Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-26 / 203. szám

gg£J 1^ HYI1RI MBCAZIN jjBlHYaHIMaCaZIMg RSM JJ NYÁRI MAGAZIN ____________ K özep-Europaban az egyetlen Bivalyrezervátum Kápolnapusztán Delel a bivalycsorda a kápolnapusztai rezervátumban — Csak nem akar belépni hozzájuk? Nekem ugyan mind­egy, de ha szaladni kell, a legrövidebb utat válassza, mert fognak a bikák. Engem már ismer a Sanyi és a Miska, de csak akkor hallgatnak rám, ha le vannak kötve. Különben a világ legjobb terelőkutyája se akadályozza meg őket a futás­ban ... Ezek után persze^ hogy hall­gatok Bazsó Józsefre, a kápol­napusztai bivalyrezervátum gondozójára. A karám keríté­sének legmagasabb pontját választom, hogy tisztes távol­ból készítsek felvételt a delelő bivalycsordáról... A zoológia iránt érdeklődők számára hazai és közép-euró­pai viszonylatban is egyedüli látványosságot kínál e rezervá­tum, amely Zalakomártól, a 7- es útról letérve alig öt kilomé­terre, (ligetes), legelőn épített kilátóról teszi lehetővé a szarvasmarha távoli rokonának megtekintését. A parkolóban kelet- és nyugat-német, vala­mint csehszlovák rendszámú gépkocsik, magyarból mindösz- sze kettő! . — Hogy, hogy sem, a kül­földiek sorra érkeznek egyéni­leg és autóbusszal. A zalaka- rosi fürdőben nagy tábla hir­deti Kápolnapuszta nevezetes­ségét, a ZALATOUR szervezé­sében minden héten szerdán két, külföldiekkel teli autóbusz érkezik hozzánk. Népszerű lett a bivalyrezervátum, évente leg­alább nyolc-kilencezren tekin­tik meg. — Mekkora most az állo­mány? Nyolcvanra tehető, a huszonkilenc idei borjúval együtt. A bivaly különben igénytelen jószág. — Történt-e már baleset? — Az még nem fordult elő, de az már igen, hogy a fris­sen borjadzott anya ellés után megkergette a túlságosan kö­zel merészkedőket; sőt még ve­lem is előfordult. — Kinek a tulajdona az ál­lomány? — A Budapesti Állatkerté. Nem engedték, hogy kipusztul­jon a faj, ők oltják őket rend­szeresen, puskával lövik belé­jük a száj- és körömfájás elle­ni szérumot. A bikákat két­évente cserélik, fajfrissítés cél­jából. — És magát ki váltja a gon- dozój állásban? Talán a Ha? — Hát persze. A családban már hagyománya van ennek a munkának. Az ifjabb Bazsó, tehát átve­szi apjától a színes képeslapo­kat tartalmazó válltáskát, a továbbiakban ő árulja majd a tíz forintos belépőjegyet, szí­vesen invitálva a Kápolnapusz­tára érkezőket reggel héttől késő délutánig, a rezervátum megtekintésére, télen, nyáron. S. Gy. Hogyan fogjunk programot? II siófoki „antenna­Budapest után Mohácson Wernergrüne ♦ Söröző a korzón Füstölt csülök, szerű ételek, sörkorcsolyák Ez is a Balaton! A nyár meghozza a maga gondjait, kiváltképp Balaton- márión. Legalábbis, ami a par­kolási gondokat illeti. A minap meglepetve láttam, a bara­nyaiak által 'kedvelt üdülőhe­lyen, hogy az „üdülőfalu” köz­pontjában kialakított sétány pázsitján egymást érik a par­koló gépkocsik. A helypénzsze- dő alig győzte szedni a parko­lási díjakat, a tanács vb-titkára, akivel a helyszínen összefutot­tam, kétségbeesve panaszko­dott: három esztendővel ez­előtt több mint hárommillió fo-, rintot költöttek a park rendbe­tételére, füvesítéséire, és íme! A felvétel tanúsága szerint a sétányon érkező Zsiguli tulaj­donosa nem törődve a díszbok­rokkal és virágokkal, letapossa mindazt, ami több év alatt lett értéke Balatonmáriának. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az újságírót vonta felelősségre, egyáltalán ho­gyan merészel felvételt készíte­csoda” Ha magyar idő szerint haj­nali fél háromkor közvetítik Muhammad Ali mérkőzését, fölhúzza az ébresztőórát, aztán fölkel, beállítja az antennát, és már kész is, nincs akadálya an­nak, hogy megnézhesse. Csak a megfelelő csatornára kell átmenni, majd a tv alatti do­bozból kinyúló kar segítségével elforgatni az udvaron álló an­tennát; ennyi az egész . .. De nem akármilyen antenna ez! Balatonkiliti felől érve Sió­fokra, az út mellett már mesz- sziről fölhívja a figyelmet Bi- zsók István ródió-tv szerelő ir­datlan méretű tv-antennája. Lenyűgöző látvány, s különösen okkor van szép számú nézője, amikor a teteje forog, vagy amikor a 26 méter magas an­tennaoszlop tetejére fölmászik valamit javítani e rendkívüli szerkezeten. Bizsók István azonban nem csupán tulajdonosa, hanem al­kotója is a szellemes szerkezet­nek, amit még 1964-ben állított föl, s azóta természetesen ál­landóan alakít rajta valamit. Most ősszel is nagy átalakítás­ra készül. Foglalkozását nem kizárólag szakmájának, de egy. ben legkedvesebb hobbijának is tekinti. — Legalább 15 program be­jön így a televízión, közülük kb. kilenc rendszeresen. A magyar adókon kívül az osztrák, a ju­goszláv (persze mindegyiken több csatorna), a szovjet, a csehszlovák, időnként még Besztercebánya is. Sajnos az osztrák kettes és a magyar ket­tes program nagyon zavarják egymást. Kár, mert ez például nagy segítséget nyújtott a nyelvtanuláshoz is. — Hát azért van az, hogy nálunk nemigen lehet nyugod­tan végignézni egy filmet — szó| közbe a felesége —, mert örökké próbálgatni kell, hogy vajon hol mit adnak. — Hogyan működik ez a hatalmas antenna? — Tulajdonképpen nagyon egyszerű szerkezet, öt szinten van kikötve, s minden egyes ki­kötés után a következő elem valamivel vékonyabb, mint az előző. Az antenna-rendszer hét különböző elemből áll, tetején van a forgatóberendezés, amit a szobából lehet irányítani. Akinek nincs forgatható anten­nája, az például nemigen tud­ja nézni az osztrák kettes mű­sort, meg még sok mást sem. Ezt a forgatószerkezetet szintén magam csináltam. Az antenna­J A V ! TA S oszlopot négy irányban kimere­vítve lebetonoztam, úgyhogy teljesen biztonságos. Az oszlop összsúlya egy mázsa lehet, a kötelek húzása két és fél má­zsa.- Ha most hozzálátna vala­ki, hogy hasonlót állítson löl magának, mennyibe kerülne? — Szerintem legalább húsz­ezer forintba. Négyszáz órás munkával, plusz 150 órás segít­séggel lehetne fölépíteni egy ekkora antennát, mert termé­szetesen a munkának vannak olyan fázisai, amit nem lehet egyedül megcsinálni. Nemré­gen az NSZK-ból hoztam új antennákat, ezek olyanok, ami­ket házilag nem lehetne meg­csinálni; ősszel kicserélem a meglevőket, így duplájára nő majd a vételi lehetőség. Dücsö Cs. A fővárosi után, augusztus­ban Mohácson is megnyitják az NDK sörgyár Wernergrüne sö­rözőjét. A város központjában, a Dózsa György út vadgeszte­nyefákkal árnyékolt sétaútjq mellett, az Úttörő-liget sarkán lévő épületben kialakított fo­gadóban, augusztus 20-tól vár­ják a „seritől” kedvelőit. A mohácsi Új Barázda Ter­melőszövetkezet, - amely eddig is nagyon sokat tett a vendég­látóhelyekben szegény Duna- parti városban lakók ellátásáért — már évek óta kereste lehető­ségét annak, hogy létrehozzon egy speciális ételeket és italo­kat kínáló, reprezenatív sörö­zőt. Az évek óta dédelgetett és állandóan alakított terv meg­valósítására most nyílt lehető­ség, így egy hónap múlva fo­gadhatja vendégeit Mohács el­ső sörözője. A boxokkal tagolt, egyedi bútorokkal berendezett és stíl­szerű textíliával színesített bel­ső nagyteremben egyszerre 80 vendéget fogadhat a söröző. Később azonban megnyílik majd a parkosított udvarban lévő, magas fenyők alatt a to­vábbi 200 „szomjúzót” fogadó kerthelyiség. Szerepel a terv­ben még egy utcai terasz nyi­tása, a vadgesztenyesor árnyé­kolta korzó és a söröző épülete közötti szabad területen, ahol további 60 vendég foglalhat még helyet a színes napernyők alatti székeken. A söröző, az említett italfé­leségeken kívül, speciális éte­lekkel, valódi ételkülönlegessé­gekkel is szogál. Állandóan kapható lesz majd a füstölt­főtt csülök ecetes tormává, a szövetkezet által készített sült kolbász és sonka, valamint a különböző sörkorcsolyák: ringli ruszli, tatárbifsztek és termé­szetesen friss, ízesített sörkifli. Jóllehet, német söröző nyílik Mohácson, ám a város három nemzetiségű lakosságának megfelelően kaphatóak lesznek a délszláv ételek is. Étlapon lesz majd a Baranya megyei Húsipari Vállalat által készített szerb csevabcsicsa és razsnyi- ca. Jóllehet, a szünnap nélkül — délelőtt 10-től 24-ig —'üze­melő sörözőbe gépzenét ter­veznek, rendszeresen fellépnek majd náluk különböző zeneka­rok is. Különösen hangulatos­nak ígérkeznek a német, a délszláv napok és a magyar disznótoros estek, amelyeken megfelelő műsor is szerepel. Kapu László ni, hiszen nem az ő dolga a rendteremtés. Ebben egyetértünk. Abban viszont aligha, hogy miért nem intézkedett a tanács, miért szedtek parkolási díjat, és egy­általán, a közlekedésrendészet miért nem bírságolta »meg a füvet taposó gépkocsik tulaj­donosait! A halsütöde előtt mindig nagy a forgalom. Dunai Imre felvétele A halsütőasszony Télen-nyáron, reggeltől estig, huszonhárom éven át sütni a halakat, hőségben, olajszag­ban, egész nap talpon — nem mondom, igencsak fárasztó le­het, dehat Horváth Imréné ezt már megszokta. A fonyódi hal­sütőben — mert ott jártunk, abban, amelyik a vasúti felüljá­rón innen kínálja a jó illatú árut — most is negyven-négy- négy fok meleg volt. Fonyódon egyébként ikét halsütő van, az egyik a Balatoni Halgazdasá­gé, ez pedig a Somogy me­gyei Vendéglátó Vállalaté. Hogy milyen halakat lehet kapni? Sült keszeget, vágná rá mindenki azonnal — és ez igaz is, a legkelendőbb a friss keszeg, de legalább olyan népszerű a heck is, főként a gyerekek kö­rében. Érthető, a hecknél nem kell vigyázni a szálkákra... A halkínálat többé kevésbé azo­nos vagy hasonló, tehát keszeg, heck, busa, ponty, egyes helye­ken amur és pisztráng. A So­mogy megyei Vendéglátó Válla­lat halsütőjében ottjórtunkkor busát és keszeget árultak, s persze még sült kolbászt is, hátha valakinek éppen erre tá­mad kedve. Meglepődve hallottuk, hogy idén valamivel kisébb a forga­lom, mint tavaly ilyenkor: az előző évinek a nyolcvan száza­lékát teszi ki. Az üzletvezető úgy látja, azért, mert kevesebb a külföldi vendég. Ö tudja, el­végre reggel nyolctól este hatig süti a jellegzetes balatoni cse­megét. Ez a halsütöde nem tartozik a legdrágábbak közé: egy kilogramm keszeg 50, a busa pedig 100 forintba kerül. Két-három, esetleg négy ember szinte mindig összefut a halas­bódénál, de amikor igazán so­kan vannak, az a nap két csúcsideje: reggel 10—11 és délután 4—6 óra között. Az évi átlagos forgalom 2 millió forintre tehető, természetesen a legtöbbet a július—augusz­tus hozza. Aki kevésbé szereti a mélyhűtött halakat, az biz­tos lehet be^ne, a keszeg min­dennap friss: „Ez hajnalban még lubickolt a vízben" — hangzik a kedvcsináló kínálás, s ez még csak fokozza az ét­vágyat, amit a sült hal csodá­latos illata kivált az arra sé­tálókban ... D. Cs. Kép és szöveg: Salamon Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom