Dunántúli Napló, 1982. augusztus (39. évfolyam, 209-238. szám)

1982-08-13 / 221. szám

1982. augusztus 13., péntek Dunántúlt napló 3 Kozármisleny terjeszkedni készül Nem lehet közömbös a kommunális ellátás sem E^alu, de nem falusiak * lakják. Itt nincsenek évszázados hagyományok, a megszokás formálta kö­zösségi élet a szűkebb szomszédság körére korlá­tozódik. Kozármisleny Újte­lepe jórészt az elmúlt év­tized szülötte. Ugrásszerű fejlődésére azonban az elkövetkezendő években számítani lehet. Sőt kell számítani, mert egyre töb­ben szeretnének itt házat építeni. Ha Mohács felől érkezik az ember, már a kozármislenyi el­ágazás előtt megkönnyebbülten felsóhajt: na, megérkeztünk! Innen nyílik a városra az egyik leszebb panoráma, és már va­lóban csak egy ugrás Pécs. Szép az új telep a rengeteg virággal, kerítésre még nem mindenütt tellett de talán ez nem is baj.. így hangulatosabb, emberközelibb ez a környék. A szi­lárd burkolatú utak, járdák hiá­nya sok helyütt még úgy hat, mint egy hirtelen nőtt kamasz látványa. Esetlenségében is van valami rokonszenves, és tudja az ember, hogy előbb-utóbb ki­növi a fejlődés ellentmondásos­ságait. Dr. Nyéki Péter tanácstitkár­ral a lakásán beszélgetünk, s közben felváltva dicsérgetjük a csendet, a jó levegőt, ezen a nyári délelőttön az áradó nyu­galmat. (A fenti eirényéket ő is tudja méltányolni, hiszen la­kótelepi lakásból költözött ide.) — Nem véletlen, hogy egyre többen keresik fel a tanácsot házhely után érdeklődve — mondta. — Különösen a pécsiek számára ideális .hely ez, hiszen a megyeszékhelyen egyre nehe­zebb lakást kapni, no és a kel­lemes környezet, esetleg egy kis konyhakert művelése, a pár kilo­méteres távolság sem megve­tendő. ★ Szántó Tibor tanácselnök adatokat sorol. Ezek szerint Ko- zármislenyben több mint 2700 ember él, a számítások szerint öt éven belül a társközségekkel együtt túlhaladják az ötezres lélekszámot. Az ilyen fejlődéshez azonban pénz kell, nagyon sok pénz. A terület kisajátítása, a tervek el­készítése, a közművek kiépítése sok időt igényel, s az ezzel kap­csolatos költségek még egy gaz­dag nagyközség erejét is jócs­kán meghaladják. A kozármislenyiek megpályáz­ták a Baranya megyei Tanács 9 millió forintos támogatását, sikerrel. A tervidőszak végéig fokozatosan biztosítják számuk­ra a pénzt. A már konkrét tervek szerint mintegy 9 hektáros területet sa­játítanak ki, részben az újpetrei termelőszövetkezet, részben a Pécsi Állami Gazdaság földjei­ből. A terep észak-északkelet felé terjeszkedik. A kisajátítás és telekrendezési tervek most készülnek az UNIBER-nél, át­adásuk határideje ez év szep­tember 30. Az említett területen 63 lakást terveznek, kétszintes, csoportos családi házakban, ezenkívül 21 családi ház helyét is kijelölik. Nemrég született meg a meg­állapodás az OTP Baranya me­gyei Igazgatóságával, amelynek értelmében a lebonyolítást és az értékesítést az OTP vállalja. A vízellátás, a csapadékvíz el­vezetés, a villany kiépítése, az összes egyéb költséggel együtt a mostani számítások szerint 9,8 millió forintba kerül. A követ­kező évben az OTP további házhelyek kialakítására is vál­lalkozik. Ez tehát a tervezett első ütem, de a továbbiakban újabb 300, majd a következő 10 év során még plusz 400 lakás felépíté­sére nyílik itt lehetőség. ★ Szép perspektíva, különösen akkor, ha mellette figyelembe vesszük Pécs nyomasztó lakás­gondjait. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy kommunális téren is követni kell a népesség ilyen fokú növekedését. Kell bölcső­de és iskola, van mit tenni az orvosi ellátásban. A keres­kedelmi ellátás a három ABC üzlet ellenére is további fej­lesztéseket kíván. A csaknem hárommillió forintos társadalmi munkával felépített, 100 férő­helyes óvoda jelenleg 140 gyer­meket kénytelen fogadni. Szerencsére a vízprobléma rövidesen véglegesen megoldó­dik. Már rákötötték a főveze­téket a regionális vízrendszer­re. Megoldásra vár az elektro­mos hálózat bővítése is. Egy szó mint száz, örüljünk, hogy lesz hol építkezni az em­bereknek Pécs közelében. S közben kommunális létesítmé­nyekkel a megfelelő ellátásu­kat is meg kell majd teremteni. Kurucz Gyula A nyugalom feszültsége K észítettem fényképeket is róla, a gyárudvaron és otthonában, de egyik sem sikerült olyanra, ami visz- szaadhatná ennek az asz- szonynak a karakterét. Akik nem ismerik, azt mondhatnák a képek láttán, hogy „merev”, „görcsös"; akik meg ismerik, noha ugyanezeket a szavakat használnák bizonyára, de más­ra gondolnának: „Nem, Ma­rika nem ilyen.” Pedig valamiféle állandó fe­szültség ott van ebben az asz- szonyban, minden nyugalma ellenére. Nemcsak egy isme­retlen előtti kitárulkozás ter­mészetes feszültsége az, amit végig érzek a beszélgetés so­rán. Mi lehet az oka? Gyerek­kora? Életének nem egy vál­tozása? A szinte állandó meg­felelési vágy? — nem pozíció­jának, külső „elvárásoknak" - bár tán azoknak is —, sokkal­ta inkább gyerekkori elhatá­rozásának. Ez a permanens feszültség szavakban is kibukik Juhász Istvánnéból, a Beremendi Ce­ment- és Mészmű dolgozójá­ból :- Van olyan nap, hogy úgy megyek haza: ezt nem csiná­lom tovább. De másnap reg­gel már tudom, nem tudnám másképpen, csak úgy, ahogy tegnap is. A beremendi uradalmi cse­léd nyolc gyerekének egyike, Marika kilencévesen megfo­gadta, hogy azt a nyomorú­ságot nem vállalja, sem magá­nak, sem másnak nem akarja. Nem szívesen beszél ezekről az évekről, elintézi azzal, hogy kilencéves korától állandóan dolgozik. S csak élete meg­nyugodott utolsó évei talán az elsők, amikor már nem valami ellen, hanem valamiért teszi a dolgát munkahelyén és vá­lasztott tisztségeiben. Mert bizonyára nagyon so­káig a nyomorúság, a gyerek­munka, az igazságtalanság ellen cselekedett. S e ta­gadás csak látszólagosan könnyű még a más, nyugod- tabb korban, jobb körülmé­nyek között felcseperedő számára is. Nem feltétlenül volt hozzá elégséges a vallástalanság, a sanyarúság, hogy jelentkezzen a pártba 1964-ben, akkor, amikor már jó pár éve egye­dül nevelte két lányát, egy zá­tonyra futott házasságból alig kievickélve. Ekkor már kilenc éve buda­pesti lakos, a Harisnyagyár dolgozója, albérletben lakik lányaival, de háromszor tün­tették ki a Kiváló Dolgozó jel­vénnyel, s egyszer a Könnyű­ipar Kiváló Dolgozója lett a negyven gépen dolgozó kö­tőnő. — Jelenlegi párommal hat- vankilencben ismerkedtünk meg, született pesti, de ő akart legjobban Beremendre jönni, bár nekem sem volt nehéz, hi­szen minden testvérem itt la­kik. A mészüzemi hidrátrakodás nem éppen a legkönnyebb munka, nem az különösen egy negyvenkét kilós asszonynak: — öt évig csináltam azt, most készárukiadó vagyok, há­rom műszakban, az nem olyan nehéz, de még nem kellett szólnia a művezetőmnek, ha hiányzott valaki a csomagolok közül, szó nélkül beállók. Tíz évem van a nyugdíjig, most már úgy érzem egyenesben vagyok. A párommal is, a munkámmal is. Persze, nem elsősorban a készárukiadást akarta alkal­masint abbahagyni esténként Juhász Istvánná. A szorgalmas, csendes asszony már a Haris­nyagyárban megnyerte párttag kollégáinak bizalmát, alapszer. vezeti titkár lett, s azzal, hogy visszatelepült szülőfalujába, „mozgalmi karrierje” sem sza­kadt meg. Most a mészüzem párttitkára, volt a vállalati párt­végrehajtóbizottság tagja, most a vállalati pártbizottságé. Gyári nőfelelős és tanácstag, a harisnyagyári kiváló jelvé­nyeket megduplázta itteni munkájával.- Nagyon nehéz volt a ta­valyi év, amikor átköltöztünk új helyre. Sokan sírva fakad­tunk, amikor utolsót fújt az a gyár. Akkor sokat rohangál­tam, hogy minden embernek megfelelő munkája legyen az új helyen ... Kétévenként az IBUSZ-szal külföldre megyünk a párommal, kilenc országban jártam már, többen mint a pá­rom, mert a Szovjetunióba in­nen a gyártól kerültem el, egy hetet voltunk ott a nőnap al­kalmából, jutalomból. Ez volt egyik nagy eseménye életem­nek, a másik pedig, amikor miniszteri kitüntetést kaptam, pedig akkor csak hét éve vol­tam ennek a gyárnak a dolgo­zója ... S talán még arra va­gyok büszke, hogy noha 29 éve dolgozom üzemben, de még nem akadt egyetlen egy ember sem, akinek ne nézhetnék nyu­godtan a szemébe, vagy aki ne nézhetne az én szemembe. B. L. Megújulás és innováció Kinek állítsunk szobrot? Divatos téma manapság az innováció. Dicsérik, vagy bí­rálják, de beszélnek róla. Ná­lunk inkább kritizálják a ha­zai innovációs gyakorlatot, ebben a vitában azonban ke­vés az előrelendítő erő. Mert többnyire általában elégedet. lenkednék az innovációs gya­korlattal, ellenpéldaként szín. te csak a Rubik-kockát hoz­zák fel. A Rubik-kocka azon­ban — maradjunk ennél a példánál — mint kizárólagos sikerpélda félrevezető, mert nem e századi jellegzetesség. Korunk nem a zseniális és magányos feltalálók kora, ha­nem a tervszerű, szorgalmas és a kemény, intézményes (nagyipari) ' kutató-fejlesztő munkáé. A nagyszabású és tartós sikerhez — és ez a lényeg — az egyéni intuíció és a vasfegyelmű gyári tech­nológia elválaszthatatlanul nélkülözhetetlen. Az innováció építőkövei Évszázadokon át — némi túlzással — az volt a gya­korlat, hogy valaki kiötlötte az új terméket, aztán ehhez kezdték alakítani a nagy (vagy kis-)ipari technoló­giát. Ez olykor 50—100 évig is eltartott. Ma a technoló­giák szülik az új és új gyárt, mányokat, legfeljebb egy- egy új termékfajta (a számí­tógép, az integrált áram­kör vagy annak idején a pe­nicillin) születik egyszerre sa­ját nagyipari technológiájá­val. Félrevezető, ha mi Rubik Ernőnek akarunk szobrot ál­lítani, amikor a kor gazda­sági hőse sokkal inkább a névtelen technológus. (Ez persze semmit sem von le Rubik Ernő és társai értéké­ből.) Nehogy bárki is úgy vélje, hogy a korszerű nem­zetközi nagyipar csillagokat ostromló technikájával szem­ben leleményes és derék magyar iparosokkal és egy­két magányos mérnökkel messzire juthatunk! Többről van itt szó, mint az újítások elfogadása kö­rüli huzavona megszünteté­séről. Ezért — bár a teljes­ség igénye nélkül — talán nem haszontalan felmérni, növekszik-e az innovációs folyamat hatékonysága a hazai gazdaságban?­Az innováció fejlesztést, újítást, változtatást, éssze­rűsítést, valaminek (gyárt­mány, gyár, intézmény) meg­szüntetését vagy létrehozá­sát jelenti, s lényegében bármiféle tevékenység meg­újítását szolgálhatja. Ezt a tevékenységet, a fejlesztést mindig is gyakorolták a tár­sadalmak történetében, ko­runkban csak annyi az új, hogy a változások tempója gyorsult fel. Az alumínium- gyártás például annak ide­jén 40 év alatt vált megha­tározóvá a világ iparában. A világ ipari élvonalában a nagyüzemi gyártás kialaku­lásához a rádiógyártásban 26 évre, a számítógépeknél 21, az atomerőmű iparban 14, a műszálaknál 9, az in­tegrált áramkör termelésben 5 évre volt szükség. Az innováció fogalma el­sősorban a műszaki fejlesz­téshez, az ipari termeléshez kötődik. Végtére is, ha en­nek jó a hatásfoka — amit a termékek nemzetközi ver­senyképessége és a csere­arányok alakulása tükröz —, akkor valószínűleg a társa­dalmi, illetve vállalati tevé­kenység egyéb területein is megfelelő az innováció. Pél­dául a gazdasági és válla­lati irányítási és intézményi rendszerben vagy a szak­emberképzésben. Hazánkban a műszaki fejlődést az helyezte új ala­pokra, hogy az 50-es évek végétől az ország adottságai és ipari hagyományai el­sőbbséget kaptak a fejlesz­tési programokban. A vi­szonylag munkaigényes ága­zatok — például a jármű­ipar mellett a műszeripar és a híradástechnika — fejlesz­tése gyorsult fel. Az élre a korszerű termelési szerkezet kialakítása (a gép- és vegy­ipar súlyának növelése) ke­rült. Ezt szolgálták a 60-as és 70-es években indított, és a jelenlegi központi fej­lesztési programok is. Ezek több ágazat munkáját he­lyezték korszerűbb alapokra: a közúti járműgyártást, az alumíniumipart; új ágaza­tokat teremtettek: a petrol­kémiát, számítástechnikát; il­letve több más ágazat szá­mára alakították ki a ked­vezőbb gyártási és innová­ciós feltételeket: például a petrolkémia a fólia, és a műszálgyártást; a számítás- technika az átviteltechnika, valamint a műszer- és auto­matikai gyártási ág fejlesz­téséhez. A petrolkémiai fejlesztési program például a korszerű műanyagtermelés alapját rakta le hazánkban. Ennek eredményeként a műanyag alapanyag és a vegyiszál termelés a 70-es évtizedben 20 százalékkal nőtt. Nem mindegy, hogy az év — meg. közelítően 350 ezer tonnás — műanyagtermelését hogyan hasznosítja a feldolgozóipar: félkésztermékként adjuk-e el (PVC-porként, fólia alakban vagy vegyiszó'lként), vagy: magasabb feldolgozottsági fokon. Feldolgozva előnyösebb Sokszoros a hozamkülönbség, Iha egy kiló feldolgozatlan műanyagot adunk el, vagy ha ugyanezt a kilónyi mű­anyagot egy NC vezérlésű szerzómgépbé beépítve ér­tékesítjük. Hasonlóan jelen­tős az exportbevétel i kü­lönbség akkor, ha alumí­nium félterméket exportá­lunk, vagy ha ugyanezt az alumíniumot egy magas ér­tékű műszaki gondolat meg­testesítésére felhasználva tudjuk eladni. A hazai ipar termelési szerkezete a 80-as évek ele­jére megváltozott: az ipa­ron belül a két legnagyobb termelési hányadot a gép- és a vegyipar adja. A to­vábbi korszerűsítést szolgál­ja a VI. ötéves terv két új központi fejlesztés program­ja,, az elektronikai alkat­részgyártás, illetve a nö­vényvédőszer- és intermedier gyártás fejlesztése. A magyar gazdaság ága­zati szerkezete megfelel a fejlett ipari országok terme­lési struktúrájának. Ez azon­ban nem mondható el az ipar termékszerkezetéről. A termékszerkezet (és a válla­lati technológia) váltása vi­szont jórészt már a mikró- szintű (és vállalati döntésű) innovációs körbe tartozik: a mindennapos műszaki fej­lesztés feladatai közé. (Következik: (Az alkotó erő beruházása.) Gerencsér Ferenc Építési telkek Pécs közelében

Next

/
Oldalképek
Tartalom