Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-03 / 180. szám
•■A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász műhelyében - átmásolva - újra faragják az Egri Székesegyház „Remény” című szobrát, a budapesti Károlyi Mihály utca és Kossuth Lajos utca sarkán lévő templom homlokzati szobrát és az István Kórház homlokzati szoborcsoportját. A műhelyben nemcsak értékmegőrző munkát végeznek, itt készül Borsos Miklós „Afrodité” cimű szobra is. A képeken: 1. Fodor János az Egri Székesegyház szobrát faragja. 2. Borbás Tibor „Földosztás" cimü szobrát Sax László faragja kőbe. A kőszobrász csak nyolcvan százalék ig készíti el a szobrot, majd Borbás Tibor fejezi be. 3. Borsos Miklós „Afrodité” cimű új szobrát Vadász János kőszobrász faragta carrarai márványból, Miről ír a Somogy? A kaposvári kulturális folyóirat május—júniusi számának jó néhány írása tovább gazdagítja képünket a hazai kulturális, irodalmi közelmúlt eseményeiről, alakjairól. Az ifjú Darvas Józsefet, a Siófokra látogató Krúdyt, Rippl-Rónai~ ismeretlen levelét bemutató írások mellett Rónay László Író - süteményestállal című esszéjét emelném ki. Rónay ebben Bohuniczky Szefi írónő alakját, életét és irodalmi pályafutását rajzolja meg a személyes ismeretség, a barátság melegével. Erénye az esz- szének, hogy noha átfűti az írónő iránt érzett szeretet és megbecsülés, Rónay mégis tárgyilagos képet tud adni Bohuniczky Szefi írói s emberi gyengéiről. írása mintha azt példázná, hogy egy irodalmat, egy nemzet művészetét nemcsak a nagyok ércbe öntött maradandó alakjai alkotják, hanem a Bohuniczkyéhoz hasonló színes egyéniségek is. A múlt felé pillant Takáts Gyula is a Szülőföldünk rovatában, amikor Forgács Antal leveleit teszi közzé. Megtudjuk, hogy Takáts Gyula A helyét kereső nemzedék címen közzé kívánja tenni a Nyugat utáni harmadik költőnemzedék tagjainak, így többek között Csorba Győzőnek, Jékelynek, Kálnoky- nak, Radnótinak s Weöres Sándornak hozzá írott leveleit.’ E nemzedék kiváló képviselője volt Forgács Antal, aki József Attila közvetlen baráti köréhez tartozott, s 1944-ben a Gestapo fogságában veszett nyoma. ,,Radnóti-sors, alig ismert jelentős mű, és kritikánk hallgat” - írja Takáts Gyula a levelek elé. A jelenkori művészet, elsősorban a színház útvesztőiben segít eligazodni biztos alapokról elhangzó, higgadt megállapításaival Csányi László. Eörsi István: A derűlátás esélyei című könyvéről ír a Figyelő rovatában, s Eörsivel együtt remek megkülönböztetéseket tesz a blöffölő gátlástalan modernizmus — meg a gátlástalan maradiság között. G. O. 8. HÉTVÉGE Ösztöndíjjal a Sorbonne-on Dr. Ferencz Zoltán a francia jogéletről Három hónap Párizsban még akkor is nagy élmény, ha ez az idő „édes” semmittevéssel telik el. Hát még ha valaki a Sorbonne egyik híres intézetében és a francia igazságügyi minisztériumban végezhet kutatómunkát! Dr. Ferencz Zoltánnak,- a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem büntetőjogász adjunktusának ebben a szerencsében volt része. Persze kérdés, hogy mindez szerencse dolga-e, hiszen végül is- az ösztöndíjat eddigi kutatómunkája alapján nyerte el. A harmincegy éves Ferencz Zoltán kandidátusi disszertációján dolgozik, amelynek témája az úgynevezett bűncselekmény-szituáció kriminológiája. A téma egyik érdekes részterülete a laikus körökben is mind gyakrabban emlegetett vikti- mológia, azaz áldozattan, amely a bűncselekménnyel kapcsolatos vizsgálódás körét a körülményeknek és az elkövető személyének mérlegelésén túl kiterjeszti a sértett magatartására is. A franciák és a kanadaiak ebben jelentős alapkutatásokat végeztek, így kézenfekvő volt, hogy Ferendz Zoltán a Sorbonne Kriminológiai Intézetéhez kért ösztöndíjat. -Ennek az intézetnek az élén Marc Ancel, a világhírű kriminológus áll, akinek munkásságát. nálunk is jól ismerik és becsülik.- Hazájában élő klasszikusnak számít, a Francia Akadémia tagjai között jelenleg ő az egyetlen elméreti jogász. — Nagyon kellemes, szívélyes egyéniség—emlékezik rá visz- sza Ferencz Zoltán. — Kelet- Európábái én voltam a második, aki visszonylag hosszabb időt tölthettem nála. Kéthetenként személyesen konzultált velem, s ezen kívül is gyakran találkoztunk. Az igazsághoz tartozik, hogy maga az intézet csak néhány éve tartozik a klasszikus Sorbonne szervezetéhez, ma ugyanis egy kilenc egyetemből álló társulás viseli e történelmi nevet. — Tudom, hogy nehéz csoportosítani az élményeiket, mégis próbáljuk meg. Milyen tapasztalatai vannak például a francia jogászképzésről? — A képzés három ciklusban történik. Az első két évben általános ismereteket kapnak a diákok, a második ciklusban szakosodnak, s az ötödik évben az államvizsgájukra készül, nek, jogászi munkakörben dolgoznak. Az így megszerzett ismereteket a szakdolgozatban összegzik. A legújabb rendszer szerint nem kapnak automatikusan doktorátust az egyetem elvégzése után. Legjobban a bírák, ügyészek és ügyvédek keresnek — ők számítanak a szakma krémjének — az egyetemi oktatók viszont éppen úgy nincsenek „túlfizetve”, mint nálunk.— Mit mutatnak a bűnözési statisztikák a mai Franciaországban? — A leglényegesebb eltérés a magyarországi helyzettől az, liberális ítéletvégrehajtás? A hogy nálunk sokkal nagyobb franciák is féltek ettől, de az az erőszakos bűncselekmények első vizsgálatok azt mutatják, aránya. Ezek vezetnek a ' stq- hogy a korábbi állapotokhoz tisztikában. Különösen aggasz- ■ képest a büntéjésvégrehajtás tó a kábítószerkereskedelem erő- eredményessége nem romlott, södése és az ezzel kapcsola- A helyzet r\,em javult, de nem tos más bűncselekmények szá- is rosszabodott, s ez már önmának gyarapodása. Vannak magában megkérdőjelezi a olyan cégek, amelyek a mű- merev börtönszabályok létjogO- ködésükhöz szükséges tőkét a sultságát. Az elítélteket a fran- drogok forgalmazásából terem- cia börtönökben is dolgoztatok elő. Párizsban nyíltan folyik ják, de igyekeznek csökkente- a kábítószerek árusítása a ki- ni a direkt nevelési módsze- sebb utcákbpn, erről a saját reket, és nagy erőfeszítéseket szememmel győződtem meg. tesznek azért, hogy az egyén — Ahogy hallottam, járt bőr- személyiségéhez igazodva értönökben is. jenek el kedvező jellemformáló — Igen, az igazságügyi mi- hatást. Egyedül a terroristákat nisztérium jóvoltából alkalmam kezelik szigorúan és elszigetel- volt fölkeresni néhány bünte- ve. Éppen párizsi tartózkodá- tésvégrehajtási intézetet Párizs- som idején, 1981 őszén töröl- ban és környékén. Tudni kell, ték el Franciaországban a ha- hogy 1975-ben új büntetésvég- lálbüntetést. Ez nagy vitákat rehajtósi törvény készült Fran- váltott ki mind a laikus, mind ciaországban, amely alapvető- a szakmai közvéleményben. Máén változtatta meg az addigi gam is részt vettem azon az rendszert. ‘A szabadságvesztés egyetemi vitán, amely Marc kiszabásánál egyedül a sza- Ancel irányításával este tíz órá- badság korlátozását tekintik ig tartott. S nyomban alkal- büntetésnek, eltörölték a bőr- mám volt elgondolkodni a «önökben uralkodó katonai francia joghallgatók szakmai „drillt”, a rabruhát, a tisztel- érdeklődésén . .. gést, sorakozást stb. Bár tud- — Az intézeti munkára is ták,’ hogy „keletről" jöttem, az az érdeklődés jellemző? igen részletes információt kap- — Aki lazítani próbál, egytam a meglátogatott intézmé- kettőre az utcán találhatja ma- nyekben, és szabadon beszél- gát. A munka később kezdő- hettem rabokkal is. Az egyik dik, mint nálunk, de többször intézetben a nevelési szolgá- láttam a kollégáimat este 8 latvezető kísért végig: har- órátfbr hazamenni, mint 6-kor. mincöt éves, szakállas fiatal- A teljesítményt nézik, nem a ember, hosszú hajjal, farmer- tudományos fokozatot. Beval- ban. Mégis, úgy vettem észre, lom, mielőtt kimentem, volt igen nagy tisztelet övezte. A bennem egy csöppnyi elége- rabnak, akivel éppen beszél- dettség: úgy éreztem, hogy tünk, bemutatott, és az elítél- nagyjából jól osztom be az tét is „uram” megszólítással időmet, szakmailag sínen va- illette. Megjegyzem, hogy eb- gyök. Rájöttem, hogy létezik ben az intézetben az élet el- ' egy egészen más követelményleni bűncselekmények elkövető- rendszer is, emelnem kell a it tartották fogva. Fölvetődhet magam mércéjét, valakiben a kérdés: nem ad-e ösztönzést a bűnözésre ez a Havasi János Bertha Bulcsú novellái Bertha Bulcsu nem szereti a tüneti kezelést. Az írást mindig a baj gyökerénél kezdi és ott is fejezi be. Még akkor is, ha a megoldás csak pillanatnyi. Jól tudja, hogy' a félmunka legalább akkora morális "vétség, mint a semmittevés. Ehhez tényékért, igazoló ódátokért nem kellett messzire mennie, hiszen saját életútja és a mások sorsa iránti eleven érdeklődés mindig bőséges élményforrás számára. Nem igénye a tüneti kezelés, mondtam, s azért nem, mert a férfikor tapasztalata az, hogy a jelenhez vezető úton a gyökerek nagyon is meghatározóak. Negyvenen túl benne is (ahogy minden hősében) felmerült, hogy a megteremtett egzisztencia, a körülmények és a szokások nem ugyanazt mutatják, mint amire vágyott. Rá kellett döbbennie, fel kel- j lett ismernie, hogy radikális í (sebészi) beavatkozásra van szükség, ha . .. Ha van rá lehetőség, ha egyáltalán igényli az ember... Gondokkal nézett szembe már a Fejedelem sírja felett (1980) címmel összegyűjtött publicisztikáiban, útirajzaiban, történelmi és irodalmi elmélkedéseiben. Egy helyütt ugyan „reménytelen vállalkozásnak” titulálta az írást, de írásait mégis egybefűzette. S haszonnal, mert abból olvan ■ magánvéleményt ismerhet meg az olvasó, aminek fontos, közösségi (már-már nevelő) tartalma van. Lapozzuk csak fel A finnek keze útijegyzetét: „A népházban töltött este után nem is csodálkoztam, amikor ezek a bütykös kezű, tejivó, hegedülge- tő parasztok beültek szép autójukba, és hazahajtottak falujukba . .." .Ezt megismerve jutott el a felismerésig — amit hangsúlyozva ad tovább —, hogy a finn parasztok, emberek számára természetes igény a munka, s egyedül annak elvégzése vagy el nem végzése jelent számukra minősítést. Ennek az ■ alapállásnak egyfajta továbbgondolásával, illetve szépirodalmi msg- köz'elítésével találkoztunk az Ilyen az egész életed (1980) • válogatott novellagyűjteményében. Abban azt bizonyi- > tóttá, hogy az íróban két (vagy több?) ember lakik. Az egyik álmodozó, a másik- szakember. Amit az utóbbi szemével észrevett Udinétól Mongóliáig, ezt mondta el A fejedelem sírja felett-ben. "Az álmokat a gyermekkorból hozta magával és ott gyökerezik azoknak az élményeknek a többsége is, amit a Jégnovellától kezdve a Különleges megbízatás ig megírt. így a megtett út, a fejlődés, az írói pálya fontosabb állomásai is felismerhetők a "válogatott kötetben. A múlt, a hajdanvolt emlékek az idő előrehaladásával más, új minőséget mutatnak. Azt, hogy a jövő — egyéni és közösségi értelemben egyaránt — egyre erőteljesebben foglalkoztatja. Az életút felén túljutva kényszerként jelentkezett számára a vágyak-álmok és az elért eredmények összevetése. Újabb, az idei könyvhétre megjelent Fehér rozsda című kötetében szinte lépten-nyo- moji olyan alakokkal találkozunk, akiknek valami félresikerült az életében. Hetesy Sándor a Fent a hegyen-ben látszólag mindent elért: gazdagon nősült, autót, telket kapott és anyagi biztonságot. Mégis, amikor mindezt felsorolja, kibukik egy mondat belőle: „Mi mind a ketten elvesztettünk valamit, csak másként." Hetesy tanár úrnál a siker ára az volt, hogy nem írhatta meg tervezett Ungaretti tanulmányát, sőt, az olasz nyelv oktatásáról is le kellett mondania. Hivatkoz- hatom még a könyv több elbeszélésében előtérbe kerülő Bernáth Gyulára (az ő alakja erősíti meg a gyanút, hogy a Fehér rozsda tulajdonképp^ regényszerű füzér) vagy a megtollasodott villanyszerelőre, aki henceg sikereivel, de mély sebet hordoz, mert nem lehetnek gyermekei. A példák nemcsak az író állandó kereséséről győznek meg, hanem arról is, hogy Bertha Bulcsu távolról sem tartja szinonim fogalmaknak a sikert és a boldogságot. Sőt, egyik-másik elbeszélése arra hoz példát, hogy a kettő kizárja egymást. A sikerért a Fehér rozsda hőseinek fel kell áldozni legféltettebb vágyaikat,- álmaikat. Megéri? A kérdést így nem teszi fel az író. Legtöbbször egy elért állapot eredőit igyekszik megvilágítani. Hősei önmagukkal való elégedetlenségét tárja fel, s ez eleve hordoz egyfajta választ az előbbi kérdésre. Nosztalgiát táplál? Kiábrándultságot hirdet? Ezeknél mi sem áll távolabb tőle. Igaz, a lehetségest, a hősök számára megvalósítható! ’ mindig a múltból vezeti le, I de méltatlanság volna ebben testetlen vágyakozást látni, j A céltudatosságot inkább. : Hogy az ellenpólusok ábra- f zolásából a tanulságok s megfágalmazódjanak az ol- I. vasában. Rejtett, de irányított í következtetések vannak az írásokban, sorsok kínálta fel- ; ismerések. Szeretném elkerülni a sugalmazó belemagya- rózást, mégis ki kell monda- ’ ni: Bertha Bulcsu szerint ér- j demes hűnek maradni az álmokhoz, s ha másként nem megy, akkor álomvoltukban továbbadni azokat. Ez így leírva mindjárt di- t daktikus tanulságnak hat. Bertha viszont kimondottan törekedett arra, hogy ezt elkerülje. Ő az írások belső : tartalmával irányít. Bernáth Gyulával mondatja ki, hogy visszafelé nem vezetnek utak, de hogy dilemma legyen, a férfi előre sem szeret nézni. Az első pillantásra megoldhatatlan helyzetből egy kép vezette ki. A füredi parton bot- lőtt hatvan-hetven éves öregasszonyokba, akik javában „mandschaftoltak” hetvenöt éves férjeik mellett. Ez szinte kényszerítőén vitte a gondolathoz, hogy neki negyvenöt évesen nem szabad feladnia, tovább kell mennie, dolgoznia. „Lehet, hogy most jön az élet?" — kérdezi önmagától és ez morálisan legalábbis a küzdést intonálja. Céloz az emberben belül meglevő örök elégedetlenségre. A kötet íróilag legerőteljesebb elbeszélése a Bajtársi találkozó. Sallangtalan, egy7 szerű eszközökkel mutatja meg c devalváció hullámát' a fiatalok között. Eszményeik aligha lehetnek vonzóak a középgenerációnak:' készen kapott szerelem, sekélyes érzelmi élet és felületes gondolkodás. Az már egyenesen kiáltó, hogy a huszonéveskompániának szinte egyálta- ; Ián nincs történelmi tudata, csak klisékkel rendelkeznek. Vagy még azzal sem, csak egyszerűen közömbösök. Kényelmesség? Megszokottság? Nyugalomra vágyás? Érthetetlen és megválaszolhatatlan kérdések merülnek fel az olvasás során. Az írót nem az elemzés, nem a részletekbe menő rajz foglalkoztatta, hanem az, hogy megmutassa a fiatalabb generáció életvitelében azokat a csírákat, amelyek majd elvezetnek azokhoz a kisebb-nagyobb tragédiákhoz, amikkel a negyven-ötvenesek naponta szembesülnek. Bizakodónak egyáltalán nem nevezhető az összkép, ami a Fehér rozsda írásaiból kikerekedik. Az elbeszélésekben gyakran előtűnő iróniát akár az önkörben forgó tehetetlenség jelzésének is felfoghatjuk (a Műhely hőse meditál arról, hogy az út, amin jár önmagába fordul vissza és nem vezet sehová). De egy rés, egy „sansz", mindig marad az embernek. Az Oninterjú utolsó válaszában vannak ezek a mondatok: „Figyelje meg az öreg embereket, haláluk előtt fél évvel még tele vannak tervekkel. Megnősülnek, építkezésbe kapnak, szőlőt telepi- ; tenek. Az emberben ez a csoda." Ennek megmutatása — rozsdafoltokon, tévutakon át - hosszú távú írói feladat. Bizalom, az emberben való hit nélkül elvégezni lehetetlen. Laczkó András
