Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-27 / 174. szám

1982. június 27., vasárnap Dunantmi Tlaplö 5 Mozgó utashíd a repülőtéren Glyndebourne Festival Opera- ma Dél-Angliában, Londontól 90 kilométerre, Lewes közelében, távol a világ zajától, lakott te. rülettől, viruló mezőben áll a világ mind máig egyetlen me­zei operaháza, a Glyndebourne Festival Opera. Térkép sem jelzi, mégis a nemzetközi művészeti élet ran. gos színhelye, legkülönösebb intézménye. A fesztiválmező megközelítéséhez Londonból helikoptert vesznek igénybe, és autóbusszal is elérhető. Az au­tósok, a gyalogosok keskeny, kanyargós ösvényeken át talál­nak rá. A hatalmas mezőn dombok szegélyében áll a me­zei opera épülete. A látvány megragadó, különösen az elő­adások előtt, a szünetekben, ugyanis Glyndebourne-ban fű­re lépni — akár feküdni is — szabad! Sőt a szigorú angol etikett megengedi, hogy az estélyi ruhás hölgyek, a szmo- kingos férfiak a pázsiton he- verészve elemózsias kosarakból lakmározzanak, pezsgőzzenek. A közelben birkanyájak, tehe­nek legelésznek, s teszik idilli- kusabbá a hangulatot. Glyndebourne színpadán ma­gyar művészek is letették név­jegyüket. Székely Mihály 1959- ben a Fidelio előadásain arat­ta emlékezetes sikereit, az utóbbi években Melis György, Kováts Kolos, Hamari Júlia, Csengery Adrienne, Laki Kriszti­na énekelt főszerepet. A művé­szeti munkában pedig már nyol­cadik éve részt vesz Péter Sza­bó Anikó, a budapesti Opera­ház fiatal korrepetitora. Az idei program május 24-étől augusz­tus 12-ig tart. 64 előadást ren­deznek öt produkcióból. Elő­ször hangzik fel Prokotjev ze­néje a Három narancs szerel­mese című operájával, Mozart Don Giovanni, Gluck Orfeusz és Euridike, Richard Strauss A rózsalovag és Rossini A sevillai borbély című művét tűzték mű­sorra. Kinek a gondolatéban szüle­tett meg a képtelennek tűnő ötlet, hogy a puszta mezőn operaházat építsen? John Christie, a gazdag mű­vészetpártoló földbirtokos a harmincas években gyakran volt Bayreuth vendége. Minden vágya az volt, hogy Angliában is megerősítse a Wagner-kul- tuszt, e célból építtetett egy 300 személyt befogadó színhá­zat Glyndebourne-ban a birto­kán, távol a lakott település­től. Operaénekesnő felesége azonban meggyőzte, hogy Bayreuth másolása helyett ere­deti, a különös helyi adottsá­goknak megfelelő programmal lépjen fel. 1934-ben nyitották meg a színházat Mozart művei­vel. Elsősorban óíyan művésze­ket hívott meg. akik Hitler uralma miatt háttérbe szorul­tak. A dombok között megbú­vó, 'békés farmra emlékeztető operában zavartalan atmoszfé­rát teremtettek a felkészülés­hez, az előadásokhoz. A fesztiválalapító John Chris­tie kívánalma az volt, hogy a lehető legmagasabb színvona­lat kell produkálni. így van ez ma is, nagy súlyt helyeznek a részletek kidolgozására, nagy gonddal keresik, választják ki a megfelelő művészeket a vi­lág minden országából. Ez év­ben például a népes nemzet­közi mezőnyben angol, ameri­kai, francia, svéd, izraeli, olasz, Hamari Júlia (Célia), Kathleen Battle (Nerina) Haydn A hűség jutalma című operájában görög, osztrák, ausztrál, hol­land, német, svájci, jamaicai és magyar művészek lépnek színre. Negyvennyolc évvel ezelőtt, 1934-ben az első előadásra ötvennégy jegy kelt el, alig ül­tek a nézőtéren. A szakma, a sajtó, a közönség szkeptikusan fogadta John Christie őrültnek vélt ötletét, hogy Londonból utazzanak egy opera meghall­gatásáért a mezőre. A környe­zet szépsége, az előadások ki­forrott művészi színvonala azonban kíváncsivá tette az angolokat. Telt házzal fejezték be már az első szezont is. Még néhány évig sikeres fesztivál követte a megnyitót, de a há­ború miatt 1950-ig elnémult Glyndebourne. A fesztiválalapítók utódai, George Christie és felesége, Mary Christie újították fel a tradíciót. Ipari konszernek, bankok támogatásával 800 sze­mélyt befogadó nézőteret, új próbatermeket, éttermet építet­tek. Fejlesztették a művészi koncepciót, megőrizve az ala­pítók humanista gondolatát: Glyndebourne-ban kaput kell nyitni a tehetséges, fiatal mű­vészeknek. Itt aratták feltűnő sikereiket Teresa Berganza, Montserrat Caballe, lliana Cot- rubas, Regine Crespin, Mirella Freni, Luciano Pavarotti, vala­mint Raymond Leppard, John Pritchard dirigensek. Ez a sze­zon is számos fiatal művésznek nyújt lehetőséget a bemutatko­zásra, a kiugrásra. Erdősi Mária Repülőgéppel utazni ele­gáns és kényelmes, több ezer kilométeres út csupán néhány óra. De az utazást megelőző és landolást köve­tő idő cipekedése, hosszú vá­rakozása alaposan lerontja a kellemes élményt. A hossza­dalmas földi procedúrát, a csomagra várást, sőt a repü­lőtéri közlekedés veszélyeit is minimálisra csökkenti az Ika­rus gyárban kifejlesztett re­pülőtéri 'kiszolgáló autóbusz, amelyben a csomagokat és a repülőgép utasait együtt szál­lítják a váróteremből a gép ajtajáig. Az Ikarus székesfehérvári gyárának kísérleti üzemében május elején elkészült a re’- pülőtéri beszálló-busz proto­típusa, amelyet a tavaszi BNV-n is bemutattak. A kü­lönleges járműhöz több társ­intézet szakemberei a teljes repülőtéri szállító, anyagmoz­gató és utasforgalmi ;end- szert is megtervezték — sajátos fogadó és továb­bító épületszintekkel. Az emeletes repülőtéri busz lé­nyegében mozgó utashíd. A 14 méter hosszú, 4 méter ma­gas járművet 190 lóerős Rá­ba motorral, klímaberende­zéssel és különleges hidrauli­kus emelőberendezéssel lát­ták el, a kocsi elején és hát­só frontján is kormányfülkét telepítettek. A négytengelyes óriá'sbusz így hátramenetben — a repülőtéri fogadóépület megközelítésekor — is biz­tonságosan közlekedhet. Az emeletes jármű felső szintjén 22 ülő és 150 álló utas, vala­mint rokkantkocsi is elhelyez­hető, alul pedig, speciális 'bőrönd-konténprekben, foto- cellás vezérlésű szállítószala­gon összesen 3,5 tonna cso­magnak iut hely. A repülőtéri beszál)ó-busz rakotton órán­ként 40 kilométeres sebes­séggel közlekedhet a repülő­tér betonján, és a külső le­szállópályákon parkoló gépek is egyszerűen elérhetők vele. Az Ikarus konstruktőrei az emeletes busz kisebb, illetve csuklós változatát . is megter­vezték már. Ezekkel a bu­Az IKARUS Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvári kísérleti Szemében elkészült a magyar tervezésű repülőtéri beszállá autóbusz prototípusa. A tizennégy méter hosszú, négy méter magas autóbusz felső emeletén az utasok, alsó részében csomagok „utaznak” a repülőgéphez. A kö­zönség a BNV-n láthatta először az új repülőtéri autóbuszt, mely iránt máris sok légitársaság érdeklődik. szókkal a távolabbi tranzit- szálló, illetve a városközpont és a repülőtér közötti utas- forgalom is egy menetben le­bonyolítható. Az emeletes kísérleti busz legszembetűnőbb szerkezeti eleme a vezetőülés fölött, a homlokzat tetején elhelyezett harmonikaszerű átszállóhely, amely feleslegessé teszi a ki- és beszálláskor általánosan használt lépcsőket. Ezt a be­épített lépcsősort a busz hid­raulikus berendezése az utas­tér padlószintjétől 170 centi­méter magasságig tudja fel­emelni, s így valamennyi — kisebb és nagyobb — repü- •lőaéptípus ajtajához hozzá­illeszthető. További előnye, hogy a csomagok zárt szállí­tási rendszere, az utasokkal egyszerre történő be- és kira­kás meggátolja, hogy, idegen poggyász kerülhessen közé­jük, ami'biztonsági szempont­ból jelentős, emellett meg­akadályozza a csomagok el- keveredését is. Az Ikarus „ormányos" au­tóbusz hatalmas teste impo­zánsan formatervezett, pano­ráma-ablakait magyar gyárt­mányú, színes, fényvisszaverő üveg borítja. A nagy teher­bírású, különleges jármű so­rozatgyártása — az érdeklő­déstől függően — előrelátha­tóan 1983-ban kezdődik. Ad­dig a prototípust bonyolult műszaki vizsgálatoknak és alapos terhelési próbáknak vetik alá, s várhatóan ősztől az emeletes busz megkezdi a próbaüzemelést is a Ferihegyi repülőtéren. Zs. Cs. Megfejtik Florians titkait Vallanak a csákvári sírok Ezernél több sírt bontottak ki az egy esztendeje tartó ásatás során a régészek Csákváron, a hajdani Floriana temetőjében, ahová a II. század végétől az V. század elejéig temetkeztek a település lakói. A jellegzetes háztető alakú sírokban már ad­dig kétezernél több, kisebb-na- gyobb leletet találtak. Rábuk­kantak díszes vasveretes ládi- kóra, ékszerekre, üvegtárgyak­ra, illatszeres és olajos üveg­Űj könyv a barcsi borókás élővilágáról Nemcsak a szakemberek, de a természetkedvelők szé­les tábora előtt is ismert az 1950-es évek elején megje­lent „Bátorliget élővilága" című könyv, amely a háború utáni természettudományos könyvkiadásunk tartalmilag egyik legmaradandóbb mű­vének bizonyult. Több évtized után méltón lép nyomába „A barcsi bo­rókás élővilága” című könyv- sorozat. Az 1978-ban megje­lent első kötetet nemrég kö­vette a 188 oldalas második rész. A szerény kiállítású könyvet az elsőhöz hasonló­an Uherkovich Ákos pécsi muzeológus szerkeszféíte, példás gondoskodással. A kiadványt az OKTH és a So­mogy megyei Múzeumok Igazgatóságának anyagi tá­mogatásával 1000 példány­ban, a „Dunántúli Dolgoza­tok (A) Természettudományi Sorozatban a Pécsi Szikra Nyomdában adták ki. A kötet tartalma bizonyá­ra felkelti a hazai és külföl­di kutatók, tanárok, termé­szetvédelmi szakemberek, de a természetjárók figyelmét is. A szerkesztő „A Mecsek és környéke természeti képe” kutatóprogram keretén belül a hazai növény- és állatvilág neves specialistáit kérte fel a helyi élővilág gyűjtésére és vizsgálatára. Az első két tanulmány a tájvédelmi körzet algáival (Uherkovich Gábor) és mo­háival (Galambos István) foglalkozott. A legtöbb írás azonban a hazai fauna leg­nagyobb részét kitevő ízelt­lábú csoportokkal lép az ol­vasó elé. A legjelentősebb munkák közül — minden rangsor nélkül - kiemelked­nek a bogarakat (Horvato- vich Sándor), a lepkéket (Fazekas Imre, Uherkovich Ákos, Varga Zoltán), szúnyo­gokat, legyeket (Tóth Sán­dor, Csiby Mária) és a ta­laj élővilágát (K. Nemestóthy Klára, Mahunka Sándor) rendszertani, ökofaunisztikai és állatfölrajzi szempontok alapján vizsgálók. A könyv nemcsak a hazai, de a külföldi intézetekbe, múzeumokba is eljut, s nem érheti az_ a külföldön sok­szor elhangzó vád, hogy csak magyarul íródott, hi­szen minden munkát angol nyelvű „abstract” és bő né­met vagy angol összefoglaló zár. Az eredetileg idegen nyelven írtakat pedig ma­gyar nyelven fejezik be a szerzők. A kötetet számtalan rajz, térkép és helyenként művészi értékű fénykép teszi gazdaggá. A kötetet ajánl­juk mindazoknak, akik a té­ma iránt mélyebben érdek­lődnek, s szeretnének bepil­lantani a Dél-Dunántúl élő­világkutatásának műhelytit­kaiba. Fazekas Imre csékre, palackokra — a Pannó­niában élt rómaiak használati tárgyaira, találtak gazdagon díszített bronzból készült kör­zőt, s római írószerszámot, úgy­nevezett stylust is. A kutatás ér­tékes adatokat szolgáltat a ré­gészeknek a település történe­téről, a késő római kornak már a népvándorlás korába hajló időszakáról, a lakosság etnikai összetételéről. Floriana temető­je arról vall, hogy a tájon eb­ben az időben nemcsak római­ak éltek, barbárok is lakták a települést. Őket valószínűleg 369-ben, vagy 399-ben telepí­tették be szövetségesként, vé­delmi feladattal. Jelenlétükről azok a torzított koponyás csont­vázak tanúskodnak, amelyeket már három sírban is felfedeztek. Leletekkel bizonyítható az is, hogy a két népcsoport nem kü­lönült el egymástól, kevered­tek, házasodtak egymással. A csákvári római kori emlé­kekről régóta tudnak a kuta­tók. De a mostanihoz hasonló nagyarányú ásatás eddig nem történt. Először 1930-ban fag­gatták a földet ezen a tájon, s értékes későrómai kőemlékek­re bukkantak. (Ezeket a Nem­zeti Múzeumban őrzik). Majd 1960-ban dr. Fitz Jenő, a szé­kesfehérvári István király Múze­um igazgatója végzett kutatá­sokat, s feltárt egy fürdőépüle­tet, legújabban pedig — egy esztendeje — Nádorfi Gabri­ella vezetésével dolaozik a ku­tatócsoport. A feltárással igye­kezniük kell, a holtak városára ugyanis hamarosan új lakóte­lepet akarnak építeni. A mostani ásatásoktól a te­lepülés történetének jobb meg­ismerését várják a régészek. Er­ről ugyanis nem sokat tudunk. Nagysága, földrajzi helyzete valószínűsíti, hogy azonostíható a Pannóniát átszelő utak leírá­sában, az Itinerarium Antonini- ban említett Floriana állomás­sal, amely e munka szerint Aquincumtól harminc mérföld- nyire feküdt, márpedig a Csá'k- vcr és Óbuda közötti távolság pontosan ennyi. Florianát ko­rábban a kutatók egy része Ta­tán, illetve Bicskén kereste, mindaddig, amícf a feltárások meg nem erősítették, hogy a falakkal körülvett Floriana itt terült el. A régészek szerint a római uralom kezdetén, a nagy mar­komon háborúk idejéig a te­lepülés kelta jellegű lehetett, ezt azonban csak néhány kő­emlék és érmelelet bizonyítja. Bőségesebb leletek csak a mar­komon háborúkat követő idő­szakból maradtak fenn. Az ak­kori városka határait néhány falmaradvány is sejteti. E kor­szak emlékeihez tartozik a Csákvártól nyugatra húzódó hegyoldalban lévő Bároczházi- barlang is, amely a sziklafalba vésett felirat tanúsága szerint Diana szentély volt. Dávid Erzsébet UnSARIUnPI ilflUGAZIIU Operaház a mezőn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom