Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-08 / 185. szám
1982. július 8., csütörtök Dunantuii napló 3 „Szakoznak, címleírnak”, rakodnak, radíroznak Amíg a könyv polcra kerül Pécs legnagyobb könyvtára lesz a kertvárosi A Nevelési Központ ősszel megnyíló új könyvtára — hogy úgy mondjam — osztódással szaporodik. Másfél—két éve mindössze egy 3x3 méteres szobácskábái, néhány könyvből és dr. Mednyánszki Sándor könyvtárigazgatóból állt. Előbb- az otthont adó bölcsőde jóvoltából - kaptak még egy, majd megint egy helyiséget, nemrég az Unibertől még két szobát; különféle raktáraiknak se szeri, se száma. így lesz ez mindaddig, míg ősszel, az intézmény központi épületének emeletén a gyűjtemény végleges helyére kerül. Ma kb. 15 ezer kötetük van, s hozzá tizenöt ember. Könyvtárosok. Egy kisbetűs Hermes-gépen katalóguscédulát ír Szabóné Fekete Katalin. — Ez még mindig jobb, mint amihez semmilyen cédula nincs, mert azt nekünk kell „cimleirni” — mondja. Herczeq Józsel egy hatalmas leltárkönyvből szómoszlo- pokat ír ki számológépen, így hasonlítja össze a csoportos (vagy „számla”-) leltárkönyv és az ún. címleltárkönyv adatéit. - Az idén eddiq 7900 könyv érkezett, értéke 265 ezer forint. A két leltárkönyv közi nem lehet különbség sem da- .•obszámban, sem értékben; ezt ellenőrzőm most. — És stimmel?- Stimmel. — Itt veszem szemügyre azt is, hoavan lehet egy- eqy régi, használt könyvet radírral, vegyszerrel, benzinnel, miegyébbel kikozmetikázni, rendbehozni. A sarokban egy vaspolc, tele lexikonokkal, s oldalt, a szekrények s a falak mentén mindenütt könyvhegyek. Az ördögbe is! — július eleje von: hogyan lesz ebből szeptemberre könyvtár?! — Lesz, szögezi le dr. Mednyánszki Sándor —. mégpedig nem is akármilyen. Alapterülete ezer négyzetméter, tehát négyszer nagyobb, mint a pécsi Várkonyi Nándor könyvtár, fő feladatai pedig igencsak sokrétűek. Három-négy iskola szomszédságában ellát majd Iskolai könyvtári feladatokat; kiszolgál könyvvel, folyóirattal, hanglemezzel egy csaknem hatvanezer fős lakótelepet; pedagógiai, pszichológiai szakiroda- lommal segíti a Nevelési Központ kutatómunkáját. Nemcsak a legújabb könyvtára lesz a városnak, hanem a legnagyobb is; az induló kötetszómot húszezerre tervezzük, s pár év múlva- az igényektől és lehetőségektől függően — 80—100 ezer kötetes gyűjtemény is lehet belőle. A könyvek beszerzése persze sokmillió forintba kerül — nekünk az induláshoz feltétlenül szükséges könyveket mintegy 500 ezer forintból kellett megvásárolni. Ez azt jelenti, hogy jobbára a legfrissebb anyagra jutott pénz, a „múltra" kevesebb; viszont meg kellett oldani, hogy mindenki találjon nálunk olvasnivalót. Ezt csak úgy érhettük el, hogy egy- egy műfaj, téma reprezentálá- sóra megelégedtünk pl. egy 30—40 évvel ezelőtti kiadványnyal is. Megkerestük az ún. ellátó könyvtárak központi raktárait, s megkaptuk tőlük ajándékba a számukra fölöslegeseket. Sok jó könyvet szereztünk így a KISZ Központi Bizottságának raktárából, az Országos Széchényi Könyvtárból; rövidesen megkeressük a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárt. Gondjainkon legtöbbet a pécsi Városi Könyvtár segített; a megszűnő meszesi fiókkönyvtáruk anyagát ma is válogatja két kollégánk. Rendszeresen járjuk az antikváriumokat; innen vásároltunk meg olyan, nagyon nehezen nélkülözhető könyveket, mint pl. a század- forduló idején megjelent lexikonok, a Pallas vagy az Üj Idők; Marczali Henrik és Tolnai világtörténetei, Szilágyi „Magyarország története” stb. Ám mindez, még ha megvan is, pusztán csak lehetőség. A könyvet használhatóvá, foghatóvá is kell tenni, míg a polcra s onnan kézbe kerül. Ez — szerény számítások szerint is — könyvenként nyolc-tízféle műveletet jelent, melyek során — megint csak szerényen számolva - egy-egy kötetet 40—50- szer kell kézbe venni. Történik mindez azért, hogy a könyv ne csak létezzen, hanem megtalálható, forgatható is legyen — mégpedig annyiféle szempontból, ahány vele kapcsolatban csak elképzelhető. Egy viszonylag egyszerű példa: Hon- thy Hanna önéletírását nemcsak a memoároknál keresheti az olvasó, hanem például c századforduló történeténél, vagy a színházi életnél is — hogy csak három szempontot említsünk ... A könyvtárosnak az olvasók fejével kell gondolkoznia, mert a könyvtár értelme az olvasó. S hányféle létezik?!... — Hogyan összegezné: milyen könyvtár várja szeptembertől a kertvárosiakat? — kérdem az igazgatót. — Szabadpolcos, korszerű Allmedia bútorokkal. Nyitott és flexibilis könyvtár, tehát rugalmas, alkalmazkodó. Könyveink mintegy 60 százaléka szépirodalom, a többi szakkönyv; kívülük vagy ötvenféle képes magazin és folyóirat; átjátszást is biztosító fonotéka, külön gyermekkönyvtár és jó néhány, az olvasáshoz kedvet csináló program várja a lakosságot. Megjegyzem azonban, hogy mindez csak elvi lehetőség . . . Ugyanis mindig, de különösen működésünk kezdetén készen kell állnunk arra, hogy bármelyik tervünkön változtassunk — az olvasók igényei szerint. Varga János Német nyelvű kiadvány turistáknak Megjelent hat dunántúli megye és a főváros idegenforgalmi hivatalainak közös utazási ajánlata, a német nyelvű „Reiseange- bot". A kiadványt a hivatalok közösen szerkesztették és adták ki, terjesztéséről minden részt vevő cég maga gondoskodik. A német nyelvterület és a szomszédos országok turistáinak szánt ajánlatok 2—6 nap közötti programokat tartalmaznak Budapest, valamint Fejér, Győr-Sop- ron, Komárom, Pest, Vas és Veszprém megye területén. Néptáncestek a tettyei romoknál A Mecsek Táncegyüttes műsorából Két-két táncesttel kezdődtek meg június utolsó, illetve július első napjaiban a tettyei romoknál a Pécsi Nyári Színház előzetes programjai. Elsőnek a Népszínház táncegyüttese mutatkozott be, majd a pécsi Mecsek Tánc- együttes adott önálló estet. A két program színpadi táncmű- vészetűnk meglehetősen eltérő, sőt - mondhatni - ellentétes szélsőségeit képviselte. A népszínháziak öt táncjátéka mindegyikének egy-egy elvont gondolat, mitológiából vett történet vagy egy-egy, közvetlenül a tánc, a zene fejlődésére, művészi kifejező eszközeire utaló, táncformákká oldott „mese” szolgált alapul. (A Káin és Ábel pl. az ismert bibliai történést dolgozta fel, az Utcák és kitérők pedig tánc és zene történetének egymástól el nem választható, egységes folyamatából adott szellemes, hatásos ízelítőt). A tánckölteményekben — Cyörgylalvay Katalin koreográfiáiban — a színpadi tánc három módja, „rétege" keveredett: a néptánc, a modern balett motívumai és még valami, amit talán — zenei hasonlattal — „szabad improvizációnak” lehet nevezni. Mindezt a koreográfus és a táncosok okosan, kiváló tánctudással állították a táncköltemények megjelenítésének szolgálatába, de a sokféle stílus és törekvés nem, vagy csak kevéssé ötvöződött igazi, hatásos, művészi egységgé. Többek közt például azért, mert a népművészeti motívumok jelentésének igen pontos és alapos ismerete szükségeltetett volna ahhoz, hogy a táncjátékokat jól érteni és értékelni tudjuk, ezzel pedig a közönség zöme nem rendelkezik. így műsorukat — a két, már említett, valóban sikeres szám kivételével — úgy tekinthetjük, mint táncokat a táncosoknak, de, .egyelőre legalábbis’ korántsem a nagyközönségnek. A Mecsek Táncegyüttes éppen abban igyekezett elmélyíteni tudásunkat, ismereteinket, ami aZ előzőekből kimaradt. Tizenöt táncban állították elénk a magyar és nemzetiségi tánc- hagyomány legszebb darabjait. Az amatőr együttes példás fegyelemmel előadott táncai az igazi „tiszta forráshoz" vezettek vissza bennünket, és ez a dicséretes közművelő törekvés az esetek többségében — az együttes adottságaihoz, lehetőségeihez képest — igen jó, de legalábbis elfogadható, művészi élményt adó színpadi produkcióval párosult. (Jól segítették a megértést a tömör, lényegre törő ismertetők.) Legjobban a férfitáncok tetszettek — a „méhkeréki” része, a Legényes, a Csizmás, a Dél-altöldi ugrás -, a lánytáncok — és táncosok — inkább egységükkel, mint egyéni vállalkozó kedvükkel tűntek ki. A tablószerű számok közül a moldvai csángó és a szatmári táncok sikerültek legjobban. Külön erénye, érdekes színfoltja volt a műsornak, hogy helyet kapott benne a játék is, hangot adva' az egészséges humornak, teret és lehetőséget az együttes „utánpótlás korú" tagjainak. Az előadás egyetlen negatívuma röviden összegezhető: a pontos, világos térbeli megformálásra, a hatásos virtuozitásra még jobban lehet és kell törekedni. Ez önmagában is rengeteg munkát jelent, de megéri, mert egy kitűnő koncepciót —a magyar népi tánckultúra élményszerű megismertetését - szolgálhatja még jobban. V. J. Janka Kupala (1882 1942) 1982. július 7-én múlt 100 éve, hogy megszületett a belorusz-szovjet költészet egyik megalapozója, akinek nagy szerepe volt a belorusz nemzeti intézmények (egyetem, színház, tudományos akadémia, könyvkiadás) megszervezésében, valamint abban, hogy a periférikus tájnyelvnek tartott belorusz nyefvet sikerült a nemzeti nyelv rangjára emelni. Kisnemesi családban született, családi névként az Ivan Lucevicset használta. Sorsfordító esemény életében az Októberi Forradalom, egyéni élete, költői törekvései ugyanis ezt követően kapcsolódnak össze a belorusz nemzeti intézmények kialakulásával, a nemzeti felemelkedés sajátos belorusz tendenciáival. A 'költészet agitatív szerepének föllendülése, a nemzeti nyelv megteremtésének és megújításának a szándéka részben Janka Kupala költői tájékozódását is meghatározta. Legtöbbet a belorusz folklórból merített. A népköltészet formai egyszerűsége, tisztasága, dallamossága, az új témák egész sorának a versbe emelése sajátos, addig szokatlan költői magatartást követelt és tett lehetővé a belorusz lírában is. Kupa lát szoros eszmei és emberi szálak fűzték Gorkijhoz, aki egyik versét (Ki megy ott?) „a belorusz nép himnu- szá”-nak nevezte. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg Kupala fordítói és drámaírói tevékenységét. Fordítóként főként orosz és lengyel klasszikusokat (Puskin, Mickiewicz stb.) tolmácsolt). Versei közül az alábbit közöljük, megemlékezésül. Nem vagyok költő Nem vagyok költő, isten ments, dehogy — nem kell a hírnév, megvagyok magamba. Bár hébe-hóba rímet faragok, a nevem egyszerű: Kupala Janka. A híres költőt eldédelgetik, babér jár néki, ódák büszke hangja __ A csöndes dalost észre sem veszik — csak falum tudja: ez Kupala Janka. Másutt a költő izzó, drága kincs, a népró) zeng-bong versei harangja. A bjelorussznak még költője sincs, hát hadd dalolja meg Kupala Janka. Fájdalmas, gyáva, halk figura ö, a keserű sors kinjában foganta, mindig busongó, mindig könnyező egy életen át sirt Kupala Janka. Ös-gazdag nyelvét dallal fonta át, a nyelvet, melyet úgy szapult a bamba, hogy vad-komornak mondta szép szavát — s ebben a szóban hisz Kupala Janka. Nincs hátra már sok, fogytán hű dalom, és elhallgat a bús poéta lantja. Megkérdik majd: „Ki fekszik itt vajon?” S halkan betűzik, hogy: „Kupala Janka”. 1907. (Kardos László fordítása) Reklámfotó-kiállítás Fabulon Ági« Supernova zsilett Megfejthetetlen talány marod számomra. mi a reklám célja Magyarországon. Mindaddig, amíg egy-egy árucikkből csupán egyfajta kapható, amíg a cégek magukat, s nem termékeiket reklámozzák (lásd Vasedény, Amfora-Övért stb.), értelmetlennek látszik minden hírverés. A szakemberek biztosan tudják, micsoda belső, tudat alatti erők indulnak meg az emberben egy-egy hirdetés láttán. Megvallom őszintén, ha szemembe ötlik egy míves plakát, sok férfitársammal együtt én csupán a reklámgörl bájait vagyok hajlandó észrevenni. Eszem ágában sincs fölkeresni az üzletet, hogy elsők között vásárolhassak a reklámozott termékből. Azt sem értem, mi értelmük van a hirdetéseknek a futballpályákon, amikor az embereket vagy az köti le, ami a gyepen történik, vagy hazamennek. Nos, a szakemberek számára mór ebbő! is nyilvánvaló, hogy fogalmam sincs a reklámpszi- choiógiáról. Láttam viszont a Reklámszövetséq által rendezett fotókiállítást a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthonban. Rendkívül színvonalas képek láthatók itt, egyik-másik a fotóművészetet is gazdagíthatná. A reklámfotó célja azonban - ha nem tévedek — nem a gyönyörködtetés, hanem a figyelemfelkeltés, méghozzá egy adott termék reklámozása. Olyan kép, amelyik hatásosan szolgálná ezt a célt, kevés van a kiállított anyagban. Szépek a manökenek az erdőben, vízparton, direkt- és ellenfényben, de mit ér a szépség, ha nem tudom meg, mit is reklámoznak. (Aria gondolni sem merek, hogy netán magukat kelletik . . .). Nagyon tetszett Szijjártó Pál szellemes Supernova reklámja — a derék magyar penge éppen egy kaktusz megborotválásórc készül — rendkívül szép, és a műfaj szabályainak tökéletesen megfelel Horling Róbertnek a Pannónia kerékpárt reklámozó fotója. Ugyanez mondható el Fenyő János Fabulon és Mohácsi Miklós Lottó „című” képéről. Dr. Szász János művészi képeivel a Hortobágynak és a „tiszta élő gyapjúnak” csinál reklámot. Majdnem azt mondtam: hatásos reklámot. Ám, hogy a reklám mennyire hatásos, az csak az üzletekben dől el azokban az országokban, ahol a reklámnak komoly szerepe van a vásárlókért folytatott harcban. Akik látták ezt a kiállítást, a látottak elemzését ajánlom. Rendezőknek és nézőknek, de legfőképp a termelőknek, hogy az áru mindig olyan szép legyen, mint a színes reklámfotókon. Havasi J. Népszínház és Mecsek Táncegyüttes
