Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-23 / 230. szám
NYÁRI MAGAZIN |< !TiV 8K Kirándulás a Csillagvárhoz Hogyan éltek a végvári vitézek ? A kirándulóknak ma már a Balaton legdélibb csücskéig kell barangolniuk, ha olyan települést akarnak látni a tó környékén, amit még nem formált át a maga nem feltétlenül vonzó képére az idegenforgalom sajátos üzleti szelleme. Balaton- szentgyörgy alig két kilométernyire van a tóparttól és még megőrizte egyszerűségét, eredetiségét, falusi csendjét. A szép nádfedelű parasztházak láttán felszisszennek a turisták, de persze jellemző módon arra gondolnak, „milyen remek hétvégi ház lehetne belőlük!" A nádfedelű parasztházak, illetve a népművészeti emlékeket bemutató talpasház mellett a környék másik nevezetessége a bari erdő szélén található érdekes építészeti műemlék, a Csillagvár. Nem könnyű megtalálni, mert idegenforgalmi jelzőtábla alig-alig mutatja az utat. Állítólag jövőre már ez a balatoni nevezetesség is nagyobb propagandát kap. A Csillagvár megpillantásakor csalódást okoz a látogatónak a négyágú csillag alaprajzú tömör épület, alig-alig látszik várnak. S nem is az, bár a 60-as évek elején még azt hitték róla, hogy a török hódítás idejéből maradt fenn, mint a magyar végvárak láncának egyik aprócska szeme. A levéltárból azonban előkerült az épület hiteles története, Festetics György építtette vadászháznak 1820. és 23. között. A második meglepetés akkor éri a kirándulót, amikor szétnéz az épületen belül. Noha a Csillagvár soha nem volt katonai erődítmény, görög kereszt alakú pincéjében és földszinti helyiségeiben a XVI—XVII. század végvári harcainak emlékét Idéző állandó kiállítás fogadja a látogatót. A fegyverek, edények, ruhadarabok a Budapesti Hadtörténeti Múzeumból kerültek ide. Valamennyi harci eszköz és használati tárgy úgy van elrendezve, hogy az egész épület a lakottság benyomását kelti akár a parancsnoki szobában, akár az őrszobákban, akár a füstös kamrába kukkant be a látogató. Ez utóbbi kovácsműhelynek tűnik, pedig ilyen volt egykor, úgy 300-400 éve egy végvári „üzemi" konyha. A balatonszentgyörgyi Csillagvárról igazán nem lehet azt mondani, hogy a Balaton-part legismertebb nevezetességei közé tartozik, mégis naponta 2C0-300 turista látogatja meg. Leginkább nyaraló úttörőcsapatok kirándulnak ide. A vár környéke szépen parkosított, szalonnasütésre is van lehetőség, a büfében pedig a Balaton környék híres borai is megíz- lelhetők. Dl. Piros kosár az árboc csúcsán? Jókora szombati zápor zúdult a nyakunkba. Az Európa Szálló előtti nyílt vízen ázunk. László József rendőr főtörzsőrmestert mindez persze nem zavarja. Szolgálatban van, s most éppen pénzbírsággal próbálja jobb belátásra bírni a szörfkölcsönző fiatalembert; Órák óta piros, vagyis másodfokú viharjelzés van érvényben. Nagyon jól tudja, hiszen megmondtam már; ilyenkor nem adhatja ki a hajóit! Hát nem érti? Emberéletről van szó! A tulajdonos nagyon is érti a dolgot, fizet azonnal, mi pedig folytatjuk a szombat délutáni portyát. Már úgyis mindegy, csuromvizesek vagyunk mindketten, a parttól túlságosan messzire merészkedő- ket viszont figyelmeztetnünk kell. Most kaptuk URH-rádión az értesítést; perceken belül nyolcvan kilométeres szélvihar csaphat a déli partra. Tihanyt már esőfüggöny takarja. A sima víz megmozdul alattunk. Fekete felhők a fejünk fölött. Mindenki igyekszik a partra .... mi mégis befele tartunk. A sekély merülésű, vizsugaras motorcsónak vadul táncol a hullámok hátán. Támad a szél is, alig értem a törzs- őrmestert ... — Még mindig kevesen ismerik a fürdés és a vízi közlekedés legfontosabb szabályait. Évente több százan fizetnek ezért a tudatlanságért. Az idén, jó- nius végéig száz fulladásos halál következett be hazai vizeinken ...- Főleg a külföldiekkel van baj - mondja, csökkentve a sebességet a törzsőrmester. — A vendég tanácstalanul néz ránk, nem érti, miért küldjük őt a partra? A legtöbben nem tudják, milyen veszélyessé válhat a magyar tenger. Amikor kikötünk, kicsavarom az ingem, s közben arra gondolok, jó lesz tisztelnünk a Balatont, mert, ha egyszer frácsap a bakonyi áldás, a legjobban úszó is bajba kerülhet... Apropó, úszás! Csak ideírom; ... mi, magyarok, nagyon kevesen tudunk a víz hátán maradni . .. egyszóval, nem dicsekedhetünk az úszástudományunkkal. Mészáros István Egy lány rajzol E gy-egy autó elporzik Vízfő felé — a tiltó tábla ellenére. Az orfűí ma- lommúzeum zárva már, augusztus talán utolsó szép aíkonyi napján. A fényképezőgép zárja veri fel aztán a nyugalmat a malom udvarán. A fényképezőgép előtt copfos lány, a lány előtt háromlábú állvány, azon rajztábla, papír. Ceruzája neszez a papíron, nem a malmot magát, a molnár tornácos házát rajzolja. Időnként elnéz Vízfő felé, a másik irányba, mint ahol ülök — zavarhatja a bámészkodó. A papírra lassanként ráképződik a tornácos ház, de mintha az oszlopok közelebb lennének egymáshoz, mint ahogy azt megácsolták. Hátralép, nézi a házat, a rajzot, s mintha segítséget várna Vízfő felől. S az megérkezik; egy szellő tépi le a papírt a rajzlapról, A copfos lány összepakol, az állványt összehajtja, s mappájában az összenyomott tornáccal elhagyja megzavart birodalmát. Hiába, néha nem olyan a valóság, mint aminek látjuk, akarjuk — bocsásd meg ezt, te copfos lány! Bodó L. Skalpok a múzeum falán Winnetou helyett az indián valóság Az indián történetek egyik klasszikus írójának Kari May- nak egykori lakóházát évente százezrek keresik fel a Drezda me|lletti Radebeulban, ahol 1928. óta Európa egyik legnagyobb indián múzeuma található. Ami annál is inkább érdekes, mert Karl May a gyerekek kedvence soha nem járt indián földön, sőt a rossz nyelvek szerint még Radebeulból is csak párszor tette ki a lábát? Hát akkor milyen gyűjtemény látható a múzeumban? Kari May, hogy történetei hitelesnek látszanak jónéhány indián használati tárgyat, fegyvert, skalpot, állatbőrt, ruhát vásárolt kereskedésekben, amiket aztán „beépített” regényei, be. Lakóházában néhány év alatt olyan helyszínt teremtett az íráshoz, mintha maga is részese lenne regényeinek . . . May özvegye 1925-ben határozta el Patty Frankkal, hogy kibővítik az indián gyűjteményt, s múzeumot hoznak létre, s ennek eredményeként 1928-ban már látogatókat is fogadtak. Ma is látható formáját 1962- ben alakították ki a Drezdai Néprajzi Múzeum munkatársai. Romantikától mentesen mutatják be az ősi észak-amerikai népek mindennapi életét, küzdelmüket a természettel, a betolakodó fehér emberekkel, harcukat jogaikért, Winnetou helyett az indián valóság elevenedik meg a képeken, tárlókban ... A múzeum 850 indián emléket tár a látogatók elé. A szép veretű kések, puskák mellett a törzsek rituális tárgyai, trófeák, skalpok, fejdíszek, sátrak, varázsporok is helyet kaptak a tárlókban, fölökön. Roszprim Nándor Kulturális hírmagazin ÖRZSE. Az idei Szegedi Ünnepi Játékok egyik nagysikerű előadása Kodály: Háry Jánosának színrevitele volt. Ennek női főszerepét, örzsét, kivételes színészi és énekesi teljesítményt nyújtva alakította a Pécsről indult Mészöly Katalin, a Magyar Állami Operaház tagja. Képünkön a művésznő első - pécsi - Carmen alakításának egyik fotója. Másodjára már a fővárosban énekelte, a külföldi kritika szerint is kimagasló sikerrel. KITÖRÉS. Buvári Lívia, a Pécsi Nemzeti Színház új operettprimadonnája az Óbudai Nyári Színházban nagy sikerrel alakította Woldin-Britten: Kitörés című „fekete musicaljének" egyik főszerepét. GRAFIKA. Három pécsi művész: Deák Zsuzsa, Pinczehelyi Sándor és dr. Szász János vesz részt a VI. Alkalmazott Grafikai Biennálén. A kiállítást augusztus 30-án nyitják meg Békéscsabán. PORTRÉFILM készül Csorba Győzőről. A Kockás Sándor szerkesztette és Babiczky László rendezte egyórás film forgatását múlt héten fejezték be. TOSCA. Keresztúri Erika, pécsi operaénekesnő idén három nagy szerepet énekel a Német Demokratikus Köztársaságban a Theater Rudolsadt tagjaként. Első bemutatója októberben lesz, amikor a Csárdáskirólynő Szilviáját alakítja, majd az év végén a Tosca címszerepét, végül Nicolai: A windsori víg nők című operájában Ford-nét januárban. FESTÖHETEK. Augusztusban az ausztriai Geilsdorfban megrendezték a XVII. Stájerországi Festöheteket, s erre meghívták Ficzek Ferenc pécsi művészt is. F. P. A szennai falumúzeum Eltűnt az utolsó talpasház Gigéröl Hova lett a gigei talpasház? Ismertem jól. Évtizede jártam el előtte. A zsuppja már feketedett, itt-ott megtépte az idő. Bizony, akármilyen csúnyán is hangzik, olyan volt már, mint az öreg kutya bundája. Aztán a korszerűség jegyében pvc-fóliával befedték az elaggott zsuppot. Nyári vasárnap délutánokon két öreg, anyóka és apóka üldögélt a ház előtti pádon. Illendően, anyóka fekete kendőben, apóka fekete kalapban. Nézték az autókat. Az autókból meg őket nézték. A múlt és a jelen csodálkozott egymáson. A nyár elején már nem találtam a zsuppos házat. Csak egy földhalom ál'lt a helyén. Eltűnt a ház. — Hova lett a talpashoz? — kérdezem egy- pádon üldögélő öregembertől. — A Rostás Sándoréké, itt az utcában? — Az.- Lebontották. Rossz volt már. Rostásék meg elhaltak. Előbb az asszony, azután az embert a házért megápolták. Dehát a ház is öreg volt. Eladták tán, vagy csak elvitték . . . ? Tudja, igen sok ilyen ház volt itt. Minden második, ha nem több. A mienk is olyan volt. Aztán Csökölyben is olyanok voltak a házak. Nem voltak éppen rossz házak. Melegek voltak télen. Csakhát akkor még nem volt villany. Mécslámpával világítottak. Tökmagolajat égettek. Mert petrol se volt. Úgy szőttek esténként az asszonyok. Akkor még fontak, szőttek. Amikor vége lett az első háborúnak, akkor aztán elkezdték lebontani a régi talpasházakat. Aki tehette, téglából épült újat. Volt, amelyiket bontani sem kellett. Sok ház le is égett. Szóval elfogytak. Ez maradt, a Rostáséké. Hogy hová vitték, nem tudom. Gige sorsát Csökölyön intézik. Ott a tanác;, ott az iskola, ott a tsz. A telefonban alig hallható hang jelentkezik. Kiabálunk. A tanácstitkárt kapcsolják. A gigei ház? Megvette az Országos Műemiéki Felügyelőség. Helyben már nem lehetett fenntartani az állagát, elszállították Szentendrére, az országos falumúzeumba, ott állítják majd fel. 24 000 forintért vették meg. A gigei talpasház tehát megmaradt. Új zsuppot kap majd, újra fehérre meszelik a falait. Csodálkozva nézegetik majd a látogatók. Bizonyára sokan kérdezik is majd: hol van az a Gige? De ők már nem látják sem anyókát, sem apókát. A gigei talpasház múzeumi darab lesz. Leltári tárgy. Gigén mór nincs egyetlen zsuppfedeles ház sem . .. K. P.
