Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-28 / 235. szám
Nagyobb fordulatra kapcsol a gyártó gy fújjuk, mint a kisiskolások: minden égés I során keletkezik melléktermék, több-keve- sebb, az elégetés hatásfokától függően. S így van ez a motorok esetében is. Csak emlékeztetőnek: Pécs városában a légszennyezés 40 százalékát - néha többet-kevesebbet — a gépjárművek okozzák. De vajon ennyire kell füstölniük? Szükségszerűen és elháritatlanul? Vajon hogy vélekedik erről dr. Cser Gyula, az Autóipari Kutató Intézet motorfőosztályának vezetője? Pénz, pénz és pénz... Más a benzinüzemű, más a dízel-motorok légszennyezése. Az előbbinél a szénmonoxid és a szénhidrogének a főbb szennyezők, mely ellen porlasztó, karburátor, motorbeállítás stb. a védekezés. A dízeleknél viszonylag magas a nitrogén-oxidok kibocsátása, s ami kellemetlenebb: a látható füstölés, a korom, az elemi szénrészecskék. (Mondhatjuk úgy is: rákkeltő anyagok!) A magyar szcbvány előírásokat tartalmaz, hogy mennyi lehet a kibocsátott korom mennyisége, ezt a szabványt azonban többnyire többszörösen túllépik a forgalomban lévő járművek. A kérdést nem lehet elkerülni: miért nem szereznek a hatóságok érvényt a szabványrak? Mint azt dr Cser Gyula elmondotta, a feltételezhető válasz: erősen pénzkérdésről van szó, hiszen sok-sok járművet ki kéne vonni a forgalomból. Megbénulna az élet. Mit lehet akkor tenni? Ami a gyártó feladata: olyan motorokat konstruálni, amelyek a lég- szennyezést illetően nemzetközi porondon is állják a versenyt. Ez ismét pénzkérdés, érdekeltség kérdése. Drágul a konstrukció. Ezen a vonalon sem a hazai gyártók, sem a szocialista országok, akiktől vásárolunk, nem élenjárók. Ezért egyes gépcsaládok vételekor a szabvány előírásait felrúgva egyedi adaptálást kell végezni. E — főieg tehergépkocsik, erős munkagépek — soha sem tudják a magyar kívánalmakat produkálni. De még mindig ott az üzemeltető. A motor gyorsan elhasználódik, fel kell újítania, meg kell javítania. De nincs megfelelő személyzete, megfelelő mérőműszere, diagnosztizáló berendezése, s ha netán ez együtt volna, hiányzik az alkatrész. Nehéz ügy, hiszen a rosszul beállított gépkocsi is üzemképes, s például a dízel-üzemű autóbuszok esetében a füstölés az adott esetben nem is jár nagyobb fogyasztással. A gyártók mindegyikét lehetetlen megkérdezni, így mi maradjunk a hazai gyártóknál. Duba János, az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári gyárának főkonstruktőre optimistán nyilatkozott.- Bár a téma húsbavágó, mégis le kell szögeznem, gyárunk termékeinek 75-80 százaléka exportra megy, s tőkés piacunk is van. Számunkra éppen azért piaci kérdés — több paraméter mellett — a járművek légszennyezésének kérdése. Győrben, ahonnan a motorokat kapjuk, szintén állandóan napirenden van a téma. Amit mondhatok: a jövő évtől új beállítási módozattal kapjuk a Rába-motorokat, másrészt a győriek fejlesztő munkája során éppen most dolgoznak egy új konstrukción is. Erről kérdezze őket. A Rába gyár motorszerkesztési laboratóriumvezetője, Fekete József megerősítette az IKARUS-tól kapott információt. Most foglalkoznak egy új motortípus kifejlesztésével az osztrák grázi AWL intézet segítségével, amely a légszennyezés tekintetében világszínvonalon áll. A prototípus úgy-^ nevezett részgyártását végzik napjainkban, s feltehetően a program szerint 1983 végéig az elősorozat gyártása megkezdődik. És még egy információ: a jelenlegi motorok is jók, a szerint a magyar szabvány szerint készülnek, mely igazodott az ENSZ illetékes bizottsága által megfogalmazott környezetvédelmi paraméterekhez. Szigorodó szabványok A gépjárművek kormolási- szabványai nem éppen a legszigorúbbak hazánkban. Persze, bárki mondhatja: mindez attól függ, hogy miként nézzük e direktívákat. Erőlködünk, az európai mezőnyben vagyunk, de kötve hiszem, hogy akadna olyan gépjármű köz- utainkon, melyet mondjuk Japánbon adaptálnának. Ott mások a követelmények, s egyelőre ne is próbáljunx olyan messzire nézni. A jövőnk azonban biztató. Mint azt dr. Buna Bélától, a Közlekedéstudományi Intézet környezetvédelmi- és energiagazdálkodási főosztályvezetőjétől megtudtuk, további lassú szigorodásra van kilátás. Hiszen a magyar szabvány 1975- ben fogalmazódott, s azóta sok víz lefolyt a Dunán. Mint azt informátorunk elmondotta, oz ENSZ Energiagazdálkodási Bizottságának legutóbbi — július 21—25. között megtartott - ülésén ismét a környezetvédelem — és energiatakarékosság - hívei nyertek csatát, s az ülésen részt vevő magyarok már új javaslatokat is benyújtottak a KPM illetékeseinek. Ezek szerint várható a szigorodás két lényeges szempont alapján. Feltehetően szétválasztódnak a gépjárművek üzembe vételének és üzemben tartásának feltételei. Azaz az üzembe vételi — honosítási eljárás — rorán új, az eddiginél keményebb szempontok dominálnak majd, s a kipufogógázok több összetevőjét vizsgálják. S az eddigiektől eltérően nemcsak alapjáratban! Az üzemben tartásra nyilvánvalóan e szigorú szabvány nem vonatkozhat - mivel sok a régi jármű —, de bizonyos türelmi idő után, ami feltehetően több esztendő, elérhetjük, hogy gépjárműveinket környezetvédelmi-, energiafelhasználási szempontból nem érheti kifogás. Végezetül az alapkérdéskörhöz dr. Buna Béla véleménye: „Járműparkunk nem olyan rossz már, mint azt sokan gondolnák. Az -új autóbuszok - egyéb járművek — beállítása precíz művelet, nem mindenki tudja, főleg megfelelő műszer nélkül elvégezni. Éppen ezért vannak a légszennyezés szempontjából főleg a tömegközlekedésben a gondok!" Gondos gazdaként Ismét visszatértünk tehát az autóbuszokhoz, a kör bezárult. A konklúziók levonásában érdekelt újságíró mindezekhez csupán annyit tehet hozzá: ha egy kor^noló kéményseprőbusszal találkozunk, akkor a füstölés okát kereshetjük a konstrukcióban, a kocsi életkorában, az alkatrészhelyzetben, a terepviszonyokban, a közlekedésszervezés — esetleg nem szervezés — gondjaiban és végül a gépkocsivezetőben. Igen, a gépkocsivezetőben. Aki legkevesebb annyit tehet, hogy néha-néha belepillant a visszapillantó tükörbe, észleli és jeíri a bajt, ha kormol a gép. A többi már nem az ő dolga. Kozma Ferenc Kipufogógáz diagnosztikai mérése az ÉPFU pécsi telephelyén „Ezzel csak nyerhet” Fáradtolajat gyűjtő fiatalok Mintegy 5 ezer tonna - körülbelül 51 millió forint értékű - fáradtolajat gyűjtöttek össze — a most elkészült értékelés szerint — a fiatalok 1981-ben, ezer tonnával többet, mint a megelőző évben. Ez a mennyiség több minv 25 százaléka az ÁFOR által begyűjtött fáradtolajnak. A környezetvédelmi és gazdasági érdekeket felismerve 315 KISZ-szervezet nevezett be annak idején a fáradtolaj-gyűjtési versenybe, amelyet a Központi Bizottság Ifjúmunkás Tanácsa, a Mezőgazdasági és Falusi Fiatalok Tanácsa és az „ÁFOR" KISZ-szervezetek hirdettek meg. Már a KISZ X. kongresz- szusán is megállapították, hogy jelentős a fiatalok hozzájárulása a több mint 6 milliárd forintos hulladék- gyűjtési bevételhez, valamint a fáradtolaj újrafeldolgozásából származó megtakarításhoz. A tavaly meghirdetett versenyben új elem volt, hogy az AFOR KlSZ-szerve- zelének kezdeményezésére a vállalat „ezzel csak nyerhet" elnevezéssel sorsjegyes fáradtolaj-gyűjtési akciót indított, amelynek eredményeként 204 tonnányi gyűlt ösz- sze az ÁFOR üzemanyagtöltő állomásain. Először 1979- ben hívták versenyre az ország KISZ-szervezeteit. A kommunista fiatalok aktív közreműködésének eredmé. nyeként 1979-ben 224, 1980- ban 351 szervezet vett részt a versenyben, s a két év alatt mintegy 5600 tonna fáradtolajat gyűjtöttek össze. A KISZ a jövőben is részt kíván venni a begyűjtésen kívül a feltárásban, a hasznosításban, és a hasznosítást lehetővé tevő technológiák kidolgozásában. Az 1982-es akcióprogram alapján egyéni és kollektív felajánlást tehetnek a fiatalok. A tavalyi fáradtolaj-gyűjtési verseny legjobbjait a közeljövőben megjutalmazzák. A begyűjtési versenyt ez évre is meghirdették a KISZ- szervezetek számára. Sorsa: világtalan. Foglalkozása: telefonközpontos „Itt a központ... kapcsolom” A segítő szándék és a naptári év A telefonközpont olyannak tűnik, mintha alkalmassági vizsgán reflexmérést végeznének. A különbség csak az, hogy itt ismerni kell a különféle felvillanások erőviszonyait. Pontosabban, nem mindig azt a gombot kell lenyomni, amelynél előbb gyulladt ki a fény, hanem azt, ahol a magasabb beosztású hívó mellékállomása jelentkezik. A jó telefonközpontos először a fejében, utána a nyomógombokkal gyorsan kapcsol .. . Felveszi a hívást: „Tessék, központ" ... Ha foglalt a kért vonal, akkor: „Kis türelmet kérek . . .” Ha nincs türelem, akkor nem ritkán jön a. drót túlsó végéről a szitkozódás, esetleg gorombaság. A telefonközpontosnak nem illik megsértődni, mint ahogy rezzenéstelen arccal fogadja az ilyesmit a szállodaportás, vagy egy előkelő étterem pincére. A különbség annyi, hogy a központ kezelője nem kap borravalót, legfeljebb néha-néha pár jó szót. Ha kap . .. Pécsett, az újmecsekaljai rendelőintézet telefonközpontjában kezel egy 10/80-as készüléket Kovács Ervin. (A rejtélyesnek tűnő típusmegjelölés azt jelenti, hogy 10 városi fővonal és 80 mellékállomás kapcsolására alkalmas a készülék.) Külső hívás esetén búgó hang, s a megfelelő billentyűn kigyúló fény ad támpontot a kapcsoláshoz. Ez a fiatalember - az országban sok más sorstársával együtt - csak a hangot hallja, a fényt, és minden mást, gyermekkora óta nem látja. Van egy fotocellás adaptere, amellyel letapogatja a készülék klaviatúráját. Az adapter a világító gomb felett éles hangot hallat, így tudja meg, hogy melyik vonalon hívják a központot. Néhány évvel ezelőtt már szerepelt ez a fiatalember a Dunántúli Napló egy riportjában. Abból az alkalomból, hogy korábbi munkahelyén, az AFIT XIV. sz. Vállalatánál szocialista brigádtagok fogtak össze és megajándékozták Ritával, egy német juhász vakvezető kutyával. Mindenki szerette Ervint, csupa jót mondtak róla, sohasem sajnálták, de ahol tudtak, segítettek neki. Hat év után mégis kénytelen volt megválni korábbi munkahelyétől. Miért? — Megnősültem, s az újmecsekaljai Építők útján kaptunk lakást - idézi a két éve történteket. — Egy évig jártam'innen dolgozni a Bolgár Néphadsereg útjára. Amíg a 10-es busz itt állt meg a ház közelében, nem is volt különösebb gondom. Elmentem a Szalai András úti műanyagboltig, ott várt édesanyám. Szüleim kertes házban laknak, ott tartjuk a kutyát, mert itt a panelházban nem lehet. Náluk felszereltem a kutyát, elmentem dolgozni, munka végeztével fordítva történt ugyanez. A busz azonban az új hatos úton kezdett járni, nekem nagyon nehézzé vált a közlekedés. Szerencsére a rendelőintézetben felszabadult a központosi hely, felvettek. Két éve itt dolgozom.- Milyen volt az új munkahely?- Elődöm — egyébként jó barátom —, lediktálta a névsort, a telefonszámokat. Megtanultam, de egy hónap azért beletelt, amíg zökkenőmentesen tudtam kapcsolni.- Más volt ez a központ?- Technikailag nem, de a követelmények, körülmények nagyon eltértek. Hat vonalon jön a városból a hívás, három vonalon belülről kifelé beszélgethetünk. Ebből a nulla tárcsázásával a mellékvonalak is lefoglalhatnak. A kartonozót különösen hétfőn sokan keresik, s mivel nincs közvetlen vonaluk, egyet szinte állandóan lekötnek.- Sok gondot okoz ez?- Hogy nem látok, az nem zavar a munkámban. De a glaukómám miatt nem szabad sok folyadékot fogyasztanom. A nyári kánikulában ezt lehetetlen megtartani, ha elkezd fájni a szemem, vízhajtót kell szednem. Ebből következik, hogy ilyenkor egy műszak alatt három-négyszer is el kell hagynom a központot. Nagyon sietek, de ez így is legalább másfél percet vesz igénybe. Ilyenkor, mivel egy hívás 40 másodpercig csenget, négy-öt hívó is azt tapasztalja, hogy nem veszi fel a központ a hívást.- Ez persze kellemetlen . . .- Természetesen, hiszen ide többnyire beteg emberek telefonálnak, s érthető, hogy mindenkinek a maga baja a legfájóbb, legsürgetőbb. — Nem lehetne megkönnyíteni ezt a munkát? — Van egy úgynevezett vak kezelőkészülék, ahol hang, s egy, a hívásra kiugró, kitapintható gomb ad tájékoztatást. Tavaly, a rokkantak éve alkalmából a BHG kollektívája ígérte, hogy elkészít a szükséges mennyiségben ilyen berendezéseket. Az év elmúlt, az ígéret ígéret maradt. Most az öregek éve van, s én még csak huszonhat éves vagyok. Elgondolkoztató... Az emberség csak kampányokhoz kötődik? A segítő szándék jó érzését csak meghirdetett jelszavakhoz lehet kötni? Szépen berendezett, rend- bentartott lakásukban beszélgetünk. Másfél éves kisfiúk a járókában csap hatalmas lármát, nyilván a vendég „tiszteletére". Kati próbálja lekötni a figyelmét, nagy nehézségek árán, hisz ő maga is tizenkilenc éves kora óta 50 százalékos rokkant. — A mi házasságunk a szó szoros értelmében olyan, hogy kiegészítjük egymást. Katinak egészséges a szeme, s amit ő fizikailag nem bír, azt én csinálom meg. Beszélgetés közben az arca meg-megrándul. Pár éve ilyent még nem láttam rajta. — Ideges? — Félek az ősztől. Ha esik az eső, mindenki siet. Ilyenkor csak állok a sarkon és hallom, négyen-öten elmennek mellettem, míg valaki átkísér a túloldalra. Ha délutános lennék, ilyenkor már sötét van, csak remélni tudom, hogy valaki észreveszi a fehér botot. Különösen, ha megjönnek a ködök. A túloldalra átérve felléleg- zem: most sem ütöttek el. Otthon pedig vár az a házimunka, amit csak én tudok elvégezni, s az egészséges, szép kisfiam. Tudom, hogy szép. Tényleg az . . . Kurucz Gyula
