Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-15 / 223. szám
1982. augusztus 15., vasárnap Dunántűli naplö 5 Gondolatok egy fotóalbum lapozgatása közben Sellei Sarolta—Panyik István: SHAKESPEARE ANGLIÁJA Ha vala'ki — mondjuk húsz éves korában — egy akácfákkal szegélyezett falusi kertben elolvasta a Lear királyt — természetesen Füst Milán fordításában ... És ha ez a valaki ezután elolvasta még e sajátosan szenvedélyes i látomásos-in- dulatos magyar költőóriás Shakespeare tanulmányait, abban a húsz éves fiatalemberben ezáltal történt valami. Olyasvalami, amit amíg csak él, nem felejthet el. Mert füstmiláni szóval, szólva, „a lelke színpadán" láthatta lejátszódni a világirodalom egyik! legnagyobb remekét. Megtudhatta, hogy a lelkének színpada van, megismerhette némileg önmagát és a világot . . . Márpedig ez nem akármi. Ugyanis nem mindenki tudja azt, hogy az igazi művek, az igazi drámák, a voltaképpe. ni katharzisok a lelkünk színpadán emelik föl és eresztik le a függönyt, ragyogják be lényüket. Ezért is viseltetik korunk olyan túlzott várakozással a tényleges színház, tényleges létező, objektív műtárgy, a valós információ iránt. Mert a ma embere nem tud igazán szubjektum lenni. Mert hiányzik az a szellemi és fizikai szuverenitása, egyedisége, ami például a Sphakespeare hősök mindegyikében alapvetően adott, érzékletesen létező. Az ilyen értelemben szinte leltárszerűen számontartható Shakespeare alakok száma több százra rúg. Akkora terjedelmű a róluk és teremtőjükről szóló irodalom, hogy az Füst szerint bizony „aligha férne bele a hetedik kerületbe". Ezzel együtt tudott dolog viszont az, hogy magáról Shakespeareről vajmi kevéssé megbízhatóak, az ismereteink. Van Angliában szülőháza, vannak „tárgyi emlékek", ’amelyek reá vallanak, de azért csak — bizonnyal végérvényesen — olyan alak ő, akit valahol valamikor a lelkünk színpadán kell megidéznünk, ha találkozni akarunk vele. Belülről kell látnunk, mint ahogy remekműveiben ő maga is belülről épiti fel, belülről világítja meg, belülről láttatja a figuráit. Most egy könyv fekszik előttem, két kiváló pécsi fotóművész, Sellei Sarolta, és Panyik István műve. A címe Shakespeare Angliája. Ezt a gyönyörű kötetet lapozgatva gondoltam végig önmagomban az én első igazi Shakespeare élményem tanulságait. Ma már tudom: .tulajdonképpen, annyiféle Sha- kespeare-lémény van, ahány néző, olvasó, ahány előadás . . . Mit lehet itt az objektivitással, a meglehetősen kevés, és bizonytalan hitelességű objektummal kezdeni. Mit kezdhet egy fotós Shakespeare-rel? Itt és most? Hogyan adhatja vissza a ma emberének ma a nagy angol költő Angliáját? Azt hiszem, csak egyféleképpen. Ha belülről, a lényegből kiindulva próbálja meg láttatni. Ha belemélyed a roppant életműbe, a hatalmasan hömpölygő angol történelembe, ha szétszedi, elemzi és "újra összerakja, felépíti önmagában Sha- kespearet. Ha megkeresi önmagában azt az optimális nézőpontot, látószöget, megvilágítást és képkivágást ahonnan és amellyel megközelíthető az adott objektum: a ház, a kert, a katedrális. Ha hozzáadja a magában holt látványhoz önmagát. Ha az önmagában egybeilleszkedő tér-idő harmóniát mintegy rávetítve az objektív- je előtt élettelenül és mozdulatlanul létező ajtóra, asztalra, oszlopfőre, élettel és mozgással tölti meg azt. Ha rányomja a személytelenre a személyiség hitelesítő bélyegét. Ha nem elvesz a látványból, hanem hozzáad. Azt hiszem ezeken a pontokon áll, vagy bukik az ilyen jellegű témához közeledő fotós művészete. Azt hiszem a fotóművész sikerének a kulcsa a helyes mű- és történelemérzékelés és az ennek megfelelően helyes értelmezés körül keresendő. A számos kimagasló értékű munkája, fotóalbuma aiapján méltán elismerésnek örvendő pécsi fotósházaspár — azt hiszem — ezúttal is megfelelő kulcsot talált a témához. Ügy látja és láttatja Shakespeare Angliáját, hogy az bárki számára megközelíthető, bárki számára élményt adó. Ez azáltal vált lehetségessé, hogy maguk is önálló művet alkottak. Alapos tudással és kiváló érzékkel dolgozták fel ebben a műben a „nyersanyagot", Shakespeare Angliáját. Alapos szigorral Válogatták ki a kötetbe foglalt képmennyiség többszöröséből azokat a képeket, képsorokat, amelyeket művészi koncepciójuk szolgálatába állítva ebben a gyönyörű könyvben felsorakoztatnak. A kötet szuverén műalkotás. Ugyanakkor újraalkotás is. Újraalkotása a világirodalom eavik legnagyobb költőjéről kialakult képnek, újraalkotása annak a világnak, amely a mai Angliában valamiképpen 9ha. kespearehez kötődik. Tanulságos lehet lapozgatni a Shakespeare-műveket alaposan ismerőknek, az e témában magukat „haladóknak" és „kezdőknek" vallóknak egyaránt. A könyvet alaposan átgondolt és egy képzeletbelien kiváló lexikon Shakespeare-címsza- vának minden lehetséges elemére gondosan ügyelő — Mokkái László által írott bevezető tanulmány teszi a szépsége mellett konkrétan hasznossá is mindazok számára akiket Shakespeare és Anglia érdekel. Akik minderről eddig is tudtak egyet-mást, hamar észreveszik: a szerzők ezzel az önmagában teljesnek mondható, zárt kom- pozíciójú művükkel mondanivalójuknak csupán a lényegét, mennyiségileg a töredékéi mondták el. Bőven lehet még mon dandójuk a Shakespeare Angliáját magábafoglaló — tá- gabb értelemben vett — Angliáról is. Talán egyszer máskor azt is „elmondják." Bízzunk benne. Bebesi Károly Nosztalgiázni, nosztalgiázni gyere... Mór egy sláger is búgja csó- bítólag, hogy nosztolgiázni, nosztalgiázni — mármint azokat a bizonyos tovatűnt szép időket elandalodva felidézni — gyere. S -tódul is a publikum minden olyan rendezvényre, amelyen régi nótákat danásznak a régi divat szerint kiöltözött énekesek, s szintúgy tíz- meg tízezrével kelnek el a hajdani dallamokat kínáló lemezek. Mindemellett szintén nagy divat az ötven-, százéves meg a vénebb tárgyak gyűjtése, a veterán automobilok újjápofozgatósa —, hogy csak a nosztalgiázás leginkább szembetűnő megnyilvánulásait említsük. A visszarévedők nyilván kellőképpen át is adják magukat ennek a „hogy volt, mint volt” hangulatnak, ám azt föltehető- leg senki sem sejti közülük, hogy annak az érzeménynek a neve, amit annyit emlegetnek, tulajdonképpen egy betegséget jelöl. A nosztalgia voltaképpen orvosi szó, mégpedig annyira az, hogy a XVII. század végén disz. szertációt is írt róla egy bizonyos Harder úr (1658—1711), aki a bázeli eqyetemen fejtette ki áldásos működését. Ez a tanulmány — megjelenésének dátuma: 1678 — az Országos Széchenyi Könyvtárban is megvan, így hát nem kell külföldi bibliotékákat fölkeresni ahhoz, hogy Lipót császár kegyeltjének okfejtéseit tanulmányozhassuk. Nos, amit a nevezett orvostudor e művében taglal, az nem más, mint a francia földre kény- szerített helvét katonaifjak azon lelki fájdalma, amelyet odahagyott hazájuk iránt éreztek. Ez a visszavágyakozás olyan erősen élt bennük, hogy a szó legszorosabb értelmében megbetegedtek, egyikük-másikuk pedig egyenesen a halóiba sorvadt. Harder dóktor igazi tudós lévén először nevet adott ennek a kórnak, természetesen egy jól hangzó görög nevet. Kiötlötte, hogy a nosztosz szó — ennek jelentése: visszatérés a hazába — meg az algosz -kifejezés — ez annyit tesz, mint búbánat, fájdalom — összevonva tökéletesen fedi a szóban forgó érze- ményt. Papírra vetette tehát együvé társítva őket, s így született meg a bűvös szó: nosztalgia. Eme elkereszteles után pedig kora orvostudományának legjobb színvonalán leírta mindazt, amit a hazavágyakozók körében látott. Diagnózisa szerint levertség tapasztalható a betegen. maid a mind gyakoribb álmatlanság. Később már enni sem akar, s az általánosan legyengült szervezetet hamarosan ellepi a láz. Ennek forró szorításából pedig sokan nem bírnak kiszabadulni. Előbb-utóbb tehát elérkezhet a vég. Ma már tudjuk, hogy a nosztalgia tulajdonképpen a melankólia — búskomorság, mániásdepressziós elmebaj — egyik megnyilvánulási formája, s mint ilyen, az esetek többségében gyógyszeres és egyéb kezeléssel gyógyítható. Ám Harder doktorék sem voltak sokkal kevésbé tudatlanok mai utódaiknál, hiszen tapasztalati alapon felismerték, hogy például bizonyos altatók, nyugtatok — egyebek között az ópiumot tartalmazó beléndek — jó hatással lehetnek a sórvadozókra. Mindennél fontosabb azonban, hogy az idegenbe szakadtaknak ne jus-. son idejük a fantáziálásra I Katonai rendszerességgel ki kell tehát tölteniük a nap minden óráját, sőt percét, mert ha el vannak foglalva, akkor nem tudnak tűnődni az otthoniakon, a mesés szépségűvé színeződő hazai tájakon. Ha pedig — így a javallat —. sem a medicinák, sem a vé^enincs gyakorlatozások nem segítenek, akkor, jobb híján haza kell engedni a gyengélkedőt. Ez persze inkább csak jámbor óhaj volt, hiszen ismerve a kor szigorú hadi reguláit, aligha akadt olyan parancsnok, aki — mai szóval mondva — létszámfölöttivé nyilvánított bárkit is a reá bízott hadfiak közül csak azért, mert szegény úgy epekedik ... Hát így a nosztalgia, amely — hogy ne feledjük — a bázeli tudor keresztapaságónak köszönhetően tényleg valóságos orvosi kifejezés lett. Régebbi kiadású szótárakban, szakkönyvekben rendre föllelhető, mégpedig a közismert Med. előtaggal, ami egyértelműen jelzi, hogy medicinális fogalomról van szó. Időközben azonban oly sokat emlegették, hogy általánosan használt közszóvá népszerűsö- dött. Európának szinte minden nyelvébe befészkelte magát, így hát ha — mondjuk — egy svéd lánynak támad kedve, hogy egy spanyol fiúval nosztalgiázzon, semmit nem kell magyarázkodniuk: ki-ki tudja, milyen jellegű lesz a közös program. Egyébként a mi Értelmező Szótárunk is az eleven beszédből emelte ki a maga címszavát, s magyarázatként nem betegséget, hanem fájó sóvárgást, vágyakozást emleget — kór helyett tehát érzeményt. A. L. Autóbuszok Svédországba Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár mátyásföldi gyárában az idén negyvenkét autóbusz készül svéd megrendelésre. Az emelt padlószintű, különleges, luxus autóbuszok első példányai már elhagyták az országot. Napjaink nyomozói nyomában Mozaikból áll össze az eredmény A nyomozó — a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint — olyan személy, aki bűncselekmények felderítésével, a bűnözők kézrekerité- sével foglalkozik. A rendőrség munkája a múltban, csakúgy mint napjainkban az érdeklődés előterében áll. Syakran nyilatkoznak nagyhírű tudósok is, hogy szabadidejükben szívesen olvosnak krimiket és a közönség széles rétege is szívesen nézi a krimi- filmeket. A nyomozó személyét bizonyos titokzatos, romantikus elképzelések övezik. Persze, ebtVsn nem kis része van a détektív-regé- nyeknek és filmeknek, amelyekben egy vagy két hivatásos nyomozó vagy magándetektív .derít világosságot a bűnügyre, borotvaéles logikával és megfigyelőképességgel, bűvész módjára bogozva ki a bűnügy szálait. A valóságban a dolog korántsem ilyen egyszerű. Colombo, Derick és Stone hadnagy tévéfilmjeiben a nyomozó általában egyedül vagy segédjével végzi ezt a munkát. Valójában azonban a bűncselekmények felderítése kollektív munka eredménye, apró részekből, mdzaikokból áll össze a kép. Természetesen a nyomozásnak vannak irányítói, szakértői. Végeredményben tehát a bűncselekmények felderítése kolektív feladat. Csak egy példa: Budapesten a közelmúltban, a belvárosban megöltek és kiraboltak egy nádfonó kisiparost, egy idős aszonyt. A bűntett felfedezése után nyomozók serege járta a környéket, amíg megtalálták azt a tanút, aki a gyilkosság előtt a kisiparos üzletében látta másodmagával azt a férfit, aki —mint kiderült — a gyilkosságot elkövette. De sorolhatnánk az elmúlt évek alatt elkövetett bűncselekmények tucatjait is, amikor a nyomozók éjt nappallá tevő munkával kerítették kézre a tetteseket. Emlékezzünk csak vissza rendőrgyilkosságra, amely ember- fölötti munkát jelentett, úgyszólván az egész rendőri apparátusnak. Sherlock Holme- sok csupán regényekben és filmekben léteznek, annyi azonban bizonyos, hogy napjainkban az eredményes munkához a nyomozóknak különleges szaktudásra van szükségük. A felszabadulás előtt a detektívek közül igen soknak csupán hat elemije volt. Akkoriban azonban törvényiség- ről nem igen lehetett beszélni. A feltételezett tettest abban az időben veréssel kényszerítették vallomásra, általában sikeresen. Ma ez a módszer nem' létezik, a bűnösséget más eszközökkel kell bizonyítani. A pálya sajátoságaiból adódóan nem lehet nyomozó csak az, aki megfelel a rendőrtiszti főiskolán a pszichológiai kutatócsoport szakembereinek jelenlétében — a pá- lyaalkalmatossági feltételeknek. A nyomozók alapos részletességgel foglalkoznak a kriminalisztikával, illetve három ágával: a krimináltech- nikával, a krimináltaktikával, és a kriminálmetodikával. Ugyanakkor -rendelkezniük keli általános jogi ismeretekkel is. Ami pedig a szakmai tagozódást illeti, ezt az a terület szabja meg, ahol az illető dolgozik. így az élet és testi ép'ég elleni bűncselekményeknél tanulmányozniuk kell az igazságügyi orvostant. A társadalom- tulajdon-védelmi osztályok nyomozói között egyre több az egyetemet végzett jogászközgazdász, az ifjúságvédelmi osztályokon pedig a pedagógus. A nyomozáshoz szükséges ismereteket elsősorban a rendőrtiszti főiskola három-, illetve kétéves tanfolyamain .szerzik meg, neves szakemberek, köztük nemzetközileg is elismert tudományos felkészültségű tanerők irányításával. Ugyanakkor a fokozódó idegenforgalom — amely- lyel együtt a nemzetközi bűnözés újabb és újabb megjelenési formái is jelentkeznek — szükségessé teszi az idegen nyelvek ismeretét is. A főiskolán már bevezették több európai nyelv intenzív oktatását. A nyomozóknak szigorúan be kell tartaniuk a szocialista törvényesség követelményeit. Minden kényszer nélkül, bizonyítékokkal kell alátámasztani a gyanúsított bű-, nösségét, és ehhez nagy segítséget nyújt a nyomozóknak a nemzetközi hírű Bűnügyi Technikai Intézet, amely tulajdonképpen a legkiválóbb szakemberek által vezetett tudományos laboratórium. Hogy csupán néhányat említsünk: a spektrofotomet- ria, a kromatográfia, a mikroszkópia, a fajsúlymérés, a mikroolvadási pontmérő gyakran működik közre az igazság felderítésében, csakúgy mint az elektronmikroszkópia és a legkülönbözőbb műszeres eljárások. Igen fontos segítők ezek a közlekedési baleseteknél, emberölésnél, rablásnál vagy okirathamisításnál. Az elmúlt huszonöt év igen nagy fejlődést hozott. A modern nyomozó, a politikai megbízhatóság mellett képzett szakember, aki a bűncselekmények szövevényében a legkorszerűbb kriminalisztikai módszerek segítségével igazodik el, és teljesíti nehéz és felelősség- teljes munkáját. Bállá Ödön
