Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-07 / 154. szám
A divatbutikok és a vásárok új titka Aki visszautasította a fizetésemelést Az idei színházi szerződéskötési időszak nagy sztoriját nem színész, hanem jelmeztervező okozta a Tiszántúlon. Behívatták, és eléje tették az új évadra szóló szerződést: — ötezer helyett ötezer-ket- tőszázat kap havonta! — Jó! Aláírom, de a kétszáz forint növelés nem kell! A tervező-művésznő agyában természetes, egészséges volt a gondolatmenet: Képzőművészeti Főiskolán végzett, de évtizedes gyakorlattal, dicsérő kritikák vaskos gyűjteményével a jelmeztervezők átlagsorsa várt rá. Ez az ótlagsors: a -középszerű színész fizetése. Hiszen néhol negyvenen felüli, kiöregedett szubrett, zsákderékkal, sosem képzett hanggal, kilencezer felett kap havonta. Megismételte hát: — Maradok a színháznál, de nem kell a kétszáz forint emelés! Adják a kétszáz forintot, száz-száz forintonként a varrodában két kisfizetésű színházi varrónőnek. Ilyen még nem volt: visszautasított gázsinövelést, mégis marad a művész a színháznál. Egész nyárelőig gyűrűzött a történet a hazai színházi életben. mígnem néhány színigazgató országos kirakodóvásárra tévedt, és ott megfejtette a rejtélyt: magónkisiparosnak terveznek a színházi jelmeztervezők. Hiszen ehhez a főiskolai diploma jogot ad. A sok magánbutik tulajdonosa pedig szeretne mindig egyedi ruhaneműt árulni, olyat, ami csak őnála kapható. Vagyis: művészet és üzlet házasságot kötött. A jelmeztervezők elmondták: felkeresik a butikokat. A híresebbeket azért, mert ott már nagy, a kevésbé híreseket peKánikula és zivatar Igazán ragyogó napnak indult a vasárnap, hisz már kora reggel kellemes meleg volt, a nap vakítóan tűzött. Aki csak tehette, n^enekült a fü'lledt lakásból, s indult a hétvégi telekre, a Duna-partra, vagy éppen Baranya melegvízű fürdőihez. Sikondán már délelőtt nagy tömeg tolongott, a bejárati pénztár előtt hosszú sorban várakoztak fiatalok, idősek. Dél körül a fürdő vezetője szerint már vagy két és fél ezren lubickoltak a harminc fokos vízben, napoztak a parkban, tollaslabdáztak, sakkoztak, vagy éppen sorbaálltak a pavilonok előtt. A sörpártiak csalódottan tárgyalták meg a sörhiány okait, de egyöntetű véleményre nem jutottak atekintetben, hogy miért nincs. Csak bosszankodtak. Kora délután egy váratlanul érkezett zápor lepte meg a fürdőben pihenőket, szinte percek alatt több százon pánikszerűen menekültek,' — s a porkolókban is lett hely. Harkányban — egy jóindulatú pénztáros hölgy jóvoltából — már két óra előtt néhány perccel meg lehetett váltani a délutáni jegyeket, de a bemenetel csak 14 órakor engedélyeztetett. Elvégre rend a lelke mindennek! Az emberek meg csak mérgelődjenek... A medencékben már jobb volt a hangulat annak ellenére, hogy igazán testközelben érezhették magukat a fürdőzők. Italban, étekben nem völt hiány. A zivatar a délután derekán Harkányba ért. A kánikulai idő — a legmagasabb hőmérséklet 28,2 Celsius- fok volt — szinte az egész megyében csak a kora délutánig tartott, ezután a zivatarok hét fokot hűtöttek a forróságon. Ennek ellenére este a lefekvés előtt sokan könyvelhetik el: jó kis vasárnap völt. Roszprim Nándor dig mert ott még kicsi a forgalom. Néhány skicc a vázlatceruzával, tű, cérna, mintadarab. Elkapkodják, jöhet a sorozat. De mégse! — hisz éppen az az izgalmas, az a jó divatüzlet, ha később a vevővel nem jő szembe az utcán szakasztott ugyanolyan szabású, színű, mintájú, mindenféléjű divatholmi, más hölgyön, fgy aztán egy-egy féléből tán ha két tucatot készítenek. A lényeg: egy-egy jelmeztervező havonta tízezer forintot is megkeres mellékes képpen. Persze sokat rajzol, tárgyal, és áztatja a ruhanyagoc a festé- keskádban, naponta négy-öt órát. De — művészet és üzlet ismét házasságra lépett. Ha másért nem, hát a butikok ízlésszintje végett jó ügy ez. De másért is! így is mozog az élet! Földessy Dénes Nemzetközi bronzkonferencia A római kori bronzművesség- gel foglalkozó nemzetközi tudományos konferencia kezdődött vasárnap Székesfehérvárott. A négynapos tanácskozáson a legújabb régészeti ered^ ményekről a bronzműves-tech- nika tanulmányozásának tapasztalatairól tizenöt ország hatvan szakembere cserél véleményt. Az István király Múzeumban a pannóniai bronzművesség eddig előkerült leleteinek legszebb darabjait mutatják be, közöttük a nyilvános bemutatón először látható Marcus Auré- lius portré, ami Dunaszekcsőn került napvilágra. Utasellátás magyar módra Szerződéses üzemeltetésű bisztrókocsik A választékbővítés gátja a hűtőszekrény Ellesett párbeszéd a pécs— budapesti gyorson: — Kérek egy pohár tejet két kiflivel A büfés rámered a vendégre és tekintetében van valami lesújtó. A vendég megadóan: — Jó, akkor legyen rántotta két tojásból! — Csak háromból készíthetem, arra van kalkuláció ... A kérdés eldön tettetett: a vendég megadóan megrendeli a háromtojásos rántottát és vár türelemmel ... Hol vannak már a régi szép idők, mikor a megyeszékhely és a főváros között étkezőkocsik szaladtak a pályán! Az Utasellátó a korszerűsítés jegyében bisztrókocsikat állított a belföldi vonalakra, indokolva, ily- módon több utast szolgálhatnak ki. Ám számos olyan gyorsvonat közlekedik, amelyre ilyen vagy olyan okok miatt nem akasztanak még bisztrókocsit sem. Például a Pécsről Győrbe közlekedő vonat is bisztrókocsi nélkül teszi meg a közel ötórás utat. — A győri vonatról azért kapcsoltuk le a büfékocsit, mert ráfizetéses volt. Egy úton négy —ötszáz forintos forgalmat csinált, ami épphogy fedezi a vasútnak fizetendő bérleti díjat - mondja Trojnár József, az Utasellátó Vállalat Baranya— Tolna megyei területi igazgatója. — Milyen arányban részesedik a mozgószolgálat az éves forgalomból? És egyáltalán mekkora a ráfizetés e téren? — Az évenkénti árbevételünk mintegy hárommillió forintra tehető, ebből két százalékkal részesedik a mozgószolgálat. A területi igazgatóság négy biszt- rókocsívaf rendelkezik. Létszámgondunk nincs. Annál nagyobb fejfájást okoz, hogy alacsony a forgalom. A két balatoni vonaton, egy-egy úton másfél- kétezer forint értékű ételt, üdítőt és sört adnak el hétközben, szombaton és vasárnap négy- ötezer forint az árbevétel. A választék bővítésének objektív akadályai vannak. Régi, elavult állapotban vannak a ko-„ esik, állandóan visszatérő gondunk a hűtés megoldatlansága, így a szigorú közegészség- ügyi előírások miatt egyelőre elképzelhetetlennek tartom, hogy tejet, tejterméket is árusítsunk. A bisztró- és étkezőkocsik országosan az Utasellátó Vállalat Mozgószolgálati Igazgatóságához tartoznak. Vezetője Paskó György. Az igazgató nem kerüli meg a kérdést, mikor azt vetem föl: a kulturáltságot és a választékot tekintve az Utasellátó nemhogy előre lépett volna, hanem egyre inkább elmarad az utazóközönség jogos igényeitől. — A vállalat hatvannégy bisztrókocsival rendelkezik, amelyből menetrend szerint átlagosan negyvenkettőt közlekedtetünk. A többi általában nagyjavítás alatt áll. Igen nagy — És most azt próbáljuk kiszámítani, mennyi négy tojás rántva? Erb János rajza gondot okoznak számunkra a nem megfelelő hűtőszekrények. Nemrég született megegyezés a budapesti KOLDÁTOR-céggel, hogy három éven belül valamennyi kocsin kicserélik a hűtőszekrényeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy megszabadulhatunk a táblásjég használatától. — önök most egymásután adják ki szerződéses használatra a bisztrókocsikat. Mit várnak ettől? — Az új rendszerben szerintünk három éven belül gazdaságossá válik e tevékenységünk, ami eddig évente húszmilliós ráfizetést jelentett a vállalatnak. A mozgószolgálati büféseink ugyanis az áruk legalább háromnegyed részét idegen helyekről szerezték be, ami nem csapódott le a vállalati bevételeknél. A továbbiakban nem lesznek ráutalva arra, hogy ügyeskedjenek, illegális dolgokat csináljanak, mert bővült a beszerzési lehetőségük. És az már csak rajtuk múlik, hogy a tojásrántottán kívül mit kínálnak a vendégnek. Salamon Gyula Könyvheti panaszaim Ismerősöm hív fel telefonon, képzeljem el, náluk, vagyis az intézménynél szorgoskodó üzemi könyvterjesztő lányka nem bonthatta fel a már korábban beérkezett könyvszállítmányt, csak a körlevélben előírt X. napon, azaz, a könyvhét megnyitásának napján, reggel, ennyi meg ennyi órakor. Hiába érvelt, hogy ő évek óta rendszeres „kuncsafjtja” az üzemi könyvárusnak és. hát természetesen szerette volna már hazavinni a várható újdonságokat nehogy lemaradjon egy-két „slágerről". Nem is a lányt okolta, hanem a kereskedelmet, amiért visszatartja a portékát és egyáltalán: milyen nevetséges dolog, hogy csak „startlövésre” kezdhető meg egy rakás könyv árusítása...?! „Na mindegy, csak elpanaszkodtam...!" — mondta és letette a kagylót. Most ha elfogna egy „állelkes” hangulat, jóleső érzéssel dörzsölném a kezemet: helyes! Végre megértük, hogy nem csak a reggeli 9 órai szeszmérésre állnak sort némely topogó előtt, hanem könyvért is. bár a két fogyasztói réteg azt hiszem nem azonos. Hogy szép hazánkban az emberek ma már képesek ölre menni irodalmi termékekért is. Hogy ma mór nemcsak a társbérleti pofozkodások, tetőbeázások, pult alatti húskimérések miatt fordulnak egy újság szerkesztőségéhez panaszképpen, — hiszen ezek a sirámok nagyjából már megoldódtak, — hanem mondjuk magasabb széllemi igényeket ért sérelmek végett is. De az eset egyáltalán nem vált ki belőlem lelkesedést. A kereskedelem kényszerhelyzetbe került. Emlékezhetünk rá, hogy az időszakos könyvvásárok során hányszor érte őket sajtótámadás, amiért a megnyitó napján, legföljebb a következő napokban, már elfogytak a kelendő könyvek az irodalmat, szakirodalmat vagy természettudományi műveket kedvelők legnagyobb bosszúságára? Biztos vagyok benne: nem azért, mert a kereskedelem rosszul mérte fel a várható keresletet. Hiszen a könyvterjesztés is érti a szak. máját — miért is tételeznénk föl az ellenkezőjét? Ott is dolgoznak kitűnő szakemberek, akik ismerik a „piac törvényeit” még akkor is, ha egyesek a szellemi termékeket nem tekintik árunak, pontosabban, a közgazdasági jelzőket nem tartják illdomos- nak kapcsolatba hozni a kultúrával. Ingyen kultúra nincs, tehát a portékát elő kell teremteni, el kell adni, meg kell vásárolni. De csak azt lehet megvásárolni. ami van. A kiadók — remélhetően — nagyon jól tudják (hiszen az előzetes propagandában ezt így jelzik is!) hogy milyen művek sikere várható. Az olvasók zömét elsősorban a szerzők neve vonzza a könyvsátrakhoz, megelőlegezik a bizalmat a műre vonatkozóan. Szerencsére többnyire nem is csalódnak. És éppen ezért érthetetlen, hogy a legjobb könyvekből mégis kevés példányt állítanak elő a nyomdák, sőt. akad több olyan mű, amelyeknek példányszámát már fel sem tüntetik az impresszumban. Nem tudom milyen meggondolás alapján, tartják titokban, de ez a fura „tapintat" mindenesetre nevetséges. Nálunk hosszú ideig állami dotációban részesült a könyvkiadás. Lehet, bizonyos mértékben még most is. De az biztos — tekintve a jelenlegi magas könyvárakat — hogy a könyvkiadói vállalkozás ma már aligha deficites. Legföljebb kevés a haszon egyes kiadványokon. Azokon a műveken mondjuk, amelyek évszámra porosodnak a boltok raktáraiban. A jó könyv eladható. S ha a jó könyvet megveszik, ha a jó könyvért ostromolják a boltokat, akkor nyilván többet kel| nyomni belőle. Esetleg az eladhatatlan termékek rovására. Rab Ferenc l_a d a-ta I á I kozó Veszprémben Vasárnap ismét nagy sikerrel rendezte meg a Lada márkatalálkozót az Avtoexport szovjet külkereskedelmi vállalat, az AFIT, a Mogürt, az ÁFOR, Autóker, Merkur, az Állami Biz? tosító, a Videoton és az Elzett Művek. Veszprémben a 48-as kilométerkő környékén mintegy kétezer^ személygépkocsi sorakozott fel a megnyitóra. A rendezők több meglepetésről is gondoskodtak a mintegy ötezer résztvevő számára: az AFIT alkatrészböngészdét nyitott, ezenkívül árusította és díjmentesen be is szerelte azokat a fogyasztáscsökkentő betéteket, amelyeket az Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Szolgáltató Vállalat gyárt. A helyszíni sorsolásra azok nevezhettek be, akik Lada gépkocsiját erre az évre igazolta vissza a Merkur, és a helyszínen átadták sorszámukat. A szerencsés „kisorsoltak" már hétfőn átvehetik az új személygépkocsit. Legnagyobb nézőközönsége most is az autósügyességi versenynek volt, amelyre százan neveztek be. Kígyókat melengetnek A saját árnyékától ijedős — Senki nem fogja elhinni nekem, hogy egyik krokodiljának majdnem a farkán ülve beszélgettem önnel. Nem veszélyes vállalkozás ez?- Maradjon csak nyugodtan, Micike nyugodt kislány. Ha Rose feküdne itt, nem engedtem volna, hogy ilyen közel jöjjön. Három éve majdnem leharapta a kezemet. — Gézuka miért öltögeti a nyelvét?- A kígyó a nyelvével érzékeli a hőt, és ha a saját testhőmérsékleténél melegebb testi re „bukkan”, azt táplálékának tekinti. — Ez a kb. három méter hosszú, karvastagságú óriáskígyó éppen a felesége nyakában lóg. Ha elkezdené szorongatni?- Előfordult már, hogy majdnem összeroppantotta. Ilyenkor soha nem a kígyó fejét, hanem a farkát kell megfogni, és így baj nélkül letekerhető az emberről. Az tévhit, hogy cukros vízzel is lecsalogatható. — Mitől szoktak „megbokrosodni"? — Mivel félénk állatok, köny- nyen megijednek egy árnyéktól vagy egy repülő légytől, és ilyenkor támadnak. Az Ananda Matadzsi művésznév egy Schneller nevű magyar zsonglőr-akrobata házaspárt takar. 1974-ben kezdték érezni, hogy tagjaik már nem úgy mozognak mint hajdanán, és. elhatározták: vesznek néhány csúszómászót, s velük kezdenek dolgozni. — Két .krokodilunk és hat óriáskígyónk van. A napokban örvendetes családi esemény történt: az anyakígyó huszonhárom tojást tojt. Két nap1 után azonban megunta melengeté- süket, ezért megpróbáljuk a férjemmel kikölteni őket.- Ki fog ülni a tojásokon?- Nem kell ülni rajta, csak a megfelelő páratartalomra ügyelni. Érdekességük ezeknek a tojásoknak, hogy puha, bőrös héjuk van.- Mire lehet megtanítani a kígyókat?- Sem a krokodil, sem a kígyó, nem tanulékony állat. Hiába mondom neki: „hopp- iái”, soha nem fog - nekem szaltót csinálni.- Sokan, talán éppen ezért nem találnak semmi fantáziát ezekben a produkciókban?- Lehet. De nekünk nem is az a célunk, hogy produkáltas- suk őket, hanem az, hogy bemutassuk, milyen szép és kedves állatok. így próbáljuk megszüntetni az emberek borzongását a hüllőktől. Ezeknek az állatoknak el lehet lesni a szokásaikat, a bizalmukba lehet férkőzni, és akkor már „hallgatnak" a gazdájukra. Ha nem lenne „hatalmunk" felettük, a kígyók és a krokodilok — mikor együtt vannak a porondon —, felfalnák egymást. Stausz Csaba liétföi □
