Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-21 / 198. szám
6 Dunántúli napló 1982. július 21., szerda Bepillantás a „Studia luridica” századik kötetébe I. Kauser Lipót emléke Pollonyi János tisztlartá följegyzései A bükkösdi Jeszenszky- uradalom a reformkorban Jegyzékek napi könyve Ifjúmunkás iskola Pécsett 1921-ben Kísérlet egy szocialista szellemű ipariskola felállítására A Janus Pannonius Tudo^^mányegyetem Állam- és Jogtudományi Kara ez évi május 15-én tiszteleti doktora és volt dékánja, dr. Kauser Lipót egyetemi tanár születésének 100. évfordulója alkalmából tudományos emlékülést tartott. Az már csak a véletlen műve. hogy a tudós professzor születésének centenáris évfordulójára jelenteti meg a Kar tudományos bizottsága a „Stu- dig luridica” századik kötetét. Az Ádám Antal, Benedek Ferenc és Farkas József által szerkesztett Kauser Lipót Emlékkönyv a Kar 12 oktatójának tudományos értekezését tartalmazza. Mindegyik tanulmány közelebb viszi az olvasót egyrészt Kauser Lipót tudós tanári és emberi mivoltának minél teljesebb megismeréséhez, másrészt mai jogrendszerünk szervezeti formáinak feltárásával, értékes kritikai meglátásokkal tájékoztatnak bennünket jogi életünk egy-egy jelenségéről. Kauser Lipót ősei mintegy 200 éwe| ezelőtt vándoroltak be Pestre Elzász-Lotaringiá- ból. A felmenők közt kőfaragók, szűcs- és ötvösmesterek akadtak, nagybátyja építette többek között a pécsi zsinagógát is. Dédnagybátyja volt Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz felfedezője, „az anyák megmentője". Az anyagi gondokkal nem küzdő család sokat törődött a kiváló szellemi adottságokkal rendelkező fiú oktatásával. A budapesti jog- és állomtudományi karon folytatott tanulmányai mellett széles körű olvasottságra és filozófiai műveltségre tett szert. 1906-ban jogi doktorrá avatták, 1913-ban pedig ügyvédi diplomát szerzett. 34 éven át végzett ügyvédi tevékenységet, egészen 1947-ig, amikor kinevezték a Debreceni Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának kereskedelmi- és váltójogi tanszékére. Ennek előzményeként azonban már számos értekezés és Budapesten szerzett magántanári képesítés állt mögötte. A debreceni jogi kar működésének 1949-ben történt felfüggesztését követően Kauser Lipót a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára került, ahol két ízben is betöltötte a kari dékáni tisztséget. Még 1948-ban az Igazságügyi Minisztériumba hívták meg a büntetőjog reformját előkészí. tő bizottságba. 1958-ban vonult nyugdíjba. Tudományos és oktató-nevelő munkájának elismeréséül a Pécsi Tudomány- egyetem 1962. június 23-án tiszteletbeli doktorává avdtta. Az emlékkönyv első tanulmányában Szotáczky Mihály a tudóst, a professzort és az embert állítja elénk Kauser Lipót személyében. A szerző azt vizsgálja, mi az, ami a kauseri életműben maradandó; mi az, ami munkásságából a hazai szocialista jogtudományban és jogképzésben felhasználható. Kauser elméleti és jogpolitikai célkitűzéseit főleg az a négy monográfiája tartalmazza, amelynek Tengelyében a jog- biztonság, a jogegység, a személyiség és az emberi méltóság védelmének szolgálata állott. Kauser szenvedélyesen küzdött az ellen, hogy a biró „igazságérzetére", ,,a kritikai joghézagra”, „a jogszabály éle(tsze^űtlenségére(" vagy az „érdekre" hivatkozva parttalanul mellőzze a hatályos jogszabályok alkalmazását. Egyik legértékesebb tudományos munkája „A jogi személyekről" 1948-ban irt monográfiája, de foglalkozott Kauser az alanyi jogok funkcionális elméletével, a méltányossággal és az érdekkutatással is. Mint egyetemi oktató gondolkodásra akarta késztetni az ifjúságot, a joganyag megértésének, felfogásának és alkalmazásának módjára. Leghatékonyabb pedagógiai tényezőnek a példaadást tartotta, mert hisz „a tettnek primátusa van a szó előtt." Ádám Antal a tömegközlés jellemzőire és fejlődési irányai, ra hívja -fel a figyelmet tanulmányában. A tömegközlés jogi szabályozásának jellemzőit, megoldásra váró problémáit és fejlődési irányait, taglalva a szerző felhívja a figyelmet az egyre időszerűvé váló tömegközlési törvény létesítésére. Feltétlenül biztosítani kell ugyanis azt, hogy az állampolgár köny- nyen hozzájuthasson a normális életvitelhez szükséges tájékoztatáshoz, amely oz alkotmányban biztosított alapjogainak gyakorlásához szükséges. Ez közösségi, társadalmi érdek is - fejezi be érveléseit Ádám Antal. Benedek Ferenc tanulmányában a származékos tulajdon- szerzés egyik elvét (a „nemo plus iuris” elvet) veti egybe a jóhiszemű szerzéssel. E kérdés Kauser Lipótot is foglalkoztatta, és egyik tanulmányában kritikai éllel fordult szembe a hazai közfelfogással. Benedek Ferenc úgy véli, hogy a jóhiszemű szerzés értelmezésében a jogtudomány mind máig nem tudott azonos álláspontra jutni. Ismerteti az e kérdésben kialakult nézeteket, példákat sorol fel. Az eltérő szabályozást egyes szerzők a római jog „individualisz- tikus-kapitalisztikus” elvére vezetik vissza, holott már a régi német jog a jóhiszemű szerzőnek nagyobb védelmet biztosított, mint annak a tulajdonosnak, aki a dolgát önként és tudatosan adta más kezébe. Mive| a római jogi tézis szerint tulajdonjogot csak tulajdonostól lehet szerezni, ezért a nem-tulajdonostól szerző maga sem kerülhet más helyzetbe, mint a nem-tulajdonos. Ezt minden jogrendnek kiindulási alapul kell vennie a tulajdoni rend intézményeinek kialakításánál. Helytelen tehát ezt a szabályt „individualista-kapitalista alapelvinek nevezni — állapítja meg Benedek Ferenc, aki végül is a jóhiszemű szerzés intézménytörténetének áttekintése alapján arra a következtetésre jut, hogy a jogi gondolkodás a nem-tulajdonostól való szerzés lehetőségével nem töri át a római jog említett alapelvét. Bihari Ottó megállapítja, hogy a polgári jog volt Kauser Lipót tudományos működésének igazi területe. Majd végigvezeti az olvasót a különböző nemzeti alkotmányok gazdaságpolitikai rendelkezéseinek történeti kifejlődésében. E visz- szapillantás utón azt vizsgálja, mikor milyen arányban jelentkezett az egyes alkotmányokban a gazdasági kérdések tárgyalása, az antikapitalista tendenciák miként befolyásolták az alkotmányozót. Ezután azt kutatja Bihari Ottó, miként viszonyultak az egyes alkotmányok a szocialista államiság megteremtése után a gazdasági alap kérdéseihez. Itt a szovjet alkotmány téziseit modellként elemzi, mint amelyek az 1960-as évek szocialista alkotmányaiba is bekerültek. Végső következtetésként a szerző azt a megállapítást vonja le, hoqy a gazdasági viszonyok leírása eltérő vonásokat mutat mind a polgári, mind pedig a szocialista országok vizsgálatánál. Amíg a kapitalista államokban a különbség alapja az alkotmányozást kezdeményező politikai erők befolyása, addig a szocialista alkotmányozásban más erők hatnak. Mindkettőben megkezdődött viszont a gazdasági alkotmányjog létesítésének lehetősége, vagyis egy különálló gazdasági alaptörvény megalkotása. T. I. A Bükkösdi Jeszenszky Uradalom egyike volt a reformkori Baranya középbirtokainak. Erre az időre esik a nagy esemény a család életében: 1832-ben a család férfitagjainak birtokosztása. János birtoka lett Csebény, Ibafa, Megyefa összesen 4963 1/8 holddal, míg Ferenc kapta Bükkösei, Corica, Gyürüfű helységeket, összesen 4675 7/8 hold területtel. Az uradalmi gazdálkodás legnagyobb tekintélyű alakja Pollonyi János volt, aki 1826 és 1832 között ispán-, ként, 1851-ig tiszttartóként állt az uradalom szolgálatában. Származásáról, életéről nem sokat tudunk, szaktudását azonban a fönnmaradt dokumentumok is tanúsítják. Ezek közül érdekességként kiemelkedik az 1837. dec. 28-tól 1847. jún. 12-ig vezetett „Kü- lönbléle Jegyzékek Napi Könyve" sorozata, amelynek köteteiben a mindig pontos gazdasági szakember naponként kísérte figyelemmel az időjárást, följegyezte az uradalmi munkákat, de sort kerített a természeti jelenségek, népi szokások, hiedelmek, a társadalmi és a magánélet eseményeinek rögzítésére is. A növénytermesztés ágai közül a gabona-, a bükköny-, a szőlő- és a bortermelés, az állattenyésztés terén különösen a juhtartás bírt nagy fontossággal. Emellett a forrásunk sűrűn említi a szénahordást, a szecskametszést és a trágyázást, valamint a fakitermelést is. Segítségével képet kapunk tavasztól télig minden évszak időjárásáról, gazdálkodásáról. A tavasz időjárása, tennivalói legjobban 7847-ben tükröződnek. Idézzünk ebből: Márc. 16.: „Ismét kevéssé fagyott, mellette szép tiszta üdő ... 12 ember a goritzai mész kemen- tzénél fenyvest vág, birka járást tsinál. 13-án - kezdettek a Birkák lei járni. Ma van már az új ellésbül 106 egésséges bárány. A Karátsony és új esztendő közötti bárányok pél- dássan szépek: 128 db. Ma füzettem ki a Bükmánba vágott 134 2/4 öl fát." Márc. 29. „A dér tsak ugyan meg volt, de legg kellemetessebb nap létezett, noha este felé szépen borult. Filkótzom ma vettettem még .. . mérő zabot.. . mérő lentsét. Szöllőbe 24 kapált, 4 metszett az oldalba az uttul a Körtefáig. Goritzán az első Mész Kementzét bé rakni kezdették, és az új utón Karózni. Gyűrűfőn az alsó táblában szántott. .. eke. Ma ellett egy Birka Monstrumot, egészlen mesztelen négy lába ugyan, de a Körmei fölött egy ujnyi vörös hólag létezett, a feje majdnem emberhez hasonló, magos homloka, két szeme, tompa óra, ajjaka, nyaka, tsak hoqy a fülei hosszak, és alá fölé állanak.” Apr. 7. „ . .. ültettem Goritzán a Bükkönyös Zabot, a Jegyenye fákat, mellynek egyik gödrébe találtatott egy Török fehér pipa 1/2 öl mélységbe. Este felé szépen ki tisztult.” A nyári munkák folyamatosságát — csak a hónapokat nézve — a következő bejegyzések érzékeltetik: 1847. jún. 11. „Hasonlóan kezdte, és folytatta, a Tegnapi essőt, de már a föld el nem nyílte a sokat — igy már délbe a hót gát telve volt, de még ki nem öntött, dél- után a felhők eltisztultak, reményt adnak a jobb üdőre. A méhekre ez nagy veszély volt minthogy a rajoknak eledelek nem lévén, anyira el bádjadtak. hoav melegített méz reá fretseléssel, és melegített szobába való vitellel él- ledtek fel, — s így tarthatom meg 7. rajomat — a szöllő virágzás is sokat szenvedet.” 1841. júl. 5. „Noha reggel igen borult, dörgés. és kétséges üdő volt is, harmat nem lévén, még is 117 aratóval Goritzán Betsalinál arattattam, 145 rakást, egész nap tsendes nem igen meleg s állandó üdő létezett, a Béresek a Büköny föld szántásban végzettek. .Gyűrűfőn is a Rozs aratás kezdődött 48 aratóval, a Béresek a Keverést folytatták." 1838. aug. 27. „Szép üdő mutatkozott — a mag Büköny Kaszálót mind a két majorba kezdődött — úgy a nagy réten a sarjú kaszállás 25 robotossal — Bárányok orvoslása folytatik, melly nyavalya kezdődött 2-án Augusztusi — a has menés Tüdő rothadással — eleinte tiszta Kánfor pálinkával — azután pörkölt rozs naponként 2/4 mérő Rozs 1 Meszely söprű pálinkával ásztatva, igen használt, ez ideig megdöglött 456 da- rabbul 35 darab. Este felé borulni Kezdett — és a rét leka- szóltatott a fele (maradásig), Keresztül által a fölső része.” Az őszi állapotokat a következő bejegyzések szemléltetik: 1848. okt. 1. „Kellemetessen kezdődött, és igen jó őszt jósol, minthogy sok fák virágzottak, a hajdinák, mellyekhez ugyan már semmi remény volt meg javultak, az el maradottak szépen ki keltek most, s virágzani kezdenek. A legelők meg indultak, zöldellenek, azért a marha ára felment, s gabona leszállott, ma vettettem el Pajlatőn az utón fölül levő földet búzával, a szántása meg tippadva lévén, vas baranával duplán meghordozva, úgy hasonlóul Gyűrűfőn, és az Ibafai föld tökéletessen végződött." 1838. okt. 12. „A tartós szép üdő egyszerre megváltózott, egészlen bé borult, és esett is az esső egész nap, azért a Cselédek széna kötéssel foglalatoskodtak, s Gyűrű- főn a szántás vetés végződött, s így vettetett Gyűrűfőn, Bük- kösdön, Goritzán ... öszvessen 119 3/4 mérő rozs, 67 3/4 mérő rozs, 16 1/4 mérő árpa." Az uradalom téli életébe engednek bepillantást ezek a sorok: 1840. dec. 25. „A hideg állandó, a Karátsony napja ködös, este tiszta — Különös jelenet melly mai este 6 és 7 óra között Helestó fölött nap- nyugoti részen az ég megnyílván, abban egy hold nagyságú Csillag mutatkozott, s nagyobb tsodára onnan kiesvén nagy világossággal tűz formába a templom mellé leszállt, s elenyészett." dec. 26. „Karátsony másnapja igen tiszta, napos, és enyhült. — A Tegnapi Jelenetet Aurora Borealis- nak álíttyák.” 1842. febr. 8. „Igen tiszta üdő, Kegyetlen hideg, tsak délbe kezdett kevéssé engedni, hová a nap ereje szegzett. A jég vágás, hordás folytattatott, úgy a Szetska metszés. Ma tapasztaltam azt, mit még soha, hogy Mészáros öt öl es Kuttyóba a vizen oly jég kerekedett az éjjel, hogy a vödörrel alig tudták bé zúzni. Ma dél után nem dolgoztattam semmit, az utolsó fársángot engedtem a Cselédeknek meg ülleni.” A Baranya megyei Levéltárban őrzött naplók közel hozzák az akkori kor emberének életét, hétköznapjait. A Bükkösdi Uradalom megmaradt iratai tükrözik az uradalom gazdálkodását, Pollonyi János följegyzései bepillantást engednek egy vidéki középnemesi birtok reformkori életvitelébe. Vargha Dezső levéltári munkatárs Baranyában a 18. század végéig valamely szakma mesterévé válni, céhes keretek között lehetett. Az inasévekig mestere felügyelete alatt dolgozhatott, majd a vándorló időszak következett. Ezután remeket készített, majd a mesterlevél átadásával jogilag is önállóan működhetett. Ezt az utat a mester- jelöltek még sokáig járták be, azzal kiegészítve, hogy a 18. század végén megyénkben rajziskolába is jártak. Az iskola- rendszerű iparoktatást innen számítjuk Baranyában. Hosszú és nehéz időszak következett, amelynek vége az 1846-ban életre hívott pécsi ipartanoda lett. Ebben már nem a rajz volt a főtárgy, hanem előtérbe kerültek a szakmai és közismeretek is, a források szerint rendkívül alacsony hatásfokkal, a jelöltek gyenge előképzettsége miatt. A céhek 1872-es megszüntetése után az ipartanoda sem működött tovább, viszont megkezdődött egy 12 éves kísérletekkel teli időszak, amit az 1884-es ipartörvény állított meg az iparostanonc-iskolák felállításával minden olyan településen, ahol a tanoncok száma meghaladta az 50 főt. Baranyában öt helyen hoztak létre ilyen iskolát, természetszerűleg Pécsett is. Az utóbbi volt*a legjobban felszerelt iskola. Ezt látogatta a legtöbb tanonc is. Az oktatás és nevelés hatékonyságát, a követelményszintet vizsgálva feladatának csak részben tudott eleget tenni. Ezt tükrözik a korabeli források is. Az első világháború után Pécset az antant égisze alatt szerb csapatok szállták meg. Különösen a Tanácsköztársaság leverése után a lakossággal szemben, a munkásosztállyal, az ifjúsággal lojálisabb magatartást tanúsítottak. A megszállók magatartásának megváltozásában, a város vezetésének balra tolódásával, a helyi munkásmozgalom erőinek átrendeződésével értelmetlen, meddő vitákon keresztül csak 1921 elejére vetődhetett fel egy ifjúmunkás iskola létrehozásának gondolata. A tanterv A Közoktatási Bizottsághoz beterjesztett és elfogadott új tanterv az előzőekkel szemben a követelményeket is magasabbra emelte. Magyar nyelv: heti 1 óra. - Ipari olvasmányok értelmes, hangsúlyos olvasása, s az olvasmányok tartalmának összefüggő elmondása. Helyesírás gyakorlása. Másolás, tollbamondás. Fontosabb egyszerű ügyiratok tárgyalása. Számtan: számolás a négy alapművelettel egész számokkal és tizedes törtekkel. Hosz- szúság, terület, űr és súlymérték ismertetése. Példák az ipari életből. Terület- és köbtarta- lomszámítás. Mértan: pont, vonal, szög, kör, háromszög, négyszög, sokszög. Háromszögek, négyszögek, sokszögek területe. Kocka, hasáb, gúla, henger, kúp, gömb. Közgazdaság: heti 1 óra. — Termelési erő. Hazánk és az utódállamok gazdasági földrajza és ipara. Európa gazdasági földrajza és ipara. A munka. A munka erkölcsi és testi hatása. A túlmunka káros hatása. Ipari egészségtan. Pihenés, a test tisztántartása és edzése. Egészségtelen lakás, táplálkozás. A dohány és a szesz káros hatása. Testi és szellemi munka. A munka, mint áru. Időbér és darabbér. Lasalle munkabér törvénye. Kizsákmányolás. Történelem: rabszolga, jobbágy, Dózsa-féle parasztfelkelés, hűbérrendszer, bérmunkás. Vándoripar, házi ipar, kisipar. Céhrendszer, mester, segéd, tanonc, az ipariskola jelentősége. Gyáripar. A gép és modern ipari forradalom. Gőzgép. Marx élete és tanítása. Tömegtermelés, munkamegosztás. Kapitalista rend. Import, export, gyarmatpolitika, világpiac, imperializmus. A tőke marxista értelmezése. A magyar kartellgaz- dálkodás. A profit. A munkás- mozgalom története. A munkásság történeti küldetése. Az Ifjúmunkás Iskolába csak szerződött, 14 éven felüli, megfelelő előképzettséggel rendelkező. műhelygyakorlatban részt vett, önként jelentkezőket akartak felvenni. Legfőbb célként megfelelő elméleti tudás nyújtását jelölték meg. Az iskolát 3 évesnek tervezték, évenként két heti szünettel. A tanulókat két részre osztották. A magasabb előképzettséggel rendelkezőknek heti 12 órát terveztek, mégpedig az első tanítási évben 6 óra szakmai, 6 óra közismereti témákkal, majd a következő két évben 4 órára csökkent az általános ismeretek tanítása és 8 órára nőtt a szakmai tárgyakra fordított idő. Az alacsonyabb képzettséggel bírók heti 18 órát tanultak volna, ebből az első évben 12 óra általános ismeretek, 6 óra szakmai ismeretek. Utána megegyezett az előzőekkel, tehát itt az első évet lényegében a lemaradások behozására szánták. A tanítási órák korábban munkaidőn túl folytak, az Ifjúmunkás Iskolában azon belül kívánták megoldani. Megállapítást nyert, hogy a „kizsákmányolás folytán a növendékek jórésze pszichikailag és fizikailag satnya”, ezért a tanítóknak fegyelmezetlenség esetén a következő büntetéseket szabadott alkalmazni: négyszemközt való megintés, nyilvános megintés, kiállítás, tanítási idő után legfeljebb 2 óráig terjedő iskolába maradás, tanoncszerződés megvonása iránti előterjesztés. Az iskolából való eltávolításhoz a közoktatási bizottság döntése kellett. Az ipartestület kifogásai Míg e szervezettségi fokig eljutottak, az indulatok magasra csaptak. A Pécsi Ipartestület, mint a helyi kisipar érdekvédelmi szervezete panaszt is tett az ipariskolában történtekért. Megállapításuk szerint: .......a ta nonciskolái oktatás a teljes züllés útján van. A tanoncok ahelyett, hogy megfelelő előadásokat hallanak, agitatív irányú oktatást nyernek, melyek során úgy állítják be a tanoncok előtt a munkaadót, mint ellenséget, mint kiszipolyozót. Egy alkalommal a tanító kijelentette a tanoncoknak, hogy előadás nincsen, elmehetnek, de ne menjenek haza ...” Volt olyan tanítási nap, amit az In- ternacionálé eléneklésével kezdtek. A tanoncokat folyamatosan léptették be az ifjúmunkások szakszervezetébe. Az ipartestület, ezen keresztül a mesterek félelmét meg lehet ugyan érteni, de a panasz nem tartalmazta az előző időszakba általános 12—16 órás munkaidőt, a testi fenyítéseket. A tanmenet nagy fejlődést tükröz az előző időszakhoz viszonyítva, nemcsak ideológiai vonatkozásban, hanem az általános műveltség egy alacsony szintjének elérése szempontjából is. Az elképzeléseket nem sikerült véghez vinni. Már túl késő volt ahhoz, hogy megvalósítsák, mert 1921 augusztusában a megszállók elhagyták a területet Ezután a régi rend lett visszaállítva. Erdődi Gyula levéltáros
