Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-24 / 171. szám
1982. június 24., csütörtök Dunántúlt napló 3 A „szobatudósok" Ideje lejárt, Öntözés egy nagyüzemi cukorrépaföldön. A kutatások - egyebek közt — az öntözés hasznos! tásával, jövedelmezőségével is foglalkoznak. Tudomány és gyakorlat Ki tudja, miért — talán a Verne-könyvek hatására —, kétfélének képzeltem a földrajztudósokat. Poros atlaszok, térképek, föld- és éggömbök közt piszmogóknak, vagy épp ellenkezőleg — afrikai vadászoknak, akik bricsesznadrágban, parafasisakban kóborolnak a szavannákon, és halomszám durrant- ják le a vadakat. Nos, a leendő földrajzosok biztosan nem ilyenek, először ugyanis velük: sötétruhás, szolid, vizsgára váró tanárjelöltekkel találkozom a JPTE Tanárképző Karának földrajz tanszékén. ők igazítanak útba dr. Vujics Tibor docenshez és dr. Aubert Antal tanársegédhez, akiknek az egyik tanári szobában nem épp könnyű kérdéseket teszek fel: merre tart, menynyire gyakorlatias az egyetemi földrajzkutatás? Eddig háttérbe szorult — A válaszhoz tudni kell — mondja dr. Vujics Tibor —, hogy a tanárképző főiskolákon a tudományos kutatás évtizedekig háttérbe szorult. Fő feladatunk a tanárképzés lévén, a tudományos munkát nálunk sokáig jelentéktelen, sőt haszontalan tevékenységnek minősítették. Egészen 1975-ig mindössze arról lehetett szó, hogy bekapcsolódjunk a tantárgypedagógiai programba, ehhez azonban a minisztérium sem a tárgyi, sem egyéb feltételeket nem biztosította; tantárgypedagógiából például nem lehetett tudományos fokozatot szerezni. „Frontáttörés” 1975 után következett; fokozatosan kitűnt, hogy teljes értékű kutatómunka nélkül egyetlen oktató sem boldogulhat. Ettől kezdve ütemesen bővült tudományos tevékenységünk, s további izmosodását reméljük, várjuk attól, hogy a főiskola az idén a JPTE önálló karává lett. Ez egyben azt jelenti, hogy a tudományos tevékenység, s vele a tudományos fokozatok megszerzése az oktatók egzisztenciális előrelépésének alapfeltételévé vált. Természetesen nem vártak« tétlenül erre a fordulatra. A tanszék minden munkatársának tevékenységét hosszú lenne felsorolni, elégedjünk meg ezúttal egy téma, a Balaton-kutatás kiemelésével. Dr. Gertig Béla tanszékvezető kutatásai nyomán most kezdenek egy, az MTA Földrajzi Bizottsága által is jóváhagyott munkához. Címe: A természeti környezet és a társadalmi-gazdasági szerkezet, valamint ennek földrajzi kapcsolatrendszere a Balaton térségében. Ennek keretében vizsgálják tavunk környékének természeti viszonyait, részletesen igyekeznek kideríteni, meddig „terhelhető” még a Balaton, milyen hatással van az ottani természeti és életviszonyokra, környékének ipara, mezőgazdasága, milyen mérvű és jellegű fejlesztést kívánnak az ottani települések. Kutatómunkáról a pécsi földrajz tanszéken A baranyaiak, pécsiek számára még érdekesebb a Dél-Du- nántúl tájegységeivel, gazdálkodásával foglalkozó kutatásaik a Tapolcai medencéről, az Ormánság népességi és települési viszonyairól, az idegenforgalomról. Dr. Vujics docens és dr. Aubert tanársegéd mindenekelőtt gazdaságföldrajzosok. Évek óta nyomon követik, feldolgozzák és értékelik a déli Duna-völgy mezőgazdasági termelési rendszereinek hatékonyságát, fejlődését. Vajon milyen tapasztalatokat szereztek: hogyan lehet, hogyan kell — többek közt például a Bólyi Mezőgazdasági Kombináttal együttműködve — munkájukat hasznossá, a gyakorlatban is érvényessé és hasznosíthatóvá tenni? Reális alapról indalai — A „szobatudósok” ideje lejárt — mondja Aubert Antal. — A legfontosabb talán az, hogy egy kutatási programnak már az indítása, a kérdésfeltevése reális legyen. Ilyen alap kell ahhoz, hogy az eredmény a gyakorlatban is kamatozzon. Bármilyen gazdaságföldrajzi témában tehát már a kezdet kezdetén fe| kell venni a kapcsolatot az érintett gazdasági egységekkel. Fontos, hogy a közigazgatási szervek problémáit, sajátos látásmódját is ismerjük. Megkeressük az akadémiai kutatókat is. akikkel szintén vannak jó, bár még nem eléggé sokoldalú kapcsolataink. Tudnunk kell azoknak az ún. szolgáltató szervezeteknek a problémáiról is — a növényvédelem, a talajerő-utánpótlás gazdái stb. —, akik a mezőgazdasági üzemekkel állnak kapcsolatban. Végül, de nem utolsósorban fel kell használnunk más kutatók: a szegedi egyetemi tanszékek, a Földrajztudományi Kutatóintézet eredményeit. — Ezek szerint, ha egy reális, jól átgondolt kutatás ilyen módon indul és szerveződik, automatikusan „bejön" a kézzelfogható gyakorlati eredmény? — Sajnos, ez korántsem biztos. Az esetek többségében a gazdasági egységek — tisztelet a kivételnek — úgy tekintik: ők tesznek szívességet, ha segítenek a kutatónak. Sokszor elmarad a „visszacsatolás” arról, hosszabb vagy rövidebb távon hasznosítható-e munkánk eredménye, egy-egy átfogóbb vagy kisebb ' érdekű javaslat. Van példa az igazán jó együttműködésre is: a Bólyi Kombinát pl. nem utolsósorban azért ért el kimagasló eredményeket a szó- jatermesztésben, mert az Ireg- szemcsei Kutató Intézettel szorosan együttműködve végezte annak fojtanemesítő kísérleteit. Ez azonban még elég ritka. A legoptimálisabb az lenne, ha pl. egy gazdaságföldrajzi kutatási programba az „illetékes1' társadalomtudományok is már kezdetben bekapcsolódnának. Arra jutunk: nem elég tehát az egyszeri, véletlenszerű kapcsolat tudomány és gyakorlat együttműködésében. Az együttműködést csak a minden oldalról motiváló, megfelelő érdé kéltség kialakításával lehet általánossá, tartóssá tenni. „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez". A tanszéken nem ülnek ölbe tett kézzel: ők keresik meg közös munkára szólító ajánlataikkal a gazdasági egységeket. Legutóbb például egy Duna menti tsz rendelt tőlük alapos, részletes kutatást. Csökkenő anyagi bázis S persze a sikerhez a kari, „belső” ösztönzés is feltétlenül hozzátartozik. E pillanatban ugyanis még az a helyzet, hogy a tanszék tudományos feladatai nőttön nőnek, de a kutatásra fordítható anyagiak épp ellenkezőleg: csökkennek. Az e célra fordítható ellátmányuk az idén 40 ezer helyett csak 25 ezer forint. Nincsenek alaptérképeik; 60 darab „25 ezres” kellene, de nincs. A korábban is egyetemi karok költségvetése messze előttünk jár — mondják befejezésül a kutatók az egyetemi rangját, szerepét most kereső volt főiskolán. Varga János SzereiieitetfSsfih diuatta vált Kevesebb föllépést a magasabb művészi színvonal érdekében Az ismert pécsi gyerekzenekar jelenleg épp a sikondai úttörőtáborban van — a kérdés más tartalommal hangzott el. Régóta nem hallottunk róluk. Pedig sokfelé szerepeltek az elmúlt tanévben is. Mindenütt gyönyörködtek bennük: aranyosak, kedvesek, szépek. Azután egyre több helyütt gyönyörködtek bennük ... Emelték az ünnepségek fényét. És jöttek a telefonhívások egyre-másra. Délután koszorúzás, holnap KISZ-esküvő Bolyban, Mohácson, a jó ég tudja, hol. Tanévnyitó; térzene nyugdíjasoknak; hangverseny a jugoszláv testvériskolánál; zenei világnap, Dunaszerdahely, szentlőrinci jubileum: világtakarékossági nap; november 7.: Steinmetz-kupa nyitó ünnepség; Pécs felszabadulási ünnepe; nőnapi köszöntők; március 15., március 21. ünnepségei; TIT országos verseny; koncertek a Közlekedésbiztonsági Tanács meg egy kiváló vállalat ünnepségein, Lenin születésnapján; továbbá: Szentendre, Vác, Eszék; KlSZ-küldöttgyűlés; nyáron fellépés építőtáborokban, úttörőtáborokban, a Pécsi Ipari Vásáron; KISZ-esküvőkön stb. A fe'sorolás korántsem teljes. csak a fontosabbakat írtam ki a zenekar 1980/81-es működési naplójából. Ebben a tanévben a Pécs-Gyárvórosi Úttörőzenekar összesen 66 alkalommal szerepelt valahol. Egy* szereplés átlagosan minimum 3—3,5 órát vesz igénybe, akkor is, ha az csupán 20 perc. Menetzene, alakzatokkal. Nagyon szépen, fegyelmezetten csinálják. De próbálja ki egyszer valaki... S ha közben még szép tisztán is szólnak a szólamok, az szinte rejtély előttem. S ha csak a szél fúj, hagyján. Megvédi őket a jó kis orkándzseki. De ha beköszönt a novemberi zimankó, s ott ócsorognak fegyelmezetten, amíg elmondotnak a szép hosszú beszédek, s rójuk kerül a sor, bizony kishíján odafagy az ujjuk a fémbillentyűkhöz. A múltkorábcn meg . ott felejtették" őket a tűző napon. Többen rosszul lettek egy kicsit. De azért mindig becsülettel teljesítették azt, amire leinőtt emberek 'fölkérték őket. Ott, ahová felnőtt emberek elvitték őket. Mert hogy a legutóbbi tanévben is (június közepéig) 33 szereplésük volt, nagyjából az iménti „témakörökben”. Ehhez számoljuk hozzá azt, hogy hetente kétszer van kétórás össz- próbájuk, s egyszer szólampróba. És hetente kétszer fél—fél órányi egyéni hangszeres tanóra. A szereplések miatt elmaradt foglalkozásokat persze nem lehet pótolni. De ezeknek a gyerekeknek színházi zsargonnal élve: a havi „szolgálat- száma” így is elérte a 14-16- ot; időben ez havonta 32-36 óra, utazásokkal több. Okkal kérdezhetjük: mikor tanul, mikor játszik, mikor gyerek egy kis muzsikus a gyárvárosi úttörőzenekarban? Az persze egy kicsit fájó, hogy immár második éve nincsenek jelen az országos találkozókon, ahol a továbbjutás mércéje a szakmai-művészi színvonal. Tavaly Sásd, az idén Palotabozsok uttörőzenekara képviseli Baranyát. Emiatt kérdeztem meg nemrég az úttörő- zenekarok megyei találkozóján, Komlón: hal a pécsi úttörőzenekar? ... Apáthy Árpád, a fúvószenekarok megyei szakfelügyelője elmondta, hogy az együttes koSzentendre A szentendrei nyár programjában az idén július 3-tól 28- ig 14 alkalommal mutatják be Schubert dalaiból a Három a kislány című daljátékot, Ráto- nyi Róbert, Fónay Márta, Fe- rencz Éva, Kővári Judit, Hűvösvölgyi Ildikó, Tímár Béla és Maros Gábor főszereplésével. Gyula A Gyulai Várszínházban felújítják az elmúlt évben elhangzott nagy sikerű két Kodály- művet, a Székely fonót és a Psalmus Hungaricust. A korábbi időszak neves színpadi szerzőjének, Székely János kolozsvári írónak új művét is műsorra tűzik Vak Béla király címmel. A mű Könyves Kálmán korában játszódik; parádés szereposztással, Marton László rendezésében. A másik prózai mű a Várszínpadon a nemrég elhunyt kiváló költőnk, Jékely Zoltán Oroszlánok Aquincumban című történelmi drámájának a bemutatója. A mű az egykori római erődítmény fénykorában, ám röviddel pusztulása előtt játszódik, amikor a Duna túlsó oldalán már ott sorakoztak a barbárok... A darab rendezője Iglói István. Eger Az Agria Játékszín műsorán az idei évben is két prózai mű szerepel. Az egri Líceum udvarán Magyarországi bemutatóként Carl Zuckmayer A köpe- nicki kapitány című — felnőtteknek szóló — mesejátékát; az egri vár romkertjében pedig az Iphigenia a Tauruszok földjén című Euripidész-drámát adják elő, amit Goethe hasonló művéaek felhasználásával átdolgozott és színpadra alkalmazott Valló Péter, mindkét előadás rendezője. Egervár A Zalaegerszeg közelében álló hangulatos Egervár udvara évek óta egyre érdekesebb színházi esték színhelye. Az idei nyáron Goldoni A kávéház című vígjátékát állítja színpadra Merő Béla; Ruszt József pe-* dig Paul Foster Tom Paine, avagy a tiszta ész diadala című történelmi játékát mutatja be, amely az amerikai forradalom eszmei vezérének, a 'bolgá- ri szabadságjogok szószólójának állít emléket. Előadásaikat sorozatban Zala és Vas megye idegenforgclmi helyein, Pécsett pedig augusztus 3-án és 4-én is eljátsszák. Boglár Boglárlelle hangulatos kis színpadán a kaposvári színház két bemutatóval szerepel az idei nyáron, a Bogiári Nyári Színház programjában. Acs János, Büchner: Leonce és Lena című vígjátékát állítja színpadra, Babarczy László pedig Moliere Nők iskoláját rendezi ugyanitt. rábban az országos élvonalba tartozott; az utóbbi két évben a szereplések túlzott igénybe vétele, túlterhelése miatt a gyerekek fáradtak, sok próba elmarad, és bár karnagyuk, Auth Vilmos nagy szorgalommal és hozzáértéssel szervezi a zenekart, a rengeteg 20—30 perces felléaés szakmai fejlődésük rovására megy. A probléma sürgős megoldást kíván, különben a zenekar fejlődése nem biztosítható. Ezt jelentésében 1980-ban feltárta, jelezte. Várnai Ferenc, a Megyei Tanács zenei szakfelügyelője: — A jelentést azonnal továbbítottam a városi tanács művelődésügyi osztályához, kérve, in. tézkedjenek. Ez év májusában ismét szóban jeleztem: baj van ... Megígérték, utánanéznek. Egyébként a problémát Bokrétás Györgyné városi szak- felügyelő is észrevételezte ... Közben vége lett a tanévnek. A gyerekek szívesen, lelkesen és áldozatkészen muzsikálnak továbbra is, ám ez önmagában még nem segít az alapproblémán. Auth Vilmos karnagy: — Az együttesben az idén nagy mértékben „fiatalítottam”, hiszen a tagság mindig cserélődik. A kötelező szereplések száma azonban irtózatosan sok. Pedig a működési szabályzat havonta „csak” 3 szereplést ír elő ... — Miért vállalták? — Nézze, nekem négy főnököm van.. A meghívások egyébként közvetlenül az iskola igazgatójához' érkeznek be, nemegyszer az utolsó pillanatban ... Fölkerestem az iskola igazgatóját, Marosi Károlynál is: — Tavaly tanév közben vettem át az iskolát. Két éve zenei általános osztály indult; kiválasztottuk közülük a zenekari részvételre alkalmasakat, dehát több év kell ugye, amíg fölzárkóznak ... A szereplések? ... igen, a havi három „keretet" túlléptük. Valóban, ezt szülők, szaktanárok is észrevételezték ... A gyerekeket nagyon igénybe vettük. Egyetértek Auth Vilmossal: most egy-két évig a szerepléseket jobban meg kell szűrni, és az 1976-ban készült működési szabályzatot is felül kell vizsgálni. A helyi felkérések elől ezután se zárkózunk el . . . A teljesítésük egyébként eddig is az én engedélyemmel, de a karnagy meghallgatásával történt... A „helyi fölkérések" pedig aligha fognak csökkenni. Különösen, hogy hovatovább státusszimbólummá, szinte divattá válik a gyárvárosi úttörőzenekar szerepeltetése. Hovatovább az már nem is igazi névadóünnepség, ha nem a gyerekek fújják az altatódalt... Tisztelet érte, hogy ezt mindig szívesen, zokszó nélkül teszik. Pedig ezek a kedves és lelkes kis muzsikusok 10—14 éves korú, fejlődésben levő iskolások. Gyerekek! Egészséges fejlődésükért — ide értve az észszerű terheléseket is — nem a „fölkérő szervek” a felelősek. Egyedül az iskola igazgatója és a karnagy. Wallinger Endre „Hol a gyárvárosi áttörőzenekar?.”