Dunántúli Napló, 1982. július (39. évfolyam, 178-208. szám)

1982-07-13 / 190. szám

1982. július 13., kedd Dunántúlt napló 3 „Megígérjük: nem lesz medve!” Megduplázzák a sertéskibocsátást Fogynak a búzatáblák Majson- Majs egyes hívja a ket­test! Úton vagyunk a búzatáblák felé. Az elnök CB-rádión keresi a növénytermesztési főágazat- vezetőt. Azonnal jelentkezik, megtudjuk melyik táblán arat­nak a gépek. A motolla alá ütemesen, rit­mikusan hullanak a kalászso­rok. A Claas Dominátor kom­bájn méltóságteljesen halad az egyenletes talajon, akár az or­szágúton. Ahogy az elébb föl­másztam ide, a vezetőfülke mellé — a kombájnos előzéke­nyen lassított, kinyitotta az aj­tót — mocorgott bennem a félsz. De hamar megnyugod­tam: innen föntről látni már a tábla végét. A motor indulatok nélkül zúg, egyelőre túlbeszél ben­nünket. Várakozva nézzük egy­mást. Aztán Ladover Albert mosolyogni kezd. Guggolva kapaszkodom, a nyitott fülke­ajtón, lassan semmi sem lát­szik belőlem, beterít a fölka­vart növényzúzalék, ez a jel­legzetes aratási por. — Arattam már utcai ruhá­ban is — a mosoly még mindig ott üldögél a szája sarkán —, de úgy szálltam ki, ahogy be­ültem. Ezek nagyon jó gépek. Megbízhatóak, kiváló teljesít­ményűek és tiszták. Nincs velük semmi baj. — Hogy kezdődött a mai nap? — Fél hétkor kezdtünk, fél nyolcig karbantartás volt, az­tán indultunk meg. Mostanáig hat-hét órát mentem. — Pihenésre jut idő? — Nem sok — rövid monda­tokban beszél, két keze a kor­mányon, félszemmel a műsze­reket, a búzatáblát figyeli. — Aludni kell. Aki nem tud gyorsan, sokat, az meghal az aratásban. — Meddig tart...? — Számítunk rá, hogy ha­mar befejezzük. Aztán valószí­nűleg megyünk vendégmunkás­nak. Tavaly is voltunk Dráva- sza bölcsön. A hatalmas gép szépen ha­lad, harapja a sárga búzát. Egyre gondolunk — Ladover Albert kitalálja kérdésemet: — Hamar, egy óra alatt megtelik a kombájn két tartá­lya. Úgy ötven—ötvenöt mázsa fér bele. Közben kiérünk a tábla vé­gére, ahol a váltótárs már jön elénk. — Most váltunk — ez még nekem szól, majd a váltótárs­nak mondja: — Ezerkétszáz haj­tómű fordulatszámmal nyugod­tan mehetsz. Dél-Baranyában, Majson, kora délután. A Kossuth Ter­melőszövetkezetben vagyunk. Tavalyi teljesítményük alap­ján ez évben kapták meg elő­ször a kiváló címet. T'Jagynyá- rád. Lippó, Majs határában 3600 hektáron gazdálkodnak, 900 hektáron aratnak N. RA- NA-2-es fajtájú búzát. A be­Ha az ember gyorsabban tudna aludni... takarítást 2 darab Claas Do­minátor 106-os, 1 darab 105- ös és 4 darab E—512-es kom­bájnnal végzik. A növényter­mesztés a meghatározó ága­zatuk, az árbevétel háromne­gyed részét biztosítja. Az el­nök a Bólyi Mezőgazdasági Kombináttól érkezett vendége­ket kalauzolja, öt perc múlva megjelenik és azonnal a ren­delkezésünkre áll. — A bólyi kombinát körbe­vesz bennünket — kezdi Merger László —, nagyon sok jó mun­kaalkalmat biztosít számunkra. Aztán kérdezi, mire vagyunk kíváncsiak. Mondom, az ara­tásról szeretnék írni. — Szerintem nem a mai nap a fontos, hanem az ezt meg­előzők — hangsúlyozza az el­nök. — Az előkészületi munkák a fontosak. Sok-sok előzménye van annak, hogy ma nyugod­tan aratunk. Különben július ötödikén kezdtük meg az ara­tást, a mai a harmadik nap. Az a tapasztalatom, hogy ami­lyen munka egy hétnél tovább tart, azt az emberek megun­ják. Az első nyolc-tíz nap még élmény, aztán kezdődnek a problémák. Most inkább külső gondjaink vannak. A termény­forgalmi egy kis ravaszsággal veszi át a búzát. Ugyanis olyan magas, hat forint má­zsánként tisztítási árat szab, amely nem reális, ráadásul az ocsút is felhasználja. Ezért magunknak kell tisztítani. A Volán körlevelet küldött, hogy rendeljünk nála szállító gép­járműveket, de egyben leír­ják: segíteni nem tudnak. — Megnézhetem azt a leve­let? — Tegnap dobtam a sze­métkosárba. Majd segítünk magunkon. • A pótkocsi nyakig töltve bú­zával, réseit fóliacsíkkal, zsák­kal tömítették. Zöldlöldi Fe­renc harmincéves traktoros. Tegnap este tizenegykor állt le, ma reggel fél hatkor már a mohácsi úton találta a Nap. Vitte a terményt a gabonafor­galmiba. Mire a kombájnosok reggel indultak, ő már fordult egyet. — Ha szorul a kapca, nincs mese, menni kell - szól a nye­regből Zöldföldi Ferenc. — Este tízig hét-nyolc vagonnal hordok el. A kombájnok nem állhat­nak. Ne haragudjon, mennék már, ott villog az egyik. Hálás idő van. Kellemesen süt a Nap, nem olvasztja az embert, ütemesen fogy a ha­talmas búzatábla Majs határá­ban. A kombájnok megújuló rohama nyomán kopaszodik a búzatábla, egyre több lesz a tarló. A tábla szélén egy sá­torlapon kedélyes kompánia él- celődik. Pihenőben a kombáj­nosok egy része. Hatan-nyol- can vannak, beszélgetünk.- Az a finom, ha a szél be­bukik a fülkébe. A bugyi is po­ros lesz tőle. Nevetünk.- A pihenőben elszívjuk a ci­garettát, megbeszéljük az ara­tást — a harminckét éves, mar­káns Csillag Miklós beszél, min­denki figyel. - örülünk, ha jó táblában vagyunk, méginkább, ha az időjárás is velünk van. Jó lenne, ha csak ezt a hetet kibírná, mert a kétharmadán túl lennénk. Csak egy a baj: az aratási pálinka reggel el­maradt.- De a Traubi finom, hideg! Megint nevetünk - szóval jó a hangulat. Tényleg, látom, be- hűtött Traubi szódát kapnak vé­dőitalként.- És ilyenkor mit csinál a család, az asszonyok?- Az asszony a konyhán dol­gozik - szól újra Csillag Mik­lós. - Jól főznek, másként nem is lehet, másfél adagot- ka­punk. Ide kihozzák az ebédet.- A családot ilyenkor nem Tótjuk - veszi át a szót a hu- szonynyolc éves Szurok István. Szép, teltszemű az idei búza — Csak az ágyban. Ha haza­érkezünk, már alszanak, elme­gyünk, még alszanak, de ilyen szép búzában megéri dolgozni, mert van mani, azaz pénz. Aztán mondják, nem a Claas Dominátorra kellett vol­na fölülnöm, hanem az E-515- ösre. Kérdem: miért? — Az E—515-ösben annyi le­vegő van, mint por. Újra nevetünk. Kedélyes a csapat. És érezhetően CSAPAT. — Aztán kinek drukkolnak a foci-világ bajnokságon? — Amúgy a vb úgy van, hogy otthon van a tévében, mi meg itt vagyunk. Ha majd olyan kombájnok lesznek, amibe té­vét is szerelnek, akkor mi is nézzük. Az újságot is másnap látjuk. Elmondom, hogy hallottam egy újításról, egy kombájn ter­helésszabályozó készülékről, amely megkönnyíti a kombájn­vezető munkáját, mentesíti a sebességváltoztatás feladatától. Ezáltal tartósan nagyobb telje­sítménnyel és a megengedett szemveszteséggel üzemel úgy, hogy három méteren belül rea­gál az aratandó búza állomá­nyának változására. Kiderül, hogy hallottak róla. — Az lesz a jó, a sebesség­szabályozó ... nem "jön majd a főnök, hogy hova sietünk! — Mikor mennek szabadság­ra? — A szabadsággal nincs nagy gond. Három-négyen építkezünk. A java kiment, úgy igyekeztünk, hogy tavasszal csináljuk. — Azt mondják a mezőgaz­daságba pihennek, itt csak át­állás van: őszi, téli, tavaszi meg most. . . — Voltunk mi kirándulni! Egy hónapja talán? Jugóba mentünk egy autóbusszal, a beljei mezőgazdasági kombi­náttal jó a kapcsolatunk. Volt ott vetélkedő, sport, zene, derű. — Volt valamilyen probléma a gépekkel, a munkával? — Nem, és reméljük hogy nem is lesz — mondja Tóni bá­csi, Staub Antal, a csapat do- jenje, akit úgy mutattak be, mint aki a legjobb kombájnos. — Közelebb vagyok az ötven- hez, mint a negyvenhez és lá­tom, a fiatalok már elég jól csinálják. Lesz utánpótlás! Még a keresetről esik szó. Nem panaszkodnak. Aztán megkérdezem, hogy fogott-e valaki „medvét”, mert nedves búzánál hamar begyűri a mo­tolla a kalászokat és akkor le kell állni, mert csak a türelem segít. Határozott nem a válasz, sőt: — Megígérjük, hogy az idén nem lesz medve! Megyünk vissza az elnökkel a központba. Az íróasztblán már ott fekszik a jelentés, Pol­gár Miklós növénytermesztési főágazatvezető kézírása: „A mai napig 225 hektár learatva, 66,1 mázsa a hektáronkénti át­lag, a víztartalom 14,1 száza­lék." Kőszegi Lajos Teleprekonstrukció Bicsérden Pár éve megkezdődött és még ma is tart az ötvenes évekből örökölt, elavult sertéstelepek fel­számolása, illetve korszerűsíté­se. A nem gabonatermelő kom­lói járásban lényegében meg­szűnt a nagyüzemi sertéstartás. De a tőkeszegény kisebb ter­melőszövetkezetek másutt is fel­számolták ezt az ágazatot. A területileg szintén a kisebbek közé tartozó bicsérdi Aranyme­ző Tsz-ben többféle meggondo­lásból a korszerűsítés, a telep- rekonstrukció mellett döntöttek. Mindenekelőtt megvolt hozzá a szükséges anyagi erőforrásuk, és megvolt az a reális lehetőség, hogy a 14 milliós befektetés az ágazati jövedelmezőségben megtérül. A döntés megalapozásához szükséges legfőbb érvet a szö­vetkezet magas gabonatermelési színvonala adta. A tsz kukorica­termelése 8 tonna körül van. Tavaly egyes táblákon elérték a 8,8—9,2 tonnát. Az 1 mázsa ku­korica önköltsége talán a leg­alacsonyabb a megyében, alig 145 forint. Az ilyen alacsony költséggel előállított abrakta- karmány, főként ha a városkö- zelséget kihasználva az egyik legolesőbb fehérjeta ka rmá n nya I a pécsi Tejipari Vállalatnál je­lentkező melléktermékkel kom­binálják, jelentősen leszorítja az egy kiló sertéshús előállítási költségét. A 25 filléres savóból naponta 5000 litert szállítanak Pécsről. Mióta a szárazdarás etetésről áttértek a nedves ete­tésre, kerek 1 kilóval sikerült csökkenteniök az 1 kiló sertés­hús előállításához felhasznált abrakmennyiséget. Míg 1980- ban 5 kiló, 1981-ben 4,26 kiló, az idén 4 kilogramm abrakból állítanak elő 1 kiló sertéshúst. Jövőre, a rekonstrukción túljut­va, további 20 dekával tudják csökkenteni a fajlagos abrakfel­használást, ilymódon növelni a sertéságazat jövedelmezőségét. A rekonstrukció megkezdése előtt 1979-ben évi 2400 hízott ser­tést bocsátottak ki az ötvenes évek végén épült korszerűtlen, el­avult bicsérdi és bodoi sertéstele­pekről. Tekintve, hogy ezekben az épületekben nem tudták megteremteni a korszerű állat­egészségügyi feltételeket, ma. gas volt a sertések elhullási aránya, s alacsony az ágazat jövedelmezősége. A rekonstruk­ciót tehát nemcsak a feltételek­hez igazodó termelésbővítés, de állategészségügyi és egyéb szempontok is sürgették. A telep­korszerűsítést saját kivitelezés­ben végezték el három lépcső­ben, 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben, arányosan elosztva a beruházási költségeket. A re­konstrukció során 1600 új utó­nevelő és hizlaldái férőhelyet hoztak létre, ezzel duplájára bővítették a telep kibocsájtó ka­pacitását. Az építkezés befejeződött, a létesítményeket június 15-én végleg átadták. A munkálatok alatt a termelést nem függesz­tették fel, sőt fokozatosan bőví­tették. Fokozott figyelmet fordí­tottak a korszerű végtermék-elő­állításra, a tenyésztési, keresz­tezés! munkákra, és sikerrel ve­zették be a sertések mestersé­ges termékenyítését. A tartási és tenyésztési felté­telek egyidejű javításával nem­csak megduplázták a kapaci­tást — az idén már 5600 vágó­sertést értékesítenék — de az ágazat jövedelmezőségét is helyretették. Terven felül növeli a sertéságazat árbevételét az a szerződés is, amit júniusban kötöttek a Baranya megyei ÄI- latforgalmi és Húsipari Vállalat­tal az export árualapok bővíté­sére. Ennek érdekében vállalták, hogy nagyobb végsúlyra, 118— 120 kilogrammra hizlalják fel a vágósertéseket. így a saját ér­dekeikkel összhangban járulnak hozzá az országos célok eléré­séhez. A korábban csak jó növény- termelési eredményeiről ismert bicsérdi Aranymező Tsz a sike­resen végrehajtott sertéstelepi rekonstrukcióval nagy lépést tett afelé, hogy állattenyésztésben is a megye legmagasabb színvona­lú gazdaságai közé sorakozzon fel. A sertéselhullást máris a mi­nimálisra csökkentették s egy sor fajlagos mutatóban megkö­zelítették, sőt el is érték a leg­jobbak színvonalát. Tejtermelés­ben is felzárkóztak a legjobbak közé, ezt bizonyítja a megyei tejtermelési versenyben elért harmadik helyük is. A sertés­telepi beruházás után anyagi erőforrásaikat most a tehené­szeti telep rekonstrukciójára koncentrálják. A most megindult munkát is több lépcsőben vég­zik s 1983—84-ben fejezik be. — Rné — Déli etetés a bicsérdi termelőszövetkezet bodai sertéstelepén Fotó: Erb János Üzemtörténeti pályázat Zobákon A mecseki szénbányászat fennállásának 200. évfordulója alkalmából pá­lyázatot Hirdetett Zobák-bánya- üzem. A komlói üzem arra kéri dolgozóit, a bri­gádokat és egyéb közössége­ket, dolgozzák fel Zobák törté­netének legemlékezetesebb eseményeit, benne a szocialis­ta brigádmozgalom történetét, a bányamentők munkáját, a mozgalmi és szakszervezeti éle­tet, minden olyan momentumot, ami az üzem múltjával és je­lenével kapcsolatos. A pályá­zatokat zárt borítékban, jeligé­sen augusztus 15-ig Kollár Lászlóné népművelőhöz kell el­juttatni. Az értékelést az üzem gazdasági és politikai vezetése végzi, az eredményhirdetésre bányásznapon kerül sor, ami­kor is a legjobb munkákat dí­jakban részesítik. A cél a pályázattal egy olyan üzemtörténeti anyag ösz- szegyűjtése, amely alapul szol­gálhat egy Zobákról szóló könyv megírásához. Amennyi­ben a pályázat sikeres lesz, írót kérnek fel a könyv elkészí­tésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom