Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)

1982-06-26 / 173. szám

Mérföldkő a lenini úton Válságos napok, hetek, hó­napok után ült össze 25 eszten­deje a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27-én az első — és máig egyetlen — országos értekezlete. Az 1956- os ellenforradalmi támadás le­verését követően, amikor a párt újra magára talált, ami­kor az ország folytatta a rövid időre megszakadt szocialista építőmunkát. A június 27-29. közötti ta­nácskozásnak kettős feladata volt. Megszüntetni a párt éle­tében az ideiglenességet, visz- szaállítani az alkotmányos és törvényes pártéletet, ezzel mintegy hitet tenni az 1956. no­vember 4-e után hozott hatá­rozatok helyessége mellett; ki­jelölni a jövő útját az MSZMP- nek éppen úgy, mint az ország­nak. A Kádár János nevével fém­jelzett értekezlet mindkét fel­adatát teljesítette. Az a tény, hogy a konferencia munkája sok tekintetben a múlthoz kap­csolódott, úgymond a múlthoz fordult, hogy levonja tapaszta­lataiból a szükséges tanulsá­gokat és következtetéseket, nem homályosította el a jövő alapozó perspektivikus útmuta­tást nyújtó munkát. Jóváhagy­ta az MSZMP Ideiglenes Köz­ponti Bizottságának 1956 de­cemberi határozatát, melyben leszögezte, hogy az október­ben bekövetkezett eseménynek négy alapvető oka, illetve moz­gató tényezője volt. Azt is meg­állapították: ezek az okok már jóval az ellenforradalmi fel­kelés kirobbanása előtt „egy- időben, egymás mellett, egy­másba kapcsolódva és egymás­sal kölcsönhatásban hatottak, és együttesen vezették az ese­ményeket tragikus alakulásuk felé". A négy okból elsőként a Rákosi—Gergő-klikk tevékeny­ségét említette meg a határo­zat, megállapítva, hogy ennek a csoportnak a pártban és a kormányban döntő befolyása volt, s hogy tagjai már 1948 végétől kezdve letértek a marxizmus—leninizmus elvi alapjáról. „Az októberi esemé­nyek keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául” — fogalmazza meg a második okot a párthatáro­zat. A továbbiakban ez olvas­ható: „Az októberi események előkészítésében és kirobbaná­sában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és magyar ka­pitalista-földesúri ellenforrada­lom, amelynek jelentős erői mű­ködtek illegálisan idehaza ... A magyarországi események­ben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a ma­gyar kérdésen.” És a júniusi pártértekezlet - az ország nagy többségének egyetértésével találkozva - értékelte és nagyra becsülte a forradalmi erők fellépését, azoknak az elvtársaknak a pro­letár hatalom védelmében és megszilárdításában kifejtett tevékenységét, akik g döntő percben merték vállalni a sors­döntő lépést és a Szovjetunió segítségével megvédték a mun­káshatalmat országunkban. A pártértekezlet a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, a párt új vezetőségének a fellépését a magyar nép, a magyar munkásosztály, a nem­zet érdekében végzett hazafias cselekedetnek nyilvánította. Olyannak, amelyek helyességét a történelem igazolta. Az érte­kezlet határozata méltatta azt a tényt és e mondatokból ki­derült az, hogy döntő fordulat­ként értékelték a november 4- én bekövetkezett eseményeket; az egész nép, a munkásosztály érdekében végrehajtott csele­kedetnek, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai csele­kedetének. Hangsúlyozva a pártszervezés és a kormány ad­digi politikájának helyességét az alapkérdésekben, Kádár Já­nos kijelentette, hogy korai len­ne még a „dicsőségen osztoz­kodni". Erre annál kevésbé van szükség, mert a dicséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar munkásosztályt és a proletár internacionalizmust, a szocialista országok anyagi, fegyveres és politikai segítsé­gét illeti. A párt tehát önmagát ille­tően szerény volt a júniusi ér­tekezleten. Pedig jelentős mun­ka volt már mögötte, hiszen 1957 közepére már megújult párt adhatott számot munkájá­ról, célkitűzéseiről. Erre az idő­szakra már teljes biztonsággal mondhatták ki: A párt újjászer­vezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel befejeződött, a politikai kon­szolidáció első szakaszát siker­rel vívták meg a szocializmus erői. A tagság létszáma addigra megközelítette a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tag­jainak legszilárdabb és legál­dozatkészebb részéből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték az ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagy­ra értékelték az Ideiglenes Köz­ponti Bizottság határozott szembefordulását az 1956 előt­ti hibákkal. A párttagság esz­mei-politikai egysége megszi­lárdult, s így az alacsonyabb létszám (az MDP tagságának 40 százaléka) mellett is össze­hasonlíthatatlanul erősebb volt az MDP-nél. Lényeges vonása ennek az időszaknak — s ezt a júniusi országos értekezlet konstatálta —, hogy az élcsapat újjászerve­zése együtt haladt a népi ha­talom megvédésén és megszi­lárdításán túlmenőleg új mun­kastílus kialakításával, a leni­ni normák helyreállításával. És milyen éberen vigyázott a párt arra, hogy valóban él­csapat legyen, visszatérjen sze­repének lenini felfogásához! Hadd idézzünk az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. de­cember 5-i határozatából: „A párt politikai és ideológiai ve­zető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgo­zók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kö­telezőként kimondott határoza­tokkal biztosítja, hanem a cé­lok és feladatok helyes meg­határozásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló jávaslatokkal, s szer­vekben dolgozó párttagok pél­damutató, szerény, áldozatkész munkájával”. Jó érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-os júniusi pártkonferenciának a jövőt for­máló, perspektívát mutató mun­kájára, amely a pártéleten túl­menőleg, elsősorban a gazda­ságpolitikára, a szocializmus építésének a továbbfolytatásá­ra vonatkoztak. A gazdasági építés felada­tait illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosítani a ki­zsákmányolástól mentes szocia­lista társadalom felépítését, s ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelését a termelőerők állandó fejleszté­sének útján. Ehhez biztosítani kellett o reális tervezést, elő­térbe állítani a termelés gaz­daságosságát, és anyagi ösz­tönzéssel is mozgósítani a dol­gozókat a tervek megvalósítá­sára. A határozat ismét állást foglalt a szocialista iparosítás folytatása s ezen belül a ne­hézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztése mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy azokat az iparágakat kell gyor­sabban fejleszteni, amelyek ha­zai adottságainknak legjobban megfelelnek. A gazdaságpolitikában máir ekkor nagy hangsúlyt kapott az iparszerkezet átalakítása, a fejlődés egyensúlyának, a ter­melés és elosztás helyes ará­nyának biztosítása. Hangsúlyoz­ta a pártértekezlet, hogy tu­dományosan megalapozott, re­ális célokat kell kitűzni, bizto­sítva a termelőerők és az élet- színvonal egyidejű és arányos növelését az anyagi érdekelt­ség elvének érvényesítésével megnyerni a dolgozók támoga­tását. Élesen elhatárolta magát a régi voluntarista koncepció­tól, hangsúlyozva, hogy a nép­gazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell alapozni, szá­molva a nemzetközi együttmű­ködés kölcsönösen előnyös le­hetőségeivel. A korábbi gaz­daságpolitika súlyos hibáit a központosítás eltúlzásában, az ebből eredő bürokratizmusban, a mezőgazdaság szocialista át7 alakításában elkövetett erősza­kosságokban, a helyi szervek önállóságának a megfojtásá­ban látták. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a szoci­alizmus építése megköveteli az állam központi irányító szere­pének érvényesítését a gazda­sági életben. Kimondták: a pártszervezeteknek kötelessége a gazdasági építőmunka segítése. Ami az agrárpolitikát illeti, helyesnek tartotta azokat a ked­vezményeket, amelyek az egyé­nileg dolgozó parasztság hely­zetét könnyítették és termelési biztonságát növelték. „Mező­gazdaságunk fejlődése — álla­pította meg a határozat — erő­sen elmaradt az ipar fejlődé­se mögött, ennek az arányta­lanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy ter­melését növelje”. Ez persze nemcsak gazdaságpolitikai kétr- dés volt, hanem a munkás-pa­raszt szövetség megerősítésének igen fontos politikai kérdése is. Ugyanakkor a pártértekezlet 'ha­tározata is megerősítette, hogy a szocializmus további építé­sének központi kérdése a me­zőgazdaság szocialista átalakí­tása. Úgy értékelte a helyze­tet, hogy az agrárpolitikai hi­bák kijavításával megterem­tődtek a kedvező feltételek ah. hoz, hogy a termelőszövetkeze­ti mozgalom egészségesen ha­ladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehet­séges segítséget meg kell ad­nia. A pártértekezlet tehát már elérkezettnek látta az időt ah­hoz, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalmat kimozdítsa a holtpontról. De a mozgalom nagyarányú számszerű fejlesz; tését még nem tartotta idősze­rűnek. E gazdaságpolitika szellemé­ben készült el a hároméves terv koncepciója, amit gazda­ságilag alátámasztott az a tény: 1957 második felében mind az ipari, mind' a 'mező- gazdasági termelés szintje el­érte, sőt több vonatkozásban tú| is haladta az 1955-ös szin­tet. Az új hároméves terv kidol­gozását a párt már 1957 feb­ruárjában kezdeményezte. A júniusi Országos Értekezlet megerősítette a pórt februári határozatát, hangsúlyozva: ,,há­rom év alatt el kell érnünk, hogy saját erőből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését”. A terv előkészítése során kü­lönös figyelmet kell fordítani a termelés és a fogyasztás nö­vekedésének összhangjára, a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére. Vi­gyázni kellett arra is, hogy a korábbi túlfeszített tervek ta­nulságait a tervkészítők kellő­en figyelembe vegyék. Mindezek alapján a terv a hároméves időszakra az ipari termelés 25 százalékos, a termelékenység 15 százalékos, a nemzeti jöve­delem 13 száazlékos emelését irányozta elő. A munkások nagy lendülettel fogtak hozzá a terv teljesítéséhez. Maguk kezdemé­nyeztek munkaversenyt, amely­nek során a sokfajta kezdemé­nyezés természetes következmé­nyeként a verseny új formái alakultak ki. Hamarosan bebi­zonyosodott, hogy a terv készí­tői nem számoltak eléggé ezek­kel a munkáskezdeményezések­kel. A tervidőszak első évének iparfejlesztési eredményei jóval meghaladták az elképzeléseket. 1958-ban az ipari termelés 13 százalékkal, a termelékenység 9 százalékkal, a nemzeti jöve­delem pedig 6 százalékkal emelkedett, (gy a hároméves tervet két év alatt teljesítettük. Az 1957-es júniusi Országos Pártértekezlet, melynek 25 éves évfordulóját köszöntjük, a kong­resszusok közötti időszakban méltán töltötte be a párt leg­magasabb fórumának szerepét. Az azóta eltelt negyedszázad bebizonyította: az akkor hozott határozatok időt állóak voltak, olyan elképzeléseket tartalmaz­tak, amelyek megvalósítása, a szocializmus alapjainak lera­kását, a fejlett szocialista tár­sadalom építését tette lehető­vé. Éppen ezért e pártértekez­letet máig élő tanulságokat szolgáló tanácskozásként tartjuk számon. Fodor László A fejlődési rendellenesseg szűrésé Az egészséges újszülöttekért A pécsi módszer országos elterjesztése kívánatos Az alfafoetoprotein (AFP) egy bizonyos magzati fehérje. Ha a terhesség 16. hetében ez a normálisnál nagyobb meny- nyiségben található az anya szervezetében, akkor a szakor­vos joggal gyanakszik a mag­zat fejlődési rendellenességére. Pécsett dr. Pejtsik Béla szülész és dr. Pácsa Sándor laborfőor­vos által kidolgozott szűrési módszerek biztató eredménye­ket hoztak a velőcsőzáródási rendellenességek és egyéb magzati károsodások kimutatá­sában. Erről a témáról folytattak az elmúlt hét végén egy országos értekezletet, ebből az alkalom­ból beszélgettünk dr. László Já­nos egyetemi tanárral, az Or­vostovábbképző Intézet szülész­nőgyógyász professzorával. — Milyen jelentőséget tulaj­donit professzor úr az AFP-szű- réseknek?- Magam az AFP-szűréseket igen jelentősnek tartom. Addig, míg országos vonatkozásban jó felbontó képességű ultrahang­felszerelések nem állnak kellő számban a terhesek szűrésénél rendelkezésre, ezt a módszert tartom a megszervezhető, or­szágos szűrési formának.- A velőcsőzáródási rendel­lenességen kívül ez a szűrési mód ad-e egyéb infomrációkat is a szakorvosnak? — Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az anyai szé­rumból történt AFP-meghatáro- zások alkalmasak nemcsak a velőcsőzáródási, hanem egyéb fejlődési rendellenességek szű­résére is. Természetesen mint minden módszernél, bizonyos hibaszázalékkal számolni kell, ezért helyesebbnek tűnik, ha minden olyan terhes, akinél AFP-emelkedést találtak, meg­felelő központban ultrahang- vizsgálatra kerüljön és ameny- nyiben ez a vizsgálat a velő­csőzáródási, vagy egyéb fejlő­dési rendellenességeket egyér­telműen kizárni nem tudja, úgy magzatvíz AFP-vizsgálat vég­zendő. Az AFP-szint magzatvíz­ben történő felhalmozódása egyértelműen indokolja a ter­hesség megszakítását.- Tehát egyértelműen hasz­nosnak mutatkozik ez a szűrési forma? •- Úgy gondolom, hogy ezen több lépcsős szűrőhálózat mó­dot nyújt arra, hogy a velőcső­záródási rendellenességgel szü­letett magzatok száma a mini­mumra csökkenjen, hiszen ez jelenleg évi 250—300 károsodott magzat megszületését jelenti, akik családjuk és a társadalom számára nagy gondot jelente­nek. Kurucz Gyula ttwm Mínusz huszonöt fokos hidegben dolgozik a targoncás a hústá­roló hűtőházban Szezonkezdet a Bajai Hűtűházban A borsó csépelve érkezik a fogadó bunkerekbe, szalagon fut a mosóba, onnét a főző­edényekbe, majd az ammóniás fagyasztókba, és mire a gép­lánc végére érünk, már csoma­golva látjuk viszont. A múlt héttől kezdődően nap mint nap ez a művelet ismétlő­dik most a Bajai Hűtőházban, hiszen június a borsófeldolgo­zás szezonja. Idén az időjárás miatt kissé késve kezdhettek — a több éves június elsejei borsó start helyett, csak 7-én indult a feldolgozás — és így még csak 700 tonnányi borsó került a hűtőházba. A tervek szerint ez évben összesen 4300 tonna borsót dolgoznak fel. Meggyből 700 tonnányit akar­nak tartósítani, míg zöldbab­ból 1700 tonnát. Jelentős a mirelit kukoricatermés is, 1000 tonnát dolgoznak majd fel. Emellett karalábét, szilvát, pa­radicsomot, paprikát fagyaszta­nak télre. Termékeik között új­donság lesz a fagyasztott alma, amivel tavaly kísérleteztek, s mind a hazai, mind a külföl­di piacon, kedvező fogadtatásra találtak. A Bajai Hűtőház termékeinek fele exportra készül. Elsősorban az NSZK, és a skandináv or­szágok vásárolják szívesen. Munkájukat az sem hátráltat­hatja, hogy egy többszáz milli­ós beruházás derekán tartva, helyenként elég mostoha körül­mények között dolgoznak. A beruházás egyik eddig elkészült legmutatósabb eredménye az új hűtőház. A 8 méter magas egységekben oly sűrűn lógnak a darabolt marhák és serté­sek, mint a kolbászok a falusi éléskamrák rúdjain. Tavaly még nyolcezer tonnányi termék fa­gyasztására tudott vállalkozni a hűtőház. Idén — a beruházás eredményeként — már 14 ezer­nyit terveznek, s jövőre mikor minden elkészül, már évi 23— 24 000 tonnára bővül a kapaci­tásuk. Megérkezett, és ellenőrzik az űj borsószállitmányt A kondenzátorsor egy része Nagy teljesítményű gépek segítik elő a hűtőhöz munkáját Fotó: Erb János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom