Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-24 / 231. szám

1982. augusztus 24* kedd Dunántúlt napló 3 Megdrágult az import motor Megkezdődött a komlószüret A bólyi termelési rendszer sikere 72 vagon komló a söriparnak Az igény 70 százalékát fedezi A hazai sörgyárak évről Ívre növelik termelésüket. Az idén már 7,9 millió hektoliter a hazai gyár­tás, de 2 millió hektó importsör is kell. Sörivó ország lettünk. Iá sör­höz pedig jó és elegendő komló kell. Egy évtizeddel ezelőtt a ha­zai sörgyártáshoz szükséges komló 70 százalékát még külföldről kel­lett behozni. Most úgy tűnik, megfordult ez az arány. Jövőre mór itthon termett komlóval főzik a hazai sörök 70 százalékát. Ez az örvendetes változás nem a terület növelésének — öt év óta 700 hektár komló, ebből 600 hektár termő komló van az országban — hanem az egységnyi területen előállított hozam növekedésének, a jó fajtáknak és technológiának köszönhető. A fő érdem a Bólyi HUMULON Komlótermelési Rendszeré, amely gyakorlatilag átfogja és irányítja csaknem az egész hazai komlótermelést Sziebertpusztán, a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát fiata­labbik komlóskertjében — Sá­torhelyen már a főhercegi idők­ben is termeltek komlót — az idén augusztus 10-én kezdődött meg a szüret. Neidthardt Jó­zsef munkairányító, aki 1958 óta dolgozik a komlóban — akkor mint mondja 400-500 asszony szedte kézzel a tobo­zokat — mindent tud erről a növényről. A kert 54 hektáros, a sátorhelyi is akkora, mert a szedőgépek és a szárító telje­sítményét így tudják kihasznál­ni gazdaságosan. Most a két belga szedőgépet 4 gépész, 8 etető és válogató szolgálja ki. A komlóskertben 4 indavágó, 16 fő indalehúzó és rakodó dolgozik. A munka kétműsza- kos, és nagyon fontos, hogy folyamatos legyen. Vagyis sem kevesebb, sem több indát ne hozzanak be a pótkocsik, mint amennyit a gép fel tud dolgoz­ni, megszárítani lepréselni. A komló gyorsan fonnyad az in­dán és a tobozok ilyenkor le­peregnek. A söripar igen magas minő­ségi követelményeket támaszt a komlóval szemben. Olyan magasat, hogy I. osztályú kom­lót, (ennek az ára a finom aro­más cseh fajtánál mázsánként 20 000 forint) csak kézi sze­déssel lehet produkálni. A bá­tyiak azon igyekeznek, hogy legalább II. osztályú árat érje­nek el, mert még ez is 19 000 forint. A magasnak tűnő ár tu­lajdonképpen reális, ha meg­gondoljuk, hogy egy mázsa nyerstobozból a szárítás után 25 kiló komló lesz. Szárításnál a víztartalmat 8 százalékra csökkentik, majd 14 százalékra visszaklimatizálják. Ezután 60- 70 kilós zsákokba préselik. Mi­nősítés után, a finom oromás fajtákat azonnal sörgyárakba, Bolyból például Nagykanizsára és Kőbányára szállítják, ahol toboz formájában főzik bele a sörbe. Ezek a finom aromás fajták nem is adnak akkora termést, legfeljebb 7—8, nagy­ritkán 10 mázsát. A későbben érő keserű komlók, mint a Norther Brewer vagy a Bre­wers Gold ennek négyszeresét is megtermik, viszont az átvé­teli áruk is alacsonyabb. E bő­termő fajtákból komlókivonatot készítenek és ezt használják fel a sörgyártásnál. A kombi­nátnak vannak saját, államilag elismert fajtái is, a Boly F-5 és a Boly F—8, amelyek aromás francia típusúak és 18—20 má­zsát teremnek hektáronként. Boly, mint a komlótermelési rendszer gesztora élenjár a termelésben. Az üzemi átlag­termésük tavaly — 110 hektá­ron — 15,8 mázsa volt. Ebben az évben, amely lényegében kedvezett a komlótermelésnek, 16 mázsás eredményt várnak. Több is lehetett volna, ha nincs a májusi aszály és 32 hektáron nem éri az ültetvényüket vegy­szerártalom, amelyet egy szom­szédos nagyüzem búzatáblájá­nak gyomirtása közben okozott a növényvédő repülőgép. A termelési rendszernek 8 taggazdasága van: Bikái, Boly, Cegléd, Heves, Hőgyész, Mát- raalja, Pélpuszta, Tamási. A te­rület 700 hektár, a termőkomló nem egészen 600 hektár. 1978- ban, amikor 9 mázsás volt az átlagtermés, a rendszer 54 va­gon komlót adott a söriparnak, s abban az évben a hazai sörgyártás komlószükségletének 50 százalékát fedezték. Az eredmények évről évre emel­kednek, tavaly 10,8 mázsa volt, az idén várhatóan 11 mázsa lesz a rendszer átlaga. Két év­vel ezelőtt már 60 vagon, az idén várhatóan 70—72 vagon komlót ad a rendszer az ipar­nak. Ebből a kombinát egyma­ga 150—160 tonnával részesül. Nemcsak az átvételi ár, de a hektáronkénti ráfordítás is magas. A 8 mázsát termő cseh komlóból 5 mázsát elvisznek a költségek, három mázsa ára marad a haszon. A szüretet az idén szeptember 15. és 20. kö­zött fejezik be. Lesz-« komlóból egyszer hazai önellátás? Lipcsey Szabolcs rend­szervezető szerint ez a sörgyárakon múlik. A gyárak ugyanis ragasz­kodnak a finom komlóimporthoz, mondván, hogy Magyarországon azt a minőséget nem lehet előál­lítani. A termelők szerint a hazai szökséglet országon belül meg­termelhető. R né A komlófüzérek továbbítása a feldolgozó gépsorba Erb János felvétele Tíz fajta hidraulikai berendezéseket gyártanak a központi műhelyben Termékváltás a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezetben Rotációs kapa helyett hidraulika Kisvállalkozásokkal segítik a minőségi műnkét Termékváltás előtt a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet. A 60 fős gépgyártó üzem fokozato­san leáll a kiskertekben oly népszerű kapáló- és fűnyírógé­pek gyártásával. Helyette a jö­vő évtől a különféle hidraulikák — elsősorban bányahidraulika — előállítására tér át. Az anyagbeszerzés és a piaci érté­kesítés feltételei egyre kemé­nyebbek. Tovább nő a nyugatról szár­mazó motorokra kirótt vámille­ték. Jogosan, hisz ezzel is kény­szerítik a gyártókat, hogy a drága valutáért vásárolt moto­rok helyett olcsóbb hazai vagy szocialista országbeli változatot keressenek. A szövetkezet ese­tében — sajnos — nem oly ma­gas az egy kapálógép után já­ró nyereség: a 13 000 forintos eladási árhoz viszonyítva mind­össze 564 forint, amit a szigo­rodó vámilleték végleg elvisz. Azt viszont nem tehetik, hogy a fogyasztót terheljék meg az ár­emelkedéssel. A most felhasz­nált NSZK-gyártmányú Sachs- motor 3000—3500 forintba ke­rül, de az újabb vámtarifa leg­alább 700 forinttal drágítja. To­vább nehezíti a helyzetet hogy akadozik az alkatrészutánpótlás. Hazánkban csak a Budapesti Kismotor és Gépgyár kínál kis­motort, ami minőségben utol­éri a Sachs-ot, viszont drága, körülbelül 8000 forint. Tehát nehéz felhasználásával nyeresé­ges árut előállítani. Jelenleg még beépítik a raktáron levő nvugatnémet motorokat, de újabbat nem rendelnek, végleg a hidraulikára térnek át. A bányahidraulika-gyártás előkészítése javában folyik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságtól kapott 6,4 milliós támogatást, ami kamatmentes kölcsön, teljesen ennek a be­vezetésére költik. Szerszámgé­peket vásároltak 5,4 millióért, a kétharmaduk mór a helyszí­nen. A Veszprémi Szénbánya Vállalatnál egy éve vizsgázik az első húsz pécsi bányahid­raulika: várják a végleges mi­nősítést és a megrendelést a sorozatgyártáshoz. Szinte biztos­ra vehető, hogy megfelelnek a szigorú bányabiztonsági köve­telményeknek, és évente 150— 200-at tudnak a megrendelőnek szállítani, bár az igény ennek legalább a kétszerese. Aligha lesz vetélytársa a szövetkezet­nek, mert a gyártók nem to­longanak a bányahidraulikák ezen te szériában, és sok mun­kával készülő változatáért. Hosszú időre így biztosítottnak tűnik a piac. Az átállás abban a vonatko­zásban jelenti a legnagyobb próbatételt, hogy a nagyon ma­gas műszaki követelményeket mennyire képesek hosszú távon teljesíteni, úgyhogy eközben mennyiségi növekedést is érje­nek el. Az 50 000 forintos bá­nyahidraulika legkevesebb száz óra alatt készül el a legmoder­nebb gépen, a szakmunkástól pedig óriási fegyelmet, szinte rendkívüli szaktudást, gyakorla­tot igényelnek a munkaműve­letek. A speciális és bonyolult feladatok teljesítéséhez mind­össze tízen vannak a magasan képzett forgácsolók, akik a mű­szaki továbblépés kulcsfigurái és a törzsgárda is. Ugyanis so­kan mentek el, kevesellték a havi 4—5000 forintos fizetést. Mindenképpen meg kell tarta­ni őket ebben a hiányszakmá­ban, mégha ez néha lehetetlen­nek is tűnik. Ezért támogatták azt a vál­lalkozást, hogy ipari szakcspor- tot hozzanak létre Kincsei Imre irányításával. Az alapító a leg­jobb forgácsolónak számít a szövetkezetben. A pécsi Újvilág utcában saját gépműhelyt alakí­tottak ki, amelybe gépeket, anyagot, s természetesen mun­kát a szövetkezettől kaptak. El­sősorban a hidraulikakészítés színvonalát akarják ezzel is ja­vítani, de hasonló céllal a gép­gyártó üzem tíz műszakija szo­rosabb együttműködésre törek­szik a forgácsolókkal. Többek között megszervezik a jobb anyag-, szerszám- és alkatrész- ellátást, a rajzokat, dokumentá­ciókat precízen előkészítik. Szükség lesz arra is, hogy be­dolgozó cégekkel kooperálja­nak, ehhez elsősorban a Pécsi Sopiana Gépgyárat szeretnék megnyerni.. Többféle hidraulikát akarnak készíteni, így párhuzamvezérlő szelepet, univerzális köszörű­gépbe való hidraulikus beren­dezést: mindegyikkel importot takarítanak meg és gyorsan sze­retnék pótolni a kapálógyártás évi 20—25 milliós termelési ér­tékét. S ami nagyon fontos, hogy nyereséges termékcsalád­dal számolnak. Csuti J. Tisztat könnyű munka Szűcs Károlyné hatodik éve betanított műszerész a kapu­telefon-szereidében, a Megye­szer pécsi telepén. A hosszú, alacsony barakképületben há­rom sorban állnak a munka­asztalok, a középső sor munka­helyei épp gazdátlanok. Az élet a nyári szabadságok ide­jére sem áll le. Az ablak felő­li és fal melletti asztalokon vezetékek, csavarok, dobozok, nyomógombok, parányi alkat­részek és tartozékok sorakoz­nak, aszerint, hogy melyiknél milyen részműveletet végeznek. — Nálunk mindenki minden részmunkát el tud végezni — mondja Szűcsné. — így a ter­melést nem hátráltatja sem szabadság, sem betegség. Asszonyok a kapotelefon-szereldében Igyekszem megszámolni, hány alkatrészből áll össze a kaputelefon, de feladom. Na­gyon sokból. Hogyan állnak össze a részek egésszé? Ki­próbálják a kész nyomógombo­kat, majd azokat névtóblázzák, felfülezik a postai sorikapcsot, mások elkészítik a nyomó­gomb fedelét és az erősítő „korbácsát", azt mások a sor- kapocsra forrasztják, áthidalják a beépített nyomógombokat, átkötik a „korbácsot", popsze­geccsel rögzítik a sorkapcsot a dobozba, bekötik az egészet és már ki is próbálhatják. Mű­ködnie kell. A lányok és asszonyok tü­relemmel és nagy-nagy hozzá­értéssel dolgoznak; kézzel, csa­varhúzóval, fogóval. A kapu­telefon idegrendszerét alkotó korbács elkészítése különösen nagy figyelmet, kézügyességet és rutint igényel. A deszkalap­ból kiálló szögekre kell meg­határozott sorrendben ráfűzni a kétszínű vékony vezetéket, majd azokat vékony damillal össze­kötözni. Csike Lászlóné az erősítő fe­delet szerelvényezi. „Szeretem csinálni. Tiszta és nem nehéz munka — mondja. A csapat legfiatalabbja Pető Tünde egy éve került ide. Fábián József- né viszont már 13 éve betaní­tott munkás itt. Igaz, állandóan a műszerészek mellett dolgozott, így már az erősítő panelok sze­relésében is teljesen otthon van. — Ez kifejezetten női munka, tiszta, nem nehéz. Könnyen megtanulható. Van, aki nehe­zebben jön bele ... Amiért különösen vonzó a kaputelefon-szerelde a lányok­nak és főleg az asszonyoknak: 42 órás munkahét, egy műszak és heti szabad szombat. A Baranya megyei Elektro­technikai és Szerelőipari Vál­lalat, közismertebb nevén a Megyeszer ez évi termelési terve kaputelefonból — a hozzá tartozó lakáskészülékekkel — 22 millió forint Ehhez most futott be december 10-i szállí­tási határidővel 12 millió fo­rintos szovjet megrendelés kaputelefonokra és TLK-76-os lépcsőházi világításkapcsolókra. Az utóbbiakat a siklósi részleg­ben készítik. M. L. Kaputelefonokat szerelnek össze a Megyeszer Vállalat Edison úti telepén Fotó: Läufer László

Next

/
Oldalképek
Tartalom