Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-27 / 204. szám
1982. július 27., kedd Dunántúli napló 5 Ai élete az előny Halpusztulás Soltvadkerten A 70 hektáros soltvadkerti Petőfi-tóbcn az utóbbi 3 napon 2-2,5 vagon süllőt, csukát, pontyot, amurt és busát vetett felszínre a víz. A tömeges halpusztulást légszomj okozta, a túlzottan elszaporodott növényevő halak — az amur és a busa — megbontották a víz biológiai egyensúlyát. Megfogyott a víz oxigéntermelő növényzete, megsokasodtak a kék algák és a forró nyári napokon bekövetkezett a „tó halála". Az Al- sódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság környezet- és vízminőségvédelmi osztályának irányításával nyomban megkezdődött a vízi élet feltételeinek megteremtését szolgáló munka. Hétfőn délután helikopterről fertőtlenítették a tavat és partját, s összegyűjtötték az elpusztult halakat. Közöttük 8—10 kilós amurtetemeket is találtak, s ez a szakemberek szerint azt jelzi, hogy a tó gazdája, a Kiskőrösi—Soltvadkerti Petőfi Horgászegyesület . elmulasztotta az évenkénti lehalászást. Átmenetileg — mintegy két hétig — lezárták a soltvadkerti tavat a fürdőzők és a horgászok elől. Mentésén, helyreállításán több mint százan dolgoznak vízügyi szakemberek, halászok. Közlekedésbiztonsági kiállítás Pécsett Több a gyermekbaleset Santiagóból a Székely fonóba Lehet, hogy udvariatlan voltom: köszöntöttük egymást, de nem volt kedvem beszélgetni. Tekintetem vissza-vissza tévedt az összetört kocsiikra. Túl sok volt egyszerre, amit a szemközti paravánokon sűrítve kellett érzékelnem. A balesetek megrendítők. Kiváltképp akkor, ha közvetlen hozzátartozó, barát, munkatárs a szenvedője. Csak az életé lehet az előny! E gondolatok jutottak eszembe tegnap délután, a pécsi Ifjúsági Razban rendezett közlekedésbiztonsági kiállításon, amit dr. Árgyelán János rendőr ezredes, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetője nyitott meg. A paravánokon bemutatott fotókból és adatokból kiderül, hogy hazánkban 1950-ben mindössze harmincezer gépkocsi közlekedett, tizenöt év múlva háromszázezer, ma pedig kétmillió gépjármű van Magyarországon, amelyből másfél millióra tehető a személygépkocsiik száma. Dr. Árgyelán János megemlítette, hogy sokak szerint nem dicsekedhetünk a közlekedési morállal és baleseti helyzetünkkel. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a közlekedés biztonsága társadalmi üggyé vált és a motorizációs robbanás ellenére nem növekedett azzal egyenes arányban a balesetek száma. Példát is hozott erre: Baranyában tíz évvel ezelőtt 812 személyi sérüléssel járó baleset történt, tavaly 821, ugyanakkor a gépjárműállomány az említett időszak alatt háromszorosára növekedett. Az említettekből is érzékelhető a társadalmi összefogás. Ugyanakkor figyelmeztető, hogy ez idő alatt nem sikerült visszaszorítani a gyermekbaleseteket annak ellenére, hogy a közlekedési szabályok oktatását már az óvodákban-megkezdjük. Sajnos, még ma is általánosnak mondható, hogy a bekövetkezett balesetek többsége a türelmetlenségből adódik. Ezért a jövőben nagyobb önfegyelemre, felelősségérzetre van szükség a járművezetők körében. Az „Életé az előny” című kiállítás, amit a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság, vala-* mint a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács rendezett, augusztus 2-ig tekinthető meg a pécsi Ifjúsági Házban. Szolnok megyében, az ország egyik legnagyobb gabonatermő vidékén hétfőre befejezték az őszi búza aratását. A 140 hektáros termőterületről — ez csaknem 30 ezer hektárral magasabb a tavalyinál —• az állami és közös gazdaságok három hét alatt takarították be a kenyérnekvalót. Mindez elsősorban a július középen tapasztalt kedvező időjárásnak és a nagyüzemek közötti példamutató együttműködésnek az eredménye. A legjobb hozamokat az öntözésre is gondot fordító gazdaságok érték el. míg az aszály sújtotta jászsági területeken a termés nem érte el a kívánalmakat. Az aratás befejezése után most a gazdaságok legfontosabb Maria Tereza Uribe Aligha volt rá példa a magyar zenetörténetben, hogy Kodály Székely fonó című daljátékának egyik főszerepét egy chilei fiatalasszony énekelje. Ideje volt már, hogy megtörténjék. No, nem csupán a kuriózum kedvéért, hanem legfőképpen azért, hogy egy szép hanggal, egy szuggesztív előadóművésszel megismerkedjünk. A Nyári Színház Székely fonó előadásain Maria Tereza Uribe teendője a termés fedél alá szállítása. A Szolnok megyei kőmbájn- és teherautócsapatok most viszonozzák a korábbi segítséget: Szlovákia három járásában 62 kombájn, valamint 43 szállítójármű gyorsítja az ottani aratást. Emellett 150 Szolnok megyei kombájn hamarosan az északi megyékben - elsősorban Borsodban és Nóg- rádban — dolgozik majd. Ugyancsak hétfőre fejezték be a búza aratását hazánk legmelegebb éghajlatú déli megyéjében, Csongrádban a több mint 75 000 hektárnyi búza aratását. Tizenkét munkanap alatt vitték fedél alá — a malmokba, a magtárakba - a kenyérnekvalót. énekli a Fiatal lány szerepét. Tíz évvel ezelőtt, a magyar állam ösztöndíjasaként került ötödmagával' a budapesti Zeneakadémiára. A Népi Egység kormánya rövid működése alatt sokat tett a nemzeti operatársulat megteremtéséért. Allende hatalomra jutásáig nem volt számottevő zenei élet Chilében, s tegyük hozzá: nincs ma sem. A hivatásos operaénekesek, muzsikusok fogalma ismeretlen. Maria Terezának orvosi diplomája van, de már egyetemi évei alatt elkezdett éneket tanulni szülővárosában, San- tiagóban. A magyar zeneakadémia elvégzése után férjének, aki szintén chilei, azonnal állást kínáltak az operaházban, s hamarosan Mariát is alkalmazták. Úgy döntöttek, nem térnek vissza hazájukba, amely — mint mondja — már nem ugyanaz a Chile, mint amit tíz évvel ezelőtt elhagytunk. Budapesten mar eddig is szép feladatokat kaptak. Maria Tereza a Porgy és Bess Sere- nájára emlékezik vissza a legszívesebben, és néhány Wag- ner-szerepre. — A Székely fonó rám osztott szerepe nem idegen tőlem — mondja. — Meggyőződésem, hogy ez a drámai daljáték bárhol a világon megértésre találna, annyira közös emberi problémákat jelenít meg. Az ,,A csitári hegyek alatt...” kezdetű dalt már korábban is énekeltem Magyarországon, de csak most, a pécsi bemutatóra készülvén fedeztem föl, menynyivel több, mint egy egyszerű lírai dal. Úgy vélem, a magyarok és a chileiek mentalitásában nagyon sok közös vonás van, és ezt gyakran a zene is kifejezi. v H. J. S. Gy, Szolnok és Csongród megyében befejezték az őszi búza aratását Az Állami Biztosító elismerése Köszönet a POTE sebészeinek Április utolsó napjaiban történt: Gerlecz József, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság segédmunkása súlyos üzemi balesetet szenvedett. A szállítószalag leszakította karját. A POTE I. számú Sebészeti Klinikája traumatológiai osztályán dolgozó team, dr. Nyárádi József adjunktus, dr. Forgon Mihály professzor, a klinika igazgatójának irányításával visszavarr- ta a testtől elvált végtagot. Gerlecz József állapota a műtét után rohamosan javult, ma még ugyan táppénzen van, de karját könyökben már mozgatja. Ennyi az előzmény, amelyre lapunkban többször visszatértünk. Ismét ezt tesszük, mert a hazánkban egyedülálló műtétet elvégző team tagjainak az Állami Biztosító is kifejezte elismerését. Hétfőn délelőtt, az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatóságán Gábor János igazgató köszöntötte a bravúros műtétet végrehajtó orvoscsoport tagjait. Rajtuk kívül Kiss Györgyöt, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetőjét, valamint Ge- rebenics Imrét, az Állami Biztosító vezérigazgatóját, aki azért látogatott Pécsre, hogy személyesen is gratuláljon a team munkájához és átadja azt az elismerő oklevelet — a vele járó pénzjutalommal — amelyben az ÁB részesítette a nemzetközileg is elismert orvoscsoport tagjait. A pécsi klinikán évek óta kísérleteket végeztek a vég- tag-replantációval kapcsolatban, és ennek erdeménye az a sikeres műtét, amit Gerlecz Józsefen végrehajtottak. Hogyan függ össze ez a tevékenység az Állami Biztosítóval? Népgazdasági szinten és a balesetet szenvedőknek sem mindegy, hogy mennyi időt töltenek táppénzen a betegek. Az Állami Biztosító több egyetemmel és klinikával — köztük a pécsivel is — szerződést kötött a kísérletek támogatására, a nélkülözhetetlen műszerek beszerzésére, amihez hathatós anyagi támogatást is nyújtanak. így kerül kapcsolatba a kármegelőzés, és a tudományos munka segítése. A team tagjainak, mindenekelőtt dr. Forgon Mihálynak, dr. Nyárádi József adjunktusnak, dr. Vilmos Zsuzsa tanársegédnek, Varga Angyalka és Brettner Zsuzsa műtősöknek, valamint Varró Gabriellának további eredményes munkát kívánva adta át az elismerést kifejező oklevelet Ge- rebenics Imre, az Állami Biztosító vezérigazgatója. Dr. Melczer László mentős orvos — aki szabadságát tölti — később veszi át a kitüntetést. S. Gy. Képernyő etm 1 Horror helyett Úgy kezdtem nézni A hajózás története sorozatot, mint mikor egy hosszú utazáson kinyit az ember egy képes magazint, ráérősen, élvezettel, hogy nahát lássuk, mi minden érdekesség van a világon. Úgy kezdtem nézni, hogy itt kultúrtörténet következik. Ez a kultúra szó a múlt héten különös jelentést kapott, mintha egy ostoba és idétlen kabarétréfává vált volna. Pedig tréfáról szó sem volt, nagyon is komolyan beszéltek a francia filmsorozat szereplői, s ki tudja, talán nem ők tehettek arról, hogy nyilatkozataik a lefényképezett látvánnyal együtt végül is felülmúlták a leghajmeresztőbb horrorfilm hatását. A csatahajók története 1797- ben kezdődött, mondta a film, ami persze így nem igaz, amióta az ember tengerre szállt, azóta vannak háborúk a tengeren is,, azóta használják a vízieszközöket harci célokra is. Ámde az biztosan igaz, hogy a hajdani tengeri csaták szelíd játszadozások ahhoz képest, ami századunkban, de kiváltképp a második világháborúban a tengereken (fölött, alatt) lezajlott. Ebben a filmben lenyűgöző precízséggel idézték föl annak a „fejlődésnek" fontosabb momentumait, aminek eredményeképpen a technikai csodának számító repülőgép- anyahajók létrejöttek. Hajóépítők, repülőgépszakértők, katonák, mérnökök, fizikusok tengernyi fáradsáaával, eszével, tehetségével épültek föl ezek az úszó repülőterek. És persze sok ezer tonna anyagból. Milyen nagy az ember, gondolhatná önmagáról büszkén, mert való igaz', a repülőgép- anyahajók, de nemcsak azok, az újkori cirkálók, tengeralattjárók, torpedórombolók és társaik önmagukban ékesen bizonyítják az emberiség fejlődését technikában, tudásban — különösen ha az ősi papiruszhajókra, a parányi vitorlásokra, a rabszolgák seregeit fölemésztő evezős gályákra gondolunk. No igen. Egy modern páncélos hajót nem borít föl egy erősebb vihar, nem bizony, s nem fognak belőle a szegény matrózok szédült legyekként a háborgó tengerbe hullani. Egy modern páncélos hajót előbb szét kell lőni, le kell bombázni, föl kell gyújtani, hogy elsüllyedjen. Ilyenkor aztán persze tényleg elsüllyed, és a végeredmény nagyjából ugyanaz: a matrózok a tengerbe ugrálnak. Hála korunk másik nagy technikai vívmányának, a filmnek, ezt azután sokan meg is nézhetik; akár évekkel később, kényelmes szobákban ülve: ég a hajó, dől a tengerbe, és a még kiálló részeken apró fekete bolhák futkosnak és potyognak bele a lángoktól megvilágított hullámokba. A tengereken és a víz fölötti égen volt aztán egyéb is. Bombák ezrei robbantak, isten tudja, milyen kárt téve a tengerek ősi és gyanútlan lakóiban. Hajók százait süllyesztették el, repülőgépeket lőttek a tengerbe, robbanó benzintartályok, kifolyt olaj, ágyúk, puskák, lőszer, konzerv, takaró, acél, fa, textil, bőr - tonnák merültek a tengerbe. S persze emberek. Miközben arról hallottunk, hogy mennyi értékes fém lett a víz martaléka — és ez igaz is, sok emberi verejtéket ittak föl azok a javak, amik eltűntek a tengerben — azalatt Cousteau kapitány és társai koponyákat szedegettek ki a mélyben szunnyadó roncsok közül. Japán koponyákat, de ez mellékes. A koponyák rémületes nyugalomban hevertek a súlyos víztakaró alatt, belemerevedve az örök félhomályba, értetlenül és némán. Abszurd Csipkerózsikc-álomban, mintha várnának valamire. Mire? Utána szakértők magyarázták meg, milyen irányban lehet továbbfejleszteni a tengeri hadviselés eszközeit. Sók szám is elhangzott, adatok, amiket talán helyes lett volna följegyezni, ha a ceruzám nem dermedt volna meg a borzalomtól. H. E. Maria Tereza Uribe (balról) a Székely fonóban
