Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)
1982-07-13 / 190. szám
1982. július 13., kedd Dunántúlt napló 5 Szombaton és vasárnap is dolgoztak Csúcsidőben állandóan cseng a telefon készül el a pécsi városháza felújítása? Habó József igazgató nem vár csodát: — Az a helyzet, hogy napról napra csökken a létszám, a kőműveseink — akikre pedig a belvárosi felújításoknál a legnagyobb szükségünk van - elmennek maszekba, vagy más, nagy vállalathoz „házi kőművesnek”. Az „új" bérezési formával azt akarjuk elérni, hogy oz emberek a fölös kapacitásukat a vállalatnál hasznosítsák. Úgy tűnik, e néhány embernél ezt el is érjük. Az egész vállalatnál ugyanis nem csinálhatunk’ ebből rendszert, mert nem győznénk a béralappal. — A városházát azonban valamiképp mégis gyorsítani kellene . .. — Mindenképpen! Erősíteni is akarjuk, de lényeges változásra nehéz számitani. Talán majd akkor, ha a megyei szülészetnél szabadulnak fel embereink ... H. I. Ösztönző bérezés a pécsi városháza felújításánál Arcok a Nyári Színházból Girej kán: Hetényi János A Városház közben a zöld háló mögé nem látni be. Azt sem tudni, hogy egyáltalán dolgoznak-e. Nos, az itt látható fpnykép is tanúsítja: igenis dolgoznak, öten fent az állványon (ők vannak a képen), s négyen lent kisegítőként. Ez a kilenc ember két szűkre szabott brigád. Megfogyatkoztak. Svegál Vince és Fehérhegyi Imre brigádvezetők, Horváth László és Vincze Zoltán kőművesek &s Kocsándi Miklósáé, a segítőjük tegnap délelőtt az első emelet magasságában dolgoztak a homlokzaton. Kezük alatt aprólékos, türelmes munkával születnek újra a nyolc évtizedes díszítések. A kőművesek annakidején a Pécsi Épitő és Tatarozó Vállalat által szervezett továbbképzésen ismerkedtek ezzel a számukra szinte ismeretlen munkával. — De kevés volt az a két hét!... Igazában itt kellett megtanulni a dolgokat — jegyzi meg Horváth László. És rögtön megtudjuk: nem mindenki akarta megtanulni. Fehérhegyi Imre mondja: Baranya dolgozói élet- és munkakörülményeinek tanulmányozására három napot töltött megyénkben az SZKP Társadalomtudományi Intézetének küldöttsége, R. M. Bitarov professzor vezetésével. A delegációt szombaton fogadta dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára. Ezt követően látogatást tettek o reménypusztai Új Élet Termelőszövetkezetben. A szovjet filozófusok és közgazdászok vasárnap délelőtt virágot helyeztek el a pécsi központi temetőben levő szovjet hősök emlékművénél. Délután a szalántai termelőszövetkezet vendégei voltak. Felkeresték Gungl János és Bo- zsanóvTcs György portáját, ahol A Pécsi Sütőipari Vállalat termékei közül a vizeszsemle minősége, elsősorban térfogata országosan a legjobbak közé tartozik. Köszönhető ez a vállalatnál dolgozó szakembereknek, valamint a nem kis költséggel megépített és 1981 óta a legmodernebb technológiával üzemelő új süteményes üzemnek. Sajnos a modern gyártási technológia szükségessé teszi az lisztjavító adalékanyagok felhasználását. Az adalékanyagok vásárlása tőkés devizáért történt. A gazdasági okokból bevezetett import korlátozások miatt átmenetileg az adalékanyag beszerzésére nincs lehetőség és ezért várhatóan július 12-től a vizeszsemle minősége — bár á szabvány előírásainak továbbra is megfelel — gyengébb lesz a megszokottnál. A gyengébb minőség azonban csak a tér- Volt, aki azt mondta, hogy inkább elhány egy ZIL-ra- komány homokot, mintsem ezt a pepecselő munkát csinálja, így maradtunk ennyien, akik csináljuk. De szívesen csináljuk, mert nagyon szép ez a munka. A vállalattól sűrűn számolnak le. A maradókat azonban mindenképpen meg akarják tartani. Ezért is újították fel az egyösszegű utalványozásos bérezés módszerét: meghatározott munkamennyiség — ez esetben fal-négyzetméter — bérét kapja a brigád, s tőle függ, mikor, milyen gyorsan végzi el a munkát. — Mikor jöttünk mi be szombaton, vasárnap? — kérdezi önmagától Vincze Zoltán, s nyomban válaszol is: — A magasabb kereseti lehetőség mellett megéri ez is ... Az első elszámolásnál a kőművesek 8 ezer forint körül kerestek, korábban az 5-öt is éppen hogy elérte a havi keresetük. Az ösztönző bérezés gyorsíthatja a munkát. De vajon ettől valóban gyorsabban a háztáji gazdálkodás módsze. reivel ismerkedtek. Vasárnapi programjuk a siklósi termelő- szövetkezetben tett látogatással fejeződött be. A szovjet akadémiai küldöttség tegnap Szigetvárra látogatott. Tettinger István, a Szigetvári városi-járási Pártbizottság első titkára tájékoztatta a város és járás dolgozóinak életéről. Ezt követően a konzervgyár munkájával ismerkedtek, utána megnézték a vár nevezetességeit, majd a Szigetvári Állami Gazdaság szentegáti központjában a gazdaság dolgozóinak élet- és munkakörülményeit tanulmányozták. Az akadémiai küldöttség tegnap délután visszautazott Budapestre. fogatra vonatkozik, frissesség, iz, súly továbbra is változatlan marad. A Pécsi Sütőipari Vállalat szakemberei kísérleteket folytatnak annak érdekében, hogy az adalékanyag hiánya a minőségben, a lehető legkisebb mértékben mutatkozzék. Bízunk abban, hogy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat olyan minőségű lisztet szállít, mely szintén elősegíti a jó minőségű sütőipari termékek gyártását. A Pécsi Sütőipari Vállalat dolgozói és vezetői továbbra is feladatuknak tekintik a pécsi lakosság jogos igényeinek maradéktalan kielégítését, de egyben — remélhetőleg rövid átmeneti időszakra — a fogyasztók türelmét és megértését kérik. Dr. Csaba István igazgató Aszafjev Bah- csiszeráji sző- kőkút' című ba- amihez /íT'a "l/T Tóth Sándor ké- szített új ko- reográfiát, a napokban mutatták be a Pécsi Nyári Színház programjában. Girej kán szerepét Hetényi János táncolja. Mint a Pécsi Balett alapító tagjának, klasszikus balettben az első abszolút főszerepe. Ebből az alkclomból kértük őt rövid beszélgetésre.- örültem a felkérésnek, ez teljesen új szerepkör a számomra, hiszen itthon legalábbis, először táncolok klasszikus balettbe^. Mór korábban tudtam ezt a szereposztást és jólesett rágondolni, hiszen nagyjából hasonlót érezhetett például Gabor Miklós vagy Bessenyei, amikor „kirándultak” a Fővárosi Operettszínházba, Henry Higginsként vagy a Hegedűs a háztetőn főszerepében - egy egészen más stílusban eljátszani valakit.- Girej alakja kimagaslik az egész láncműben. Érdekes, izgalmas leiadat lehet, ön hogyan látja őt?- Egy ember, aki a fél világnak parancsol. Ritka pillanat lehet a számára — és ez minden nagy emberre, vezető egyéniségre vonatkozik szerintem — az, amikor saját maga tud lenni. Amikor egyedül maradhat a maga fájdalmával, amilyen kivétel nélkül mindenkinek van... Idáig kell, idáig szeretnék eljutni Girej belső világának ábrázolásában. — Ez a sajátos hős kezdettől foglalkoztatja?- Nem, mindig arra szeretek összpontosítani, amit csinálok. Girej alakjával is csak a próbák kezdetétől foglalkozom. A feladatomat csak belülről tudom elképzelni, és felépíteni. Következésül addig jó idő eltelik, amíg ez a folyamat bennem végbemegy, illetve lezárul. Addig látszólag csupán téblábolok a zenére; markíro- zásnak tűnik, amit csinálok, pedig magamban nagyon is gyötrő, állandó viaskodás ez a belső alkotó munka. S ha a lépés, a mozdulat tartalma teljesen összeáll bennem a figura „mibenlétévé" úgy, ahogyan elképzelem, akkor már az enyém, akkor már természetes és jöhet bármilyen külső segítség, igazítás, mert akkor már csak arra kell figyelnem, hiszen a figura lényegét megformáltam magamban. Ha ezt egy koreográfus nem veszi figyelembe, akkor nagyon ideges lesz tőlem ... Persze nekünk most nagy szerencsénk, hogy itt van Ludmilla Marko- vina mesternő, akitől nagyon sok támogatást kaptam a technikai próbákon. Épp azzal, hogy ritkán szólt bele, de min. dia akkor és ott, ami felett elsiklottam. Azt kitűnő érzékkel látta meg ... Még valamit megtudok; Hetényi Jánosnak ez a 100. szerepe. Szép jubileumi ajándék a sorstól. W. E. A Volán diszpécserszolgálatánál A 12. sz. Volán diszpécserszolgálati épülete múlt év áprilisában készült el. Azóta ösz- szehangoltabban, zökkenőmentesebben tudják a buszokat közlekedtetni és szükség szerint átcsoportosítani. Ennek ellenére nincs nap, hogy ne történne valami kiesés a járatoknál. Hétfőn reggel 7 árától este 7 óráig Nagy Sándorné teljesített szolgálatot a diszpécserirodában. — Mérgelődtek ma reggel buszkésések miatt az utasok? — Bizonyára. A reggeli meghibásodások időrendi sorrendben: a Daindolból induló 23- as busz meghajtó tengelye eltörött reggel 3.50 órakor az Abaligeti útnál, 6.20 órakor generátorhiba miatt nem in-, dúlt el a Nevelési Központból a 16-os, 6.45-kor a 33/A busz ablaktörlőhiba miatt bennmaradt a Kossuth téren. 7-kor hasonló hiba miatt maradt ugyanitt a 33-as, 7.20-kor az 50-es a sebességváltó hibája miatt nem indult el a főpálya- udvarról, 7.55-kor a 22-es defekt miatt az újmecsekaljai buszpályaudvaron maradt, 8.30-kor ugyancsak itt maradt a defektes 28-as, 9-kor a gáz- rudazat hibája miatt nem futott ki a Nevelési Központból a 47-es, 9.10-kor a Budai állomásról induló 28-as a Fekete Gyémánt téren első defektet kapott... és sorolhatnánk tovább a napi bejelentéseket. — Előfordul, hogy útközben robban le a busz. Ilyenkor jóval később fut be önökhöz a hibajelzés ... — Ez évben még 35 URH- készüléket szerelünk be a főbb útvonalakon közlekedő buszokba, így a meghibásodásról rövid idő alatt tudomást szerzünk. — Több buszt keltene beálli- tani a forgalomba? — fordulok a fődíszpécserhez, Kóczián Sándorhoz. — Csúcsidőben valóban több kellene. A helyi forgalomban 156 autóbusz vesz részt, ebből 85 csuklós, 50 szóló- és 21 Skoda-busz. Ősszel és télen 135, nyári időszakban 120 járja a város útjait a csúcsidőben, regge[ 7—8 óra és délután 3—4 óra között. A délelőtti és esti forgalom kisebb, ezért 35 buszt leállítunk ilyenkor. Miközben beszélgetünk, Nagy Sándorné, az ügyeletes diszpécser le sem rakja a telefont. Hívja a forgalmistákat, mert néha az URH néma marad. — Belecsapntt a villám vasárnap a diszpécserközpont épületébe. A telepen már jó az áramszolgáltatás, de a reménypusztai központi antenna javítása még nem sikerült — magyarázza a fődiszpécser. Közben arra gondolok, hogy nehéz foglalkozás a tömegközlekedés irányítása. Ádám Erika Elutazott a szovjet akadémiai küldöttség A zsemle minőségéről Ez is valóság Fehérek és feketék megkülönböztetéséről a valamelyest is olvasó embernek bőséges ismeretei vannak. Az amerikai irodalom például valóságos krónikáját adja a kérdésnek, a korai rabszolgaság idejétől a je'enkori polgárjogi harcokig. Azt hisszük, ismerjük a fajelmélet ezen ágának lényegét, hiszen — ha nem is mindennap, de — sűrűn olvashatunk az újságban Dél-Afrikáról, a fajgyűlölet e késéi bástyájáról, a búrok honáról, a konzervativizmus, sőt, a bigott konzervativizmus konok őrzőjéről is. Tudjuk, hogy Dél-Afrika a század második felének finomabb, raffinóltabb, mondjuk így: civilizáltabb eszközeit is csökönyösen elutasítja, nyíltan hirdeti a fehér ember felsőbbrendűségét és — ha már a létét kénytelen is eltűrni — a fekete lakosságot szigorú keretek, egyre szűkülő korlátok közé szorítja őseinek földjén. A szomszédos Zimbabwe — sokáig hasonszőrű ország lévén — az utóbbi években megváltozott arculatával még csak jobban ingerli Dél-Afrikát, fokozza benne az „utolsó bástya” tudatát. Mindezt éppen a hajdani Rhodesiáról készült kitűnő magyar riportfilmben láthattuk, annak is egyik legemlékezetesebb képsorában, amely az őskori kreatúrák módjára pöffeszkedő, a mai kormányzattal természetesen elégedetlen, „büszke" fehér urak klubjába (vagy kocsmájába?) kalauzolta el a nézőket. Most pedig egy angol filmet vett át a külpolitikai szerkesztőség, amely egy afféle sajtószenzáció nyomába eredt: meg akarta tudni, mi lett Sandra Lainggel, azzal a fehér kislánnyal, akit tizenegy évvel ezelőtt kizártak az egyik délafrikai városka kollégiumából, mert arcán félreérthetetlenül kiütköztek egyik fekete bőrű ősének jellegzetes vonásai. A film készítő) alapos munkát végeztek. Egyrészt végrehajtották vállalt feladatukat, valóban megtudták, mi lett Sand- rával — nos, a riporteri nyomozás a vártnál is hangsúlyosabb, mondhatni szimbolikus eredményt hozott: miután a kislányt előbb feketének, majd egy új törvény alapján (s persze nem utolsósorban a nagy nemzetközi felháborodás nyomán is) ismét fehérnek nyilvánították, s miután ide-oda kallódott a különféle iskolák közt, feleségül ment egy néger fiatalemberhez, beköltözött vele a négerek telepére, megtanult vízvezeték nélkül élni, orvos nélkül gyereket szülni, egyszóval azokhoz idomult, akik befogadták. Igen jellemzőnek mondható az is, hogy a négerek lakóhelyéül kijelölt földről időközben Sandra is, mikép a többiek, továbbköltöztek, mert mikor a közelben szenet találtak, nyomban úgy döntöttek, hogy ez a terület mégiscsak a fehéreké. Ami ebben a történetben az igazi élmény volt, az mégsem maga a történet, hanem az a mikrokörnyezet, amit a film háttérként, magyarázatként föltárt. A nyakas búrok utódai ma golfoznak, lovagolnak, kereskednek és gyermekeiket kollégiumokba viszik, ahol (állítólag) ezen szavakkal bízzák a nevelőkre őket: önök tudják, mit kell velük tenni. Tudják is a nevelők, mit kell tenniük. Mindjárt az első osztályban megtanítják a gyerekeknek, hogy a négereknek gyapjas a hajuk és állatokkal foglalkoznak, nem úgy, mint a fehér emberek, akik mindenféle foglalkozásra alkalmasak. A nevelők olyan emberré nevelik a fiatal fehéreket, akik elhiszik, hogy a Biblia parancsolja nekik: legyenek hűek kormányukhoz. A derék fehérek — akiknek a fentiek tanúsága szerint saját „filozófiájuk” van — templomukban saját istenüket kérik, áldja meg fegyvereiket. Nem derült ki, vajon a másik templomban a feketék ugyanabból a Bibliából és ugyanolyan szertartások közepette — ugyanazt az istent imádják-e. H. E.
