Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)
1982-08-14 / 222. szám
Sújtólégrobbanás Zobák-bányán Csaknem egy héten keresztül félszóz méternyi füstoszlopot lövellt a komlói Zobák-bánya diagonal légaknájának szellőzte, tője, csütörtökön ugyan már nem lehetett látni, de a környező erdőben is jól lehetett érezni a bánya kesernyés lehelletét. Hétszáz méterre a föld alatt a bányamentők még küzdöttek a tűzzel. * Mácsai János vájár augusztus 8-án, vasárnap indult volna nyaralni, a család már útra kész volt. a szabadságot mór korábban beíratta. Amikor a riasztótelefon megszólalt talán nem is sejtette, hogy a következő órák, napok eseményei mit hoznak. Jánosi Ferenc születésnapja augusztus 7-re esik. Amikor riasztották még nem volt ünnepi hangulatban, bár nyugodtan mondhatta volna, hogy megivott néhány korsó sört. Ezen a napon a bányamentőknek is bocsánatos bűn ez. Jánosi Ferenc azonban rohant az aknára. Az első sújtólégrobbanás 1982 augusztus 8-án 10 órakor volt. A bányamentők a légvá- gati iszapgátat építették. A gát. székben ponyva függönyt akartak elhelyezni, hogy csökkentsék a léghuzatot a gát zárása közben. Két bányamentő raj, tíz bányász dolgozott q közelben. Váratlanul éles, csattanó hangot hallottak, vakító fényt láttak, hatalmas detonáció söpört végig a vágaton, aztán a felkavart szénpor mindent eltakart. Csáki László vájárt a léglökés egy biztosító elemhez taszította Meghalt. Márton Imre lábába egy 100-as szeg fúródott, később csak az orvosok tudták kihúzni. Sokaknak a bordája eltörött, zúzódásokat szenvedtek. Nyolcán megsérültek. Majtényi Miklós rajparancsnok bányamentő raja a bányában társaik felé ment, amikor a sújtólégrobbanás bekövetke. zett. Azonnal tudták mi történt, segítségükre siettek. Ök testi sérülést nem szenvedtek, idegileg azonban talán jobban megviselték őket az események, mint azokat, akik a sújtólégrobbanás epicentrumában voltak. * Zobák-bányán július 26-án egy vetőnek érve kimerült a második szinti 4-es déli keresztvágaton levő 12-es telepi fejtés. Azonnal megkezdték a fémtó- mok kiépítését^ 878 fémelemet szállítottak ki, augusztus 7-ig, amikor a fejtés légvágatán füstöt észlelteik. Azonnal riasztották a bányamentőket, 22 óra 55 perckor megkezdték a fejtés iszapolását. A cél az áthúzó lé járam megszüntetése, a tűz oxigénellátásának megakadályozása volt. Vili. 8-án, 0 óra 28 perckor az áthúzás megszűnt. Reggel az I. szinten és a II. szinten iszapgátak építését kezdték, amikor az első súj. tólégrobbanás bekövetkezett. Délután 4 óra 30 perckor, majd augusztus 9-én 5 óra 34 perckor újabb sújtólégrobbanások voltak. A mentés irányítói eldöntötték, hogy az egész bányarészt, a kimerült, egy induló és egy jól termelő fejtést le kell zárni. A zárás alatt nyolc újabb sújtólégrobbanás követte egymást, a bányamentők azonban ekkor már biztonságos ■körülmények között dolgoztak. Augusztus 10-én percenként 2,2 köbméter pernyeiszappal 4 óra 3 perc alatt sikerült a 9/12- es, 8 perc alatt a 7-es légsűrítőt lezárni, a légmozgás az egész területen megszűnt, az egyik vágaton azonban még füstszivárgást észleltek. Augusztus 11-én délután az alsó vágatokon a levegő útját három gáttal elzárták, a felső szinten csökkent a füst, de még mindig észlelhető volt. Még az előző napon azonban újabb esemény adott munkát a bányamentőknek: az I. szinti keresztvágaton a bányafolyosó felső részén összegyűlt metán belobbant, a főkihúzó irányvágatig újabb tűz pusztított, egy fontos vágatkereszteződésben kiégtek a biztositó elemek, a mentést akadályozva összeomlott a bányatérség. * A mentés parancsnoksága a főmérnöki irodából irányítja a munkákat, félpercenként szólal meg valamelyik telefon, vijjog fel a bányatelefon hangja, amely automatikusan bekapcsol egy magnetofont is. Itt gyűlik össze minden információ. Judt István főmérnök, a bányaüzem felelős műszaki vevonalak mentén, a bányában mindenki számára a bánya megmentése most már a legfontosabb, ezt azonban csak a bányászok maximális biztonságával engedik végrehajtani. Dr. Koncsag Károly, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője a gátak zárása után csak tölbb órával engedélyezi, hogy a bányamentők a veszélyes bányatérségekbe menjenek. A Mecseki Szénbányák szinte valamennyi bányaüzeme, sőt a Tatabányai Szénbányák is felajánlott, küldött bányamentőket. * Debreczeni Lászó, Zobák- bánya üzemorvosa még az 1974-es bányaszerencsétlenséget követően gondolt arra, hogy nem elég csupán a testi sérülteknek elsősegélyt, orvosi segítséget biztosítani. Ugyanilyen fontos, hogy a stressz-ha- tásnak kitett idegi, lelki sérültek is segítséget kapjanak. Ha ezt röviddel a katasztrofális események után nem teszik meg, maradandó idegi károsodást szenvedhetnek a bányászok. A főmérnök eligazítást tart zetője Péter Bélával tárgyal, a tetemes termeléskiesést szeretnék valamiképpen ellensúlyozni a bányaüzem élő területein. A mentésben naponta százan vesznek részt, három műszakban dolgoznak a bányamentők, akik egyébként a legjobb vájárok közül kerülnek ki, őket szolgálja azonban elsősorban a szállítás, a bányagépészet is, elképzelhető, mennyire nehéz körülmények között működik ezekben a napokban Zobák-bánya. Cseresnyés Ferenc üzemvezető Balázs Lászlóval, a vállalat osztályvezető-helyettesével a mentés lehetőségeiről beszélget. Szatmári Attila fejlesztési főmérnökhelyettes és Pál István főgeológus felváltva regisztrálják a beérkezett információkat. Muhel Illés ezúttal nincs itt, ő is a mentés parancsnokságához tartozik, a felelős műszaki vezető első helyettese. A telefonokon érkező tájékoztatások szűkszavúak: tisztul, 20 métert be lehet látni, a gátszéket fél szelvényig elárasztotta a forrót, de azért át lehet mászni, a betonkeverőt akárhogy is, de oda kell vinni, a szivattyúk jól működnek, a spriccnivel dolgozzatok. ... Az irodában, a távközlési — Még 1978-!ban egy halálos áldozatokat is követelő gázkitörést követően alkalmaztuk először a régóta ismert módszert, hogy a stressz-hatás feldolgozása közben beszélgetésre hívjuk össze mindazokat, akik átélték a katasztrofális eseményt. Az üzem képviselői, pszichológusok, orvosok voltak akkor is jelen, miként most is. A beszélgetés, bár a bizonyítása most ebben a riportban aligha lehetséges, eredményes volt. Kedden, a sújtólégrobbanást követő második napon, amikor már csak egy ember volt kórházban, ismét összehívtuk a sérülteket. Legfontosabb, hogy mindegyikük elmondhassa, elmesélje a történteket, kibeszélje magából saját borzalmas élményét. Voltak, akik látszólag lezserül, mások humorosan, megint mások hihetetlen képszerűen és reálisan mesélték el a történteket. A beszélgetés során az üzem képviselői az egész eseményt ismertették, ugyanis a sérültek csak egy- egy mozaikját ismerték. Kiderült, hogy akik közvetlenül a sújtólégrobbanás sérültjei voltak, sokkal jobban elviselték a stressz-hatást, mint például a feléjük közelítő mentőraj parancsnoka. akire egy pillanat alatt a megmentésük minden felelőssége hárult, vagy a telefonszolgálatot teljesítő bányamentő, aki minden tudásával, emberszeretetével társait szerette volna menteni, de a távbeszélő kiszolgáltatottja volt. * Debreczeni László üzemorvos is a bányamentőcsapat tagja. Valamennyi társát személyesen jól ismeri, alig néz a kartonokba, amikor róluk beszél*. — Kitűnő mentő volt Csáki László . . . Szakács József és a másik raj parancsnoka, Domonkos Jószef megsérültek, de nagyon keményen viselkedtek - mondja Debreczeni László. Nem volt pánik, ügyeltek egymásra, lámpáikra, mentőkészülékeikre. Halász János néhány éve gerincfájdalmakkal szenvedett, annyira ragaszkodott a mentőcsapathoz, hogy nem volt szívem az orvosi engedélyt megtagadni. Ugyanígy voltam Márton Imrével is, aki legtovább volt a sérültek között a kórházban. Számomra is óriási idegi, lelki konfliktust okozott volna, ha bármelyikük is . . . — Volt köztük egy bányamentő, aki most esett át a tűzkeresztségen: Antus István számára ez volt az első igazán nagy bevetés . . . Az első... Talán ebben a riportban néhány pillanatig elidőzhetek az emléknél, amikor jobb ötletem nem támadt, mint ráfeküdni sérült társamra, amíg a társak felfogják az omlást, aztán azon a 16 év előtti vasárnapi hajnalon hozzákezd- tünk a pécsbányai András-ak- nán a tűz útját álló gát építéséhez . . . — Kérdeztem Antus Istvánt - mondja az orvos — nem bánta-e meg. hogy bányamentőnek jelentkezett. — Hát persze, hogy nem...! Miként a 31 esztendős Gebei Sándor sem, aki a testi sérülése ellenére ugyancsak keményen viselte el az eseményt. . . Az eligazítást műszakváltáskor Judt István főmérnök tartotta a bányamentőknek. — A gátat — mondja — 12 óra 10 perckor zárták. A bányamentők legkorábban 16 óra 10-kor mehetnek be az elágazási omlás felfogására. Szén- monoxid-, oxigén- és metánvizsgálatok után lehet csak a munkát megkezdeni. A bányamentők még egy utolsó cigarettát elszívnak, mindannyiuk nyakán ott függ a bányamentő készülék szájcsutorája, a bányászlámpa, a levegő összetételét vizsgáló műszerek. A főmérnök megkérdi, van-e valakinek kérdése, javaslata, aztán még néhány szóval biztatja őket: — Félni nem kell, maximális biztonsági körülmények között -lehet dolgozni. Jó kéziszerszámokat vigyenek . . . Nagy Ferenc a gázkitörés elhárító csoport vezetője, a délután leszálló osztag parancsnoka mindenkit oda irányit, ahol a munkát, a körülményeket legjobban ismeri. Ki tudja már hányadik bevetésüket csinálják együtt: Lengyel Jenő, Tóth József, Pomázi Sándor csapatvezető vájárok, A leszálló bányamentőosztag Proksza László felvételei Szénporos arcú, fáradt bányászok újból a napszinten Kosa József, Szabó Imre, Pomázi Antal, Tölgyesi István, Hajdú Lajos, Bóka József, Dorogi János, Pörs István, Varga Péter, Tóth István és a többi kitűnő bányamentő. Nagy Ferenc csak néhány nevet mondott a délutánosok- ból, aztán azt mondja, akik most lenn vannak, aztán az éjszakások még jobb mentők, mint ők.- Pedig már én is 22 éve csinálom — mondja. Persze! Legszívesebben az egész bányamentő csapatot felsorolná, ha eszébe jutnának a nevek. És igaza lenne! A Csütörtök késő délután (augusztus 12.) Pál István jó híreket mond:- Ma délelőtt még voltak az I. szinti első déli keresztvágaton .netánlobbanások, délutánra azonban kialudt a tűz. Valószínűleg. Ha biztos lesz, a bányamentők négyórás várakozás után megkezdik a végleges gát elkészítését. . . Lombosi Jenő Exportgondok az ipari szövetkezetekben Bizonytalansága nyugati piacokon A nyugatnémet cég rusztikus bútorokat rendelt, a külkereskedelmi tárgyalásokon - ahogy a szakember mondja - realizálták az árakat is, és azt elfogadta a partner. A pécsi ipari szövetkezet lelkesen — a nyereséges tUlet reményében — határidőre legyártotta az árut. Minden simán ment, amikor egy hideglelős levél érkezett: a nyugati cég csődtömeget jelentett, tönkrementek, felszámolták őket. A Pécsi Faipari Szövetke-, zet — mert, hogy róluk van szó — 21 millió forint értékű kemény valutától esett el. Az ígérettel nincsenek kisegítve: az Artex Külkereskedelmi Vállalat megpróbálja majd elhelyezni a raktárakban porosodó bútorokat. Az eset jól jellemzi az 1982- es külpiaci helyzetet. Haász József, a Baranya megyei Ipari Szövetkezetek Szövetségének elnöke Így vélekedett: — A termelőknek meg kell élniük. Mégpedig nem is akárhogyan, hanem biztonságosan. A kapacitásukat megpróbálják kitölteni, de a piaci visszaesés bizonytalanságot okoz. A szövetkezetek gyártanak, és a végén kiderüf, hogy nem tudják értékesíteni a bútort, a cipőt, a kesztyűt. Az értékesítés irányait nem tudjuk befolyásolni. Termékeinket állandóan bemutatjuk a külkereskedelmi vállalatoknak, azok meg a külföldi partnereknek. A statisztikák — mind ez ideig kedvező folyamatról tanúskodnak. Több évre visszatekintve látható, a baranyai ipari szövetkezetek nem rubel elszámolású exportja erőteljesen — még tavaly is 10 százalékkal — emelkedett A fő exportálók: a Pécsi Faipari Szövetkezet, a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet és a Pécsi Cipőipari Szövetkezet: kisebb mértékben a Népművészeti Szövetkezet, valamint a pécsi és a mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezet. A közgyűlések ebben az évben 40 millió forinttal kevesebb exportot terveztek, mint tavaly. A később történt 60 milliós plusz vállalás nem valósitható meg. Jelenleg, az egész évi üzletkötések az eredeti tervnek csak a felét teszik ki. — Mi az oka a csökkenésnek? — A külkereskedelmi vállalatok tudnák meqmondani — válaszolta a KISZÖV elnöke. — A népgazdaságilag is fontos plusz vállalásokat szinte lehetetlen realizálni Év közben roppant nehéz a kereskedőket mobilizál, ni. A szövetkezetek jól dolgoznak, nem minőségi problémák miatt nem veszik a termékeket. A külkereskedelmi vállalatoktól komolyabb munkát várnak. A stílbútorgyártás tekintetében országosan is a nagyok közé tartozik a Pécsi Faipari Szövetkezet. Tavaly 80 millió forint értékben szállítottak nyugatra. Most pedig, az! első félév végén, még csak 5 millió forint értékű bútort kötött le az Artex. Jelenleg tárgyalások folynak egy nagyobb szállodai bútorüzletről, amely a jordániai Ammanban épülő szállodába készülne. A Faipari Szövetkezet keresi a belföldi értékesítés lehetőségeit is. A szövetkezet még sohasem hir. detett belföldre. A kiállításokon, bemutatókon látott termékeikre azt mondják a hazai vevők, hogy gyönyörű, de hol lehet megkapni? Mostanság itthon is meg lehet venni ezeket a szép bútorokat. A kesztyűsök idén 50—60 ezer kesztyű többlettermelést vállaltak. A megvalósulás a külkereskedelemtől, Tannimpextől függ, képes-e piacot biztosítani. A cipőgyártásnál hasonló a helyzet. Új mintakollekciójukat a külkereskedelem már kiajánlotta, de kedvezőtlen árajánlatokat kaptak. A Tannimpex nem tudja a tőkés exportra beállított kapacitást rendelésekkel lekötni. Általános tapasztalat: nem érkezik visszajelzés arról, hogy a termékek eladásának milyen akadályai voltak! A baranyai ipari szövetkezetek országos viszonylatban — termelési értéküket tekintve — a középmezőnyben foglalnak helyet. Az utóbbi évekre visszatekintve, soha nem voltak ilyen nehézségeik, mint az idén. Termékeiket keresték, vették országhatáron túl, és ha lehetett volna, országhatáron innen is. A piaci „bűvöskocka" megfordult, pedig ők változatlanul kiváló minőséggel, precizitással, megbízhatósággal dolgoznak. A piaci problémák ellenére gépeik nem állnak le, a termékek folyamatos gyártásáról és értékesítéséről nem mondtak le. Kőszegi Lajos HÉTVÉGE 5.
