Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-30 / 237. szám

Színházművészetünk adóssága Magyarbólytól a berlini Volksbiihne-ig A József Attila Színház főrendezője: Iglódi István Odakint Schwerinben, kö­zel a Keleti tengerhez, szép kiállítást látott a közönség Baranya megye iparából, me­zőgazdaságából, sokféle érté­kéből. A termekben pedig ott járkált egy színházi rendező és örömmel nézte szülőföld­jének eredményeit, ötödször járt ott a régenvolt magyar- bólyi kisgyerek, aki most már nemzetközi rangú színházi rendező és színész: Iglódi Ist­ván. Múlt héten csütörtökön a képernyőn látták a magyar nézők: Maár Gyula: Nápolyi mulatságok című tévéjátéké, ban. Előtte három nappal évodnyitó társulati ülésen a budapesti József Attila Szín­ház főrendező posztján kezd­te meg munkáját. Tavasszal pedig — a Pécs NDK-beli testvérvárosában, Schwerin­ben rendezett öt bemutató után — nagy sikerrel vitte színre Shakespeare: Tévedé­sek vígjátéka című komédiá­ját az európai rangú berlini Volksbühné-ben. Magyarbóly- ról a Volksbühné-.ig és a főváro­si munkáskerület színházának főrendezői posztjáigr — erről az útról beszélgettünk rövi­den Iglódi Istvánnal: — Az első elemibe még szülőföldemen, Magyarbóly- ban jártam. Ott nyílott az ér­telmem, ott láttam rá elő­ször a világra. Sok rokonom, kedves ismerősöm él ott, meg Villányban ma is. Kár, hogy ritkán jutok el oda. De gye­rekkoromban még nem tud­tam németül. Később, a pej­ti Eötvös Gimnáziumban sem tanultam azt meg a beszéd színvonalán. De főiskolás ko­romban szerepet kaptam az egész német nyelvterületen tevékenykedő svájci színész­rendezőtől, Berhard Wickitől. Németül hibásan beszélő ala­kot kellett megformálnom, és mivel a szerephez illet az akcentusom, Berhard Wicki megígérte: ha megtanulok németül, megkapom ezt a szerepet a szinkron — vál­tozatban is. Temérdek időt pazarolta rám, és nagyon-na- gyon megkínozott, annyira, hogy igen hálás vagyok ér­te. Persze, hogy ebben segí­tetek a gyerekkori sváb kör­nyezet magyarbólyi nyelvi emlékei is. Ma beszélek és színházban tolmács nélkül rendezek németül. — A magyar nyelvet a vi­lágon 15 millió ember érti. Sok színházművészeti érté­künk elvész a nemzetközi mű­vészeti élet számára, nyelv­tudás híján?! — Sajnos, ez nagyon igaz. A művészeti kitárulkozás egyik alapfeltétele egy nem­zetközi nyelv megfelelő szín­vonalú tudása. Nemcsak szí­nésznek, a rendezőnek is. Színházban még jobban, mint a filmen. Hiszen az élő elő­adáson, az élő közönség előtt nem lehet a jelenetet ismét­léssel tökéletesíteni, mint fil­men. Külföldön egy színész, egy rendező rangját, igazá­ban a más országokban nyúj­tott rendszeres produkció adja. — A művészképzés és a nyelvoktatás összekapcsolása színházművészetünk adóssá­ga?! — Valóban. Nem csak a művészképzésben, egyáltalán; az iskolában a diákok nem tanulnak meg idegen nyelven beszélni. A Színház és Film- művészeti Főiskolán, — ahol tanítok is — szerencsére ér­zem: a mostani növendékek­nek sokkal erősebb a vágyuk az idegennyelv tökéletes el­sajátítására, mint az én időm­ben nekünk volt. Erre már alapozni, lehetne és 5—10 év múlva egészen új, e tekintet­ben sokkal előnyösebb hely­zetű rendező- és színésznem­zedéket kibocsátani. Földessy Dénes Stúdiómunka, színész-rendező sorozat Hős vértől pirosult gyásztér Vakáció után — évad előtt... Gothár Péter, Koltai Róbert, Archer Tamás, Csákányi Eszter és Pogány Judit az évadnyitó társulati ülés előtt. Fotó: Makai Károly Kaposvárott, a színházi évad előtt Az elmúlt héten a kaposvári Csiky Gergely Színházban is megkezdődött a felkészülés az új évadra. Az 1982/83-as mű­sorterv első olvasatra, címei után is érdekesnek, változatos­nak ígérkezik. A János vitéz daljátékot Ascher Tamás; Illyés Gyula Kegyenc c. tragédiáját Barbarczy László; Jean Genet A balkon c. tragikomédiáját Ács János; Gogol Revizor- jót Gothár Péter; Ödön von Horváth Kasimir és Karoline c. színművét Ascher Tamás; Kata- jev A Werthert már megirták c. színművét Gothár Péter; Brecht A nevelő úr c. komé­diáját Máté Gábor és Müller Péter Búcsúelőadás c. musi­caljét vendégként Garas Dezső rendezi. A stúdióelőadások kö­zött Ibsen Peer Gyntjét Jordán Tamás; S. Beckett Ó, azok a szép napok! c. groteszk játékát Ascher Tamás; Thomas Mann Mario és a varázslóját Lukáts Andor állítja színpadra.- A kaposvári színházat ho­vatovább több mint egy évti­zede sajátos műhelyként emle­getik. Hoz-e valamilyen válto­zást e műhelymunkában az idei évad? — kérdeztük Babarczy László igazgatótól:- Nincs változás. Folytatjuk a megkezdett színész-rendező sorozatot (az előző évadban Koltai Róbert, Máté Gábor és Pogány Judit rendezett egy- egy darabot; pontosabban Kol­tai kettőt); Ács János a stúdió­munka keretében, a színész­mesterség témakörben tart fog­lalkozásokat, és természetesen foltyatódnak a színpadi moz­gással kapcsolatos rendszeres gyakorlati foglalkozások is.- Az idei évadban Lukáts Andor, Máté Gábor és Jordán Tamás mutatkozik be rendező­ként. Mi a céljuk a színész— rendező sorozattal? — Az, hogy vezető színészeink -, akinek ehhez képessége van -, minél sokoldalúbban is­merkedjenek meg egy-egy mű színpadra állításának felada­taival; hogy a lehető legtöbb oldalról a maga komplexitásá­ban láthassák a színházcsiná- lás folyamatát - mondotta Ba­barczy László. A társulat tagjai a hét folya­mán hozzákezdtek a Kegyenc próbáihoz. A darabot Lukáts Andor, Szűcs Ildikó, Jordán Ta­más, Lázár Kati, Máté Gábor, Csernák Árpád és Dánfly Sán­dor főszereplésével láthatja a közönség október 9-én először. Próbák közben a társulat szep­tember 20-án egyhetes buda­pesti vendégszereplésre utazik. A Marat halálát négy; Szomo- ry Dezső Hermelinjét két; Fay- deau Tökfilkóját egy estén ad­ják elő a Vígszínházban. Októ­berben a belgrádi BITEF-en (Belgrádi Nemzetközi Színházi Fesztivál) két alkalommal játsz- szák de Sade-P. Weiss Marat halála ... c. drámáját. W. E. Kistermelők figyelmébe! A BARANYA MEGYEI ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VALL. változatlan feltételekkel MEGKEZDTE az 1983. évi kistermelői hízottsertés értékesítési szerződések lekötését A SZERZŐDÉSEK MEGKÖTÉSÉRE KERESSÉK MEG HELYI MEGBÍZOTTAINKAT, AKIK KÉSZSÉGGEL ÁLLNAK RENDELKEZÉSÜKRE. Már most biztosítsa vágósertéseinek jövő évi zavartalan értékesítését, folyamatos szerződéssel a magasabb értékesítési árat. □Hétfői Myargalas a pusztulásba A mohácsi csata fehér foltjai Bár nem kerek évszám, de il­lő megemlékeznünk róla: teg­nap volt 456 éve, hogy 1526. augusztus 29-én, egy szerdai napon a magyar királyság had­serege döntő vereséget szenve­dett Mohács városának köze­lében, II. Szulejmón török szul­tán országunkra támadó sere­gétől. Évszázadokon keresztül ke­sergő, romantikus túlzások kap­csolódtak a mohácsi csata em­lékéhez: „mohácsi vész”, „nem­zeti nagy létünk, nagy temető­je". Hol a végzetszerű nemzeti sorscsapás első számú példája lett, hol a hősiesség és a haza- szeretet jelképe, hol pedig az évszázadokra visszavetített nem­zeti bűnök feletti önmarcango­ló erkölcsi ítélkezés céltáblája. Az utóbbi négy és fél évszá­zadban minden nemzedéknek megvolt a maga Mohácskomp­lexusa. Hogy miért? — erre sok­féle, igazi és vélt okot lehetne előráncigálni a nemzeti tudat­ból. Mindezeknek az alapja azonban abban gyökerezik, hogy mindmáig sok a megvá­laszolatlan kérdés, kétséges adat, tökéletesen be nem bizo­nyított feltevés a mohácsi csa­tával kapcsolatban. A leglényegesebb bizonyta­lan pont, hogy elkerülhető lett volna-e a török sereg támadá­sa. A történészek máig vitat­koznak azon, hogy Szulejmán szultán milyen feltételeket tá­masztott a magyar kormány bé­kére irányuló kezdeményezései­kor; s egyáltalán létezett-e a „Szulejmáni ajánlat”? Sokféle egymásnak ellentmondó forrás és utólagos becslés ismert a magyar és török sereg létszá­máról. Csak a szélsőséges ada­tokat említve: a magyar sereg létszámát általában 24-26 ezer főre teszik (újabb feltevések szerint 40—50 000 is'lehetett) néhány török hadijelentés, illet­ve történetíró 80-150 000-es magyar seregről ír, ami elké­pesztő túlzás. A török sereg lét­számára vonatkozó adatok 60 és 600 ezer harcosról szólnak. Legújabban Perjés Géza had­történész végezte el a becslést hadászati, harcászati ismérvek alapján és 150 000-es török se­reget sem tart valószínűtlennek. Ezekhez a számokhoz igazod­nak azok az adatok is, ame­lyek a csatában elesett ma­gyarok számát adják meg: a török források szerint 40-50 000 magyar harcos maradt a csa­tatéren, a magyar történetírók 20-24 000 elesettről, a legújabb munkákban viszont már 14— 15 000 halottról szólnak. Nem teljesen tisztázott az sem, hogy egészen pontosan hol is volt a mohácsi csatatér. Brodarics István kancellár le­írásában szereplő Földvár köz­li. Lajos portréja ség pontos helye máig nincs megállapítva. Történészeink kö­zött újabban az is vita tárgya lett, hogy vol-e, illetve mennyi­re volt ésszerű a magyar sereg haditerve, a csatahely kiválasz­tása. II. Lajos király halálának és holtteste megtalálásának körülményei pedig valószínűleg örökre gyanúval bélyegezettek maradnak: valóban belefulladt a Csele patakba, vagy mégis­csak meggyilkolták menekülés közben? Lehetne tovább folytatni a sort. A legnehezebb kérdés azonban minden korban az ér­tékelés, az ítélkezés volt: ho­gyan is emlékezhetünk a mo­hácsi csata halottaira, a 20 esz­tendős II. Lajos királyra, a 28 főúrra, a 7 püspökre, érsekre, az öt-hatszáz nemesre, a mint­egy 10 000 gyalogos és 4000 lo­vas katonára? Hadd idézzük erre vonatkozóan Perjés Géza hadtörténész értékelését: „Le­hetett ez a nemesség szűklátó­körű, önző, felelőtlen és köny- nyelmű, egy bizonyos; abban a halálos végű nyargalásban, mely pusztulásba vitte az or­szágot, ő maga az élen lova­golt." Végzetüket előre érezték. Pe- rényi Péter váradi püspök mondta az utolsó haditanácson, mintegy prófécia képpen: „Azt a napot, amikor a csatát meg­vívják, húszezer magyar mártír­nak kell szentelni!" Az utolsó pillanatban, s már reménytele­nül, de megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza, mint ahogyan a spártai Leonidász és serege kétezer évvel koráb­ban. Kulturális hírmagazin SIKERKÖNYVEK. Az idegen- forgalmi szezonban az idén há­rom könyv aratta a legnagyobb sikert a Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat pécsi Idegen­nyelvű és Zenemű Könyvesbolt­jában: Halász Zoltán: Magyar- ország című oroszul, angolul, németül, franciául megjelent, szép színes fotókkal illusztrált útikönyve, Ráth Végh István: Die Geschichte der Liebe (A szerelem története) című német nyelvű kötete, valamint Hofer Tamás—Fél Edit: Magyar nép­művészete című magyarul és németül kiadott műve. Ebből a három könyvből vették meg a legtöbbet a turisták. DEL-AMERIKA. Az ősszel Moszkvába, Jerevánba és Bécs- be utazik a Győtri Balett ven­dégszereplésre. A tavasszal, március közepén pedig eddigi legtávolabbi turnéját kezdi meg. Dél-Amerika több nagyvárosá­ban mutatja be Az igazság pil­lanatai című produkcióját. SVÉDORSZÁG. Magyar fes­tők kiállítását rendezték meg a svédországi Södertaije város­ban. A tárlaton Lantos Ferenc, Gellért Bruno István szerepel a pécsi képzőművészek közül na­gyobb anyaggal. A kiállítás szeptember elsején nyílik meg a Stockholm elővárosát képe­ző Södertaljéban. KABARÉLEMEZ. Megjelent Koltay Róbertnek, a Kaposvári Csiky Gergely Színház tagjának kabarélemeze. Pusszantalak benneteket című jelenete, va­lamint — Verebes Istvánnak közösen — a Két igazgató cí­mű vidám jelenet hallható róla. (Képünk: Koltai Róbert a le­mezborítón.) F. D. D. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom