Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-24 / 201. szám
Telkek, árak, biztonság Magánerőből Pécsett Hol lehet Pécsett magánerőből építkezni? A kérdőjel egyelőre marad, a konkrét válasz még vajmi keveset árul el. Amit a Városi Tanács tud az építkezni szándékozók rendelkezésére bocsátani, az telepszerű, több szintes, többnyire sorházas beépítésű telek, de ezek kisajátítása, beépítésre alkalmassá tétele sem megy máról holnapra. Kétségtelen, hogy a városrendezéshez igazodó, a távlati tervekbe beleillő építkezések alapos előkészítést igényelnek, a kisajátítási tervtől az alapközművek kiépítéséig számolni kell a tervezés és kivitelezés átfutási idejével, a tanács anyagi lehetőségeivel (ezzel kapcsolatban a használatba adás során megtérülő összegekkel). Első látásra elképesztően magasnak tűnik egy- egy lakás területének megszerzési összege is. Egy- egy sorházban, négyszögölenként mintegy 1500 forinttal kell számolni. A házhely úgy 130—150 000 forintba kerül tehát. Ha ebből leszámítjuk a különféle szociális és hitelkedvezményeket, a vállalati támogatást, még akkor is komoly összeg fizetendő készpénzben. Bizonyára sokaknak ez sem okozna komoly gondot csak lenne hely! Egyelőre a Bolgár-köz kisajátítási terve készült el. A Pósa Lajos, Bártfa utcai terület beépítési terve készül, (itt 21 lakásra tart igényt a Bányászati Aknamélyítő Vállalat és a BA- RANYATERV). Hirden- most készül 60 lakás részére o parcellázási terv. Kézzelfoghatóbb és gyorsabb sikerrel kecsegtet a magáneladóknál vásárolt építési telek. Itt azonban még az üzlet megkötése előtt érdemes pontos információkat szerezni, hogy megvan-e a közművesíté- si lehetőség, nincs-e az adott területre építési tilalom, megfelelően megközelíthető-e stb. E tekintetben (negbízható garanciát nyúit az INKÖZ, amely elenyésző térítés ellenében a hivatalos ügyintézés labirintusában való téblábo- lástói is megmenti a vevőt. Az értékesítést tekintve ez az intézmény sincs köny- nyű helyzetben, mert a kereslet mintegy háromszorosa a kínálatnak. A belterületi ingatlanok megosztásával, foghíjbeépítésekkel még így is elfogadható áron juthatnak telekhez az építkezők, elsősorban a volt pécsi I. és III. kerületben, továbbá Nagypostavölgyben. Az árak? Pécs dél-keleti részén, a nagykozári út környékén nincs különösebb differencia a tartós használbtba vétel és a magán eladás ára között. A magyarürögi úton a közművesített telkek négyszögölenkénti ára eléri az 1500 forintot. Nagypostavölgyben viszont 400—600 forint a megszokott ár. Sokan élnek újabban az Orfűn, a lapisi út tájékán kínált lehetőséggel, ahol a közművek közül a villany rendelkezésre áll, a vezetékes víz kiépítése folyamatban van. Itt még húsz telekre jelentkezhetnek igénylők, a négyszögölenkénti ár 30 (!) forint. K. Gy. 4. HÉTVÉGE Tanulmányterv az ezredfordulóig Energiagondok Szigetváron A VBKM Erősáramú Elektronikai Gyárának budafoki gyáregységében úgynevezett tirisztoros ívhegesztő berendezéseket készítenek. A szocialista piacon egyedülálló berendezéssel különleges minőségi követelményeknek is megfelelő varratot lehet készíteni, többek között ezért használják ezt a hegesztőgép típust o Paksi Atomerőmű szerelési munkáinál is. — Útlevélpolitikánk lényege a nyíltság — hallottuk dr. Kollár László alezredestől, a Baranya megyei Rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályának vezetőjétől. Állampolgáraink joga az utazás: menjenek, lássanak, tanuljanak, ismerkedjenek meg más országpk kultúrájával, nevezetességeivel, találkozzanak rokonaikkal, barátaikkal. Sorolhatnám az indokokat, amelyekre alapozva útlevelet kaphatnak a magyar állampolgárok. Éppen ezért vagyunk nehéz helyzetben, amikor valaki külföldön marad és ennek objektív okait kutatjuk. Addig könnyen eljutunk, hogy politikai okok ezek között nincsenek. Mi több, ha valaki — ott kint, különböző kíváncsi szervek kérdéseire válaszolva — azzal érvel, hogy politikai okok miatt hagyta el Magyarországot, mert itt a vallása, felfogása alapján üldözték, a nyugati országokban sem hiszik el. A Magyarországon tapasztalható nyugodt légkör nemcsak a barátaink előtt tudott, hanem a más társadalmi berendezkedésű orszagolrban is elismerik. Mi csak sajnálni tudjuk azokat az embereket, akik döntésük következményeit viselik távoli földeken. A miértre valóban nehéz választ találni. Hogyan lehet megmagyarázni azt, amikor egy pécsváradi házaspár hirtelen itthagyta négy kiskorú gyermekét. majd csak felnevelik őket a naqyszülők . . . Vagy annak a közEsmert orvosházaspárnak a külföldön maradását, akik az átlagost jóval meghaladó keresettel rendelkeztek, azután egyszer csak eladták értékeiket, a feleség édesanyját leküldték gyógykezelésre Harkányba, azzal a tudattal: többet már nem látják ... Az állam természetesen gondoskodik az idős asszony ellátásáról, az orvosházaspár fölött mondott társadalmi ítélet azonban jól érzékelhető volt disszidálásuk „utcai visszhangjából". A disszidensek majdnem mindegyikénél jól kitapintható az érzelmi labilitás. Korábbi kötődéseik családjukhoz, munkatársaikhoz, szakmájukhoz, tó- gabb környezetükhöz, s általában hazájukhoz, könnyen felborulnak. Mindent maguk mögött hagytak, s ezzel kimondták — akarva-akaratlanul - azt is: ezek a közösségek nem felelnek meg nekik. Nyilván félnek ismét szembenézni az elhagyottakkal. Mások attól félnek, hogy a remélt álomkarrier elmaradását követő, nem egyszer nyomorult hétköznapok kényszerítő erejétől hajtva, hazatértük után kinevetik őket. FéTélem? Van a disszidensek- ben más okok miatt is. Döbbenetes, hogy a hazatérni szándékozók mennyire nincsenek tisztában a magyar hatóságok türelmével! Ki tudja honnan eredő, milyen talajból táplálkozó — talán az emigráns-szervezetek propagandájának eredményeként — tévhitek tartják magukat, börtönről, szigorról, az újrakezdés kilátástalanságá- ról. A gyakorlat azonban más, s erről nemcsak a rendőrségen lehet haílani, hanem tisztában vonnak vele a hazatérők mellett a környezetükben élők, a szomszédok, a munkatársak, a családtagok is. Ők tudják: ha a régi környezet némi érthető nqjiezteléssel is fogadja őket, a csalódásokat csak itthon lehet kiheverni, a tanulságokat kamatoztatni, az életet ismét kezdeni. Döbbenetes az is, hogy a- disszidensek között milyen sokan vannak a ..jól” nevelt gyerekek. Az idézőjel indokolt: mindent megkaptak itthon, szabadon mozoghattak, talán túl szabadon is, anyagi gondjaik nem voltak, önállóságukat sérteni a szülök nem merték. Azután hirtelen egy ötlet, egy tanács — egy lágerrel a végén. Ott már nincsen szülői támogatás, ott már nem lehet kitől pénzt kérni, ott már nincs biztos háttér. Munka is csak évek múltán, akkor is olyan, amilyenre itthon kényszeríteni sem lehetett volna, amilyenre abban az országban csak az idegeneket használják, mert a ..bennszülötteknek" alantas. A nevelés azonban nemcsak családi körön belül hagy kívánni valót maga után. Végül is az iskola — legyen az középfokú vagy egyetem — is elfelejtette jól megtanítani a fiataloknak azt, hogy az embernek csak egy hazája van, s nagyon gyakran azt is: a hazaszeretet mellett a tisztesség is azt parancsolja, hogy aki itt kapott diplomát, az a mögötte húzódó tudományát az ország javára hasznosítsa. Ilyen esetekben persze a társadalom is élesebben ítél. Joga van ehhez. Kitanított, vagy elkényeztetett embereink kinn- maradása súlyosabban esik latba. A külföldön maradottakat kísérő sajnálattal kénytelen az ember egyet érteni. Nyugaton már egyre kevésbé van rájuk — mint munkaerőre, hírforrásra — szükség. Ennek megfelelően csökkent az a segélyösszeg is, amit ideig-óráig kapnak lét- fenntartásukra, s egyre kevesebb az az ország is, amelyik fogad disszidenseket. Úgy értve: egyenrangú állampolgárnak. Sőt, egyedül Ausztrália az. ahova a lágerekből kivándorlási lehetőség van. Ausztrália azonban hihetetlenül messze van, s ez nemcsak a térképről derül ki, hanem akkor, amikor valaki mondjuk egy olasz táborból a távoli földrészre regisztrál, ott munkát vállal, dolgozik keményen egy ideig, azután elkezdi a honvágy hajtani, haza kellene menni. Annyi pénzt azonban soha nem tud összeszedni, hogy hajóra, repülőre üljön. Ott ragad, olcsó, mindenre használható munkaerőnek. s Magyarország egy távoli álom marad több tízezer kilométerről . . . ígéret marad a pénz, a la: kás, a letelepedési engedély, a munkavállalási lehetőség akkor is, amikor nyugati hírszerző szervek „lépnek a ringbe". A disszidensekre csak addig van szükség, arníg számukra valami érdekeset tudnak mondani. S a teljesen tájékozatlan, s semmiféle „hasznos" információt közölni nem tudó ember gyötrődhet, most már nemcsak a kilátástalansóg, a jövőnélküliség. a befogadó közösség, a támogató jóindulat hiánya, a teljes egyedüllét miatt, hanem azért is, mert valahol gondolataiban ott van saját magáról a súlyos ítélet: a hazaóru- lás . . . Svédországban — hallottam egyik beszélgetőpartneremtől — rengeteg erkölcsileg tönkrezül- lótt magyar disszidens van. Amit talán ő nem tud: nemcsak Svédországban, s a disz- szidensek nagy többségéről van szó. Jó ezt megjegyezni — még itthon. Mészáros Attila A közelmúltvan „divatos” téma szerepelt a szigetvári városi tanács végrehajtó bizottságának a napirendjén: a város komplex energiaellátási tanulmányterve, amit a Baranya megyei Tanács megbízásából az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet dolgozott ki. Éppen tíz esztendeje készült már hasonló tanulmányterv, de azt az időközben bekövetkezett struktúraváltozás elavulttá tette. Az új íerv adatai, ajánlásai az ezredfordulóig érvényesek, természetesen a jelenlegi ismeretekre alapozott prognózisok szerint. Tervidőszakonként más A terv elsősorban a város hőenergiával történő ellátására vonatkozik. Az említett változás is éppen itt jelentkezett: az előző terv elfogadása után találták meg Szigetvárott a te'- málvizet, ami hirtelen fellelkesítette a várost: az épülő lakások, intézmények energiaellátását erre alapozták. Ma már azonban tudni, hogy ez a víz jószerint csak a zöldségszaporító üvegházait láthatja el hőenergiával. De emellett még más gondok, gondolatok is foglalkoztatják a tanácsot, amelynek az elnökhelyettesével, Berta Józsefiéi ezekről beszélgettünk. — Ez jelenti a gondunkat. Ugyanis belátható időn belül „le kell lépnünk" a rendszerről. És ha már így van, megfelelő, hosszútávú megoldásra kell törekednünk. Egy biztos: olajos, pakurás kazán nem épülhet, tehát csak szénbázisú fűtőerőmű létrehozására gondolhatunk. Ezt a konzervgyár területén célszerű megépítenünk, a meglévőnek a bővítésével, a város és az itt működő vállalatok, intézmények összefogásával. (És akkor a kórházi fűtőmű is megszűnhet, jóllehet, most még bővíteni kell.) Persze, ez már a hetedik ötéves terv feladata lesz, most a pénzügyi-műszaki felkészülésről lehet szó. Mint a továbbiakból kitűnt: gyorsabban nem is mehet, bármennyire szükséges is lenne. Az ok: erőműtervezőink mintegy két évtizede nem foglalkoztak mór szenes kazánokkal és ez- időszerint még gyártókapacitás sincs. Más szóval: fel kell ké- szüni az „új” energiahordoz’ó hasznosítására. Ami viszont azt jelenti, hogy jócskán benn járunk — hacsak ebben a nagy energiainségben nem jön valami „csipkedés" — a hetedik ötéves tervben, mire a már most kívánatos átállásra sor kerülhet. Sem é-t sem b-t de olajtüzelésűt már nem engedélyeznek. E gondok közepette született az új ötlet: a gáz. A szénbázisú fűtőerőmű becslés szerint 100 milliónál is többe kerülne. Ennél olcsóbban lehetne Szigetvárra vinni Pécsről az alföldi földgázt. S amikor ezt nagy óvatosan megemlítette Berta József, az újságíró fantáziája tovább lódult: ha már idáig elérne az alföldi gáz, nem lenne-e célszerű elhozni a babócsai gázt is — összekötve a két rendszert. Persze, ez csak ötlet, amit a végrehajtó bizottság által elfogadott energiaprogram nem tartalmaz. De, ha megoldható.. . Egy biztos: Szigetvárnak meg kell oldania saját hőenergia-ellátását. H. I. — A harmadik ötéves terv volt városunkban a telepszerű lakásépítés kezdete: a Felszabadulás téren, a Gagarin lakótelepen építkeztünk akkoriban, az uralkodó fűtési forma az egyedi fűtés, a cserépkályho volt. A negyedik ötéves tervben következett a Radován tér és környéke az olajtüzelésű kazánokkal. Az ötödik ötéves tervben indítottuk a Lenin-lakóte- lepet és a termálvizes fűtést. Csakhogy: az alacsony vízhőmérséklet miatt kétszeres méretezésű fűtőtestekre volt szükség, az agresszív víz pedig túl gyorsan kikezdte a lemezraaiá- torokat. Akkor épült a 330 ágyas ideg-elme kórház is saját pakuratüzelésű kazónházzal. Most a Lenin-lakótelepi lakások is innen kapják a hőenergiát. Újra kell tanulni — Elegendő a kapacitás? Hiszen jövőre kezdik az új, általános kórház építését. A központosítás mindenképpen szükséges Szigetvárott, s különösen az évtized második felében. Arról van ugyanis szó, hogy városszerte seregnyi kiskazán működik, ezeknek a „kihordási ideje” a hetedig ötéves terv végefelé jár le, s akkor már lelkifurdalás nélkü felszámolhatók. A gond másik fele, hogy az ezután épülő létesítményekhez is kell fűtés, továbbá a rekonstrukcióba vont épületek fűtését is korszerűsíteni kell. Most olyan helyzetben van a város, amikor sem á-t, sem b-t nem tud mondani. — Jól jellemzi a helyzetünket — állapítja meg Berta József —, a volt postaépület és a mellette lévő, bontásra ítélt házak területe 30 lakást, ruházati áruházat. Patyolat-szalont, cipőgyári mintaboltot akarunk építeni, s a BARANYATERV éppen az energiaellátás tisztázatlansága miatt nem tudja kiadni a kiviteli terveket. Villanyfűtés legyen? ... egyedi fűtés ... Kiskazánok kellenének, Rézsüt kaszál, csatornát, tavat tisztít Dom bori ban és Tolnán a Holtfoki öntözd csatornán nemrég mutatták be a nyugat-német MULAG vállalat töltés-rézsű kaszáló és csatorna- karbantartó kisgépeit a vízügyi igazgatóságok, társulások, közúti igazgatóságok szakembereinek; A képeken: 1. Az ötletes berendezés munka közben, 2. MULAG gyártmányú úszókasza, «IkaJmas víz alatti növényzet és partoldal kaszálására. Fűtőerőmű? alföldi gáz? Villany?
