg a napenergia jelszóval. Ezt aztán drágán fizették meg, hisz a szárítóikat a közbejött esőzések miatt mégiscsak be kellett indítani, s a megázott búzáknál már minőséqramlás is bekövetkezett. Az idei aratás egyik legfőbb tapasztalata az, hogy az ezer hektárnál nagyobb vetésterülettel rendelkező gazdaságok, rendelkezzenek bármilyen széles fajtaválasztékkal is, nem tudnak optimális időben learatni, ha kezdéskor túlzottan kivárnak. A megye legnagyobb búzatermelő gózdasóga a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát, ahol' 4364 hektár búza termését takarították be az idén, nem bízta a napenergiára af érést. Beindították a szárítókat, korán kezdtek és korán is végeztek, augusztus elején, miikor a nagy esők megjöttek, termésük már fedél alatt volt. Hektáronként 6 tonnás átlag termésükké^ £ legjobbak közt vannak, a búza. minőségben pedig most is az elsők, ami egy vetőmagszaporító gazdaságtól természetesen el is várható. Az aratás befejezted ve| a kombinát 10 kombájnnaf sietteti az egyházasharaszti tsz segítségére, s így vált lehetővé, hogy ez a nagyterületű, de gyengébb eszközellátású szövetkezet is időben végzett a betakarítással. Az idén is akadozó pótalkatrész ellátás, s az aratást nehezítő esős időjárás ellenére a megye minden idők második legjobb termését érte el, amely bállá a magas biológiai alapoknak. a kiváló új fajtáknak rekord is lehetett volna, ha elmaradnak a betakarításkor keletkezett veszteségek. Az azonban, hogy e veszteségek nem lettek nagyobbak, mindenekelőtt a szervezettségnek, és a gazdaságok példás együttműködésének köszönhető. _ Az együttműködő gazdaságok névsora hosszú, és az együttműködés formái is változatosak. Sok tsz évek óta összehangolva szervezi meg a szomszédos nagyüzemmel a nyári betakarítást. Mások, mint például Lip- pó, Mohács, Szajk a segítség- nyújtásban mutattak jó példát. Amint végeztek az aratással, azonnal felajánlották segítségüket a rászorulóknak. így az idei aratás is lényegében baranyai „belügy maradt”, hisz mindössze tíz idegen- — más megyéből érkező — kombájn vett résit a nagy nyári munkában. A napi 10—12 órát gépen ülő kombájnosak ellátása szinte mindenütt kifogástalan volt. — Ugyanez mondható el a kombájnokra is, mindig íolt szállítójármű, nem kellett pótkocsihiány miatt várakozni. Nem az emberi tényezőn múlott, hogy az aratás a kellőnél hosszabb lett. Az idei aratás legfőbb tapasztalata, a jövőre nézve a műszaki-technikai háttér felzárkóztatása a magas biológiai alapokhoz. A megye ma már olyan bőtermő 6—7—8 sőt 10 tonnás genetikai képességű búzafajtákat termel, amelyek veszteségmentes betakarítását a mostaninál nagyobb és korszerűbb gépparkkal lehet biztosítani. Az 1983. évi fejlesztési alapok felhasználásánál ezt minden bizonnyal figyelem, be veszik a termelő üzemek. — Rné — Olcsón és gyorsan fejleszti ki az ipari tevékenységét a többi ágazat javára a mindszentgodisai Ady Tsz. Az ötlet, hogy műanyagüzemet, drótfonót, textilválogatót létesítsenek, vagyis Csaknem száz asszonynak legyen rendszeres munkája, alig égy éve vetődött fel a falugyűléseken. Tavasztól két létesítmény üzemel, míg a textilválogató a közeljövőben lép be. j A három kisüzem létrehozása Í omos épületből, régi gépek fel- iasználásával alig 600 000 forintba került, de több millió forintot takarítottak meg a házierős újításokkal Is, amelyeket a gépműhely műszaki és szakmunkás dolgozói ötlöttek ki. Sokat számított az is, hogy Tolnai József, 37 éves szerszám- készítő, a Tiszai Vegyikombinát gyártástechnológiai mérnöke a faluba települt a tsz hívására, s azonnal bekapcsolódott a gép- műhelyi kísérletezésbe. A műanyaghegesztő gépek elektronikai részegységeit tervezte és kivitelezte szombat-vasárnap, késő éjjel, és eközben sok segítséget kapott Herczog János szerelőtől, Somogyvári János lakatostól, Bimbó István üzemvezetőtől. A házilagos elektronikai egység többre képes, mint a gyári társa. A több hónapos műszaki hajrát siker koronázta. Műanyag fülvágó gépet, amely egyszerre 200 fül kihasítására alkalmas, mindössze 8000 forintért konstruáltak, a piacon 40 000- ért kínált termékkel szemben. Beépítettek ebbe kombájnalkatrészt, MÉH-telepről szerzett egységet. De elutaztak a TVK-ba is, hogy kidobott gépeket, alkatrészeket vásároljanak, így került a tsz-be fóliafestő gép is, a felújítását sikeresen végrehajtották. Egy műanyag hegesztőgép, ha gyártó cégtől vennék, belekerülne 20-25 000 forintba, míg a házilagos elő- állításhoz elég volt 12 000 forint. Gyártottak harmincat, majd ki. helyezték hat faluba, házakhoz, ahol asszonyok dolgoznak velük, betanították őket. Újabb tizet te. tanították őket. Újabb tizet telepítenek ki, mire majdnem négyszeres " á túljelentkezés. A gépek kihelyezésekor elsősorban olyan asszony jöhet számításba, akinek a férje régóta tsz-tag. Tanulságos az' NSZK fóliagyártó berendezés históriá. ja, hisz nem tudtak mit kezdeni vele Szombathelyen, majd Bajnán, míg Godisán a kidobásra szánt gép teljes kapacitással dolgozik. Annyira jól vizsgázott, hogy egy újabbat is beszereztek mellé, szintén olcsón. Kezelői gyorsan megtanulták, hogy miként kell teljes kapacitással üzemeltetni. Miután többféle matuzsálem korú berendezést újítottak fel, először csak műanyaggyártási alapműveletet mertek kipróbálni, mert tartottak attól, hogy a gépek és az emberek is kudarcot vallanak. Most már egyedülálló a műanyagüzem Baranya megyében, hiszen fóliát állít elő, amit fel is dolgoz. .Egyre ismertebb és a megrendelők száma ipeghaladja a harmincat. Nemrég budapesti üzletkötőt szerződtettek. A piaci és anyagbeszerzési sikerek aligha képzelhetők el a tsz-t patronáló Pécsi Pannónia Áfész, a budapesti Műtex Háziipari Szövetkezet, a Skála Compensa Gazdasági Társaság, a Pécsváradi Áfész és a Baranya megyei Ag- roker segítsége nélkül. Kovács Gyula elnök nem titkolja, hogy más cégtől nehéz fóliát előteremteni, ezért gondoltak arra, hogy megveszik a műanyag granulátumokat és ebből fóliát állítanak elő. Nem fetisizálják az ipari tevékenységet, csupán a pénzszerzés forrásának tekintik, hogy segítségével az alaptevékenységet felerősítsék a kedvezőtlen adottságú tsz-ben. Az ötlettől a megvalósításig C sodák nincsenek. Gazdasági fellendülésünket is csak magunk alapozhat, juk meg. Nyersanyagoan nem vagyunk gazdagok, a technikai színvonalunk Isincs a világ élvonalában». Ha előbbre akarunk lépni, javítani kell a munka hatékony, ságát, és fel kell tárnunk minden területen a belső tartalékokat, a ma még szunnyadó szellemi energiákat. Hogy áll nálunk az újító- mozgalom? Mennyiben kap- nak zöld utat az „isteni szikrák” ahhoz, hogy a kipattanásukat követő folyamatban ne a fékek hassanak, hanem a segítő szándék. Hogy-ez ötletből — ha az valóban jó, hasznot ígérő és megvalósítható — mielőbb valóság, kézzel fogha. tó és pénzzel mérhető valóság legyen? Az újítók és feltalálók V. országos konferenciáján kidomborodott, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a korábbiaknál is nagyobb tőkét jelenthetnek az emberi, szellemi tényezők. De csak jelenthetnek, ha mindennapjainkból kiirthatjuk, száműzhetjük a szakmai féltékenységet, a szűklátókörűséget, a bürokráciát és minden olyan negatív jelenséget, ami gátolja, hátráltatja a hasznot eredményező új bevezetését, megvalósítását. Legnagyobb és máig sem feloldott ellentétet maga az ötlet hordozza. Az ötlet, amely egymagában nem sokat ér, de nélküle hiába minden. Csak a gyötrődés és a sok szellemi üresjárat jelzi az indító impulzus hiányát. De ha beugrik a nagy gondolat, az sem biztos, hogy beindítja a megvalósítás gépezetét. Oly sojc szó esik manapság az anyagi érdekeltségről. Annál is több az értékről, arról, amit hatékonysággal, jobb szervezéssel kellene megteremtenünk. Az újítás, a találmány, ha megvalósítják, bevezetik, kamatoztatják, önmagában is értékteremtő, értéknövelő tényező. Ha mögötte kimarad az egyéni érdek nagyon is lényeges láncszeme, széthull az egész. Mert kinek érdeke az új, aminek bevezetése csakis egyoldalú kockázatvállalást jelent? És milyen kockázat- vállalás az, aminek csakis egyetlen lehetséges és kézzel fcgható eredménye az elmarasztalás? Az újjal, bevezetésével nagyot (?) lehet bukni, veszíteni - de nyerni szinte semmit. Ez a lehetőség nem vonzó, nem ösztönző. A régi igazság, az ,taki mer, az nyer” a mai érdekviszonyok harcmezején eltorzul, leértékelődik, Aki azonnal mer, a kudarcot azonnal érzékeli. De az előnyt? Nemhogy azonnal, de talán ma, holnap, holnapután se. Talán soha. Hangoztatjuk, változtatni kell a gondolkodásmódunkon, nem szabad kitérni - eleve nem kényelmi okokból a dö 6 a döntési felelősség elől. De hivatalból miért érdeke mondjuk egy művezetőnek, főmérnöknek, igazgatónak felkarolni az esztergályos újítását? Jó, elhiszik, hogy az csodálatos. Megvívják a maguk harcát egy csomó emberrel, tűzön-vízen át keresztülviszik, kihajtják az újítást, hogy abból valóság legyen, ne csak ötlet. És? Megéri? Jó az? Eredményes? Az előbbrelépés zálogát hiába keressük az adminisztratív intézkedésekben, a kampányokban, a megkötöttségekben. Ezek mögött elsikkad, eltorzul a lényeg. Állóvízben élünk. A szabályozók lecsillapítják a nagy hullámokat, a bátrak és úsz- nitudók előbb-utóbb visszasorolnak azok közé, akik a langy, sima vízben érzik jól magukat. Mert ha meglovagolják a hullámokat — és túlélik —, akkor az a baj, hogy kirínak a sorból. Ahelyett, hogy a lubickolás híveit ösztönöznénk, serkentenénk, kényszerítenénk, hogy próbálják meg, igyekezzenek úszni a háborgó hullámbk- ban. Ehelyett.. . Igaz, nincs látványos bukás, se szenttéavatás. Pedig mindkettő realitása önmagában is vagy ösztönző, vagy görcsöt okoz, szárnyakat ad, vagy megbénít. Erkölcsi és anyagi érdekeltség, annak lehetősége nélkül csak a megszállottak képesek kockázatvállalásra. Csak az elvakult képes' bőrét naponta a vásárra vinni, olyan ügyért szót emelni, hadakozni, érvelni, ellentmondani, ami egyesélyes: eleve csak veszteséget jelenthet. T ehát anyagi és erkölcsi értelemben is fel kell értékelni az ötleteket, újításokat, találmányokat. És központi szabályozókkal is le kell rombolni a gátakat, melyeket az érdektelenség, a plusz törekvés és a hajtóerő hiánya, a pozícióval való elégedettség emel. Ebben sokat tehet az MTESZ 31 szakmai szervezetében tömörült ötezer műszaki és természettudományi szakember is Baranyában. Felvilágosítással, rábeszéléssel, vélemény- és ötletcserével — ha másképp nem, hát a klubéleten belül —, valamint az innovációs folyamatok elősegítésével, serkentésével, támogatásával. És megbízásos munkavégzéssel kialakíthatnak szabványtervezetet, tipizálási, egységesítési javaslatot, fejlesztési irányvonalakat, új, korszerű technológiai eljárásokat. Csak a megbízást követő anyag nehogy elolvasás, mérlegelés, megfontolás nélkül kerüljön a megrendelő irattárába. Az ötlettől a megvalósításig gyakorta reménytelenül rögös az út. Vannak, akik nekivágnak és a végére érnek, vannak, akik az első he. pe-hupánál megtorpannak és visszafordulnak. Érdekünk, hogy végre simára aszfaltozzuk az utat az ötletgazdák előtt, hogy az ötletet felhasználók, kivitelezők, megvalósítók energiája ne az akadályok leküzdésében merüljön ki, hanem abban, hogy hogyan lehet még többet,' még jobbat kihozni az életrevaló ötletekből. Murányi László Csutl J.
