Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-21 / 198. szám

1982. július 21., szerda Dunántúli napló 3 Fuvarozói és termelői együttműködés Véglegesen megoldja az ed­digi túlságosan is hosszú szál­lítási időket. A hét elején befi­zetett kavicsot a kívánt időre, öt napon belül házhoz szállít­ják. Az új rendszernek köszön­hetően megközelítőleg tíz szá­zalékkal olcsóbban kapja meg a lakosság a kavicsot. A TOZÉP-telepen történő ed­digi többszöri mozgatás meg­szűnik, mert a Volán rakodó­gépei a vagonokból egyszeri deponálással oldják meg a tá­rolást. A külvárosi állomáson kétezer négyzetméteres terüle­ten alakítják ki a kavicstáro­lót, ahol ezernyolcszáz köbmé­tert tudnak fogadni az ide ér­kező irányvonatokkal. A tervek szerint a kiszállítá­sok július közepétől már Pécs- külvárosról történnek. Az új tároló kialakítását az tette szükségessé, hogy a Me­gyeri úti TCIZÉP-telepen mind­össze hétszáz köbméter kavi­csot fogadhattak ugyanakkor az igények ennél jóval nagyob­bak. Továbbá a hétvégeken délelőtt tizenegy óra után, mi­vel a telep ekkor zár, nem ad­tak ki kavicsot A Volán viszont a továbbiakban vállalja, hogy szombaton egész nap szállít, sőt terveik között szerepel a va­sárnapi szállítás megszervezése is, az igényektől függően. A kistételű megrendeléseket — egy köbméter — továbbra is a Megyeri úti TüZÉP-telep elégíti ki, Pécs-külvárosról 1,7, 3, illet, ve 5 köbméteres tételekben szállítják majd a kavicsot. A megrendelést a TÜZÉP Megye­ri úti telepén lehet megtenni, illetve a hamarosan megnyíló Fészek áruházban kialakítandó fuvarvállaló irodában. S. Gy. Az épülő-készülő ház egy belső része Az újjászülető elefántos házban Nehezen felejthető élmény az elefántos házról az a kép, amit közvetlenül a kiürítés után nyújtott, éppen nyolc esztende­je. Az egykori étterem a biz­tosító ácsolattól' bányavágat­hoz vált hasonlatossá, az eme­leti helyiségek egy háború utáni állapotot idéztek, a padló mindenfelé kísértetiesen labilis­nak tűnt. Az egész épület olyan benyomást keltett azon az 1974-es nyáron, hogy talán leg­jobb lenne eltüntetni. Ma — bő esztendővel a vár­ható átadás előtt — egy külön­legesség képe bontakozik ki, s kevés fantáziával is elképzel­hető már, milyen is lesz az új elefántos ház, amikor a sarok­ra ismét felkerül a közelmúlt­ban elhunyt idős mester. Ma­gyar Ferenc által még a kiürí­tés előtt felújított elefánt­cégér. Kapu — kapualj nélkül Az 1979 végén kezdett és elejétől fogva nehéznek tudott munka eredményei most kezde­nek testet ölteni. A légelső fel­adat volt, hogy stabil alapokat kapjon Pécs e patinás épülete — ez az aknamélyítők jóvoltá­ból megtörtént. Aztán meg kel­lett akadályozni, hogy a falak szétdőljenek (a Sallai-köz felöli oldal — emlékezhetünk még rá — veszélyesen kihasasodott”) — ez is megtörtént az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetősége szakemberei­nek köszönhetően. Hosszú hó­napokig tartott az a munka, amiből az utca embere vajmi keveset láthatott; talán csak azt, amikor az említett homlok­zat földszinti részén befalazták az ajtónyílásokat, hogy utána a köztük lévő falrészeket újraépít­sék. Az igazi nagy és nehéz munkák bent a falak között folytak, s ezért tűnhetett úgy a külső szemlélőnek, hogy nem is dolgoznak. Közben pedig az épület „ette" a téglák ezreit, a beton tonnáit. A földszinti helyiségekre bol­tozatok sora borult, ezeket le­hetett a legnehezebben meg­menteni. Betonkoszorúk, vasbe­ton héj, teljesen új vasbeton boltozat — ezek a változatok valósultak meg aszerint, melyik boltozatnál mire van szükség, s most már tökéletes a bizton­ság. A valamikori sarki presszó közepén lévő oszlop is (ami va­lami más, régi pécsi épületből kerülhetett ide hajdanán), tar­tószerkezetként feszíti már a fejét a négy boltozat összefutó íveinek. Itt a földszinten, a Jó­kai térre néző oldalon lesz egyébként a bejárat, a fogadó­helyiség, a ruhatár, az emelet­re vivő lépcső. A másik olda­lon lévő kapu csak álkapu lesz: a nemrég beállított kőkeretbe (ami fölé a minap helyezték el az erkélylemezt) illesztendő fa­kapu mögött nem lesz kapualj. A majdani reprezentatív ven­déglátó kombinát belső elren­dezése egyszerűen nem tette lehetővé a tervező Oltai Péter­nek, hogy itt kaput hagyjon, jóllehet régen valóban ez volt az elefántos ház kapuja. Plaesek kupolája Az emeleten megszűntek a lakások. Éppen azoknak a le­hetetlen kialakítása okozta a legtöbb gondot: falakat emel­tek ott, ahol statikailag telje­sen lehetetlen volt a létük, s ez is hozzájárult az épület robba­násszerű leromlásához, amikor alatta megmozdultak a pincék. Az emeleten korábban is nagy helyiségek voltak (az egész épület a régi pécsiek szórako­zását szolgálta), a lakások ki­alakítása egyfajta erőszaktevés volt Piacsek József alkotásán. Ez tette azt is, hogy feledésbe merülhetett az épületnek egy olyan különlegessége, ami most ismét attrakcióvá válik: a ku­polaterem. A Jókai tér sarki emeleti, négyzet alakú helyiség fölé kupolát épített Piacsek a tetőtérbe; ennek a faszerkeze­te kisebb javítások, cserék után ma is jól szolgál, s fog szolgálni ezután is — újra! — kupolaszerkezetként. A tükrös boltozaté helyiség belmagassá­ga csaknem 7 méter lesz, ami egy viszonylag nem túl nagy alapterületű helyiségnél tekin­télyes magasság. Szeptember elejétől a szomszédban Egyébként is ez lesz a meg- újhodó elefántos ház jellem­zője: nem túl nagy, ezért intim hangulatú helyiségek — szám szerint négy egység — fogad­ják a vendégeket. Várhatóan 1983 negyedik negyedében. És a többi? Az egész elefán­tos tömb? A szomszédban még az aknamélyítők dolgoznak, de szeptembertől a Széchenyi tér 6-ban és 7-ben is átveszik a terepet a műemlékesek (az utóbbinak a „nyúlványa” a Jó­kai tér felőli oldalon lévő kes­keny, romantikus homlokzatú ház). A tömb felújítása tehát — végre! — továbblép. Kell is, hi­szen a tervidőszak végéig be akarják fejezni az egészet. Any- nyi engedménnyel, hogy valami kevés munka átcsúszhat 1986 elejére. Hársfai István Harmadik ­központunk Szeged. Ez a város és környé­ke lesz lassan az ország harma­dik idegenforgalmi középpont­ja. Budapest és a Balaton mel­lett egyre inkább ebbe az al­földi városba irányulnak a kül­földi és belföldi utazások. Az Alföld-középpontú turizmushoz Szeged mellé testvérképpen Kecskemét is hozzátartozik. A több évtizedes Szegedi Szabadtéri Játékok hagyomá­nyosan magas művészi színvo­nala, a kecskeméti ének- és ze­nekultúra nemzetközi rangja, a két város sok kiegészítő idegen- forgalmi ötlete, mindemellett nemzetköz^ átvonuló út jellege — ez a sok tényező eredmé­nyezte ezt a helyzetet. A Török­országba, Bulgáriába, Görög­országba tartó, északról, észak­nyugatról jövő utasok erre vo­nulnak át. Meg is állnak itt, annyira alkalmas Szeged nagy­város jellege, művészeti élete c vendégfogadásra. Az ország augusztusban 80 esztendős, legrégebbi idegen- forgalmi szervezete, az IBUSZ ebben a városban tanácskozást, sajtókonferenciát, tájbemutatót rendezett a napokban, Tisza- parti, pusztaszeri kirándulással együtt. Hiszen Szegeden és Csongrád megyében az orszá­gos átlag fölé nőttek az IBUSZ eredményei. Csak néhány pél­da: a Szegedi Szabadtéri Játé­kokra a tavalyi 7500 helyett idén 16 000 turistát hoz az IBUSZ, s ebben még nincs ben­ne a többi idegenforgalmi szer­vezet csoportjainak létszáma. A város és a megye mindkét irányban élénkülő idegenfor­galmára jellemző, hogy az év első 5 hónapjában Magyaror­szágon csökkenf a szocialista országokba irányuló turizmus, itt viszont 20 százalékkal nőtt. Ez alatt az idő alatt négyezer tőkés országbeli turista 12 000 éjszakát tartózkodott Szegeden. A leglényegesebb adat: 33,3 százalékkal nőtt, a dollárelszá­molású országokból érkező ven­dégek révén a beutazások ár­bevétele. Ha pedig leválasztjuk az egyénileg érkezőket, akkor csupán a szervezett csoportok Öt hónap alatt 5I,8 millió forint - dollárban! Utak Koreába, Vietnamba, Kubába konvertibilis valutabevétele 36 százalékkal gyarapodott. így az év első öt hónapjában — az igazi idény előtt — már 51,8 millió forint értékű konvertibilis valutát szerzett az ország az IBUSZ révén. Több mint kétsze­resére emelkedett az NSZK-ból, másfélszeresére az Ausztriából és ötszörösére az Egyesült Ál­lamokból jött turisták száma. Csökkent viszont a szocialista országokból érkezők száma 32 százalékkal. Ez csak részben következménye a lengyel forga­lom kimaradásának, hiszen az NDK-ból is csak feleannyian jöttek. A szocialista országok egymás között ugyanis szintén a pénzbeli kölcsönösség alap­ján szervezik az idegenforgal­mat. Kétségtelen, sokkal töb­ben jönnének Magyarországra, mint ahányon a saját orszá­gukban ehhez megkapják a forintot. Tőlünk ugyanis viszony­lag kevesen mennek az NDK- ba, Csehszlovákiába, Romániá­ba. A kiutazások? — Pénzügyileg változatlanok. Igaz ugyan, hogy a vám- és útlevéljogszabólyok lehetővé tették — a három esz­tendős turistautak közötti évek­ben — évenként egyszer már nemcsak 72 órás, hanem hosz- szabb, akár egyhetes, vagy ennél is tovább tartó utakra mehetünk. A hosszabb út azon­ban többe kerül. így keveseb­ben jelentkeznek a házaspár­nak például összesen már 35— 40 ezer forintba kerülő nyugati társasutakra. A magasabb árak miatt azonban ezeknek a nyu­gati társasutaknak a teljes ár­bevétele azonos a több utast szállító, ám csak 72 órás eddigi kirándulások árbevételével. Milyen feladatokat valósít meg az IBUSZ a korszerűbb idegenforgalom végett? — Egye­bek között arányosabbá teszi c Budapest—vidék viszonylatát. Hiszen eddig az 5000 formt alatti utakra a budapestiek 70 százalékos arányban mentek, a 10 000 forint alattiakra pedig 88 százalékos arányban. Ennek fő oka az volt, hogy Budapest­ről indultak a járatok, csopor­tok, s oda fel, majd onnét visz- szautazni, egy-két napos szál­lodaköltséggel, időtöbblettel — mindez ájtalában 20 százalék­kal növelte a vidékiek számára a külföldi út árát. Most úgy indítják majd a csoportokat, hogy a vidékieknek a főváros­ban ne kelljen szállást igénybe venniük. Ugyanakkor a dollárigény nélküli egzotikus országokat is bevonják a magyar turisták úti­lehetőségeinek sorába. így Ku­bába, Vietnamba, a Koreai NDK-ba egyre többen mehet­nek, s ez természetesen nem számít bele a háromévenkénti, konvertibilis valutát iqénylő utazásokba. F. D. A lányok csak néztek Gyön­gyösmelléken: — Hát ez tényleg húsz kiló. Egy évben! Hízás! Gyanítom, azóta nőnemű egyén Gyöngyösmelléken nem jelentkezett cukrásztanulónak. Mert Kasznai József — született Gyöngyösmellék — bátyja nyo­mában a Nádorba jött szak­mát tanulni. Cukrász szakmát 15 éves fejjel, 43 kilós súllyal 1958- ban. De 63 kilós srác lett 1959- ben és ez egy esztendő alatt 20 kiló hízás! De hogy a női ol­vasók e helyt be ne csukják a lapot, Kasznai Józsefről el­mondjuk: országosan is kitűnt a gyümölcstorták készítésével. Egyebek között. A gyümölcs pe­dig nem annyira hizlal. A mű­szak vége közeledik: — Fáradt? — Igen. Egész nap állni... Nálunk sem úgy van már, hogy naponta 1—2 torta. Nagyüzem ez, a Nádor, Pannónia, Me­csek mellett a Bem utcai ke­Mestercukrász nyérboltot, a Kossuth utca; nagycsemegét mi látjuk el cuk­rászsüteménnyel. Tudja, 24 éve csinálom, és ilyenkor már jön a visszér, munka végén gyakran fáj a boka. Hiába, állómunka! Nehéz, de szép munka volt ez 24 éven át Az első és egyet­len „inaspofontól” — elfelejtet­te visszatenni a sütőbe a kelt tésztát és ez cukrászkörökben kissé dühítő! — a drezdai, rot­terdami egy-egy esztendőig — amikor európaira tágult az ízekről alkotott világa — és most a „Mestercukrász" címig. Nagy szó ez a kitüntetés, hiszen 3-4 évente hirdetik érte a versenyt, és most is az országban csak 15 cukrász lett ilyen rangú „mes­ter". Hosszú munkaidő, mindig kiváló minőségű termék kell hozzá és az a bizonyos Nádor­szint. Amiben benne van az elegancia, a jó íz, a most már évi 14 millió forintos „édester­melés" — a tervet különben ta­valy is 5 százalék eredmény- többlettel toldották meg. — Ha kövér törzsvendég höl­gyeket lát az utcán, nincs lelki­furdalása? — Kérem ... mi sütünk, ők esznek! Ez már az élet rendje. De az egészségügyi propagan­dának van azért hatása, és mi is törekszünk az egyensúlyra, hogy finom, de egészségesebb legyen a cukrászsütemény. Mert — főleg gyümölcsidényben — a sütemények egyharmada már gyümölcsös és az édesség, a cukor csak ízháttér az egész­ségesebb, vitamindúsabb töl­tethez. Egyezkedik tehát az eszünk és a gyomrunk, ezt meg követi a figyelmes vendéglátás. No de milyen ember a mestercuk­rász, ha nem cukrász? Például: — Otthon ki süt? — Természetesen a felesé­gem. Én itt eltellek az édes­séggel, s ő is cukrász végzett­ségű. De átment bérelszámoló­nak, vagyis édességtávolba. Csak otthon süt! — A mestercukrásznak mi a kedvenc ennivalója? — A fokhagymás disznósült. Ebben maradunk, de köszö­néskor utánam szól: — És még a rántott csirke! Én ehhez hozzáképzelem a gyöngyösmelléki diófát, amint alatta még jobb az a friss rán­tott csirke. Uborkasalátával, szellős nyári délidőben'. .. Földessy Dénes Uj típusú tolóhajót bocsátottak vízre Óbudán Kedden, a Magyar Hajó- és Darugyár óbudai gyár­egységében új típusú toló­hajót bocsátottak vízre. A 2400 lóerős hajót a szov­jet igényeknek megfele­lően fejlesztették ki a gyár mérnökei. Eddig kisebb tel­jesítményű, 2000 lóeFős ha­jókat gyártottak, s össze­sen 120-at szállítottak be­lőlük a Szovjetunióba. Most az új típus első tolóhajó­jának hagyományos pezs- gős névadóját tartották meg; ez a modell 1983-tól váltja fel a korábbi típust. Az új tolóhajó 51 méter hosszú. Vezérlőberendezé­se automatizált elektroni­kus erőségekből áll. A ha­jót kényelmesebb lakótérrel szerelték fel, a kabinok légkondicionáltak. Nagy előnye, hogy a szibériai vi­zeken mínusz 23 C-fokos hidegben is üzemképes, erős acélteste a jégtorla­szoknak is ellenáll. Az ünnepségen jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is, akinek fele­sége az új hajó névadója volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom