Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-01 / 178. szám

1982. július 1., csütörtök Dunántúli napló 5 Kirándulás, úszás, programok Tanulságok és tervek az Érc­bányász Lakásszövetkezetnél Szliveni népfront­küldöttség Pécsett Mesehallgatás és rajzverseny volt a kisebbek szórakozása tegnap délelőtt a Meszesi Általános Iskold nyári napközijében. Napközis tábor Meszesen Naponta 500 gyerek tölti itt a szünidőt „Szakíts, ha bírsz!” - „Kit kívánsz?”. S itt szoktak kez­dődni a problémák az ismert gyerekjáték során. Nehéz rá­nézésre megállapítani, ki a leg­gyengébb, no és lehet, hogy az igazi kiválasztott, éppen máshol rajzol vagy focizik. Ren­geteg játéklehetőség van ugyanis a Meszesi Általános Iskolában működő nyári nap­közis táborban. A kertvárosiak kivételével (akik Pellérden vannak) minden pécsi általános iskolából Me­szesre járnak azok a gyerekek, akiket szülei nyáron is napkö­zibe küldenek. Naponta négy­ötszáz 7-14 éves lányra és fiú­ra vigyáznak a pedagógusok és a nevelési gyakorlatukat itt töltő tanárképzés hallgatók. A hideg reggelit és uzsonnát, csakúgy mint az ebédet, az Eszék étteremből naponta szál­lítják. A terítésben, rendcsiná­lásban az ügyeletes gyerekek is segítenek. A tábor lakói egyébként különböző jótettekért jutalmakat is kaphatnak. A csoportok nagy részében pél­dául mindennap maguk szavaz­zák meg, hogy ki érdemel piros pontot magatartásból. So.kat segíthet ez, hiszen ötszázan tartózkodnak jelenleg is a Me­szesi Általános Iskolában. A háromhetes turnusokban más-más tóborvezető irányító, sával készül a program. Heten­te egyszer kirándulni mennek, míg minden szerdán a Do-Zso munkatársainak irányításával valamelyik művelődési ház szer­vez közművelődési napot.- Volt már itt a Bóbita báb. együttes néhány tagja, tanítót, ták a gyerekeket gitározni, s láthattak karatebemutatót. He­tente rendezünk Ki mit tud?-ot — mondja Jedlicska János igaz­gató, a tábor vezetője. - A programok sikerét elősegíti, hogy ez évben osztályonként szervezzük a csoportokat. Álta­lában húsz gyerekre vigyáz egy nevelő. Sportolni, mozogni is lehet. Kétnaponként a Balokányba járnak a gyerekek, s itt megis­merkedhetnek az úszás alap­elemeivel. Rendelkezésükre áll­nak az iskola pályái, valamint a pécsújhegyi sporttelep egy része is.- Sohasem szoktam unatkoz­ni — mondja a harmadikos Kő­hegyi Gábor, miközben elmé- lyülten hintázik az egyik torna­termi kötéllel. - Néztünk már diaképeket, hallgattunk mesét. Még jobb lenne, ha többet fo­cizhatnánk. Tegnap délután papírsár­kányt csináltak és röptettek, ma pedig Orfűre és Abaligetre kirándulnak. Szükség is van a változatos programokra, mert az — elsősorban alsó tagozatra járó — gyerekek többsége mind a kilenc héten a napközis tá­bor résztvevője marad. Bozsik L. Az orvosetikai helyzetről Az orvosok, egészségügyi dol­gozók túlnyomó többsége hiva­tásához méltóan gyógyítja, ápol­ja a betegeket, teljesíti az or­vosetika e fontos követelményét; a betegellátás színvonala növe­kedett, s ehhez hozzájárult az egészségügyi intézmények in­tegrációja, a kórházi beutalá­sok új rendjének alkalmazása is — állapította meg az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerveze­tének elnöksége szerdán tartott ülésén, az orvosetikai helyzet elemzésekor. Az Országos Orvosetikai Ta­nács úgy ítélte meg — s ezzel az elnökség egyetértett —, hogy az orvosetikai helyzet ked­vezően alakul, de még nem tel­jesen kielégítő. Előfordul pél­dául, hogy némelyik orvos el­mulasztja az elsősegélyt, vagy a magatartása kollégáival vagy a betegekkel szemben olykor nem megfelelő. Szükséges a magánorvosi ren­delés és betegellátás rendsze­res ellenőrzése is — hangsú­lyozták az ülésen. — A ma­gángyakorlat ugyanis az egész­ségügy némelyik területén hiányt pótol, társadalmi igényt elégít ki, tehát jelenleg indokolt, vi­szont mivel összefonódik az ál­lami betegellátással, szabálysér­tésekre, olykor visszaélésekre adhat alkalmat. Az elnökség megbízta az orvosetikai taná­csot azzal, hogy elemezze a mcy. gánpraxis helyzetét és arról tá­jékoztassa majd a szakszervezet elnökségét. Javasolta azt is, hogy az illetékes szervek vizs­gálják felül az orvosi magán- gyakorlatra vonatkozó jogszabá­lyokat. Nyolc évvel ezelőtt kezdte meg működését Pécsett az Ércbányász Munkáslakás-építő és -Fenntartó Szövetkezet. Az alakulást követően rövid idő alatt felépült a Kállai Éva té­ren 200 lakás. A munkák szer­vezésével járó összes buktató, a bonyolítás jó iskolának bizo­nyult és a szakmai, szervezeti feltételek fokozatosan megte- teremtődtek. Úgy tűnt, jó lehe­tőséget biztosítások újabb la­kások megépítéséhez. A szövet­kezet eredményeit látva a Mecseki Ércbányászati Válla­lat, a MÁV és a Posta — hogy csak a nagyobb vállalatokat említsük — örömmel vették a szövetkezet létét és építési megrendelésekkel bízták meg. így vállalati támogatással, szö­vetkezeti összefogással való­sult meg a Siklósi városrészben 315, Kovácstelepen 73 nagy alapterületű lakás és jelenleg a Műszaki Főiskola dolgozói részére 29 épül. A kezdeti elismerések, a si­kerek - mint ahogy a MÉSZÖV tegnapi elnökségi ülésén meg­állapították, ahol többek közt az Ércbányász Lakásépítő és -Fenntartó Szövetkezet munká­ját tárgyalták - elbizakodottá tették a szövetkezet vezetőit. Szabálytalanságok, sőt törvény- sértések is előfordultak. Pél­dául nem volt megfelelő bi­zonylati fegyelem, anyaggaz­dálkodás, de az is megtörtént, hogy jogtalanul fizettek le tisz­teletdíjakat és gyakran kerül­tek az egyéni érdekek a közös­ségi érdekek elé. Mindezek előidézték, hogy a szövetkezet munkáját kétkedéssel fogadta a tagság és szükséges volt a különféle ellenőrző szervek be­avatkozására. Ezek a vizsgála­tok és intézkedések számos tanulsággal szolgálnak a szö­vetkezet további munkájához. A múlt év vége óta változott a helyzet és jelenleg kilenc vállalat dolgozóinak lakásépí­tési és -fenntartási törekvéseit fog össze a szövetkezet. A kez­deti elismerés, a későbbi kri­tika és számonkérés után a jövőbeni eredményes munkára alap és remény van — állapí­tották meg az elnökség tag­jai —, hiszen kellő vállalkozói szellem és vállalati háttér mel­lett a már kialakult sokszínű építési módszere jelentős sze­repet játszhat a további mun­káslakások megteremtésében. A tegnapi elnökségi ülésen mégis inkább a mundér becsüle­tének védése volt inkább a jel- lémző a szövetkezet által készített előterjesztésre. Nem szóltak azokról a nehézségekről, ame­lyek a mindennapi munkájukat nehezíti. így például a telek­szervezés, a közművesítés mel­lett a szervezeti munkákat ne­hezíti, sőt néha lehetetlenné teszi, hogy a szövetkezeti tag­ság egy része nem jár el a köz- és küldöttqyűlésekre, nem él jogaival, döntéseket nem tudnak hozni. Jelenleg az építkezések szer­vezése mellett 628 lakás és 523 garázs üzemeltetéséről is gondoskodnak. Bár az üzemel­tetési költségek alacsonyak, mert a közös helyiségek egy részét raktár céljára bérbe ad­ták, gondot jelent, hogy egy­mástól nagy távolságra van­nak a lakóépületek. Ezért sze­retnék például a kertvárosi la­kásokat az itteni lakásfenntar­tó szövetkezethez csatoltatni. A MÉSZÖV elnöksége úgy foglalt állást, hogy a lakásszö­vetkezet munkájára a jövőben is szükség lesz. A szövetkezet vezetőinek, az irányítóknak, a munkát segítőknek arra kell törekedni, hogy tevékenységük oz eddigieknél eredményesebb legyen, energiájukat, figyelmü­ket az építkezések szervezésé­re, zökkenőmentes, gyors vég­rehajtására fordítsák, de csak annyira vállalkozzanak, ameny- nyire erejükből telik. Eszterhai Katalin A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának vendége­ként megyénkben tartózkodó szliveni küldöttség, Stefan Ne- dev és Pecso Nikolcsev, a Bol­gár Hazafias Front Szliven me­gyei, illetve városi titkára teg­nap Péccsel ismerkedett. A bol­gár vendégek délelőtt a Haza­fias Népfront Pécs városi Bi­zottságának székházában foly­tattak tapasztalatcsere jellegű megbeszélést dr. Pilaszanovich Imrével és Gergely Lászlóval, a városi népfrontbizottság elnö­kével és titkárával, valamint Pirisi Jánossal, a Pécs városi Tanács elnökhelyettesével. A megbeszélés fő témája a ta­nács és a népfrontszervek együttműködése volt. A szliveni delegáció ezt követően elláto­gatott a Pécsi Kesztyű- és Bőr­díszműipari Szövetkezetbe. Dél­után a bolgár vendégek megte­kintették Pécs történeti neve­zetességeit és múzeumait. Naponta hétezer sütemény Ezrével készülnek a linzerek a Janus Pannonius utcai üzemben1 Fotó: Erb János Cukrászüzem a belvárosban Epres, málnás, meggyes torta A Baranya megyei Vendég­látó Vállalat cukrászműhelye 26 év óta üzemel a belváros­ban, a Janus Pannonius utca 8-as számú ház belső udvarán. — Pécs belvárosába, a bu­dai városrészbe, Vasasra, Hi­dasra, nyaranként Abaligetre és Orfűre szállítunk: — tájékoz­tat Méláth Ernő üzletvezető. — Negyvenféle cukrászterméket és a közétkeztetéshez 10-féle ebédtésztát kínálunk naponta a hozzánk tartozó ABC-knek, üzletnek, iskoláknak, vendéglá­tó egységeknek és közületek- nek. Tejszínes süteményeket, krémest május 1-től szeptember 15-ig nem készítünk, mert egészségügyi szempontból tilos. Nyáron a gyümölcsös — epres, málnás, meggyes, citromos, ké­sőbb barackos és szilvás — sü­temények a slágerek. Emellett Bútorfciállitás nyílt tegnap a pécsi Képcsarnokban, Belloni Ákos belsőépítész által tervezett bútorok­ból. különböző torták, desszertek, szeletek kerülnek ki innen. A dagasztást, a habverést és vajkeverést kivéve mindent kézi erővel végeznek. Hosszú utat járnak be a sütemények mire feldíszítve a vásárlópultra ke­rülnek. A sütőből a betöltőhe­lyiségbe, aztán kikészítőbe — ahol díszítik, szeletelik -, majd a hűtőkbe, és végül a kiadóba jutnak. Balatinácz Zsuzsa elsős szak­munkástanuló piskótalapokat szed ki a sütőből. Szinte meg- állásnyi ideje sincs, úgy emel­geti a 7-8 kilós sütőlapokat. Naponta 450 kilót kell meg­mozgatnia. — Miért szép a cukrászat? - kérdezem tőle. — Azért, mert csodaszépek a torták, és szeretem az édessé­get is. Ezen a többiek csak moso­lyognak, bár egyikük sem a családi szakma folytatója. El­kezdték, aztán évek során megkedvelték ezt a nehéz mes­terséget. — Itt nem dekákban, kilók­ban számolunk. Emelgetjük a nehéz terhet, kiáltjuk a sütők­ből és a tetőkről sugárzó me­leget — nyáron hatvan fokra is felmelegszik bent a levegő. A könnyebb rész a díszítés, de ide kézügyesség, színérzék és fantázia kell — sorolja Kiss Fri­derika és Németh László cuk­rász. — Mi a hét minden napján dolgozunk - feszi hozzá az üzemvezető, aki ha a munka úgy hozza, maga is beáll a többiek közé, sütni, díszíteni. Itt az üzemben 26-an dol­goznak, cukrászok és segéd­munkások. Többségében nők. Megkönnyítik a háziasszonyok munkáját, mert megsütik, cif­rázzák helyettük a 'süteményt. Köszönet érte. Adóm Erika írásokr és elírások A szegény érettségizők és a felsőoktatási intézményekben felvételizők mindig azt hiszik, hogy az írásbeli magyar tétel az éppen „évfordulós” író, köl­tő valamelyik munkájának elemzése lesz. Az idén a száz- esztendős Arany János költé­szete köré fonódhattak volna a tételszálak, de a magyar sza­kos írásbeli vizsgát tevők csa­lódtak. Amíg Arany János csak egy pontot érő kérdéssel sze­repelt csak a feladatlapon, ad­dig az irodalmi dolgozat a fő­iskolás felvételre törekvőknél Berzsenyi Dánielnek Barátim­hoz című, alig ismert versének megadott szempontok szerinti elemzése volt. örvendetes, hogy a jelöltek többsége jól megoldotta a vershez kötődő verstani felada­tokat. Többségük helyesen je­lölte meg az első versszak rit­musképletét, . nevezte meg az időmértékes verselési rendszert, s meglepő volt, hogy egyesek a szapphói versszak sörfajtáit is helyesen oldották meg. Ugyanakkor szinte hihetet­lennek tűnik, hogy számos fel­vételiző összetévesztette a re­formációt a reformkorral, s en­nek következtében a magyar reformáció kimagasló írójaként szerepeltették Kossuth Lajost, Széchenyit, Vörösmartyt (néha Weörösmarthyként írva). Akik pedig nem estek az említett csapdába, még azok is néha bizony „elírták” az európai és a magyar reformáció nagyjai­nak nevét. Ekként olvashattunk Luther Jánosról, Kálvin Márk­ról, Bornemissza Péterről (két sz-szel) Bornemisza Péter he­lyett. Sokan Pázmány Pétert is a reformátorok közé sorolták. És hogy a témánál marad­junk még. Gergei-Gvergyai Al­bertet többen is Vörösmarty korában élt irodalomtudósnak vélték — összetévesztve nyilván a nemrég elhunyt kiváló iroda­lomtörténésszel, Gyergyai Al­berttal. Néhányon úgy vélték, hogy Anonymus Vörösmarty írói ál­neve, s nem jötek rá arra, hogy a Gesta a Zalán futásának egyik fontos forrása volt. Azon is el kell gondokodnunk, miért írta oly sok jelölt Liszt Feren­cet a Szózat megzenésítőjének Egressy Béni helyett. (Különös, hogy a MINDENKI LEXIKONA sem tud erről!) A történészek is meglepőd­tek azon, hogy az egyik jelölt Enver Hodzsát, az albán mun­kásmozgalom vezetőjét az ame­rikai terrorista szervezet, a Ku- Klux-Klan főnökének nevezte ki. Vitatkozni lehet azon, vajon helyes-e valakinek világirodal­mi műveltségét bizonyos jelleg­zetes tárgyak alapján fölmér­ni. Ekként meg kellett állapí­tani, hogy a teába mártott keksznek Proust: Az eltűnt idők nyomában, a tüdőrönt­genleletnek Thomas Mann: A varázshegy, a nagy halnak He­mingway: Az öreg halász és a tenger című regényében van rendkívül jelentős szerepe. Per­sze, nem hibázott az sem, aki a nagy halat Babits Mihály Jónás könyvében fedezte fel. Mégis sokkalta átfoqóbb meg­oldásokra nyújtott lehetőséget a feladatlap utolsó kérdése, amely az 1920—30-as évek for­dulóján ösztöndíjas európai utazásra serkentette a dolgo­zatírót, s ennek kapcsán be kellett számolnia arról, hogy melyik országba utazna, kiket keresne fel, milyen hangverse­nyekre, színházi, opera- és filmelőadásokra menne el. E fiktív program tíz esztendő mű­vészetéről való beszámolást tett lehetővé. Sokan ki is hasz­nálták a kérdés adta lehető­ségeket. Az egyik — minden bi­zonnyal fiú — Marlene Diet­richhel szeretett volna vacso­rázni. Talán erre gondolt a je­lölt, amikor a Berzsenyi-vers elemzését ekként fejezte be: „Amikor ez a gyönyörérzet a delej erején lebegésének csú­csára jut, törvényszerű a kisü­lés." O tempóra, o mores! •Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom