Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-11 / 188. szám

1982. július 11., vasárnap Dunántúlt napló 3 Kalákában, szívességből oda-vlssza Autósok a tiszta utakért dégünk volt Szemétgyűjtő zacskókkal fogadták szombaton Szol­nok megye határában a fő­útvonalakon beérkező autó­sokat a megyei közlekedési szervek környezetvédő bri­gádjai, s azt kérték tőlük: utazásuk során a gépkocsi­ban összegyűlő felesleget — ételmaradékot, üveget és papírhulladékot — helyez­zék a zacskóba, s azt a parkolóban lévő szeméttá­rolókba ürítsék. A köztisz­tasági akciót a KPM Szol­nok megyei Közúti Igazga­tósága szervezte meg, s a kezdeményezéshez segítsé­get nyújtott a megyei autó­klub, a Közlekedésbizton­sági Tanács és az Állami Biztosító. A hulladékmeny- nyiség csökkentése érdeké­ben több, mint 13 ezer gyűjtőzacskó készült. Walter Fradi, bécsi professzor A baranyai műemlékvédelmet tanulmányozva három napot tartózkodott megyénkben Walter Frodl, a Bécsi Műegyetem pro­fesszora, aki egyben a műem­lékvédelmi Európa-díj kurató­riumának is elnöke. Látogatá­sának utolsó napján, szómba­Hétvégi építkezők Ezen a területen fog felépülni a városrész Épül a sikondai városrész alapellátó közműrendszere Érdekes lenne, — ha egyál­talán lehetséges volna össze­számlálni, — hogy egy ilyen napfényes nyári hétvégén hány vagonnyi cement, mészhidrót fogy, hány méternyi fal emelke­dik, hány embernek kerül tető alá új otthona? Bizonyára hatalmas számok jönnének ki, hiszen sokak szá­mára a szombati-vasárnapi sza­bad idő egyet jelent a kemény munkával. Ilyenkor lehet össze­trombitálni a rokonságot, bará­tokat egy „kis" szívesség-mun­kára: téglahordásra, betonkeve­résre, s mindarra, amihez nem kell megfizetni a munkáskezet. Jól jön a segítség, hiszen ahogy tegnap körülnéztünk az építke­zéseken, meghökkentően nagy pénzeket emlegettek az építte­tők. Egy kőműves például a napi háromszori étkezés, az oda- és hazaszállítás, a termé­szetesnek számító bor, vagy sör mellett 1000—2000 forintot is elkér naponta. Azt mondják, Pé­csett nem lehet napi 1500 fo­rint alatt kőművest kapni. Az ürögi városrészben, a Fü­lemüle utcában egy szép két­szintes családi ház cserepezésé. vei, falazásával foglalatoskod­nak. Pontosan tizenkilencen gyűltek össze rokonok, barátok, ismerősök. Mindenkinek jut munka, de a háziasszony sem unatkozhat. Tizenkét csirkét vág­tak, a töltöttkáposztához két ki­ló húst vettek. Kell a kalória ehhez a munkához. A férj hoz­záteszi, hogy a szomjúságtól sem kell tartani, egy ilyen na­pon legalább húsz liter bor fogy. Az anyagellátásra terelődik a szó, nem éppen tökéletes elé­gedettséggel. A Békéscsabáról, vasúton, konténerben szállított cserép nagy részét már csak la­páttal lehetett összeszedni, úgy összetört a szállításnál. Egy hat­van forintos csákányért legalább 200 kilométert kellett autózni, amíg végre megvehették. Szigetvár határában Simara Józsefék háza is szépen alakul, magasodnak a falak, nem pa­zarolják a szombat drága per­ceit. Itt is rokonok, jóismerő­sök serénykednek a szakembe­rek mellett, viszonozva a koráb­ban kapott segítséget. Ahogy Simara József elmondta, négy évvel ezelőtt kezdték el az épí­tési anyag összeszedését, külö­nösebb hiányra nem panaszkod­nak. Persze meg kell találni, hogy mit, hol kap az ember. A blokktéglát például Bőszénfáról hozatta, a bátaszéki cseréphez viszont még nem sikerült hoz­zájutni. A Tüzép pécsi, I. számú tele­pének dolgozói az ilyen szom­batokon minden elismerést meg­érdemelnek. Cigarettaszivásnyi szabad idejük nincs, akkora a forgalom. Sokan jönnek, kis té­teleket vásárolnak. Egy-két zsák cement, mészhidrát kell, s rend­szerint ilyenkor derül ki, hogy a válaszfalhoz hiányzik száz darab tégla, vagy a tetőhöz húsz cse­rép. Vasárnap reggel újból össze­gyűl a kaláka, s estére boldo­gan szemléli a tulaj a két nap eredményét. K. Gy. Megkezdték Komlón a sikon­dai városrész alapellátó közmű­veinek építését. Létkérdés, hogy a négyezer lakásra tervezett, körülbelül kilencven hektáros terület víz-, szennyvíz- és távve­zetékei időben elkészüljenek, mert ettől függ a bányászváros új lakóterületének hosszútávú fejlesztése, a bányászlakás-épí- tési program megvalósítása. Az új városrész a Kossuth- aknai víztározóból kapja az ivó­vizet, a régi mánfai útnál lévő vízválasztón keresztül. Április­ban kezdték meg a 3200 mé­ter hosszúságú vezeték építését, amelynek majdnem felével el­készültek két hónap alatt. A várost övező kiskertek mellett, a sportpályán keresztül húzódik a vezeték, és építését úgy vé­gezték, hogy a kisparcellákon nem keletkezett kár. Szintén a tavasszal kezdték el a szenny­vízcsatorna kivitelezését, amely a régi szennyvízteleptől a me- csekfalui útig húzódik, a hossza 2042 méter. Az új városrész szennyvízelvezetésénél a leg­egyszerűbb megoldást alkal­mazzák: a főgyűjtőrendszerhez csatlakoztatják a vezetéket, és átemelőrendszerrel hidalják át a szintkülönbségeket. A most épülő új szennyvíztelephez 1985-86-ban kapcsolják óvá­rost ellátó csatornahálózatot. Mind az ivóvíz-, mind a szenny­vízvezeték építésével még a jö­vő évben végez a TÁÉV. A villamosenergia-ellátás megoldására most készíti a ter­veket a DÉDÁSZ, de az első lakásátadásokra mindenképpen elkészülnek a vezetékek, addig tudják biztosítani az építkezé­sekhez szükséges áramot. Még idén megkezdődik az 1420 mé­ter hosszú hőtávvezeték építése, amelynek befejezési határideje szintén 1983 vége. A komlói hőerőmű kapacitását kisebb belső átalakításokkal tudják bővíteni, így a tanácsi tervek­ben szereplő VI. ötéves tervi fejlesztésekhez biztosítják a hőenergiát. A bányászlakás-építési prog­ram sikeres megvalósítása ér­dekében jövőre meg kell kez­deni a lakások építését a si­kondai városrészben. A nehéz tervezési-beruházási lehetősé­gek miatt rendszeres koordiná­lással, jól ütemezett munkával igyekeznek a feladatokat meg­oldani a beruházó, bonyolító, tervező és kivitelező szakembe­rek. A kivitelezési munkák mai állapota alapján bízhatunk ab­ban, hogy az építkezések meg­kezdésére rendelkezésre állnak az alapközművek, amelyek a hőenergia kivételével hosszú távon biztosítják a városrész ellátását. G. M. ton délelőtt baranyai tapaszta­latairól beszélgettünk a bécsi professzorral. — A szűk szakmai kört kivé­ve olvasóink nemigen tudnak a műemlékvédelmi Európa-dijról. Mi is ez tulajdonképpen? — Az Európa-díj egy nemzet­közi alapítvány amelynek az NSZK-ban van a központja, s azokat a szakembereket jutal­mazzuk vele, akik a legtöbbet teszik a műemlékvédelemért. Legutóbb egy spanyol kolléga kapta meg. — Miért Baranyát választotta tanulmányútja úticéljának, és mit tapasztalt megyénkben? — Húsz éve állok már igen szoros kapcsolatban magyar műemlékvédelmi szakemberek­kel. Tanítványaimmal is gyak­ran jövök Magyarországra, Bu­dapestre és Sopronba, mert azt tapasztaltam, hogy a magyaror­szági műemlékvédelem koncep­cióiból és gyakorlatából sokat hasznosíthatok. Az ország déli részét azonban eddig még nem ismertem de sokat olvastam róla, például legutóbb egy bé­csi újságban a pécsi székes­egyház melletti feltárásokról. — A Baranyában eltöltött eddigi két nap alatt Pécsett megnéztem a dzsámit— nagyon tanulságos kiállítást láttam ben­ne — a Ferences-templomot, a székesegyházat és környékét, voltam Móiré-várában és Nagy- harsányban. Nagyon tetszik a táj és nagyon érdekes az itt található ritka régészeti-műem­léki együttes római kortól a tö­rök kori emlékekig. Tapasztala­taim nagyon pozitívak, mert mindenütt azt láttam, hogy Ba­ranyában a restaurálásokkor igyekeznek minden lehetőséget jól kihasználni, mindazt visz- szaadni, visszamenteni az enyé­szettől. amit csak egy műemlék­ből lehetséges. Teljesen eayet- értek a baranyai műemlékvé­delmi koncepcióval. Magyar 'kollégáimmal, és Takács Gyulá­val, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettesével folytatott be­szélgetésem alapján meggyőző­désem: a magyar és így a ba­ranyai műemlékvédelem szilárd alapokon áll: nemcsak az elvi, de a szükséges anyaqi támoga­tást is megkapja a kormánytól, illetve a helyi állami szervektől a kultúrtörténeti értékek meg­mentésére. D. I. „Felszállott a páva..*” Népdalest atettyel romoknál Szép, hangulatos népdalestet adott pénteken a tettyei romoknál a pécs- vasasi Kodály Zol­tán Művelődési Ház pávaköre és citerazeneka- ra. A mintegy ötven tagú együt­tes ugyanúgy fölfedeztette a — sajnos, maroknyi — hallgató­sággal országunk népdalkin­csét, ahogy a táncfolklórral tette ezt a Mecsek Együttes egy héttel korábban. A „Csitári hegyek” alól és csángók lakta vidékekről jutottunk el - dalos kalauzolásuk révén - az Alföld peremére („Nem messze van innen Szalonta ...”), jártunk a Mátraa'lján, majd Tolnából ha­za, Baranyába tértünk. A dalok: Bartók, Kodály, Vikár Béla leg­szebb gyűjtései és saját gyűj­tésű csokorral kedveskedett a hallgatóságnak a műsor egyik szerkesztője, Várnai Ferenc is. A kórus, Kertész Attila vezeté­sével, szépen, nagy kedvvel énekelt; hangulatos színfoltja volt a műsornak Bakonyi Anna szólója. Pávaköri produkciónak első­rangúnak tekinthetjük mindezt, ahhoz azonban, hogy valóban hatásos, látványos szabadtéri műsor legyen, nagyközönség előtt, még kevésnek bizonyult. A citerazenekar pl. jól együtt­működött a kórussal, de nem volt eléggé fémesen kemény csengésű és határozott — mond­hatnánk: „parasztos” —; a kó­rus túlságosan a színpad hát­terébe húzódott ahhoz, hogy a szabad térben igazán jól érvé­nyesült volna, már pedig a „szabad térnek" is megvannak a maga törvényei... Kezdet­nek, útjelzőnek nemcsak elfo­gadható, hanem igazán dicsé­retes is mindez, de bizonnyal még hatásosabb, még élmény­szerűbb lenne egy olyan est melyben a vasasiak műsorát, mondjuk, egy táncegyüttes mozgalmasabb, cselekménye- sebb produkciója egészíti ki (vagy fordítva). Könnyűszerrel tovább lehetne fejleszteni, bő­víteni mindezt egy, hazánk tá­jain végigkísérő, látványosabb, mozgalmasabb műsorrá vagy akár olyanná, amely — párhu­zamosan, mintegy ráadásként — az emberi élet és munka jeles alkalmait tárja elénk a tánc­folklór és az ének segítségével — a bölcsőtől a szemfedőig. V. J. SComlo ti j lakóterülete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom