Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-18 / 226. szám

1982. augusztus 18., szerda Dunántúli napló 5 Kitüntetés kiváló munkáért Lebontani vagy meg­menteni? Életveszély van, mondják a tanácsi szakemberek Mi lesz a Jókai u. 6. sz. alatti ház sorsa? Nagy huppanással besza­kadt a föld augusztus 6-ra vir­radó éjjel Pécsett a Jókai u. 6. sz. alatti ház udvarán. Pin­Szép elmenyek, Hasznos ismeretek Diabéteszes gyerekek tábora Őrlőn Alkotmányunk ünnepe alkalmából a mezőgazdasági, és élelmezésügyi mi­niszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozta: Walter István községi brigádvezetőnek és Görgye József erőgépvezetőnek, kátolyi tsz, Sümegi Imre mezőgazdasági gépszerelőnek, és Gyenis Antal növényvédő szakmun­kásnak, Dunavölgye Tsz, Mohács, Schmidt László állattenyésztési bri­gádvezetőnek, Zengőalja Tsz, Pécsvá- rad, Nagy János kőművesnek, Réfi Ferenc személygépkocsi-vezetőnek, Szabó Béla motorfűrészkezelőnek, Béke Tsz, Gödre, Németh Gyula üzemi asztalosnak, Kovács Józsefné raktárosnak, Hegyalja Tsz, Kishajmás, László János juhászati brigádvezető­nek, Rapp Emil gépkocsivezetőnek, Lóga József erőgépvezetőnek, Egyet­értés Tsz, Magyarszék, Urbánszki Sán- dorné keítetőüzemi dolgozónak, Rei- noldi Tibor növ. term, főágazatveze- tőnek, Ezüstkalász Tsz, Baksa, El- maier Sándor TMK csoportvezetőnek, Markó József sertésgondozónak, Kö­zös Űt Tsz, Baranyahidvég, Alföldi István gépcsoportvezetőnek, Ambach László főagronómusnak, Borbás Já­nosáé könyvelési csoportvezetőnek, Dózsa Tsz, Drávaszabolcs, Dudás János gépcsoportvezetőnek, Szilovics Mihály anyagbeszerzőnek, Dráva Gyöngye Tsz, Drávasztára, Gyugyi Jenő fogatosnak, Tóth Imre telep­vezetőnek, Közös Út Tsz, Kémes, Faragó András traktorvezetőnek, Egyetértés Tsz, Kovácshida, Retkes Jánosné gépifejő, Aranymező Tsz, Bicsérd, Szlamkai József üzemveze­tőnek, Béke Tsz, Szabadszentkirály, Dezse Béláné pénztárosnak, Deák József erdészeti ágazatvezetőnek. Út­törő Tsz, Szentlőrinc, Rippel Ferenc vontatóvezetőnek, Vörös Csillag Tsz, Kétújfalu, Szűcs Vilmosné varróüzemi dolgozó, Simonies József állatgon­dozó, Búzakalász Tsz, Szentlászló, Fábián József növénytermesztési ag- ronómus, Bognár József növényter­mesztési agronómus, Zrínyi Tsz, Mozs- gó, Balázs Pál növénytermesztési ágazatvezető, Kovácsevics Pál TMK csoportvezető, Zrínyi Tsz, Felsőszent- márton, Máté Gusztáv állatgondozó, Új Esztendő Tsz, Drávafok, Kovács Ferenc műhelyvezetőnek, Kukovecz Istvánné SZTK ügyintézőnek, Pál Mag­dolna főkönyvelőnek, Zrínyi Tsz, Szi­getvár, Bátai Józsefné bérszámfejtő­nek, Jakabovics Pál gépkocsivezető­nek, Horváth Antal brigádvezetőnek, Zengő Gyöngye Tsz, Bogád, dr. Bontó Árpád állatorvos és Pál Gézáné pénz­ügyi főelőadó, megyei Állategészség­ügyi Állomás, Haragó András da­gasztó csoportvezető, B. m. Sütőipari Vállalat, Búzás Ferencné adminiszt­rátornak, B. m. Földhivatal. * A kitüntetéseket tegnap délután dr. Álló Miklós, a Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezetője adta át. Az izompacsirták, a body building művelőinek vetélke­dőjén, 1981-ben a Mr. Ame­rica megtisztelő címet olyan férfi nyerte, aki zsenge ifjúko­ra óta diabéteszes. A rossz közhasználatú szóval cukorbe-' tegségnek nevezett állapot azonban nem akadályozta meg abban, hogy megfelelő éltet- móddal, étrenddel, edzéssel és természetesen a gyógyszerek megfelelő adagolásával fej­lessze a vetélytársainál na­gyobbra, arányosabbra izmait. Ilyen célja természetesen nem lehet annak az úttörőtá­bornak, amely tegnap kezdő­dött Orfűn, a sásdi úttörőtábor területén. Sokkal inkább az, hogy a diabéteszes gyerme­kek épp olyan felszabadultan örülhessenek a nyár örömei­nek, mint bármelyik, hasonló korú társuk, s közben állandó orvosi felügyelet mellett sajá­títsák el azokat az ismerete­ket, amelyek rendszeres alkal­mazásával a tanulásban, ké­sőbb a munkában is teljes ér­tékű életet élhetnek maguk és környezetük számára. Dr. Soltész Gyula adjunktus, a tábor vezető főorvosa, és he­lyettese, Gálfi Ilona, Betlehem István táborvezető és Jankovics Rozália megyei úttörőelnök most már érthetően boldog, elégedett. Idén harmadszor si­került megszervezni ezt a tá­bort, s ezen a nyáron, csodá­latos környezetben, a Pécsi-tó partján 40 diabéteszes, külön­böző korú gyermeknek jut sok élmény, életreszólóan hasznos egészségügyi tudnivaló. Köszönhető ez elsősorban a Mecseki Szénbányák gépkocsi üzeme Radnóti Miklós szocia­lista brigádjának, amely egy kommunista szombat munka­béréből százezer forintot utalt át a tábor megrendezésének költségéire. Ugyancsak nagy köszönet illeti a Pécs megyei város Tanácsa egészségügyi osztályát, amely kezdettől fog­va szakmai, anyagi és tárgyi segítséget nyújt a táborok megrendezéséhez. Sikereiknél nélkülözhetetlen feltétel immár Hánehthurn Ernőné főnővér se. gítsége és Berényi Imre fősza­kács nagyszerű és főleg min­den tekintetben szakszerű főzt- je­Napi hatszori étkezést kap­nak a gyermekek, s a hagyo­mányos úttörő foglalkozásokat az egészségügyi állapotuknak megfelelő ismeretanyag elsa­játításával egészítik ki. Mint dr. Soltész Gyula elmondta, g pi­henésen, általános képzésen túl idén már az is céljuk, hogy a tizenéves diabéteszes gyer­mekekből neveljék ki a jövő táborvezetőit. Az itt nyaralók­nak csaknem negyven százalé­ka másodszor, harmadszor la­kója a tábornak, nagyon sok segítséget tudnak nyújtani az újaknak. Tegnap délután, a rekkenő melegben éppen fürödni in­dultak a táborlakók. (A Dél­dunántúli Vízügyi Igazgatóság bocsátotta rendelkezésükre üdülőjük strandját.) Délután 16 órakor pedig már az ünne­pélyes tábornyitásra sorakoz­tak fék, ahol ott voltak mind­azok — a szocialista brigádok, az egészségügyi' szervek, a párt- és tömegszervezetek, az SZMT — képviselői, akiknek ezt a minden bizonnyal felejthetet­len és hasznos egy hetet kö­szönhetik. K. Gy. cére bukkantak a helyszínre érkező aknamélyítők. Hogyan is lehetne ez másképpen Pécs belvárosában? Ismét ‘ üzentek az elmúlt évszázadok... A nagy esőzés jól elbánt a földszintes épülettel: a pin- cebeomlás következtében meg­repedtek a falak, két lakót azonnal, két másikat hétfőn kellett kiköltöztetni. Ők már meg is kapták új — végleges - lakásukat. — Olyan hosszú járatok van­nak a ház alatt, hogy igen ne­héz munka lesz valamennyit betömni — mondják a helyszí­nen dolgozó aknamélyítők. Kí­vülről, az utca felől csak any- nyi látszik, hogy hatalmas te-, herautók hordják a betont a mélyben folyó munkálatokhoz. Négy lakó bent maradhatott a házban. Érdeklődve, a sor­sukon töprengve figyelik a jö­vő-menő embereket. A kiürí­tett lakásokban már fölszedték a parkettát, befalazták az ablaknyílásokat. — Nem értem, hogy miért volt olyan sürgős elrombolni min­dent — zsörtölődik Királyné, akinek műkereskedése van a lakásban. — Rendben van, hogy el kell hárítani a ve­szélyt, de miért olyan sürgős eltüntetni a föld színéről ezt az épületet? Sokkal rosszabb kö­rülmények között laknak em­berek Pécsett — Rendelet írja elő, hogy az életveszélyessé vált és kiürített lakásokat lakhatatlanná kell tenni, nehogy csőlakók tanyá­jává váljanak — mondja Gyu­lai Sára, a PIK I. sz. Házkeze- lőségének munkatársa. — Az értékmentés is azt kívánja, hogy a használható építőanya­gokat eltávolítsuk. Sonkoly Károly muzeológus a régész szemével nézi az itt folyó munkálatokat: — A pince értéktelen, legfel­jebb a 18. századból való. A ház eklektikus stílusban épült,, s jó volna elgondolkodni azon, hogy nem kellene-e megmen­Műszaki átadás kényszerhelyzetben Ismét van határidő a kacsótai tejüzem elkészülésére Kereskedők áruháza Boltok, áruházak beszerzői és magánkereskedők vásárolhat­nak a Budapesti Harisnyagyár termékeiből, a vállalat Vihar utcai telepén kedden megnyi­tott kereskedők áruházában. A tapasztalatok szerint a boltok nem mindig rendelnek q gyár­tól olyan termékeket, amelye­ket pedig szívesen megvenné­nek a vásárlók, ezért az áru­házban olyan cikkeket is kínál­nak, amelyeket a vállalat saját kockázatára gyárt. így például az üzletek beszerzői itt nagy­kereskedelmi áron hozzájut­hatnak a krepp ^és pamut munkászoknikhoz, a divatszí­nekben gyártott harisnyákhoz és pamutárukhoz. Az áruház­ban 3 millió forint értékű áru között válogathatnak a keres­kedők. Negyvenen röstelkedtek „Meghiúsult műszaki átadás" címmel számoltunk be július 17-én a Mecsektej kacsótai új üzemének sorsáról. Az eredeti május 20-i határidő módosítá­saképp július közepére kitűzött dátum is komolytalannak bizo­nyult. Az akkori helyzet alap­ján ugyanis a kivitelezők nem vették komolyan, hogy akkorra teljesen késznek kellett volna lennie mindennek. Újabb határ­időt tűzték ki, augusztus 17-ét. Tegnap délelőtt az új üzem­csarnokban még javában dol­goztak a gépi berendezéseken, szigetelték a vezetékeiket — hí­re, nyoma sem volt, hogy mű­szaki átadásra készen lenne minden. A kivitelezők, beruházók és a megrendelők, valamint a ható-, ságok képviselői — voltak vagy negyvenen — röstelkedtek, mentegették magukat, elkese­redtek, aszerint, hogy melyikük­nél milyen hatást váltott ki a befejezetlenség látványa. Tana­kodás, egyezkedés. Csoportokra oszolva külön-külön szemleutak. Kényszerhelyzet. Megállapod­tak, hogy beleegyeznek a mű­szaki átadás megkezdésébe. Az építkezést 1979-ben kezd­te a kivitelező. Az eredeti ha­táridő a próbaüzemelés indítá­sára 1982. július 1—15. közötti időszakot jelölte meg. Az elavult kacsótai üzem napi 20 000 li­ter feldolgozására alkalmas, jó­ideje már napi 25 ezer litenrel birkóznak. Az elavult épület fennmaradási engedélye 1980- ban lejárt. Most is ott termel­nek. Bíztak, reménykedtek és szerveztek. Rajtuk ne múljék... Délután a kacsótai üzem igazgatója, Doór Zoltán telefo­non tájékoztat: megtörtént a műszaki átadás-átvétel. Jegyző­könyvekkel, töméntelen hiány­pótlással és hibajegyzékkel. Tervezési pótmunkák is szüksé­gesek. Az újabb határidő: 1982. augusztus 31. A kivitelező azt is vállalta, hogy tervek kéz­hezvételétől számított két héten belül megvalósítja az abban — utólag! — rögzítetteket. Hogy mikor indul az új üzem? A tegnapi tanulság: ígéret az van ... Murányi László teni. Ma már ez a stílus is ér­tékesnek számít, csakúgy mint a szecesszió, amelyet sokkail jobban fölkaptak mostanában. Mi a véleménye Németh Pé­ternek, a Városi Tanács mű­szaki osztályvezetőjének? — A belváros hosszú távú rendezési terve nem számol ezzel az épülettel. Ide autó­parkolót terveztek. Az életve­szélyessé vált részt lebontjuk, a ház többi részét megfigye­lés alatt tartjuk.^ Ha tovább süllyed az épület, a többi la­kónak is et kell költöznie. Egy régi házzal tehát ismét szegényebb lesz a pécsi bel­város. A szakemberek indokai érthetőek, de jogosnak kell el­fogadni azok érveit is, akik fél­tik a megszokott pécsi utca­képet az újabb szanálásoktól. És valóban autóparkolóra van a legnagyobb szükség egy ilyen értékes, belvárosi telken? Havasi J. Rádió mellett... Mélyedés a kanálon... Van nekem egy barátom, már 11 éves, most megy ötö­dikbe az őszön, iskolából jör vet meglátogat, szép formájú köveket gyűjtök neki meg kár­tyanaptárt, cserébe rágógumi­val kínál, elsuttogja, pillanat­nyilag ki a „menő” kislány a suliban, néha félpucér színész­nők fényképével hozakodik elő, amikor a táskáját a hátá­ra segítem, megfeszül a ka­rom: „Mi az ist-... mit ci-' pelsz?!” De semmi fölösleges holmi a táskában, hanem ma­ga a táska nehéz és persze a sok könyv és füzet, amelyekre a napi órarend szerint is va­lóban szüksége van. Ami nem oda való, az a kék iskolakö­peny, természetesen begyűrve a könyvek fölé: „Kapsz anyád­tól, ha nem veszed fel rög­tön!” — „Utálom!" A gyerekek utálják az isko­laköpenyt — reggel még az anyjuk rájuk erőlteti, hazafelé aztán eltüntetik - szóval nem szívlelik, mert vagy bő, vagy szűk, meg műszálas és beleiz­zadnak és mert uniformizálja őket. És egyáltalán: kötelező .viselni, * legalábbis több iskola szigorú előírásának megfele­lően. Hogy az iskolák mit ír­nak elő, ahhoz nagyjából jo­guk van, mint ahogy nekem is - véleményem hangoztatásá­hoz. S éppen erről van szó. Minden iskolaév kezdetekor ismétlődnek a viták, gondok: milyen köpenyt vehet fel a gyerek? És van-e olyan a bol­tokban, amely szükségeltetik? Aztán itt vannak a tornaöltö­zetek. Ilyen színű trikó — olyan színű nadrág. Igaz, hogy ta­valy, vagy tavalyelőtt merőben más színű volt a „módi”, így akár azt el is dobhatják az anyukák és lejárhatják a lábu­kat akár, hogy az előírt színt is­mét beszerezzék. Ha tudják. Mert rendszerint éppen az nincs, ami kellene. Tessék csak rám figyelni, mondok egy egyszerű megoldást, amit nem én, hanem elődeim már rég kitaláltak. Kisiskolás koromban minden esztendő tavaszának végén, egy szép vasárnapi na­pon tornaünnepélyen vett részt a városka valamennyi diákja; Közös tornagyakorlatot végez­tünk zenére, aztán atlétikai versenyek következtek, a szülők ezrei pedig a lelátókon gyö­nyörködhettek a látványban. Fekete klottnadrágot és fehér tri­kót — azaz egységes öltözetet — viselt minden diák, csupán a tri­kóra felvarrt monogram jelez­te, melyik nebuló melyik isko­lát képviseli. Az említett öltö­zéket, de külön-külön a mono­gramokat is! —. megvásárolhat­tuk egész évben, akár szilvesz­ter délelőttjén is. És következő évben, de négy vagy nyolc év múlva is. A szín és a fazon so­ha nem változott. Egyszerű? Persze. Pedig kollektív torna­ünnepélyek — felvonulással, nagy csinnadrattákkal — ma­napság nincsenek. Hát akkor nem mindegy, milyen színű nadrágban tornászik az az is­tenadta gyerek a tornaterem­ben? És a táskák. A rádióban hal­lom egy reggel a lapismerte­tést. Idézik a Magyar Hírlap cikkét, amely az iskolatáskák gyártási gondjairól szól. Szak­emberek kis csoportja kísérle­tezik könnyű táskák tervezésé­vel és keresik a kivitelező vál­lalatot, pontosabban vállalato­kat, mert ugye... egyik a táska anyagát gyártja majd (ha minden jól megy), a má­sik a bélést (ha minden jól megy), a harmadik a csato­kat, hevedereket, meg a jósá­gos isten tudja még mit nem? Üay tűnik tehát, ismét felta­lálták a könnyű és praktikus táskákat. Feltalálták a kanálon a mélyedést... De ne remény­kedjünk. Mert, ha minden stimmel, az új táskák akkor is csak jövőre jelennek meg a boltokban. Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom