Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-23 / 200. szám
1982. július 23., péntek Dunántúlt Tlgplö 3 Eddig 13 községben csillant fel a remény Legalább ezer házhelyet! Telkek a tanács és az OTP kézfogása nyomán A magánerős lakásépítés kulcskérdése a telek. így van ez még akkor is, ha a köztudatban az anyagi feltételek és az építési szándék időrendben megelőzni látszik az előbbit. Példák sorával lehetne alátámasztani igazunkat. Bárhol hirtelen telekkínálat nyílik, s a kapcsolódó feltételek is biztosítottak, azonnal megnő az építési kedv, előkerülnek a saját és az OTP-forintok. o Baranya megyében szinte minden település gondja: hol, hogyan és miből parcellázzunk? Nem véletlen, hogy a magánerős, lakásépítésben a megyék rangsorában csak a 17-18. (!) helyen áll-állt Baranya, az a megye, mely az anyagiak-jóvedelmek frontján az élen van. Nyilvánvalóan tarthatatlan a helyzet. — Ez fogalmazódott meg az elmúlt héten egy villányi koordinációs megbeszélésen. A villányi megbeszélés — mely egy nagyszabású akció indítóállomása volt - a tanács és az OTP kézfogása jegyében telt. Piti Zoltán, Baranya megye Tanácsának elnökhelyettese és ár. Hon/áth László, az OTP Baranya megyei Igazgatóságának helyettes vezetője az alábbiakban tájékoztatta lapunkat e több évre szóló, megyénk nagyközségeit, város- környéki községeit és körzeti központként számon tartott településeit érintő parcellázási dkcióról. Előbb a tanácsi gondokról ejtsünk néhány szót. Nekik elsősorban a települések fejlődését akadályozó vízellátási problémákat kell megoldaniuk. Aztán: a népességet vonzó települések fejlődésükkel felhasználták az összes belterületet, tanácsi kézben alig-alig akad állami terület. A magánkézben levő ingatlanok kisajátítása, avagy a mezőgazdasági területek művelésből való kivonása jöhet csak szóba. Ugyanakkor nemcsak a kisajátítás kerül pénzbe. Áz építési telkek esetében egyre szigorodó műszaki követelményekkel nézünk szembe; nem elég a villany, a viz, kell a szennyvíz-elvezetést is magába foglaló közművesítés, az út, a járda. Nyilvánvaló tehát, ha a parcellázás üteme csak a tanácsi pénzeszközöktől függene, nem javulhatna, az egyéb ellátási igények előresorolása miatt talán rosszabbodna a jelenlegi telekhelyzet. És itt, ezen a ponton lép be az üzletbe — e fontos társadalompolitikai kérdés megoldásának kulcsát adva — az OTP. Megelőlegezi a telekkialakítás forintjait. Dr. Horváth László így fogalmazott a villányi beszélgetésen: „Mi a tanáccsal közös ügynek tekintjük a most induló akciót, partnerek szeretnénk lenni. S kijelentem: nem a nyereségen van a hangsúly, pénzintézetünk politikai kérdésként kezeli a témát. Természetesen a ráfordításokat szeretnénk visszakapni ...” o Mondhatná az olvasó: a tanács és az OTP kézfogása most már ^gy csapósra könnyedén megold mindent. Korántsincs így. Az OTP csak konkrét és megalapozott igényekkel foglalkozik. Szükség van tehát a kívánalmak településenkénti pontosítására — még az építési formákra nézve is -, s a telekkialakítás műszaki és anyagi paramétereit is ismerni kell tervszinten (!) Mindezek előfeltételeként le kell porolni a községek elavult rendezési terveit, meg kell csinálni a rendezési terveket ott, ahol nincs . .. Piti Zoltán fogalmazta meg: „A tanácsi fejlesztési feladatok élére kívánkozik a téma. S ehhez a jövőben a lakásigénylésekhez hasonlóan a telekigények nyilvántartásának alapjait is le kell rakni" A jelszó: gyorsan és rugalmasan. A mai eredmények — s ezzel példázhatjuk, hogy az akciót megelőző egy esztendőben mi történt —, mór bizakodásra adhat okot. A Baranya megyei Tanács ÉKV osztálya a BARANYATERV-vel közösen nagyszabású előkészítő-feltáró munkát végzett 13 baranyai településre nézve. Villány, Orfű, Kozármisleny, Pellérd, Beremend, Hidas, Pécsvárad, Szent- lőrinc, Görcsöny, Sásd, Boly, Mázaszászvár és Sellye került az első 13 közé, melyet további települések követnek majd. A tervezők alapos munkát végezve megkeresték ezekben a községekben azokat a pontokat, ahol telkek nyerhetők akár egyéni, akár csoportos lakásépítési konstrukciók számára, meghatározták az ott építendő lakások számát, a közművesítés feltételeit, módját, s néhol a telkenkénti költségeket is. E programadó munka során természetesen előre néztek, nem a mai konkrét, hanem az ezredfordulóig várható igények alapján terveztek. E programok alapján fogja majd a helyi tanács az OTP-vel egyeztetni a rövidebb- hosszabb távra szóló telekkialakítási hitel igényeit. A megyei tanács garanciájával a villányiak rövidesen kapnak 4,5—5 millió forint hitelt, amelynek visszafizetésére 2—3 éven belül, a telkek tartós használatba történő átadását követően kerül sor. A pénzből a villányiak egy új, a magánerős építés szolgálatába álló építési területet alakítanak ki. e — A kezdeményezés sikere újabb akciók indítását biztosíthatja a megye más településein is - mondotta Piti Zoltán. - Tegyük hozzá: szép a szándék, s egyelőre nagyobb akadályok árnyéka nem vetődik az akcióra. A mottó: legalább 1000 telket Baranyának! Mint azt dr. Horváth László említette, ettől a perctől kezdve már csak az illetékes tanácsoktól, a tervezőktől és az OTP kondíciójától függ a siker. Ugyanis a telkekre jutó OTP-hitel országos, központi keretből érkezik, s évről évre, konkrétan, megalapozott tervprogram alapján pályázhatunk. S hogy az országos keretből mennyi jut Baranyának? Sok mindentől függ. Legfőképpen a fegyelmezett, pontos, megbízható előkészítéstől, s mint azt a villányi példa bizonyítja; az érdekeltek vállalkozókészségétől. Kozma Ferenc Új lakótelep Koiórmislenyben Ki vállalkozhat? „ .. .és akkor szólt a párttitkár, hogy hogyan is képzelem! Besorolok kispolgárnak? így mondta, kispolgárnak. S gondoljam meg jól, mert rámehet a párttagságom.” „Nagy vita lett nálunk a vezetőségben. Egyikünk azt javasolta, indítsunk fegyelmit X. ellen, aki otthagyta a válla.a- tot, mert kisvállalkozásba kezdett. X. kérte az átigazolását a kerületi pártszervezetbe. Aztán hosszú vita után úgy döntöttünk, hogy menjen csak, fegyelmi nélkül.” „Na persze, amikor pénzről van szó, az emberek többsége félreteszi az elveit. De nemcsak egyes emberek, hanem érdekes módon a pártszervezetünk vezetősége is. Ahelyett, hogy segítenének meqtartani az embereket, mert eddig is kevesebb emberrel dolgoztunk, szinte még bátorítja is őket, hogy ne itt dolgozzanak. Persze, amikor a párttitkár is maszekol otthon, most tyúkfarmot épít vagy mit. így igazán nem csodálható, ha nem támogat minket, -az állami vezetést...” Három idézet — feltehetően mindegyikből kiderül, hogy ki mondta őket. Az elsőt egy „egyszerű” párttag, a másodikat egy alapszervezeti vezetőségi tag, a harmadikat pedig egy vállalati vezető. S feltehetően az is kiderül a három idé^ zetből, hogy mi a közös bennük. Hogy szabad-e a párttagoknak kisvállalkozásba kezdeniük, összefér-e ez a kommunista erkölccsel? Maga a kérdésfeltevés is jelzi, esetenként igen eltérők az erkölcsről általában vett nézetek (ami természetes is), de eltérők a kommunista erkölcsről szóló nézetek is (ami már nem annyira természetes). Alaptételnek elfogadhatjuk: az ember akkor „erkölcsös”, ha a'társadalom írott és íratlan törvényeit megtartva küzd saját boldogulásáért, anélkül, hogy eközben mások ilyen irányú törekvését akadályozná, gátolná, netán mások rovására jutna előre. Kommunistává akkor lesz ez az erkölcs, ha az egyéni boldogulás egyúttal a közösség boldogulását is jelenti. Mivel a kisvállalkozási lehetőségek jogszabályokhoz kötöttek, minden kisvállalkozó erkölcsösen cselekszik mindaddig, míg ezen jogszabályok keretei között dolgozik. Ezen jogszabályok alapelve, hogy többlet- jövedelmet a saját munkán alapuló többlettermék vagy szolgáltatás nyútjhat. És mivel ez a többlettermék, vagy többletszolgáltatás a közösség javát is szolgálja, az azt produkáló munka nagyon is megfelel a szocializmus erkölcsének — teljesen függetlenül attól, hogy párttag, végzi-e azt a munkát, vagy pártonkívüli. Meglehet, az emberek többsége — köztük akár még párttagok is — a személyes boldogulást tartja csak szem előtt, amikor ezzel a lehetőséggel él. A szocialista erkölcsnek megfelelően cselekszik mégis, hiszen kiveszi részét a társadalom számára termelt javak előállításából. Ha úgy tetszik: „erkölcsösebb”, ha kisvállalkozóként több terméket állít elő, mintha „államiként" vagy „szövetkezetiként" kevesebbet. Nem tudunk olyan párthatározatról, vagy belső utasításról — mert nincs is ilyen — amely előírná a párttagoknak, hogyan vagy hogyan nem foghatnak hozzá kisvállalkozáshoz. Nincsenek ilyenek, ebből következően sem a Politikai Bizottság, sem a Központi Bizottság nem tesz ebben a vonatkozásban különbséget a párttag és nem párttag között. Következésképpen se- milyen pártfórum nem szabályozhatja a párttagok ilyen irányú törekvését: sem előnyt nem adhat párttagoknak kisvállalkozások indítására, sem nem akadályozhatja azt. A pártnak, a párt minden szintű fórumának kötelessége azonban, hogy figyelemmel kísérje, szorgalmazza, ellenőrizze (annyi más mellett) a kisvállalkozásokat is. De ennek az ellenőrzésnek „csak” arra kell korlátozódnia, hogy a jogszabályoknak, a törvényes lehetőségeknek megfelelő-e a kisvál- Iclkozás. Azonnal jeleznie kell, ha nem saját munkán alapul, ha kiskaput vág magának a spekuláció, ha a jövedelem mögött nincs termék vagy szolgáltatás stb. Egyetlen pártszervezet sem tarthat vissza egyetlen párttagot sem „elvi” indítékokkal, sem a munkaidő utáni munka- vállalástól, sem az önállósodástól. De visszatarthatja, úgy, s nemcsak a párttagokat, ha irányító, ellenőrző tevékenységével segíti a gadzasági vezetést a hatékonyabb gazdálkodásban. Egyetlen módon tarthatja vissza vállalat is, pártszervezet is az embereit, ez a mód pedig a hatékony gazdálkodás megteremtése vállalaton, szövetkezeten belül. Hogy „ne ér- je"meg" elmenni onnan. Ez viszont nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is a pártszervezeteknek. B. L. Külföldi egyetemisták Pécsett , Hollandiában is dolgoznak a diákok A Konzumban írja szakdolgozatát Sikké Wynja holland diák kilenc hetet tölt Magyarországon, ennek is legnagyobb részét Pécsett, a Konzum Áruház közgazdasági osztályán. Nem ő az egyetlen külföldi diák, aki Pécsre jött nyárra dolgozni. Egy kanadai diák például a Kesztyűgyárban vállalt munkát. Valamennyien közgazdászhallgatók, s a közgazdászhallgatók nemzetközi szervezetén, az AIESEC-en keresztül van lehetőségük erre. Az AIESEC harminc éve alakult, Magyarország 10 éve tagja. Szinte természetes, hogy íegelőször azt tudakolom, miért éppen Magyarországot választotta. — A jelentkezési lapon két helyet kellett megjelölni. Most biztosan mosolyogni fog, ugyanis az USA-ba szerettem volna menni azért, mert ott rendkívül fejlett a kereskedelmi szektor, aminek tanulmányozása az utam fő célja. Második helyen nem jelöltem meg országot, csak Európának ezt a részét. Az AlESEC-ben választották ki számomra Magyarországot.- Az imént útja lő célját említette. Erről szeretnék részletesebben hallani valamit. — A Konzum Áruházban dolgozom, de itt most nem a szokásos nyári diákmunkát kell érteni ezen: a szakdolgozatomat írom. Idén áprilisban fejeztem be a hatéves közgazdasági egyetemet; speciális területem, amivel tulajdonképpen a dolgozat is foglalkozik, a piackutatás, a hirdetések, a fogyasztók és a kereskedelem kapcsolata. Egyébként, ha visz- szamegyek Hollandiába, még egy évet fogok tanulni. Ez a hetedik év olyan képesítést ad, hogyha kedvem lesz hozzá, taníthatom is a közgazdaság- tant. Ez a dolgozat természetesen nem kizárólag a pécsi kereskedelmi tapasztalatokra ‘épül, sőt ez csak egy részét képezi, hiszen ez azért nagyon rövid idő ahhoz, hogy igazán alaposan megismerjem. Megpróbálok valamiféle összehasonlítást tenni a két ország kereskedelmi szektora között. — Említette a szokványos nyári diákmunkát, Hollandiában általános dolog-e, hogy nyaranta munkát vállalnak a középiskolások, egyetemisták? — Igen, ez teljesen bevett, elterjedt szokás. A legtöbb diák dolgozik, főként az egyetemisták. Elsősorban azok, akiknek a szülei nem tudják fizetni a tanítást és a nyaralást. De ez nem kizárólag nyári munkát jelent; én pedig úgy dolgoztam, hogy a nyaram jó része szabad maradjon. Ezért januártól júniusig mindennap körülbelül két és fél óra munkát vállaltam. Hogy mit, az változott; dogoztam üzletben, takarítottam is például, általában mindig a tanítási órák után.- A holland fiatalokat milyen problémák foglalkoztatják? — Első helyen mindenképpen a munkanélküliséget kell említenem. A közgazdasági és a jogi egyetemet végzettek elhelyezkedési lehetősége kifejezetten jó, máshol azonban nagy problémák vannak. A munka- nélküliek száma igen magas, az állás nélkülieknek a fele fiatal. Ezért is van az, hogy a legtöbben minél tovább próbálnak tanulni, addig sem kerülnek ebbe a helyzetbe. A másik gond az, ami igen sok országban jelentkezik: a lakás. Egyre erősebb a tendencia, hogy mindenki szeretne önállóan, külön lakásban élni, s akinek van pénze, az bérel egyet. Csakhogy ez nagyon drága, s annak, hogy valaki bérelhessen egy lakást vagy házat, az a feltétele, hogy két éve már tagja legyen annak a szervezetnek, amelyik szétosztja a lakásokat. Én például még csak nyolc hónapja vagyok a tagja, úgyhogy jelenleg egy szobát bérelek.- A családja is Croningen- ben él? — Nem, ott járok egyetemre, de a szüleim és a testvéreim hetven kilométerre onnan, Heerenveenben laknak. Hatan vagyunk testvérek. Apám pék, az egyik bátyám is az lesz, a másik bátyám éppen munka- nélküli volt, amikor eljöttem otthonról; egyik húgom szellemi és fizikai rokkantakat ápoló kórházban dolgozik, másik húgom pénztáros egy szupermarketben, az öcsém még középiskolás. Ha a Konzumban befejeztem a munkát, még két hetet töltök Magyar- országon, ez amolyan nyaralásféle lesz. Pécsen kívül megyek Budapestre, a Balatonhoz és a Duna-kanyarba — s azután vissza Hollandiába. Dücső Csilla'
