Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-04 / 151. szám

1982. június 4., péntek Dunántúli napló 3 Szigetvár város és járás az összevonás után Szeptember végén átadják Sxukszervezeti logok Közös célok — közös érdekek Az egységes pártirányítás kedvező feltételeket teremtett A Pórtélét áprilisi számában a városi-járási pártbizottságok munkamódszereiről jelent meg egy irás, mégpedig egy ta- >asztalatcsere jellegű tanácskozás esszenciájaként. Mint az -köz- udott, néhány város-járás pártirányitásának összevonására ke­zűt sor az ország több területén — megyénkben alig egy éve árnak hasonló cipőben Szigetváron is — a Politikai Bizottság Jöntése alapján. A kérdés: vajon hogyan si­került az összevonás első esz­tendeje Szigetváron? A célokat — miszerint az új testületektől oz anyagi és szellemi erők jobb összefogását, hatékonyabb fel- használását várják — miként si­került megvalósítani? Beveze­tőként idézzünk egy gondola­tot a Pártélet említett cikkéből, □ mely, mint összegezhető ta­pasztalat, Szigetvárra is érvé­nyes. Az idézet így hangzik: „A tanácskozáson egyöntetű volt a vélemény, hogy nincs kész, kiforrott vezetési stílus, □ melyet minden megyében, il­letve város és járás területén egyformán lehetne alkalmazni. Ezért keresni kell, bátran kísér­letezni, kezdeményezni és vál­toztatni is, ha valami a gyakor­latban nem válik be, vagy más területerr kedvezőbbek a ta­pasztalatok. A pártirányítás ál­talános elvei nem változnak, de ezen belül bátran meg kell szabadulni korábbi megrögzött sablonoktól, a helytelen, az új követelményeknek már nem megfelelő gyakorlattól. Ugyan­akkor ügyelni kell arra is, hogy nem a puszta változtatás a cél, nem szükséges mindent átala­kítani, a korábbi határozato­kat átdolgozni vagy helyette újat hozni, ha azok még időt- állóak, megfelelőek." Mint azt Tettinger István, az MSZMP Szigetvár városi-járási Bizottságának első titkára em­lítette, a város és a járás terü­letén az egységes politikai irá­nyítás kedvező feltételeket te­remtett a politikai, társadalmi és gazdasági feladatok meg­valósításához. Hiszen az össze­vonás legfőbb szándékaként fo­galmazódott meg: a város és já­rás területén lévő erők koordi­nálása, egységesítése, racioná­lisabb felhasználása a jövő célja. Az első év eredménye tömören: csökkentek az áttéte­lek az irányításban és ennek hatására javult a tartalmi mun­ka. A pártbizottság és a végre­hajtó bizottság 1981-ben a leg­átfogóbb, döntésre érett kér­désekkel foglalkozott, így tár­gyalták az ifjúsági szervezet­ben, az MHSZ-ben és az MSZBT-ben folyó munkát, fog­lalkoztak a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetével, az egészségügy helyzetével, a ci­gánylakosság gondjaival-örö- meivel, a tömegközlekedés kér­déseivel, s nyilvánvalóan az öt­napos munkahétre való átállás is központi kérdésként szere­pelt a testületek munkájában. E munkákban megnövekedett a munkabizottságok szerepe — az összevonás következtében minőségileg jelentősen javult a testületek £s munkabizottsá­gok összetétele —, vélemé­nyeikkel hozzájárultak a meg­alapozott döntések előkészíté­séhez. A pártbizottság munkájának súlyponti kérdése 1981-ben a gazdaságszervező, irányító és ellenőrző feladatok voltak: a végrehajtó bizottság 15 alka­lommal tárgyalt gazdaságpoli­tikai témát. össz-egészében megállapítható: a területen te­vékenykedő valamennyi gazda­sági egység eredményes évet zárt. Gondok mindössze az építési kapacitás hiánya miatt, a beruházási fronton jelentkez­tek, mint például a Mecsek- tejné! vagy a szigetvári lakás­építéseknél. Általánosítható megállapítás: a területen tevé­kenykedő gazdasági egységek közti együttműködés lehetősé­geit a jövőben jobban ki kell használni. A tervszerű, rendszeres pro­paganda és agitációs tevé­kenység eredményesen segítet­te a XII. kongresszus határo­zatainak folyamatos végrehaj­tását, a VI. ötéves terv célkitű­zéseinek magyarázatát, a helyi feladatokra való mozgósítást, a párt tömegkapcsolatának erősítését. A propagandamun­ka nem szűkült le a pártokta­tásra, jogpropaganda munká­val és az egészséges életmód­ra való neveléssel bővült. Rendszeresek a pártnapok, a jó hangulatú várospolitikai fó­rumok, a falugyűlések. A pártbizottság összevonása következtében a korábban is városi és járási feladatokat el­látó állami és társadalmi szer­vek, tömegszervezetek, mozgal­mak munkájának irányítása is egyszerűbb. Megszűnt a két­irányú koordináció, kétirányú beszámolási kötelezettség és a kettős képviselet; a vezetők munkaidejének egy része fel­szabadult. Az egységes irányí­tó, segítő, koordináló munka következtében a városi tanács és a járási hivatal eqyüttmű- ködése szorosabbá vált, külö­nösen a közös érdekeltségű te­rületeken: az egészségügyi és munkaügyi irányításban, sport­ban. A jövő nagy feladata: a város- és községpolitikai célki­tűzések jobb összehangolása. A pártbizottsághoz három közbeeső pártbizottság, 11 pártvezetőség és 26 pártalap- szervezet tartozik, közel 2500 kommunistával. Az egységes irányítást a rendszeres titkári­apparátusi értekezletek, beszá­moltatások és a helyszíni segít­ségadások biztosították. E köz­ségi-üzemi pórtszervek és szer­vezetek helyzetét, feladatait alapvetően az összevonás nem változtatta meg. Az új irányí­tási forma azonban az eddi­gieknél jóval nagyobb önálló­ságot követel tőlük. Ezért a vá­rosi-járási bizottságnak a párt- határozatok végrehajtásának megszervezésébe és ellenőrzé­sébe az eddigieknél jobban be kell kapcsolnia a községi, az üzemi pártbizottságokat, párt­vezetőségeket. S végezetül még egy dolgot érdemes megjegyezni: a párt­munka nagyobb fokú társadal­masítását, az aktivisták na­gyobb számú bevonását, fog­lalkoztatását igényli az össze­vonás után kialakult helyzet. Ugyanis a terület megnőtt, az apparátusi létszám pedig — a korábbi két pártbizottságot fi­gyelembe véve — csökkent. És persze a korábbi város-járás szemléleten is van szükség né­mi változtatásra: a két „tá­bort” egyesíteni kell. A közös érdek és célok ezt megkövete­lik. Kozma Ferenc Beleszólás és ellenőrzés mint a szociális juttatásnál is ki kell kérni a szakszervezetek egyetértését. Ugyanez a jog érvényes a vállalati szociális tervek elfogadásáfa is. A szakszervezetek véleménye­zési joga gyakorlatilag azt je­lenti, hogy az állami-gazdasá­gi vezetés köteles a szakszer­vezetek véleményét is meghall­gatni, mielőtt döntést hozna a dolgozók nagyobb csoport­jait érintő munkajogi szabá­lyok és a szakszervezettel együtt hozott intézkedések vég­rehajtásával kapcsolatban és sok más kérdésben. Természe­tesen a szakszervezetek bár­milyen esetben megkérdezésük nélkül is véleményt mondhat­nak, különböző kérdésekben, de ez már inkább a javaslat­tételi jog területére tartozik. Fontos tudnivaló, hogy az ál-' lami, gazdasági vezetés ilyen­kor nem köteles ugyan a szak- szervezetek véleményét, javas­latát elfogadni, de azokra min­den esetben írásbeli választ kell adni. Ez annál is fonto­sabb, mert ha a válasz nem ki­elégítő, és a szakszervezetek más intézkedései sem vezetnek eredményre, lehetőség van a vétójog gyakorlására. A véleményezési és javaslat­tételi jogkör természetesen nem jelenti azt, hogy a szakszerve­zeteknek át kellene vállalniuk a gazdasági vezetés hatáskö­rét; De megfontolt észrevéte­leikkel segíthetik a reálisabb döntések kialakítását, lehetővé válik, hogy a dolgozókat foko­zott mértékben bekapcsolják a munkahelyi ügyék intézésébe. Ami a szakszervezetek ellen­őrzési jogát illeti, itt elsősor­ban a dolgozó élet- és mun­kakörülményeire vonatkozó sza­bályok betartása kerül előtér­be. A szakszervezetek a terme­léshez kapcsolódó ellenőrzési jogot önállóan gyakorolják, de ehhez a gazdasági vezetők minden esetben kötelesek se­gítséget adni, a szükséges fel­tételeket megteremteni, okmá­nyokat, adatokat rendelkezésre bocsátani. Lényeges előírás, hogy a szakszervezeteknek módjuk van javaslatot tenni az ellenőrzés során észlelt hiá­nyosságok kiküszöbölésére, sőt — ha szükségesnek látják — el­járást is kezdeményezhetnek a hiba elkövetőivel szemben a megfelelő hatóságoknál. Ab­ban az esetben, ha a vállalat jogtalan anyagi előnyre tett szert, a szakszervezetek gaz­dasági- bírság kiszabását is in­dítványozhatják. A szakszervezeti jogok gya­korlása elválaszthatatlan az üzemi demokrácia fejlesztésé­től. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége még 1977-ben együttes határozatot hozott az üzemi demokrácia egyes kérdéseiről. Ez egyebek között előírja, hogy a vállalatoknál szervezett demokratikus fóru­mok megalakításának rendjét, működésének szabályait - ter­mészetesen a jogszabályok ke­retei között és a helyi körül­mények figyelembevételével — a szakszervezet vállalati szer­vével egyetértésben, szervezeti és működési szabályzatban (ügyrendben) kell meghatároz­ni; Ezeket a fórumokat az elé­jük terjesztett kérdésekben vé­leményezési és javaslattételi jog, illetve bizonyos témakörök­ben az állásfoglalás, a döntés és az ellenőrzés joga illeti meg. így például a vállalati szakszervezeti tanács és a bi­zalmi testület együttes ülése állást foglal az évenkénti bér- fejlesztés felhasználásának főbb elveiről és arányairól, va­lamint a részesedési és a jó­léti kulturális alap felosztásá­ról. Ezt a jogát gyakorolta a közelmúltban az Országos Bá­nyagépgyártó Vállalat bizalmi testületé, amely nem fogadta el a gazdasági vezetés bérfej­lesztési koncepcióját. Egyetér­tésének hiányában a vezér- igazgatónak új, immár két vál­tozatos javaslatot kellett elő­terjesztenie, míg létrejöhetett a szakszervezettel a megegyezés. Deák András Budapesten, a Kacsóh Pongrác úti felüljárón keresztül csatlakozik majd az M 3-as autópálya a Hungária kőrúthoz. Az ötszázhar- minchatmillió forintos beruházás fontos állomásához érkezett: befejeződtek a hídszerkezeti 'munkák. A tervek szerint az új felül­járó-rendszert szeptember végén adják át a közúti forgalomnak. Magyarországon a szakszer­vezetek jogköre az utóbbi években lényegesen tovább bővült. A Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésé­re 1976-ban a szakszervezetek egyetértési jogát —, amely ko­rábban a dolgozók és egyes csoportjaik élet- és munkakö­rülményeivel kapcsolatos kér­désekre vonatkozott — bizonyos esetekben kiterjesztették egyes személyekre is. fgy például az­óta a személyi alapbérek meg­állapításánál, a miniszteri vagy magasabb szintű kitüntetések­re történő javaslatnál, a vál­lalati lakástámogatásnál, valü­A Mecseki Szénbányák zobáki üzemében áprilisban ötletpá­lyázatot hirdettek. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, nemcsak azok a javaslatok hasznosak, amelyek vállalati szinten újításnak elfogadhatók, hanem azok az ötletek is, amelyek „csak" üzemi szinten jelentősek. Ezek pedig figyelem, támogatás nélkül gyakran elsikkadnak. Jó néhány fizikai állományú dolgozót pedig az riasztott vissza újítási javaslat benyújtásától, hogy nem érez­ték magukat eléggé felkészültnek a megkövetelt műszaki leírások megalkotásához. — Alighogy elhatároztuk az ötlethónap meghirdetését, már­is felvetődött, hogy egész évre érvényes ötletpályázatot kelle­ne kiírni. Nem dicsekedhetünk azzal, hogy ez a forma igazán új és eredeti lenne, hiszen Za­bákon 1979-ben már mi is pró­bálkoztunk vele. Akkor nem volt folytatása, mert bizony jó néhány kritikát kaptunk azé’t, hogy az 50-es évek elején be­vett formát elevenítettük fel - mondja Szakmáry Attila, az üzem fejlesztési főmérnökhe­lyettese. — Az ötletpályázat meghirde­tésének egyik alapvető feltéte­le volt, hogy üzemünkben nem­régiben megalakult a fiatal műszakiak tanácsa - veszi át a szót Vass Dénes, az üzem mű­szaki fejlesztési és szervezési csoportjának fiatal vezetője. — Az újítóknak az okozza a leg­több elkedvetlenítő keserűséget, hogy a javaslatok elbírálása hosszadalmas. A fiatal műsza­kiak tanácsa elvállalta a pá­lyázatra beküldött ötletek elő­zetes elbírálását, döntésre elő­készítését. A pályázat kiírása szerint a benyújtott, vagy egy­szerűen leírt ötleteket heten­ként értékeljük és rögtön jutal­mazzuk is. Minden hétfőn az üzemi apparátusi értekezleten a gazdaságvezetők, valamint a pártszervezet-, KISZ-vezetők kö­zösen döntenek arról, hogy me­lyik ötletet díjazzák 100-tól 1000 forintig terjedő jutalom­mal. A díjat már a következő nap fel lehet venni, és nem a pénztárnál, hanem a műszaki fejlesztési csoport irodájában. Ezt a formát is fontosnak tart­juk; nem válik személytelenné a jutalmazás és a fejlesztéssel foglalkozó szakemberek közvet­len kapcsolatba kerülnek az újítókkal, az ötletadókkal. A statisztikai adatok az öt­letpályázat sikerét bizonyítják. Már az első héten 47 ötlet ér­kezett, négy hét alatt összesen 144, és ebből 111 volt díja­zásra érdemes. Jó néhány újí­tást is beadtak és az ötletként beküldött javaslatok között is szép számmal akadt olyan, mely újítási értékűnek bizo­nyult. Az ötletpályázat életre­valóságát különösen aláhúzza néhány adat: idén Zobákon az első negyedévben 8 újítást ad­tak be, az ötletpályázat első hetében 11 -et, négy hét után pedig 37-re emelkedett az újí­tási javaslatok száma. Mi a siker titka? Szakmáry Attila és Vass Dénes szerint el­sősorban a pályázati forma ru­galmassága; az ötletet benyúj­tó egy hét máivá már megtud­ja, mit ér a javaslata, és a ju- tclom kifizetésére sem kell vár­ni. De nem szabad elfeledkezni az ötletpályázat jól szervezett, mozgósító erejű propagandájá­ról sem. — A jutalom összege egyéb­ként nem túl magas, hiszen nincs rá külön keretünk, csak a már meglévő jutalmazási ke­retből lehet lecsípni erre a cél­ra bizonyos összegeket — mondja Szakmáry Attila. Vass Dénes adatokkal is szol­gál: — Négy hét alatt összesen 36 500 forint jutalmat fizettünk ki. Az első hét után kialakult egy olyan gyakorlat, hogy he­tente egy darab 1000 forintos fődíjat adunk ki. Az év legjobb ötletének beküldője viszont 10 000 forintos jutalmat kap. Az igazi vonzerő talán mégsem ez, hanem az új forma. Az elmúlt hetek alatt nagyon sokan jöt­tek be a műszaki fejlesztési csoport irodájába érdeklődni, hogy igaz-e ez a pályázati ki­írás, és, ha igen, akkor nekik is volna néhány ötletük. Sokaknak segítettünk megfogalmazni a javaslatot és az ötlet bevezeté­sének felelősét általában név szerint jelöljük ki. Az eddig be­nyújtott ötletek közül jó néhány meg is valósult már (volt, ame­lyik két nap alatt), és ez is az újítók kedvét növeli, övendetes tény, hogy az ötletek benyújtói között egyre több a fizikai ál­lományú dolgozó, a műszakiak mellett részarányuk megközelí­ti a 40 százalékot. Régi igazság; egy jó ötlet újabb ötleteket szül. így van ez a zobáki pályázat esetében is. Szakmáry Attila fejlesztési fő­mérnökhelyettes, aki egyébként maga is gyakorló újító, már a mozgalom erősítésének, fejlesz­tésének további lépéseiről be­szél: — Az ötletpályázattal remél­hetőleg sikerült leküzdenünk az újítómozgalom legveszélyesebb betegségét, a hosszú, bürokra­tikus ügyintézést. A másik gond, hogy még a sikeres újításokat is csak nagyon szűk körben hasznosítják, annyira erősek a vállalati vagy éppen az üzemi korlátok. A Mecseki Szénbá­nyák sem kivétel ez alól. Az újításokat vállalati szinten bí­rálják eb s ezért, vagy talán éppen ennek ellenére, egyik üzemben alig-alig tudnak ar­ról, hogy egy másikban milyen újítási tevékenység folyik» A szénbányák komlói üzemei most ezen a területen is az együtt­működés-szerződés keretében megpróbálnak összefogni és kialakítani a kölcsönös tájékoz­tatás rendszerét. A mi ötletpá­lyázatunk tapasztalataival már megismerkedhettek a Kossuth- bánvaüzemiek. Most egy ván­dorfüzet kiadását tervezzük, amelyben a pályázatok, díja­zott ötletek rövid leírása szere­pelne, és ezt a füzetet rendsze­resen elküldjük a többi üzem­be. Persze, ehhez hasonló tá­jékoztatást szeretnénk kapni telük is. Felvetődött az éven­kénti üzemi újítási kiállítás ter­ve is. Biztos vagyok benne, hogy ez a jelentős erkölcsi el­ismerés, illetve tájékoztatási forma tovább lendíti az újítási mozgalmat Zobákon. Dunai Imre iiiÍÍÍÍÍÍÍIÍP«ft harminchét újítás Ötlet­pályázat Zobákon Szakmáry Attila A komlói bányaüzemek kölcsönösen tájékoztatják egymást Vass Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom