Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-28 / 235. szám

1982. augusztus 28., szombat Punnnttill napló 13 ■nemzetközi szabuany a mérce Versenyben a nagy teljesítményű traktorok. Hol lehet kikötőt építeni? Bejárás a Dráván Sándor Tiborné felvétele Megyei szántőverseny Sátorhelyen A házigazdák szerepeltek legjobban iliiiliiii második napja Volkov és Böhler professzor a konferencia szünetében Läufer László felvétele Beszélgetés külföldi traumatológusokkal Volkov akadémikus új készülékeket hozott Böhler professzor: „A legfontosabb a barátság” Nevezhetnénk a mohácsi já- rósbeli termelőszövetkezetek ver­senyének is, mert az egyházas- haraszti „Jóbarát" Termelőszö­vetkezet traktorosainak kivételé­vel csupán a mohácsi járás szö­vetkezetei tisztelték meg a me­gyei versenyt részvételükkel. A baranyai szantóversenyt a KISZ megyei Bizottsága, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya, a megyei Tsz Szövetség és a Bólyi Mezőgazdasagi Kom­binát KISZ-bizottsága rendezte meg tegnap délelőtt a kombi­nát sátorhelyi területén. A szer­vezők harmincegy termelőszö­vetkezet nevezését fogadták el, ám a versenyen tegnap hat helyről, mindössze tizennégyen jelentek meg. s mindössze két szövetkezet jelezte, illetve indo­kolta meg elmaradását. Nem is véletlen, hogy ismét a mohácsi járásban rendezték meg a szán­tóversenyt. Maxim János, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tályának főmérnöke, egyben a tegnapi vetélkedő zsűrijének el­nöke (1962-ben ő szervezte az első baranyai szantóversenyt), elmondta, hogy ebben a járás­ban ápolják a hagyományokat: rendszeresek az üzemi, házi, il­letve a járási versenyek. Becsü­lete van itt a traktoros szakmá­nak, aki helyezést ér el bizo­nyítja, hogy mestere a gépé­nek, rangja van a munkahe­lyén. S tudja azt is, hogy a mi­nőségi munka, a jó talajelőké­szítés mázsákat hoz majd a be­takarításkor. Bizonyára nem a szerencse dolga a járásbeli ter­melőszövetkezetek jó termés­A tizenkét hazai bányaválla­lat legeredményesebb csapatai, amelyek részt vesznek a Me­cseki Szénbányák Vállalat ál­lal mesterszakmunkás cím el­nyerésére hirdetett országos vá­járvetélkedőn, tegnap kora reg­gel a komlói Anna-aknán lévő tanbányába szálltak le. Az elő­ző napon megismert színhelyen mérték össze tudásukat a ke­mény, de igen szép, körültekin­tést igénylő bányászat minden szakágában. A gyakorlatot ki­sorsolt munkahelyen végezték. A versenyzők délután Pécs város nevezetességeivel ismer­kedtek. Megtekintették a Pécsi eredménye sem. Hozzájárulhat ehhez egy megyei vetélkedő is? A szakemberek véleménye sze­rint: igen. A sátorhelyi határba-o jó han­gulatban zajlott a verseny. A szántás széléről nem hiányzott a pecsenyés, üdítőitalos sátor sem, és a gépek zaja nem nyomta el a versenyzőket buz­dító zeneszót. A négytagú zsűri munkáját tizfős ellenőrző bi­zottság segítette: a KGST nem­zetközi szabványai alapján dön­tötték el, ki szántotta fel a leg­jobb minőségben a gépkategó- r,ónként meghatározott terüle­tet. A legjobb baranyai trak­torosok tehát: az abszolút ösz- szesítésben, I. kategóriában (3 vasú ekével) Wenczler Adóm, (Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát), II. kategóriában (4—5 va­sú ekével) Bachesz József (BMK), III. kategóriában (6— 7—8 vasú ekével) Tóth Lajos, (majsi „Kossuth" Tsz). Az if­júságiak versenyében: I. kate­góriában Arató István (szaj-ki „Béke” Tsz) II. kategóriában Márton Zoltán), somtoereki „Be ke Őre” Tsz), III. kategóriában Kispál Szilveszter, (BMK). A győzteseknek Maxim János, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főmérnöke és dr. Horváth Csaba, a megyei KISZ- bízottság munkatársa adta át a pénzjutalmakat. A megyei versennyel egyidö- ben rendezték meg a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát házi vetélkedőjét. Győztesei: I. ka­tegóriában Juhász János, II. ka­tegóriában Wírth Antal és Papp János, III. kategóriában Bion Antal. Bányászati Múzeumot, a Zsol- nay Múzeumot és a tv-tornyot. Ma - szombaton — a szén­bányák igazgatóságán elméleti vetélkedőn matematikai és fi­zikai ismereteikből Írásban, a szóbeli vizsgán pedig bányamű­velési, bányagépészeti, geoló­giai, valamint biztonságtechno­lógiái tudásukkal állnak a vizs­gáztatók elé. A vetélkedőn po­litikai-társadalmi, közéleti és alapvető vezetési ismereteikről is számot adnak. Az eredményhirdetésre és a díjkiosztásra ebéd után kerül sor. Pénteken húsz-huszonöt per­ces előadásokkal folytatódott a Magyar Traumatológus Társa­ság 13. konferenciája a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, öt szekció között választhatnak a résztvevők: a térdízület szalag­sérülései, a térdízületi törések, a kéz sérülései, a sarokcsont és ugrócsont sérülései, valamint vegyes témákban hangzanak el — rendszerint diavetítéssel kísért - előadások. A konferencia szünetében módunk nyílt kél neves külföldi vendéggel, M. V Volkov moszkvai és lóig Böhler bécsi professzorral beszélgetni. — Harminc éve foglalkozom traumatológiával — mondta Volköv akadémikus — huszon­két éve vezetem a Központi Traumatológiai Ortopédiai In. tézetet Moszkvában. Ötvenkét professzor irányításával ezer­háromszáz munkatárs dolgozik a speciális laboratóriumokkal fölszerelt ötszáz ágyas intézet­ben. Magyarországi kapcsola­taim legalábli húsz évre nyúl nak vissza. Nagyon jól emlék szem a Budapesten szerzett kedvező kézsebészeti tapaszta­lataimra. Önöknél ismerkedtem meg kiváló hidroterápiái mód­szerekkel, egyebek között a súlyfürdővel. Magyar mintára szerveztük meg odahaza a kéz­sebészeti klinikáinkat. — Nagyon örülök annak — folytatta Volkov professzor - hogy nemcsak tanulni tudunk külföldön, hanem mi is hozzá­járulhatunk a traumatológia fejlődéséhez. A nálunk kifej­lesztett berendezéseket máshol is alkalmazni tudják. Ilyen pél­dául az az ún. kompressziós­disztrakciós készülék, amelyet Oganeszján professzorral konstruáltunk, s amelyből a budapesti intézet után a pé­csieknek is adunk hármat. A készülék lehetővé tesz hogy gipszkötés nélkül gyógyítsunk törött végtagokat. Az elmozdult csontvégeket a szerkezet szét­húzza, egymáshoz illeszti, majd összenyomja, gyakorlatilag mil­liméter pontossággal. Kezelése néhány hét alatt elsajátítható. Nagyon örülnék, ha Forgon professzor kiküldené néhány fiatol munkatársát az intéze­tünkbe, hogy a készülék hasz. nalatát megtanulják. Jorg Böhler professzor ott­honról hozta a sebészet szere- íetét: édesapja, Lorenz Böhler, a traumatológia atyjának te­kinthető a német nyelvterüle­ten.- Bécsben tanultam, majd Franciaországban és az Egye­sült Államokban jártam tanul­mányúton — kezdte bemutat­kozását Böhler professzor. - Eredetileg idegsebész akartam lenni, de a háború után nehéz volt az elhelyezkedés, ezért édesapám intézetében kezdtem el dolgozni. 1951-től húsz éven át a linzi baleseti kórház ve­zetője voltam, ezután kerültem Bécsbe, az édesapámról elne­vezett intézetbe. Kutatási terü­letem a gerincoszlop baleseti sebészete, erről tartottam Pé­csett előadást, s igyekeztem' teljesen új dolgokat bemutat- ri. Böhler professzor intézetében gyakori vendégek a magyar se­bészek. Miniszteri engedéllyel néha hónapokig az ö keze alatt dolgoznak. H. J. Hajózási lehetőségek a Dráván Egész napos Dráva-bejárást tartott augusztus 27-én a Dél­dunántúli VÍZIG a Dráva menti gazdaságok képviselőinek azzal a céllal, hogy az olcsó és egy­re biztonságosabb vízi szállítás lehetősegeit népszerűsítse. A Barcs és Drávaszabolcs közötti 80 kilométeres szakaszt mutat­ták be többek között a Baranya és Somogy megyei párt- és ál­lami szervek munkatársainak, a Szentlőrinci A. G., a Dél-somo­gyi A. G„ a Somogy megyei Er­dő- és Fafeldolgozó Vállalat, a Somogy megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat szak­embereinek. A folyónak ezen a szakaszán a magyar—jugoszláv Dráva-rekonstrukció oly jól ha­lad, szép eredményeket mutat fel, hogy bármikor megindulhat­na o' teherszállító hajóközleke­dés. Megfelelőek a partvédelmi művek, a medermélység, a leg-' ideálisabb hajóút kitűzése be­fejezés előtt: mindenképpen ad­va, hogy a környékbeli gazda­ságok árut, elsősorban fát, ga­bonát, répát, építőanyagot szállíthassanak vízi úton. A partvédelmi létesítmények oly tökéletesek, hogy egy kikötő, vagy egy alkalmi ki- és bera­kodó kialakítása mindössze 50— 100 000 forintba kerülne. Olcsó amiatt is, mert a VÍZIG Dél-du­nántúli Igazgatósága a barcsi járműparkjából uszályokat, kis­hajókat adna bérbe, de ettől a MAHART sem zárkózik el. Kikötő építésére kiváló lehetőség nyílott hat helyen, így Barcson, Szent- borbáson, Drávasztárán, Vejti- ben. Majláthpusztán, Dráva— Szabolcson. A határfolyónkon jelenleg csak a Barcsi Tanács költségvetési üzeme közlekedtet kavicsszállító uszályokat, kotró­Tanácsi megyei ifjúsági nap Az országos államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napokra kerülő tanulmányok megvitatá­sára megyei konferenciát tar­tottak tegnap Pécsett, a Bara­nya megyei Tanács épületében. Dr. Hazafi József, a végrehajtó bizottság titkára köszöntötte a részt vevő fiatalokat, a rendező szervek: a KISZ Baranya me­gyei Bizottsága és a Közalkal­mazottak Szakszervezete Bara­nya megyei Bizottsága vezető­it, valamint a megyei pártbi­zottság képviseletében megje­lent dr. Sósvári László osztály- vezetőt. A fiatalok négy szek­cióban tanácskoztak. Megvitat­ták az idős emberek és a tár­sadalom; a tanácsi munka tár­sadalmi segítése, különös te­kintettel a családvédelmi és gyámügyi kérdésekre, továbbá a társközségek helyzete, vala­mint a kereskedelmi és szolgál­tató ellátás szervezésének ta­nácsi feladatai című témákat. G. M. Országos vájár- vetélkedő Komlón Gyakorlatból vizsgáztak a résztvevők FILMJEGYZET A Jó, a Rossz... 1959-ben így nézett ki a főbb Oscar-dijak listája: A legjobb film: Ben Húr, a legjobb szí­nész: Charlton Heston (Ben Hur), a legjobb színésznő: Si­mone Signorét (Hely a tetőn), a legjobb férfi mellékszereplő: Hugh Griffith (Ben Hur), a leg­jobb női mellékszereplő: Shel­ley Winters (Anna Frank nap­lója), a legjobb rendezői tel­jesítmény: William Wyler (Ben Hur); a legjobb eredeti forga­tókönyv: Russel Rouse. Clarence Greene, Stanley Saphiro és Maurice Richlin (Pillow Talk); a legjobb zeneszerző: Miklós Rozsa (Ben Hur). A legjobb külföldi film abban az évben a Fekete Orfeusz (francia) volt. William Wyler 1959-ben már ludto, hogyan kell egyetlen filmmel több Oscart szerezni: 1942-ben a Mrs Miniver lett a legjobb film, s a rendező mellett a női főszereplő és epi­zódszereplő is Orcart nyert. 1946-ban az Életünk legszebb évei című filmje gyűjtött De öt darab aranyozott bronzszob­rocskát. Amivel — mint tudjuk — pénz nem jár, de nem elve­tendő kereskedelmi hasznot hozhat egy-két Oscar. Az ilyen film könnyén eladható, mint látjuk, a Ben Húr esetén alig oár évet kellett csak várni, hogy a magyar néző is láthas­sa. Hogy láthassa azt, miképpen is „fejlődött" a filmkészítés, mi­lyen „eredményeket” ért el az elmúlt huszonhárom evben. Az előbbi mondatban szereplő, egyébként teljesen normális két szó azért került idézőjelbe, mert manapság szinte teljes jogú taqja lett az esztétikai szótárnak, mintha a művészet nemzetgazdaság vagy lóverseny lenne: fejlődik, hogy új, soha nem látott eredményeket érjen el. S most láthatjuk egyikét azon filmeknek, aminek a filmművé­szet fejlődését és újabb ered­ményeit köszönhetjük. Bár né­miképpen meggondolandó, hogy a Ben Húr mennyivel fej­lettebb film, mint mondjuk a Modern idők vagy a Kenyér nélküli föld, vagy a Potyomkin páncélos? — akik, ugye, annyi­ra fejletlenek voltak, hogy még hangra se telt nekik. Szegé­nyeknek. Mint ahogy az is, hogy mennyivel nagyobb ered­ményt jelent, mondjuk Griffith ugyancsak sok ezer statisztát igénylő ásatag Türelmetlensé­génél, vagy hogy címnél ma­radjunk, az 1926-ban készült Ben Húrnál. Mert kettő is van belőle, s ami filmművészetileg igazán értékes, az az 1926-os, s an­nak is csak az o tíz perce, ami a híres-nevezetes kocsiversenyt ábrázolja. Derék volt hazánk­fia, Andrew Marton, az 1959-es kocsiverseny rendezője csupán­csak fejlettebbet, eredménye­sebbet (meggondolandó, hogy egyúttal nem gyorsabban avu­lót) készített. Másképpen ha­tásosabbat. Dehát o hatásva­dászat oly gyorsan inflálódik (gondoljunk csak a mozivász­non látható vérre, vagy mezte­len nőkre). Mindezek után félreértés len­ne azt hinni, hogy fanyalgok a Ben Huron, mégha a mostani hatásosabb (lásd fejlettebb, eredményesebb) filmekhez ké­pest átlátszóbbak is a trükkjei. A Jó és a Rossz „örök" küz­delme gyermekké tesz bennün­ket akármilyen feldolgozásban is. S ezt megérdemeljük. Hisz kivártuk. Sodó László ur

Next

/
Oldalképek
Tartalom