Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-30 / 207. szám

e Dunántúli napló 1982. július 30., péntek Tízezer ember dolgozik az ország legnagyobb beruházásán Újszerű létesítmény, sokszorosan biztonságos Az első blokk üzembe helyezése a közeli hónapokban várható A z ország legnagyobb beruházása. A legtöbb pénzt költi rá az ország, fokozatos felfutás után, évi 8 milliárd forintot. Az ez évi első blokk üzembe jövetelével már 34 milliárd forint lesz a kiadás oldalán. A helyszínen jelenleg is több mint 10 000 ember dolgozik. A Paksi Atomerőmű két ütemben (két főépülettel) 4 db nagy nyomású vízzel hűtött és moderált 440 MW teljesítményű reaktorral, és reaktoronként 2— 2 db 220 MW villamos telje­sítményű turbogenerátor gép­csoporttal épül. Terület, hűtő- vízellátás és környezetvédelem szempontjából biztosított a bő­vítés lehetősége 5—6000 MW teljesítményig. A 400 hektár kisajátított üzemi területen mintegy 16 kilométer vasútvo­nal és 14 kilométer szilárd bur­kolatú közút épült, amely a parkolókkal, járdákkal együtt több mint 90 000 négyzetmétert tesz ki. Az 1760 MW teljesítmé­nyű kiépítéshez 25 végleges épületet, létesítményt kell meg­építeni. Felvonulási célra az építő-szerelőipar és szolgálta­tás részére pedig több mint 70 000 négyzetméter nagyságú épületet alakítottunk ki, és igen jelentős szabadtéri raktár és előszerelő területet készítet­tünk. A nagyságrendek érzékelte­tésére még néhány adat: a beszállítandó építési anyag kb. 1 900 000 tonná, betonacél 38 000 t, technikai berendezés és gép 86 000 t, speciális fes­tés, bevonat 500 000 négyzet- méter. Az atomerőművek építési időtartamára vonatkozóan a Nemzetközi Atomenergia ügy­nökség megállapította, hogy az elhatározástól számítva kb. 11 év alatt lehet az. első blok­kot üzembe helyezni. A Paksi Atomerőmű történetében. a főbb időpontok a következő­képpen alakultak: Az elhatáro­zás 1966. év végén történt. Az első blokk üzembe helyezése a közeli hónapokban várható. AZ ERŐMŰ ÚJSZERŰSÉGE A Paksi Atomerőmű jelenlegi kivitele menet közben alakult és alakul ki még napjainkban Js, vagyis ez az erőmű alapvetően eltér a korábban megépült WER 440 MW-ás típusoktól. A fő- és segédépület építési vo­lumene közel kétszerese a ko­rábbi ilyen típusú erőművek építéseinek, a minőségi köve­telmények szigorítása, anyag- és berendezésvizsgálatban több mint kétszeres munkaidő- és műszerezettségi igénnyel je­lentkezik. Az új berendezések, a 2—3-szoros biztonsági rend­szerek megismerése, beszerzé­se, a tervek honosítása, kivi­telezése szintén jelentős több­let szellemi és fizikai létszámot -és időt igényel. AZ ERŐMŰ BIZTONSÁGA Egy atomreaktor sohasem válhat atombombává, tehát nem robbanhat fel, még akkor sem, ha az összes biztonsági berendezés rosszul működne. Ezt az biztosítja, hogy a reak­tor szerkezeti kialakítása 4$ üzemanyag-összetétele révén a láncreakciót csak a lassú ter­mikus neutronok tudják fenn­tartani. Az elképzelhető maxi­mális üzemzavarnál — melynek valószínűségét milliomodnyira lehet becsülni — a reaktorban a víz felforr, felhígul, vagy el­tűnik, tehát nincs lassító kö­zeg, nem lesznek lassú termi­kus neutronok, leáll a lánc­reakció. Mi is az a maximális üzem­zavar? A reaktor fővízkörének — amely 500 mm átmérőjű és 34 mm falvastagságú, nagy szi­lárdságú rozsdamentes acél­ból készült csővezeték — hirte­len, teljes átmérőben történő törése. A Paks előtt megvaló­sult KGST-atomerőműveknél ezt nem tételezték fel. A hasadási termékek az üzemanyag-pasztillákban ke­letkeznek. A paksi reaktor 312 üzemanyagkazettájában egyen­ként 12§ hermetikusan lezárt Zirkonium csőben összesen mintegy 3,5 millió üzemanyag­pasztilla található. A reaktor- tartály — a primerkör és más berendezéseivel együtt - az említett 500 mm átmérőjű ösz- szekötő csővezetéken keresztül egy második hermetikusan zárt rendszert képez. A külső kör­nyezet felé a harmadik herme­tikusan zárt teret az az épület­rész képezi, amelyben a pri­merkör berendezései vannak. A hermetikus épületrész falai vastag vasbeton falak 6 mm acéllemez burkolattal. Tehát normál üzemben a legnagyobb sugárforrás háromszorosan el van zárva a környezettől. A legfőbb sugárzási veszélyt az jelenti, ha felhasad az üzem­anyagelem burkolata, és igya primerköri vízbe kerülhet a ha­sadási termék, innen pedig a csőtörés esetén az épületré­szekbe, ahonnan a szabadba juthatna, és veszélyt jelentene a környezetre. Ezt kell megakadályozni. Olyan minőségben kell elkészí­teni a primerkört, hogy repe­dés, törés ne fordulhasson elő. A fűtőelem-burkolatok felrepe­dését, az urán pasztillák meg­olvadását a főkeringtető veze­ték törése esetén az üzemza­vari hűtőrendszerek akadályoz­zák meg. Ezek annyi hűtővizet juttatnak a reaktor aktív zóná­jába, ami képes elvezetni a láncreakció leállítása közben és után még fejlődő többlet hőmennyiséget. Az üzemzavari hűtés aktív és passzív rendszerekből áll. Az aktív rendszer villamos energiával működtetett három egymástól teljesen független nagy és kis nyomású rendszer­ből, és az üzeminél jóval na­gyobb bórkoncentrációjú hűtő. vizet tartalmazó tartályokból, szivattyúkból és csővezetékek­ből áll. Hűtőközeg elvezetéses üzemzavar esetén először a nagy nyomású, majd a kis nyo­mású szivattyúk innen neutron elnyelő hűtővizet juttatnak a reaktor aktív zónájába. A pasz- szív rendszer négy egymástól független tartályból és csőve­zetékből áll. A tartályokban egyenként 40 köbméter boros víz és felette 30 köbméter 60 bar nyomású nitrogénpárna van, amely a reaktor hűtőkö­zeg elvesztése, és így a belső nyomás csökkenése esetén kül­ső villamos energia nélkül az aktív zónába szorítja a hűtő­vizet. A négy rendszerből kettő az aktív zóna fölé, kettő a zóna alá nyomja a vizet, így a cső­törés helyétől függetlenül az aktív zóna megkapja a hűtést. A reaktor primer körében 125 bar nyomással 300 C hőfokú víz kering. A feltételezett, de nagyon kis valószínűségű cső­törés esetén ebből a nagy nyomású forróvizből azonnal nagy mennyiségű potenciálisan radioaktív gőz keletkezik, mely megemeli a hermetikus tér belső nyomósát max. 2,5 bar értékűre. Gondoskodni kell te­hát a nyomás csökkentéséről, a gőz hermetikus téren belüli lekondenzálásáról, és így már mint folyadék kézben tartásá­ról. Ezt a feladatot is aktív és passzív rendszerek látják el. A LOKALIZÁCIÓS TORONY A hermetikus tér 2,5 bar nyomásra méretezett és a kör­nyező helyiségekhez zsilipekkel és hermetikusan záró ajtókkal kapcsolódik. A csővezetéki és kábelkapcsolat szintén 2,5 bar nyomósra méretezett átvezeté­seken keresztül valósul meg. A csővezetékekbe üzemzavar esetén megszólaló gyors műkö­désű leválasztó szerelvényeket építenek be, melyek zárása megakadályozza, hogy radio. Jobboldalt az I. blokk, amely gyakorlatilag kész, és az üzembe helyezését végzik. A II. blokk­ban intenzív a szerelési munka. Előtérben a radioaktiv hulladéktároló segédépület. Baloldalt az egészségügyi laborépület. aktív közeg kerüljön a nem hermetikus helyiségekbe. A torony 12 párhuzamosan kapcsolt, rozsdamentes bubo- rékoltató tálca rendszerből és a mellette levő légcsapadékból áll. üzemzavar esetén a box térbe kiáramló nagy gőztérfo­gat szorítja ki a levegőt az átömlőfolyosón, majd a tálcá­kon levő vízen keresztül átbu­borékolva a gőz kondenzáló- dik. Annak következtében, hogy a gőz a levegőt intenzívebben szorítja ki, mint ahogy kevere­dik vele, az üzemzavar kezde­tén a tálcákra és a kialakuló túlnyomás hatására a vissza­csapó szelepeken keresztül a légcsapdákba is elsősorban le­vegő kerül. A boxban levő befecskende­ző rendszer működése és a bu- borékoltató tálcákon keresztüli kondenzáció hatására, mivel a kiszorított levegő egy része a légcsapadékban marad, a box­ban az üzemzavar keletkezése utón kb. 20 perc múlva 0,8 bar vákuum alakul ki, és a számí­tások szerint csak 40 óra múlva áll vissza a nyomás a normál értékre. Ez a vákuum is bizto­sítja, hogy radioaktív hasadási termékek ne jussanak ki a her­metikus helyiségekből. RADIOAKTÍV HULLADÉKOK A legnagyobb radioaktivitást a kiégett fűtőelemek tartalmaz­zák, de ezek a bennük rejlő érték miatt nem tekinthetők hulladéknak. Reálisan számí­tani lehet ezek későbbi feldol­gozására, így átmeneti tárolá­sukról kell gondoskodni. Ez rö­vid távon, 3-4 év alatt a reak­toraknák mellett megépített ún. pihentető medencében va­lósul meg, középtávon (5—10 év) a külön megépítendő ki­égett fűtőelem-tárolóban, hosz. szú távon pedig a szállító or­szágba kerül visszaszállításra. Emellett jelentős mennyiségű szilárd és folyékony radioaktív hulladék keletkezhet, melyek. nek aktivitása változó és kelet­kezésükkor elég magas is le­het. Általában azonban rövid felezési idejű izotópok jelentik az aktivitás nagy részét, és ezek néhány héi és hónap után a kis vagy igen kis aktivitású kategóriába kerülnek, amelynek tárolása is könnyebb. FOLYÉKONY HULLADÉK A primerkör különböző szer­vezett és szervezetlen szivárgá­saiból, valamint a berendezé­sek, épületrészek dekontaminá- lósából keletkezhetnek. Általá­ban kis aktivitósúak, kezelésük sótartalmuktól és egyéb szeny. nyezettségüktől függően ion­cserélőkön és evaporátorokban tisztítják. A tisztított víz vissza­kerül a körfolyamatba, az eva- porátorok koncentrátumát, az ioncserélők kimerült és aktívvá vált gyantáit a segédépületben levő tárolókban helyezik el. (A folyékony hulladékokat idővel besűrítik és szilárdítják. A be- párlás és szilárdítás még az atomerőmű területén történik, és ezután kerül a radioaktív hulladék a központi hulladék- temetőbe. A közepes és nagy aktivitású hulladékokat, így a felaktiváló­dott, elhasznált alkatrészeket, szerkezeteket, légszűrőket stb. - összegyűjtik, és az erőmű fő- és segédépületében meg­felelően kiképzett tárolókban helyezik el. A kis aktivitású hulladékok rendszerint nagy térfogatúak, ezeket tömörítik, majd részben az erőműben, részben egy központi hulladék- temetőben tárolják. SUGÁRELLENŐRZÖ RENDSZEREK Az üzemi rendszer egyik ré­sze a technológiai körök akti­vitását méri, a másik része a kiválasztott helyiségek gamma- sugárzás dózisszintjét, a har­madik a levegő mintavétel se­gítségével az adott helyiségben levő radioaktív szennyező anya­gok koncentrációját határozza meg. Az első rendszer alapve­tően azt figyeli, hogy a pri­merköri hőhordozóba nem ke­rül-e be esetleges fűtőelem­burkolati inhermetikusság miatt hasadósi termék. A másik két rendszer az erőmű személyzeté­nek ad tájékoztatást arról, hogy melyik berendezésnél vagy me­lyik térrészben mennyi ideig végezhetnek személyes ellenőr­zést vagy munkát a dolgozók. A sugárvédelmi laboratórium hordozható, változtatható mé­rési tartományú mérőeszközök­kel is rendelkezik, hogy szük­ség esetén a sugárzási helyze­tet pontosabban meghatároz­za. Külön nukleáris műszerhite­lesítő berendezés is létesül, hogy a fenti rendszerek mérő­eszközeit rendszeresen hitelesí­teni lehessen. A külső sugárvé­delmi ellenőrzőhálózat köz­pontja a lakótelepen van. A rendszer keretében mérik az erőműből a szellőzőkémé­nyeken és a melegvíz-csatornán keresztül történő radioaktív, anyag kibocsátást, a levegőbe kibocsátott radioaktív anyagok terjedésének számításához szük­séges meteorológiai adatokat. Az erőműtől 1—2 km-re, a na­gyobb, közeli lakott települések irányában elhelyezett 7 mérő­állomáson a gammasugárzás intenzitását és radiojód kon­centrációját figyelik. A környe­zeti mintákat, valamint a gam­masugárzás dózisát is vizsgál­ják. A veszély mértékét és zó­náját gyorsan előrejelzik, majd megállapítják. A mérési ered­ményeket számítógépeken fel­dolgozzák. Azért, hogy pontosan meg­határozható legyen az atom­erőmű üzembe vétele után az erőmű okozta többletsugárzás nagysága, mértéke, szükséges, hogy a környék háttér sugár­zását és szennyezettségét is pontosan ismerjék. Balogh Ernő helyszíni főmérnök Az I. sz. vízkivétel! müvet már régebben üzem- Épül a III—IV. be helyezték akna. blokk. Előtérben a IV. reaktor- Deák Hunor felvételei PÉCS SZÜLETTEK: Horváth Zoltán, Krutek Viktória, Grávics Beáta, Stréda Antal, Lán- czis Mónika, Kaveczki Ildikó, Keszt­helyi Csilla, Rekeny Renáta, Csőmé Szabolcs, Rozs Izabella, Szuhán Zsolt, Sánta Zsolt, Bőcz Péter, Kust- ra Linda, Kovács Kornélia, Kalkó Zsuzsanna, Orcsik Judit, Kresz Péter, Márkus Gergő, Jakabfi Marianna, Abaffy Balázs, Kondor Szibilla, Le- hőcz János, Horváth Tünde, Sár Zsolt, Székely Zsolt, Varga Renáta, Va­lent Viktória, Bognár Veronika, Vilá­gos László, Zsolt Adrien, Markó Andrea, Milics Krisztián, Horváth Ro­land, Buczkó Csaba, Jung Balázs, Somogy Mária, Varga Dávid, Kiss Viktória, Nesz Kata, Jasper Mónika, Vörös Katalin, Papp Melinda, Folk- meier Tímea, Törzsi Richárd, Nagy Ilona, Dohány Katalin, Kiss Réka, Lados Adrien, Sramó Eszter, Peics Radivoj, Lörincz Krisztina, Bocz Ma­riann, Pozsega Jenő, Németh Balázs, Nagy Andrea, Farkas Miklós, Kerner Krisztina, Geisz Ákos, Nagy Mónika, Sterl Anett, Mittly Zsuzsanna, Trisch- ler Orsolya. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Aradi Ferenc és Német Margit, Keserű Árpád és Herczeg Ágota, Lantos Zoltán és Csősz Edit Mag­dolna, Darabos István és Botos Il­dikó, Szlavikovics Zoltán és Kolimár Julianna, Tiborcz Károly és Opper­mann Terézia, Reinhardt Albert és Cservenka Anikó, Kovács Imre és Molnár Veronika, Szabó János és Herrfurt Kornélia, Varga József és Braun Ibolya, Békési Ádám és Len­gyel Ágnes, Novák Róbert és Bajor Gyöngyi, Marksz Pál és Mernye Lil­la, Egerszegi László és Kummer Ani­kó, Kókai Sándor és Szederkényi Eri­ka, Török Géza és Kiss Ildikó, Trom­bitás Zoltán és Mikes Éva, Balázs Attila és Szirtes Éva, dr. Rejtő János és Szabó Ildikó, Árvái István és Bi­schof! Mária, Lőrincz Csaba és Vá­rnái Valéria, Zsolnay Ferenc és Kri- zsán Éva, Stölkler Nándor és Mózsi Magdolna, Paczári László és Ott Ilo­na, Mayer Zoltán és Tóth Marianne, Harmat Péter és Balej Emese, Kom- lódi Ferenc és Gyimesi Ildikó, Eizler Lajos és Hegedűs Emőke, Kurucz László és Kulina Valéria, Hantos Já­nos és Dörömböző Magdolna, Bódis Ferenc és Tönkő Ágnes, König György és Rapp Zsuzsanna, Priol Zol­tán és Horváth Csilla, Kiss György és Jobst Beatrix, Földesdi László és Rózsa Ildikó, Horváth József és Né­met Nóra, Meggyes Ákos és Zörényi Jolán, Kocsis József és Hal-«; Ágnes, Berta Dezső és Kovács Valéria. Paksi Atomerőmű

Next

/
Oldalképek
Tartalom