Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-08 / 185. szám

1982. július 8., csütörtök Dunántúli napló 5 Kétszáz tudományos előadás Jótállás és szavatosság bátorokra és vas-műszaki termékekre — A kereskededmi fel­ügyelőségek a KEI^MI köz­reműködésével az ország több megyéjében megvizs­gálták, hogy a vállalatok, szövetkezetek és a garan­ciális javítást végző szervi­zek hogyan tartják be a vas-műszaki cikkek és a bútorok jótállásával, illetve szavatosságával kapcsolatos jogszabályokat Az ellenőr­zés során megállapították, hogy a jótállásra és a szavatosságra vonatkozó jogszabályok a vásárlók ér­dekeit megfelelően védik. Hiányosságot a vizsgálat többnyire az önként vállalt jótállási feltételek körében regisztrált. A hosszabb idő­tartamú jótálláskor például sok esetben kizárólag a termék javítására vállal­koztak a termelők, a sza­vatossági jogokról ■— me­lyek indokolt esetben a cserét is lehetővé teszik —• nem adtak tájékoztatást, így a jótállási jegyekről úgy tűnt, hogy a vevőknek csak javíttatásra van joguk. Általános probléma, hogy a jótállási jegyeket hiányosan vagy helytelenül töltik ki a boltokban; Zala és Pest megyében nagyobb mér­tékben előfordult. Pécsett ülésezik a Magyar Élettani Társaság T egnap délután két órakor a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában megnyílt a Magyar Élettani Társaság 47. ván­dorgyűlése, amely a tizedik élettani kongresszus, ame­lyet Pécsett rendeznek, s amely még egy helyi jubileumot takar: pontosan 50 évvel ezelőtt, 1932-ben is Pécsett tartotta a nagy­múltú társaság akkor még 2. kongresszusát — mint azt Grastyán Endre, a vándorgyűlés elnöke bevezetőben elmondotta. Új hulladéktelep próbaüzemben Az ezredfordulón túl is megoldja a gondokat A mostani vándorgyűlés résztvevői egyperces felál lássa I odáztak a közelmúltban elhunyt elnökük, Lissák Kálmán emlé­kének, majd a vendéglátó egyetem nevében Flerkó Béla rektor üdvözölte a megjelente­ket. Ezután Grastyán Endre tar­tott plenáris előadást Agytör­zsi eredetű mozgásminták és a megerősítés mechanizmusa címmel a vándorgyűlés emblé­májául is szolgáló agyi struktú­rával, a hippocampussal kap­csolatos legújabb kutatásairól. A vándorgyűlés ezután három szekcióban folytatta tanácsko­zásait. Este vezetőségi ülést tartottak. A hagyományoknak megfele­lően a vándorgyűlés résztvevőit berendezésekből, műszerekből álló kiállítás fogadta. A galé­rián több cég is elhelyezte leg­újabb termékeit, köztük a Ro- litron Társaság nevet viselő kisvállalkozás, amely orvosi elektronikai készülékekre spe­cializálódott, betegőrző moni­tort, vércitológiai analizátort, elektronikus fájdalomcsillapító készüléket, laboratóriumi fel­adatokra programozható kis- komputert állítottak ki — az el­ső készülék a vándorgyűlés megnyitása előtt tíz perccel már elkelt. A Magyar Élettani Társaság főtitkárát, Hársing Lászlót kér­deztük a patinás társaság múlt­járól és jelenéről, a folyama­tosságról és a változásokról. — 1931-ben alakult a Társa­ság, s bölcsőjénél Szent-Györ- gyi Albert, Mansfeld Géza, Donhoffer Szilárd bábáskodtak. — 1943-ig évente voltak ősz szejövetelek, de akkor szünet következett. 1948-tól a Társa­ság működése folyamatos, at­tól fogva volt titkár Lissák Kál­mán, rpajd 1966-tól haláláig ő volt az elnök. Ma mintegy 500 tagunk van, az élettan, a kór­élettan kutatói. A Társaságnak komoly nemzetközi tekintélye van, jelzi ezt az 1980-ban Ma­gyarországon tartott világkong­resszus ténye, vagy az a tény hogy másfél évtizede mindig van magyar tudós a Nemzetkö­zi Élettani Társaság vezetősé­gében. Most közel kétszáz elő­adás hangzik el, ezt 150 posz­ter egészíti ki — az utóbbi év­tizedben ugyanis nagyon divat­ba jött a kutatási eredmények ilysn ábrákkal, fqftókkal, ke­vés szöveggel való ismertetése a kongresszusi termek falain. Követjük ugyanis a Társaság­nak azt a demokratikus és egy­ben nagyon hasznos hagyo- Tnányát, hogy az évente ren­dezett vándorgyűléseken min­denki beszámolhat végzett ku­tatásairól. Abban is a Társa­ság hagyományait követjük, hogy súlyt helyezünk a fiatalok nevelésére, félszáz ún. ifjúsági tagunk van most is, a fiatal ku­tatóknak rendszeresen pályáza­tokat írunk ki, s támogatjuk — többek közt kutatási jutalmak­kal — a fiatalok nemzetközi kongresszusokon való részvéte­lét, szereplését. A témák az idén is így oszlanak meg: az idegélet­tani kutatások, amelyekben a magyar tudomány a nemzetkö­zi élvonalban áll, a vérkerin­gés, veseműködés élettana, vc- lomint az anyagcsere és a bel­ső elválasztású mirigyek terü­lete, ahol szintén sikeres, nem­zetközi jelentőségű kutatómun­ka folyik a hazai tudományos műhelyekben. Elképesztő -mennyiségű hűl- fadék gyűlik össze még egy ilyen 170 ezres lakosú városban is, mint Pécs. Nemcsak a ház­tartások, hanem az ipari üze- meki intézmények, épületbontá­sok és építkezések is termelik a hulladékot, közkeletű szóhasz­nálattal élve a szemetet. Ennek összegyűjtésére, * el­szállítására a Köztisztasági Vál­lalat hivatott, de a szemét el­helyezése is az ő gondjuk, illet­ve már nemcsak az övék. Mert erre megfelelő helyet a szigo­rú környezetvédelmi egészség- ügyi előírások figyelembevételé­vel nem könnyű találni. A korábbi „szemétbánya" (mert művelése hasonlít egy külszíni fejtéshez azzal a kü­lönbséggel, hogy nem onnan, hanem oda viszik az anyagot) a Kénesi út mentén már nem képes fogadni a város hulladé­kát, ezért kellett és sikerült ta­lálni egy erre megfelelő terü­letet, Pécstől délre, Kökény köz­ség mögött egy völgyben. , A szemét fogadására a föld­munkák már elkészültek, fel­épült egy szociáli^helyiség is, amelyet egyelőre tartálykocsik­ból látnak el vízzel. Jelenleg egy lánctalpas dózerrel végzik az egyengetést, később, szep­tember táján várják az újabb ilyen gép munkába állítását. Ugyancsak még ez év őszén számítanak a tömörítő henger­re, amely segít a völgy minél jobb hatásfokú feltöltésében. Ennek, valamint a tervezett — s remélhetőleg mihamarabb megvalósuló — szemétválogató üzemnek köszönhetően még az ezredfordulón túl is megoldó­dik nemcsak Pécs, hanem már idén szeptembertől 29 környe­ző község hulladékának elhe­lyezése, esetleges hasznosítá­sa, mintegy 40 kilométer sugarú körben. A válogató, a kiegészítő lé­tesítmények megépülésével évente 10,5 millió köbméter hulladékot foqadhat a kökényi telep Egyelőre fsak a kísérleti üzem folyik, ide a speciális hulladékgyűjtő kocsik járnak, a hagyományos teherautók a Kénesi útra. A teljes üzemben naponta 160 gépkocsit fogad majd az új telep. K. Gy. Guineái táncok pécsi gesztenyefák között A Guineái Köztársaság ha­zánknál háromszor nagyobb területen fekszik Afrika nyugati részén, de lakóinak száma csak a felét éri el Magyarországé­nak. Fővárosa Conakry, hiva­talos nyelve a francia, de vele egyenrangú a fülbe, malinké, szuszu, ki szí, landuman, baga, torna és a többi etnikum által beszélt nyelv is. Illik legalább ennyit tudni e távoli országról, amelynek táncegyüttese nagy érdeklődés­sel kísért műsort adott tegnap este a Pécsi Nyári Színház ke­retében a Szabadtéri Táncszí­nen. Magyarországi útjuk során felléptek már a budai Parkszín­padon, ma este pedig Szom­bathely közönsége ismerkedhet meg repertoárjukkal. A Guineái Népi Együttes táncairól, zenéjéről -sokat írni nem lehet, még kevésbé ele­mezni a látottakat. Egzotikus világ ez, jelképei a mi szá­munkra csaknem érthetetlenek. Szó van a táncokban régi hő­sökről, megdicsőült királyokról, gonosz mostoháról (lám csak, hát ott isi), de a magyar néző számára igazán a látvány az összkép az izgalmas. Nem tud. juk, hogy a negyventagú együt­tes műsorában mi az igazi folklór, s mi a „vakulj európai" jellegű hatáskeltés, de ilyen távolról jött vendégektől ezt nemcsak illetlenség, hanem célszerűtlen is megkérdezni. Afrikai színeket, különleges látványt kapott-e a néző a gui- neai együttestől, ez most a reá­lis kérdés. S a válasz nem le­het tagadó. Frázis­pufogtatás Bizonyos, hogy minden idő­szaknak megvan a maga sajá­tos szókészlete, mondásai, fel­kapott jelszavai. Ezek rendsze­rint a társadalmi életet moz­gósító, találó szakszavak, kife- I jezések. Erről győzött ' meg a Magyar Nemzet ez évi július 3-i számában a jelszavakról írt cikk, amely főleg a Magyai Államvasutak Értesítőjének i>32. évi 13. számában fog­laltakat tűzi gombostűhegyre. Jól teszi, hisz teheti! Mindezt azonban akként végzi a cikkíró, hogy írását te­letűzdeli olyan „szakkifejezé­sekkel", amelyek ma ugyan divatosak, de közkeletűségü- ket inkább kifogásolni, mint fo­kozni kellene. Nem feladatom a cikk ismer­tetése, sem bírálata, mégis ki­tör belőlem egy szerzői téve­dés. A cikkíró ugyanis a jel­szavak ismertetése ürügyén a „görög-római egyszerűségéből indul ki, és ezért a „Panem et circens!" jelszót idézi. Először azt hittem, hogy sajtóhibás az idézett jelszó. Mivel azonban ugyanilyen formában még egy­szer feltűnik, el kell hinnem, hogy nem a szedő, hanem a szerző tévedett. Az egyik hiba az, hogy e jelszónak semmi köze nincs a görögökhöz, más­részt téves a jelszónak ilyetén való közlése. Juvenalis latin költő szerint ugyanis a cézá­rizmus korában volt használa­tos e jelige, amely azonban így hangzott; „Panem et cir- censes!" Magyarul: Kenyeret és cirkuszi játékokat! (A cir- cers szó értelmetlen itt!) Ettől az elírástól függetlenül, a cikk olvastán eleinte az volt a benyomásom, hogy az stílus- paródia, amely torz képet akar festeni a napjainkban elbur- jánzó, mindinkább elterpesz­kedő idegen szavaknak feles­leges használatáról. De a többszöri elolvasás az ellenke­zőjéről győzött meg. A cikk va­lójában csak',,a jelszavak kon­szolidációját'' tárgyalja, de ezt akként teszi, hogy a ma szoká­sos zsargonszavak, kifejezések tömegét zsúfolja mondataiba. Csak néhányat belőlük — csöp­pet sem követendő példa vé­gett : történelmi szituáció, szocia­lizációs szint, orientál, dilleren- ciálhatás; gazdasági termé­szetű lózungok, infrastrukturális és kulturális megállapítás, a korszak politikai struktúrájának ■horizontja, rekonstrukció, kon­szolidáció, konkrét stb. Viszont el kell ismernünk, hogy még több ilyesfajta frá- zispufogtatás, idegenszerűség hiányzik a cikkből. Ma alig van valamit érő cikk vagy szó­noki, rádiós megnyilatkozás, amelyben ne szerepelnének a következő jelzők: nosztalgikus, aktuális, inkriminált, / diszkrimi­nált, posztgraduált, integrált, dezorganizált, diszkvalilikcli stb. Gyakori jelenség az Is, hogy az idegen szó nemtudása miatt kétszer mondják ugyan­azt. A különböző cikkekből „ki­nyírt" példatáromból ragadok ki néhányat: ,.Olyan bázisala­pot biztosított . . (bázis-alap), vagy: „A Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának székházábcn nemzetközi konzultatív tanács­kozást tartottak . . ." Mivel a konzultatív latin szó magyarul tanácskozót jelent, hót ugyan­csak „kitanácskozhatták" ma­gukat a tanácskozó tanácsko­záson résztvettek. Mi mindennek a furcsaság­nak az oka? Úgy véljük, az a jelenség, hogy sokak szerint még ma is nem művelt ember az, és főleg nem érintette meg a tudomány fuvallata azt, aki nem használ beszédében ele­gendő mértékben idegen sza­vakat. Berda József költő sorait keltegetjük: Elég volt a nyelvrontásból! szóficamokból! — Tanácsok! Vállalatvezetők! Mindennek okosan csengő nevet adjatok. H. J. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom