Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-10 / 187. szám

Világgazdaság • % Utasítás tízezer kilométerről Tudja-e a tisztelt olva­só, hogy a magyar külke­reskedelmi vállalatok egyi­ke, a mezőgazdasági ter­mények értékesítésével foglalkozó AGRIMPEX a chicagói tőzsdén „ját­szik”? Valószínűleg nem. Persze ez a játék nem igazán az. Mert az ezzel foglalkozó magyar tisztvi­selők nem a saját pénzü­ket kockáztatják, s a tőzs­dére még csak be sem te­szik a lábukat. Nem vala­miféle szemérmességből, hanem, mert a tőzsdén a „broker”-ek, a tőzsdeügy­nökök tevékenykednek. A magyar fél, esetünkben az AGRIMPEX, az amerikai E. F. Hutton, és a Merril linch tőzs­deügynökség ügyfélköréhez tartozik. Ha tehát a magyar vállalat „játszani szeretne", ak­kor telefonon utasítja az ügy­nökséget, amely az utasítást alkalmazottjaival azonnal vég­re is hajtatja. A budapesti Münnich Ferenc utcai és a chi­cagói West Jackson Boulevard közötti több mint tízezer kilo­méteres távolság ellenére há­rom perc alatt végrehajtják a kívánt döntést, illetve szolgál­tatják a szükséges információt. A ,,broker”-ek azonban csak végrehajtanak, tehát a dönté­sekhez szükséges elemzéseket itt, Budapesten kell elvégezni. És a magyar szakemberek - ha valamivel nagyobb valószí­nűséggel is, mint az antik Róma jósai a madarak röptéből — az amerikai tőzsdeügynökség infor­mációiból kísérlik meg kiolvas­ni a jövőt, a várható áralaku­lásokat. A tőzsdézésben két alapvető módszer áll egymással szem­ben. Az egyik az úgynevezett fundamentális módszer, amikor is a közgazdasági tényezők, a termelés, a fogyasztás idősoros adatai alapján prognosztizál­nak. A másik módszerrel az ár- jeqvzések idősoros arafikonjait értékelik, mert abból indulnak ki, hogy minden tőzsdei cikk áralakulásának vannak bizo­nyos törvényszerűségei. Az elemző tehát a napi áringado­zás három legjellemzőbb (leg­magasabb, legalacsonyabb és zárási) értékéből kialakított qrafikon alakját vizsgálva Dró- bálja meghatározni a várható áralakulást. A fundamentális módszert általában a hosszú távú előre­jelzésekre használják; a tech­nikai eljárás, a grafikonok elemzése rövid távra, néhány napos előrejelzésre szolgál. El­méletileg, mert a lóversenyhez hasonlóan — ahol a turfújság- ból mindenki mindent meqtud- tudhat, a befutók sorrendje m'égis a leaváratlanabbul ala­kul - a tőzsdei információk sem szavatolják a biztos sikert. Volt olyan év, amikor a A tőzsdézés nem játék Egy magyar vállalat bátor vállalkozása Az AGRIMPEX nem futott versenyt a szója árával rossz időjárás miatt az USA- ban az előzetes várakozásoktól 10 millió tonnával maradt el a szójatermés. Mindenki ár­emelkedésre számított. A jelek is erre utaltak, hiszen a chica­gói tőzsdén júniusban — a rá­következő év májusában ese-. dékes szállításra — még csak 190 dollárért jegyezték a szó­jadarát. Októberben már 300- ért. Mindenki megrészegült, de az októberi 300 dolláros ár de­cemberre 220-ra, márciusra pe­dig 210 dollárra esett. Az okok, legalábbis utólag, kézenfekvő­nek tetszettek. A magas szója- árak takarékosságra késztették az állattenyésztőket. Ez csök­kenetté a keresletet és végül — szakmai zsargonnal élve — el- fárasztotta az árakat. Az AGRIMPEX egy hatodik ér­zékszervre hallgatva nem futott versenyt a szója árával. Mindig csak annyit kötött le, amennyi­re éppen szükség volt. A legrafináltabb és minden tényezőre kiterjedő elemzést is fölboríthatja a megalapozatlan híresztelések kiváltotta vásárlá­si pszichózis. Az árak ilyenkor nem is kúsznak, hanem rohan­nak fölfelé. Azután előbb las­sulni kezd, majd megszűnik az áremelkedés. Az óvatosabbak, vagy ha úgy tetszik, az előre­látóbbak, kezdenek eladni, és a folyamat — lavinaszerűen — az ellenkező irányba fordul. Mondhatnánk azt, hogy elméle­tileg, mert a piac ritkán ismétli önmagát. Ha ugyanis ez a fo­lyamat előre kiszámítható tör­vényszerűség szerint zajlana, akkor a tőzsdei ügyletek irá­nyítása olyasfajta mechanikus elfoglaltság volna, mint például a kugliállítás. A tőzsdén képviselt nagy ke­reskedelmi cégek a hagyomá­nyos értelemben nem spekulál­nak, tehát ezeket nem lehet a „day trade"-esekkel (a napi áringadozásokat kihasználó kis spekulánsokkal) összehasonlíta­ni. A nagyvállalatok spekuláció­ját „hedge"-lésnek, magyarul árbiztosító ügyleteknek hívják. Mint minden tőzsdei manőver­nek, ennek is sokféle módszere van, közülük a magyar külke­reskedők is minden bizonnyal kiválasztják a számukra leg­megfelelőbbet. Például: mivel o gabonatermésünknek alig felét tudjuk hazánkban tárolni, ezért külkereskedőink úgyszólván csak az aratás időpontjában érvényes tőzsdei árért tudnak exportálni. Pedig néhány hó­nap múlva a gabona dollár­ban számított tőzsdei ára eset­leg jóval magasabb lehet. Ami elvész a réven, azt a vámon, pontosabban a tőzsdén a már említett árbiztosító fedezeti vá­sárlásokkal lehetne visszanyer­ni. Ez úgy történhetne, hogy a ténylegesen eladott gabona árából, illetve annak egy részé­ből, bízva az áremelkedésben, a tőzsdén napi áron azonnal gabonát vásárolnánk. Papíron! Azután, amikor a gabona ára a várakozásoknak megfelelően valóban emelkedni kezdene, akkor a magyar cég által meg­határozott időpontban ezeket a búzapapírokat drágábban el­adnák; a nyereség fedezhetné a tényleges termés korai eladá­sából származó veszteséget. A nyereség nagysága attól függne, hogy a vállalat tőzsdei szakértői elemzéseik alapján melyik időpontot tartanák leg­alkalmasabbnak a vételre, il­letve az eladásra. Arra persze semmi biztosíték nincs, hogy az előre jelzett időpont valóban a legideálisabb lenne, s a nye­reség helyett nem kényszerülné­nek esetleg veszteséget elköny­velni. De az ilyesfajta kocká­zat a tőzsdézés jellegéből adó­dik. Bonyhádi Péter Az amerikai gazdaság jövője Először mond véleményt a Reagan-i gazdaságpolitika vár­ható eredményeiről a legfej­lettebb tőkés országokat tömö­rítő szervezet, az OECD. Mint most közzétett jelentése megál­lapítja: a szigorú pénzpolitika idővel kiemeli a pangásból az amerikai gazdaságot, de ez sokkal nehézkesebben fog be­következni, mint azt korábban az USA-ban hivatalosan jósol­ták. Az idén legfeljebb 0,3 szá­zalékkal nőhet az OECD szerint az amerikai nemzeti össztermék (GNP). Az OECD felhívja a figyel­met arra, hogy ha nem mó- dosTtanak valamelyest az ame­rikai gazdaságpolitikán, úgy az elhúzódó recesszió nemcsak az amerikai gazdaság, hanem az általa sokban meghatározott egész tőkés világgazdaság, „egészségi állapotát is aláás­hatja” és továbbra is makacsul magasak maradnak a kamat­lábak. Ez utóbbiakról az OECD azt jósolja, hogy még az év végéig emelkedhetnek is: a „Prime Rate” a nagyvállalatok részére nyújtott bankkölcsönök kamata elérheti a 17,5 százalé­kot. Ez pedig — mint a jelentés felhívja a figyelmet — azt is jelentheti, hogy a többi tőkés országnak „védekező” gazda­ságpolitikát kell folytatnia, ami vagy egyik-másik nemzeti valu­ta leértékelésének, vagy pedig árfolyama támogatásának for­máját fogja ölteni. Az OECD a lényegesebb gaz­dasági mutatók tekintetében jóval borúlátóbb, mint az ame­rikai kormányzat. így például jövőre a szervezet jelentése szerint 2,4 százalékkal nő majd a GNP — a hivatalos amerikai előrejelzés szerint a várható növekedés 5,2 százalék lenne. A munkanélküliség az OECD szerint ez év utolsó negyedé­ben 10, 1982 első három hó­napjában átlagosan 9,8 száza­lék körül alakul, szemben az amerikaiak 8,4 illetve 7,6 szá­zalékos becslésével. Csekély növekedési kilátások Európában és az USA-ban Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága 1982-re Nyugat­Európában és az Egyesült Álla­mokban csekély növekedési ütemet vár. Az előrejelzések 1 százalék (a legkedvezőtlenebb eset az Egyesült Államokban) és valamivel több mint 4 szá­zalék (Törökország) között vál­takoznak. Közép- és Észak- Euróoában a bruttó nemzeti termék 1981-hez viszonyítva nem egészen 1,5 százalékos nö­vekedésére számítanak. A még mindig elég gyenge konjunktu­rális impulzusokat nagy részben arra vezetik vissza, hogy a kész­letezési ciklusok már túljutottak alsó fordulópontjukon és most feltöltési folyamatot támogat­nak. Azokat a gazdasági kive­títéseket, amelyek messzeme­nően a készletezési politika be­következett megváltoztatására támaszkodnak, további bizony­talansági elemek terhelik. Az első olajválságot követő recessziós évekkel ellentétben az Európai Gazdasági Bizott­ság véleménye szerint a jelen­legi konjunkturális gyengeségre további tényező is rányomja a bélyegét. A nyugati Közép- és Észak-Európa 13 országára pél­dául megállapították, hogy a beruházások mennyisége 1981 után 1982-ben is csökkenhet. Mindenekelőtt a lakásépítésben következhet be kifejezett visz- szaesés a magas beruházási költségek és az állami szektor kiadásainak csökkentése miatt. Az NSZK-ban, Hollandiában, Svédországban és Svájcban ezenkívül az ipari beruházások abszolút visszaesésével is szá­molnak. Ezzel szemben Dánia, Franciaország és Nagy-Britan. nia viszonylag csekély beruhá­zási mennyiségeinek bizonyos fellendülésére számíthat. Az or­szágok külkereskedelmi mérlege jelentősen nem fog változni, mivel a kivitel mintegy 4 száza­lékos reálnövekedésével szem­ben a behozatal azonos mér­tékű növekedése áll majd szemben. Az Európai Gazdasági Bizottság ezenkívül a munka­nélküliségi arány nem egészen 7 százalékról több mint 8 szá­zalékra való növekedésével szá­mol, ugyanakkor a drágulás üteme kereken 11 százalékról mintegy 9,5 százalékra csökken. Ami az Egyesült Államokat illeti, az Európai Gazdasági Bi­zottság inkább a pesszimistább előrejelzéseket látja megvaló­sulni, ugyanis a termelés visz- szaesése eqészen az idei év el­ső hónapjáig erősebb volt, mint eredetileg várták. Az Európai Gazdasági Bizottság felfogása szerint még nem tisztázott a vi­ta az expanzív adópolitika és a feszes pénzpolitika szószólói kö­zött Washingtonban. Mindazon­által némileg enyhítették a ma­gas és erősen ingadozó ameri­kai kamatlábak kihatásaival és alakulásával kapcsolatos nyu­gat-európai félelmeket. Az Európai Gazdasági Bizottság ugyanis abból indul ki, hogy az eltolódások a Nyugat fon­tosabb országai fizetési mérle­gének alakulásában hozzájárul­hatnak a feszültségek csökke­néséhez. Amennyiben ugyanis beigazolódik az az előrejelzés, hogy az NSZK és Japán kül­gazdasági helyzete javul, az Egyesült Államokban viszont a fizetési mérleg romlásával kell szembenéznie, akkor az Európai Gazdasági Bizottság 1982. má­sodik félévére a dollár gyengü­lését helyezi kilátásba. Ily mó­don csökkenhetne az amerikai és európai kamatlábak különb­ségének a Ä tőkemozgásokra gyakorolt hatása, ami egyúttal enyhíteni tudná az európai ka­matlábak magas szinten tartá­sára gyakorolt nyomást is. Kaleidoszkóp EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANK. Az Európai Gazdasági Bank (EIB) 1981-ben 9,5 milliárd már­kát fektetett be a közösség gaz­daságilag gyenge területeire, amivel többek a közösség olaj­behozataltól való függőségnek csökkentését és Olaszország földrengés sújtotta területeinek újjáépítését kívánta elérni. Emellett a bank 1,2 milliárd márkát adott az EGK-tagjelölt Spanyolorszáqnak és Portugá­liának valamint 33 szerződéses kapcsolatban álló országnak. A kiutalt összegek nagysága azo­nos az előző évivel. Kölcsönei- nek. finanszírozására a bank 1981-ben 5,6 milliárd márkát vett fel. Az idén az EIB 35 mil­liárd márka tőkével rendelkezik A bank áltol kölcsönzött össze­gek háromnegyede ismét Dél- Olaszországra, Észak-Írországra, Grönlandra és Görögországra koncentrálódott. Az összegek 85 százaléka olyan régiókban folyt, ahol a munkanélküliség aránya 25 százalékkal meghaladja az EGK-átlagot. Az Olaszország­nak juttatott összeg több mint 40, az Írországnak adott ösz- szegnek pedig 85 százaléka kedvezményes kamatú. Az PIB tevékenysége 31 ezer munka­hely biztositását, illetve létesí­tését tette lehetővé. A bank részvételével épülő energetikai létesítmények elkészültével becs­lések szerint mintegy 10,6 millió tonnával sikerül csökkenteni az olajimportot: az évtized végére az EGK olajimportjának 1978- as, 470 millió tonnás szinten va­ló visszaszorítása a cél. ENERGIAFOGYASZTÁS. Az elmúlt év első kilenc hónapjá­ban 5,6 százalékkal csökkent az energiafogyasztás az Európai Gazdasági Közösség tagorszá­gaiban. Tavaly növekedett a Közös Piac energiahordozók­kal való önellátása, az ener­giafogyasztásban az import részaránya az 1980. évi 56 szá­zalékról 49.1 százalékra ér- séklődött 1981 első kilenc hó­napiában az EGK energiaim­portja 17 százalékkal csökkent az előző év hasonló időszaká­hoz képest, a hazai energiater­melés pedig, amelynek többsé­gét a szén és a földgáz tette ki, 4.4 százalékkal növekedett. Az EGK-országok energiafo­gyasztásában a kőolaj részará­nya tavaly 39,7 százalékra csök­kent a megelőző évi 46,6 szá­zalékról. SZÍNES TÉVÉK. Az Európai Közösségek Bizottsága enge­délyezte Franciaország számá­ra, hogy ez év július 31 -iq be­tiltsa a Közösség többi tagor­szágán át az országba beiutó japán és tajvani gyártmányú színes tévékészülékek behoza­talát. JÁTÉK. Az Európai Bizottság (EGK) felhatalmazta Francia- országot a távol-keleti iátékok importiának csökkentésére. En­nek alapján a francia kormány visszautasította a január 25-e után kért importenaedélyeket. A bizottság megállapította, hoay a iátékbehozatal 1979— 80-ban 161 millióról 288 millió frankra nőtt, és e termékek ára 50 százalékkal alacsonyabb a hazai gyártmányoké ál. DOMPINGELJÁRÁS. A közös piaci főbizottság eljárást indí­tott a magyar alumíniumfólia „áron aluli” értékesítése, döm- pingje miatt. Az eljárás, amely a háztartási és élelmiszercso- maqolásra használt fóliák brit gyártói panaszára indult, kiter­jedt az NDK, Ausztria és Izrael exportálóira is, és az érintett exportálók visszaszorítását cé­lozza különvámokkal vaay ex­portáraik kötelező emelésével. 1980-ban 4430 tonna alumí­niumfóliát adtak el e négy kül­ső országból az EGK-ba. s ez a fogyasztás 13,6 százalékát je­lentette. A brit qyártók szerint az exportálók átlagban 25 szá­zalékkal alacsonyabb áron ad­nak el, mint ők, s ez „súlyosan károsítja” őket. KÖLCSONAJÁNLAT JUGO­SZLÁVIÁNAK. Az Európai Gaz­dasági Közösség kedvezményes kölcsönt ajánlott fel Jugoszlá­viának, közúthálózatának kor­szerűsítésére. Az EGK és Ju­goszlávia között érvényben lévő együttműködési megállapodás keretében Jugoszlávia jogosult arra, hogy 220 millió dollár ér­tékben olcsó hitelhez jusson, amelyet közlekedési hálózatá­nak korszerűsítésére fordíthat. A hitelügylet célja, hogy ja­vítsák az összeköttetést Görög­ország és a Közös Piac többi tagállama között Jugoszlávia az Európai Beruházási Banktól (EIB), az EGK hosszúlejáratú hiteleket nyújtó intézményétől veheti fel az országot észak-déli irányban átszelő autóút korsze­rűsítésére szánt hitelt. csökkenő áramtermelés. Az Európai Gazdasági Közös­ség országaiban 1981-ben — a megelőző évek növekedése után — első ízben csökkent az áramtermelés. Statisztikai ada­tok szerint 1981 első kilenc hónapjában a közös piaci álla­mok (Görögországot nem szá­mítva) 903 milliárd kilowattóra áramot termeltek. Ez 1 száza­lékkal kevesebb mint a meg­előző év azonos időszakában előállított 912 milliárd kilowatt­óra. Az 1970 és 1980 közötti években még átlagosan évi 3,9 százalékos növekedés volt ta­pasztalható. 1980-ban viszont már csak kismértékű, 0.6 szá­zalékos volt a bővülés. Francia- országot és Luxemburgot kivé­ve, ahol 7,4 illetve 12 százalé­kos növekedést jegyeztek fel. a többi tagországban csökkenő volt az áramtermelés. Tavaly az első háromnegyed évben min­denekelőtt a szénerőművek ter­meltek kevesebb áramot, átla­gosan 596 milliárd kilowattórát, s ez a mennyiség 7,7 százalék­kal maradt alatta a megelőző év azonos időszaka termelésé­nek. Ezzel szemben az atom­erőművek 39,2 százalékkal, 148,9 milliárd kilowattórára növelték termelésüket. megbüntették a telefun­KENT. Az Európai Közösségek Bizottsóaa 1,1 millió dollár ösz- szeaű büntetéssel sújtotta az AEG-Telefunken céget, mert 1976 és 1980 között a római szerződéssel ellentétes értéke­sítési gyakorlatot folytatott. A cég úgynevezett ötcsillagos programja keretében értékesí­tett termékeire kikötötte, hogy azok csak előzetesen kiválasz­tott nagy- és kiskereskedők által értékesíthetők. Más cé­geknek megtiltotta, hogy AEG- terméket értékesítsenek és ily módon túl magas árat szabha­tott cikkeinek. OLASZORSZÁG - ÜZEM­ANYAG. Olaszországban július 1-től ismét drágult néhány üzemanyag. A normálbenzin literjének ára 970 lírára ugrott, a szuperbenziné pedig 1020- ra, vagyis átlépte az ezerlírás bűvös határt. A gázolaj pén­tektől literenként 492 lírába ke­rül, a fűtőolaj minden literjé­ért pedig az eddigi 510 líra helyett 528-at kell fizetniük a fogyasztóknak. A számítások szerint az áremelésekkel mint­egy 130 milliárd líra több­letbevételhez juthat az állam­kassza. A LIBANONI INVÁZIÓ KÖLT­SÉGEI. Izrael libanoni invázió­ja a közvetlen kiadásokat és az ország gazdaságát a mozgósí­tás következtében ért vesztesé­geket tekintve eddig 2,5 milli­árd dollárnak megfelelő össze­get emésztett fel - jelentette az izraeli rádió. Slomo Lorincz, a parlament pénzügyi bizottságá­nak elnöke közölte, hogy né­hány hónapon belül pótlóla­gos költségvetésre lesz szükség a háború költségeinek fedezé­sére. Az országban jelenleg 100 százalék felett van az inflá­ció. Az oldalt összeállította: LOMBOSI JENŐ HÉTVÉGE 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom