Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-10 / 187. szám

Pákolitz István Pénzverő Közelest van Pécel, jártam ott elégszer, éppen hetvenhétszer: a rossz pénz nem vész el. Elmegyek Pellérdre, az új pénzverdébe; ha leszerződtetnek, nagy munkába kezdek. Nem ezüst-aranyból, verem a pénzt vasból, hogy csak kicsit kopjon s hóttig el ne fogyjon. Verbőczy Antal A hörcsög Magba érett már a friss gabona. Azt a...! szedi kétpofára egy hivatlan gazda! Ősi, bevált jusson takarítja ő be, hogy bőséggel jusson télen a bendőbe. Ha zugába lát más, zabos mint a hörcsög, hogyha pedig náthás, vackán ül és szörcsög. Deák Mór Mesefelhő Udvara árva mosolynak körberagyogja a holdat; csillag alussza csak álmát, s felkerekednek a párnák. Tollpihe angyali szárnyad, messze mögötted a holnap; lábad előtt mesefelhő, égparipádon a gyeplő. Négy pata, éjszaka, bánat... álmokon úszik az ágyad ... Nézi a százszinű hajnal harmata napsugarával... Galambosi László Ragyogás Póva-viróg emelkedik, udvarunkba ereszkedik. Tüz-csodáló gida béget, virrasztja a kiscsibéket. Alma-manó szirom-házból, fény megnyíló ablakából égnek támaszt aranylétrát, pattintja a csillag héját. Csillag héjból kakas röppen, kukorékol tollas zöldben. Galamb-kastély megcsikordul, búza-szőnyeg felé fordul. Napországban muzsika szól. Méz csöppen a kolompokból. Gyémánt-nyergü csikó ébred, köszönget a búböccéknek. Készülődő, magasodjál! Bársonyban a zabla, kantár. Rigó gáncsot vet az árnynak,, fészket rak a ragyogásnak. HÉTVÉGE 10. Kedvelt madaraink a fecskék Magyarországon három fecs­kefaj él, közülük a füsti- és a molnárfecske kizárólag az em­ber közelében, falvakban, váro­sokban, a partifecske főként a folyók, tavak környékén, ahol elhagyott sóderbányákban, me­redek partoldalakban fészkel­nek. A füstifecske színezete acélkék, homloka és torka rozsdavörös, alsóteste fehér, vörhenyes árnyalattal. Nagyon jellemzők az öreg madarak hosszú faroktollai (képün­kön), ezek a frissen kirepült fiatalokon még hiányoz­nak. A füstifecske épüle­tek belsejében, istállók ge­rendáin, tornácok alatt fészkel. Otthona felül nyitott, a mada­rak az apró sárgalacsinok közé hosszú fűszálakat építenek be. A molnárfecske felül ugyan­csak acélkék, de háta és egész alsóteste hófehér, ez a házak körül keringő madarakon min­dig jól látszik. Rendszerint több madár él együtt, a fészkek né­ha szorosan egymás mellett épülnek az eresz alatt, vagy a modern épületek erkélyeinek szögleteiben. A molnárfecske fészkéből hiányoznak a fűszá­lak, teljesen zárt építmény, csupán egy keskeny bejárónyí­lást találunk rajta. A három hazai fecskefaj kö­zül a partifecske a legkisebb, színezete felül barna, alul, a begyén áthúzódó, ugyancsak barna örvet leszámítva, piszkos­fehér. Fészkelésmódja teljesen eltér a füsti- és molnárfecské­től. Az apró madarak hihetet­lenül nagy munkával vízszintes lyukakat fúrnak a meredek fo- lyópartokb'a vagy a sóderbá­nyák oldalába, és annak végé­ben, méternyi mélyen költik ki tojásaikat, és nevelik fiókáikat. Mindig telepesen fészkelnek, legalább néhány tucat, de gyakran több száz pár él egy­más közelében. Fiókanevelés idején úgy repkednek a telep körül, mint a méhek a kaptár közelében. Közben síinte szü­net nélkül hallatják halk, sok finom „zs”-betűt tartalmazó hangjukat. Fecskéink valamennyien ván­dormadarak, a téli hónapokat Afrikában töltik. Tavasszal leg­korábban, márciusban, a füsti­fecske érkezik, de a fészkelő­hely közelében csak áprilisban jelenik meg, körülbelül ugyan­akkor, amikor a molnárfecskék és a partifecskék érkeznek haza Afrikából. Ha az időjárás ked­vező, mindhárom faj kétszer nevel évente fiókákat. A mol­nárfecske második költése gyakran elhúzódik, ilyenkor még szeptember második felé­ben is láthatunk etető madara­kat. Ezek a megkésett fecskék azonban többnyire szép őszi időben még minden nehézség nélkül eljuthatnak a tenger­partra, és onnét tovább a te­lelőhelyekre. A fecskék kizárólag repülő rovarokkal táplálkoznak, kora hajnaltól alkonyaiig a levegő országútjait járják. Hűvös, esős napokon viszont, amikor a ro­varmozgás a magasban meg­szűnik, gyakran megfigyelhet­jük őket a legelő gulya körül, vagy tavak felett suhanva, ahol a szárnyaikkal felvert rovarokat szedik össze. A fecske és a gólya mindig a magyar ember kedves mada­rainak számítottak, sok költe­mény emlékezik meg róluk, és talán éppen ezért tűnik furcsá­nak. hogy újabban egyre több olyan esetről hallunk, amikor fiókáikkal teli fecskefészkeket vernek le, nemegyszer intézmé­Humoros jegyzetek nyesen, csupán azért, mert a kicsinyek ürüléke a járdára, vagy a fal tövébe hullik. Pedig néhány perces munkával, egy kartonlap vagy deszkalap fel­erősítésével megelőzhetnék a bajt. Védjük a fecskéket! Nemcsak azért, mert tavasztól őszig a le­vegőben mozgó rovarokat tize­delik, hanem elsősorban azért, mert itt élnek közöttünk, s ked­ves csicsergésükket, szüntelen repkedésükkel életet visznek a betondzsungel szürke egyhan­gúságába. Az új lakótelepek első madárvendégei csaknem mindig a molnárfecskék. Fo­gadjuk őket szeretettel, és örül­jünk, ha éppen a mi erkélyünk szögletébe kezdik építeni apró sárdarabkákból álló művészi otthonukat. S. E. Sá rká nykészítés Sokszor vágyakozva nézitek a bárányfelhős égbolton úszó pa­pírsárkányokat. Magasabban, alacsonyabban szállnak, de mind a másé! Kár vágyakozni! Egyszerű az elkészítésük, ma­gatok is megcsinálhatjátok. Anyagszükséglet: 3 szál egyenes nád, 2-3 ív csomagoló­papír, ragasztó (lisztből vízzel keverve is előállítható), spárga, 2-3 tekercs krepp-papír. A test: hatszögletű legyen, 3 szál nádat egyforma hosszúra szabjatok, s egymáson kereszt­be átlós irányban (lehetőleg az ízeknél) fektetve rögzítsétek. A nádak behasított végeit hosz- szabb spárgadarabbal feszesen körben kössétek össze. Az így elkészített alakzat a sárkány teste. A csomagolópapírból ki­szabhatjátok „ruháját", ügyel­jelek arra, hogy ez 10 centimé­terrel legyen nagyobb, mint a hatszögletű forma! A sarkoknál ollóval átlós irányban vágjátok le. A plusz 10 centiméteres pa­pírrészt ragasztóval kenjétek be, majd a középre helyezett sárkány-testre (a kifeszített spárgára) hajtsátok rá. A ná­dak találkozási helyén lyukasz­szátok át a papírt, s a 10—15 centiméteres lelógó spárgát húzzátok át rajta, majd a spár­gával átfúrt papírkoronggal a lyukat ragasszátok le. Ehhez a spárgadarabhoz kössétek a 20—30 méter hosszú botra erő­sített zsineget, amely a fel- eresztéshez szükséges. A farokrész. A krepp-papír tekercsből vágjatok csíkokat. Majd két spárgadarabot fél méterre úgy kössetek' össze, hogy a sárkánytest oldala s a spárgadarabok háromszöget al­kossanak. (Mint a rajzon.) Erre a háromszöare s a csomótól egy másfél méterre lelógó spárgára kell a papírcsíkokat felerősíteni (csomózással, ra­gasztással), s már kész is a sárkány farka. Annál mutató- sabb, minél több színű krepp­papírcsíkot használtok fel. (Le­het „füleket" is készíteni!) Célszerű a farok s a test ta­lálkozásánál a spárgacsomót koronggal leragasztani, hogy a csomagolópapírt ne lyukasz- sza ki. A sárkány filctollal, szénrúd­dal készített rajzzal díszíthető. S neve is lehet. (Például: Sám­son, bamu, Simon stb.) Már csak egy kis szellő, s gyorsan futó lábak kellenek hozzá, s a ti sárkányotok is ott kering az égbolton. Horváth Edit Tengerparti történet Pano eljött nagyszüleihez vendégségbe. Kora reggel a fiúcska és kis kutyája Palyo, kimentek az udvarból és elin­dultak a keskeny, macskaköves utcácskán. Hamarosan elérték a tenger feletti magas partot, a hatalmas víz olyan volt, mint a csillogó tükör. „Jaj, de szép!” - kiáltott hangosan Pano. Ke­reste a kiskutyát. Palyo azon­ban árnyékot talált egy bokor tövében és éppen egy darazsat igyekezett elijeszteni, amely orrát akarta megcsípni. ­- Palyo, kelj fel azonnal! Ne lustálkodj! — kiáltotta neki szigorúan. - A nagypapa és a kalászok várnak bennünket. A kutyus engedelmesen fel­ugrott, vidáman vakkantott, és követte Panot lefelé a gyalog- úton. Hamar odaértek a nagy­papához és a halászokhoz. Űk éppen a háló vizes köteleit húzták, siettek,_ hogy minél előbb kiemeljék a halzsák­mányt. — „Hopp! ...Hopp!” — ki­áltották egyszerre. Kihúzták a hálót a sekély vízbe, és az úgy ringatódzott kezükben, mint egy ezüst színű csónak, Sok ha­lat fogtak és nagyon jókedvű- ek voltak. S éppen, amikor a csónakba akarták önteni a zsákmányt, egy nyugtalan halacska, amely picinek találta a hálót, maga­sat ugrott, de utána visszazu­hant a kavicsokra. A zúzódás- tól nagyon megsérült, s egy pillanat múlva már élettelenül nyúlt el. Palyonak játékos kedve tá­madt, elindult feléje, hogy megharapdálja. De Pano rá­szólt:- Ne próbáld megenni a halacskát, mert bedoblak a tengerbe. No, de egyszer csak megcsú­szott és hopp - ő esett bele a tengerbe. A sapkája messze elrepült és elkezdett ugrándoz­ni a hullámok hátán. A halászok csak nézték és hangosan kacagtak. A kutyus beugrott a vízbe, elkezdett úszni és kergetni kezdte a sap­kát. Pano sapkája azonban mind beljebb került. Palyo végül is elérte, fogai közé szorította és elkezdett rövid mancsaival ki­felé' úszni. Kiugrott a szárazra, kirázta vizes bundáját és oda­ugrott a sírdogáló fiúcskához. — Fogjad! S ne felejtsd el, hogy van egy jó és segítőkész barátod!- Most siess haza, hogy a nagymama átöltöztessen — si­mogatta meg a nagypapa Pa­not. A ffúcska kézbe vette vizes sapkáját és hazaindult. Pano ugrándozva, boldogan és büsz­kén követte, s hűségesen csil­logó szemével olykor felnézett Hriszto Sztojanov meséje. Fordította: Kertész Mária. AZ ÉLET ÉRTELMÉRŐL — Csak egy életünk van, s még ezt az egyet is hányszor, de hányszor kezdjük újra! — Az élet szintézissel teremt­hető. Fehérjéből és humorból'. — Ahhoz, hogy halhatatla­nok lehessünk, először is él­nünk kell. — Helyes, ha az életbe már az első pillantásra beleszere­tünk, ugyanis lehet, hogy ké­sőbb már nem lesz kedvünk hozzá. — A dolog nem úgy áll, hogy „A cél — élni", hanem: „Cél­lal élni!” TEHETSÉG, MÉRTÉK, ISMERET — Mennyi kellemetlenséget okoznak az embernek azok az ismeretek, amelyekről fogalma sincs! — Az életben is úgy van né­ha, mint az énekkarban: „Van hangod? Énekelsz. Nincs han­god? Dünnyögöd a dallamot az előénekes után." — Fék persze nemcsak a gépkocsinak kell, hanem a ve­zetőnek is. — Egyesek csupán azért jo­gosítanak nagy reményekre, mert ezen kívül másra sem ké­pesek. — „Az én múzsámat senki sem hallgattathatja el!" — mondta a költő, miközben vat­tával tömte be fülét a felesége előtt. — Vannak váratlan helyze­tek, amelyekre hosszú évek óta várunk. KIFORDULT IGAZSÁGOK — „Még hallani fogtok ró­lam!” — mondta a villám. S valóban, öt másodperc múlva már hallatszott is a dörej. — így nyaranta, különösen estefelé, senki sem vallja be olyan őszintén a vonzalmait, mint a szúnyogok. — Minek az olyan embernek szabad szombat, aki hétfőtől péntekig sem dolgozik? — Mily érdekes, hogy egye­seknek csak jól aló kell fűte- nünk, és máris nem fő a fejük tovább? — Azt mondják, hogy az igazság vitában születik. De akkor miképpen születnek a vitathatatlan igazságok? FEKETE HUMOR — Ha én sebész lennék, bi­zonyára többet tudnék az em­ber belső világáról!­— A gépkocsivezetők meg a gyalogosok mindig időben gon­doskodnak róla, hogy a szi­gorló sebészhallgatók folyama- legkülönfélébb töréseket és zú- tosan tanulmányozhassák a zódósokat. — Ha az ember véletlenül eltöri a kristálykészletet a ven­dégségben, úgy tudja hibáját könnyen feledtetni, hogy szán­dékosan vérig sérti a háziakat. Véletlen ügyetlenségét garan­táltan hamar elfelejtik. — Mennyivel kevesebb bal­eset történne a közutainkon, ha a gépkocsiforgalmat a jár­dára helyeznénk át! — önkiszolgáló boltban: A vásárlónak mindig igaza van. Még akkor is, ha egyáltalán nem bűnös. (Gyűjtötte és oroszból fordí­totta: Konczek József). •*»*••*%••***•*•*•*•*• *•*« Lisztharmat elleni védekezés A növényi betegségek közül leg­ismertebb a lisztharmat, mely szinte valamennyi növényen valamilyen for­mában károsít. A károsított levél, hajtás vagy virágkezdeményen fehér lisztes bevonat látható. Rendszerint minden növényfajt más és más liszt­harmat féleség támad meg. A sző; Ion a levélzeten, de főleg a fürtön okoz jelentős kárt a szőiőlisztharmat. Az almafalisztharmat a betegségre fogékony Jonathan fajtán minden esetben megtalálható. Az őszibarac­kot és a rózsafákat jelenleg feltétle­nül védelembe kell részesíteni fertő­zés esetén. A kertészetekben a zöld­ségen és a paprikán az elmúlt év­ben jelentős kárt okozott. Az ubor­ka, tök és a sárgadinnye is nagyon érzékeny a lisztharmattal szemben. A lisztharmat elleni védekezéshez már több mint száz éve a ként hasz­nálják eredményesen. A jelenlegi szerek is zömében kén hatóanyagot tartalmaznak. A legtöbb termelő a Thiovit szert ismeri, mely 80% ként tartalmaz. A Microthiol Special, Microlux 81, Nedvesíthető kén, Kolo­sul, Kumulus és a Pol-Sulkol is egy­ségesen 80% ként tartalmaznak. A kén hatóonyag-tartalmú szerek­nek nagy előnye, hogy nem mérge- zőek és az atkákat is gyéritik. A lisztharmat ellen az elmúlt évtize­dekben egyre több szerves szert is forgalomba hoztak. Az tény, hogy hatásuk jó, de hátrányként kell ven­nünk a mérgező hatásukat. Az atkák ellen pedig minden esetben speciá­lis szert kell alkalmaznunk. A szerves hatóanyagú lisxlharmat elleni szerek közü a Karathane FN-57, Karathane LC, Nimrod 25 EC, Afugan, Topsin-M 70 WP, valamint a Chinoin Fundazol a legismertebb. Az azonos hatóanyagú szerek áia a legtöbb esetben eltérő. A válasz­ték megyei viszonylatban jó. Véde­kezés előtt mindig olvassuk el a használati utasitást. Dr. Frank József Á Sopiana Gépgyár felvételre keres: O Géplakatos szak- és betanított munkásokat G Karbantartó lakatosokat tmk-üzemünkbe (5-10 éves gyakorlattal) O Ontvénytisztítókat 36 órás heti munkaidő-beosztással O Polírozókat O 12,5 Mp-os KF jelű híddarukezelöket O Segédmunkásokat JELENTKEZÉS: SOPIANA GÉPGYÁR, PÉCS, MÓRA FERENC U. 72., I. EMELET Érdeklődni: 24-322/240-es telefonszámon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom