Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-02 / 149. szám
6 Dunántúli Ilaplo 1982. június 2., szerda Török lakóházak Siklóson? Ismert, hogy folyamatban van a siklósi dzsámi felújítása. Ennek kapcsán a város lakói felhívták a várbaráti kör figyelmét arra, hogy a mai Berzsenyi Dániel utcában, amelyet régen Török utcának neveitek, a hagyomány még számontart két török házat is. A Szentgyörgyvári Tamás által készített képen látható, a Kanizsai család tulajdonában lévő ház szerkezete valóban elüt a környező épületekétől. Azok pl. az utcai talapzatnál támfallal is ellátottak voltak. Váradi László nyugdíjas pedagógussal számosán tanúsítják, hogy a közeli múltban e ház kéményéhez még egy vasnyelű félholdas lófarkas török zászló volt erősítve, amelyet a ház tatarozásakor, az 1960-as években távolítottak el. Érdekes tudni, hogy a magyarok házai nem lehettek magasabbak a törökökénél és csak sötét színűekre lehetett azokat festeni, barnára vagy feketére. A magyar ház- tulajdonosok 50 akcse fejadót fizettek a töröknek és 60 akcse tett ki egy aranyat. Még az udvarok és a kertek élő fáit is megadóztatták. Nemcsak a magyar templomokat és más középületeket, hanem még a magyar magántulajdonban lévő lokóházakat is a legnagyobb nehézségek közepette lehetett csak javítani, a legtöbbször megvesztegetések árán. Kecskeméthy Zoltán dr. Pilzeni egyetemisták tárlata A prágai Károly Egyetem Pilzeni Pedagógiai Fakultásának képzőművészei, azaz „művészeti nevelési szakos" hallgatói mutatják be műveiket tegnaptól a pécsi Ifjúsági Házban; a,kiállítást kedden délután 5 órakor nyitotta meg Soltra Elemér, a JPTE Tanárképző Kara Rajz tanszékének tanára. A kapcsolat immár tíz éves a két iskola közötti a pécsi főiskolások tárlata május elején nyílt meg a cseh városban. A kiállítás válogatás, ízelítő abból a sokféle tevékenységből, munkából, amit a pilzeniek — az ottani leendő rajztanárok — végeznek; szinte minden műfaj megtalálható tárlatukon a szobrászattól a különféle qrafikai műfajokon át a szövésig. E technikákat, illetve műfajokat ugyanis kemény munkával, jól felszerelt műhelyekben tanulják a pilzeniek. Az első pécsi érettségi Adatok a Nagy Lajos Gimnázium történetéhez A székesegyház a Schmidt-féle átépitéí közben (kb. 1887 körül) II pécsi székesegyház építéstörténetéből Pécs — amely város a „kultúra magvainak terjesztésére kiválóan alkalmas” — a modern gimnáziumi oktatás és vizsgarendszer tekintetében is mindig az élen járt. Nem lehet csodálni, hogy a középiskolai tanulmányok után leteendő érettségi vizsga is a legelsők között honosodott meg itt. A magyar gimnáziumi rendszert radikálisan megváltoztatta az 1850-ben megjelent Thun-féle iskolareform, amelynek igen pozitív megnyilvánulásai és eredményei voltak, annak ellenére, hogy ez is az elnyomatás korában keletkezett, és így a magyar társadalmon ellenszenvvel viseltetett iránta. A „haza és haladás" visszatérő magyarországi ellentmondása oktatási vonatkozásban is éreztette hatását. Az 1850/51-es tanévben lépett életbe a Thun miniszter nevét viselő iskolareform, melyet Poroszországból vettek át. Ez a gimnáziumok tanulmányi idejét nyolc esztendőben határozta meg. Az eddig hatéves tanfoyamhoz hozzá kellett csatolni az akadémiák, illetve líceumok bölcseleti tagozatának két évét. Ez logikusnak is látszik, hisz a bölcseleti szak eddig is az egyetemi tanulmányok szempontjából kötelező folytatása volt a gimná- ziumna.k. A gimnázium ezzel két részre oszlott: al- és felgimnáziumra, illetve alsó és felső tagozatra. A pécsi gimnázium az új tantere szerint 1850/51-ben a ciszterci rend négyosztályos algimnáziumaként nyílik meg. Emellett az V. és VI. osztályban a régi rendszer szerint tanítottak, de alkalmazkodtak az új rendszerhez annyiban, hogy bevezették az algebra és a német nyelv tanítását. Az alsó négy osztályba 224 tanuló iratkozott be. Ekkor még működött a püspöki líceum bölcseleti tagozata, amelynek beolvasztása csak 1851-re fejeződött be, így az 1851/52-es tanév már nyolcosztályos gimnáziumként nyílott meg. (Megjegyzem, hogy az iskola ekkor a püspöki líceum épületében működött, mivel a gimnázium épülete katonai kórház céljára volt igénybe véve. A soproni cs. kir. kerületi főispáni hivatal tanügyi osztálya az első érettségi vizsgát a pécsi gimnáziumban 1852. szeptember 15-re tűzte ki. (Közben már folyt az 1852/53- as tanév, amely augusztus 1-én kezdődött.) A gimnázium nyolcadik osztályát 30 tanuló végezte el ekkor, ezek közül nyolc tanuló jelentkezett érettségi „szigorlatra". Más megyéből jelentkezett még öt tanuló, így az első érettségi vizsgát 13 tanuló kezdte meg. Az érettséginek csak az egyetemi tanulmányok szempontjából volt jelentősége, és így arra csak azok jelentkeztek, akik egyetemen kívántak tanulni, így a bejelentett pályaválasztás szerint a jelentkezettek közül 5 a teológián, 4 jogi karon, 2 orvosi karon és 2 mérnöki karon kívánt továbbtanulni. Az előírás szerint a vizsgázó két hónappal a vizsga előtt volt köteles jelentkezni. A vizsga írásbeli és szóbeli részből állott. írásbeli vizsgák zárt helyen (egy tanteremben legfeljebb 20 tonuló),- a következő módon történt: értekezés magyar nyelven (5 óra), fordítás latinból (2 óra), fordítás görögből (3 óra), fordítás latinra (3 óra), mennyiségtan (4 óra) és egy másik élő nyelv — német, angol, francia — (3 óra). Segédeszközül csak szótár és logaritmus tábla volt használható. (A logaritmus tábla nem tartalmazott képleteket!) Szóbeli vizsgát kellett tenni: magyar, latin, görög, történelem és földrajz, mennyiségtan, természetrajz és fizika és egy másik élő nyelvből. Nyomatékkai előírja a rendelkezés, hogy a vizsgázótól nem az utolsó évek anyagát, hanem általános műveltségét kell számon- kérni. Tehát nem „tételeket" kell tudnia, hanem egész mű- veltségTcépének kell olyannak lennie, 'hogy őt egyetemi tanulmányokra érettnek nyilváníthassák. A követelmények tehát kemények voltak. A jelentkezettek közüli egy diák volt (később neves orvos lett), aki javító érettségire utasítottatott. Az érettségi jegyzőkönyvet latinul vezették, és a bizonyítványokat is latin nyelven írták. Az első pécsi érettségi vizsga elnöke Sterne Ferdinánd apát, iskolatanácsos volt Sopronból, és az első érettségi vizsgát vezető igazgató Jónás József kanonok. Ezzel az érettségivel Buda és Sopron mellett Pécsett volt ilyen vizsga először a Dunántúlon. Ezt követi majd az 1855/56-os tanévben Győr és Szombathely. Az érettségi vizsga ettől kezdve folyamatosan fejlődik és kisebb mértékben majd többször változik. De a lényege mindig egy nagyobb erőfeszítés, amely az egyetemi tanulmányokra való alkalmasságot bizonyítja, és az oda- kerülőknek viszonylag egységes műveltségi alapot biztosít Az általános műveltség volt mindig az igény, nem pedig egyes tételek tudása. Mert meggondolandó: általános műveltséggel rendelkezik-e az a középiskolát végzett és érettségizett ifjú, aki semmit nem tud pl. az első világháborúról, mert „az nem volt érettségi anyag”. De ezzel már súlyosabb problémákat érintenék, amely túlmenne a jelenlegi kis iskola- történeti adatközlésemen. Dr. Rajczi Péter 1982-ben, éppen száz esztendeje, hogy Pécs városképéből örökre eltűnt a még középkori állapotát őrző, de külsejében Pollack Mihály által átépített székesegyház. Ugyanez az évszám jelenti egyben a mai dómépületet kialakító munkálatok kezdetét. Pollack székesegyházának építkezése 1807-től 1825- ig tartott, s a neves építész által tervezett formában 1882 júniusáig állott fenn. A pécsi dómot ugyanúgy, mint a veszprémit, a gyulafehérvárit, valamint a hasonló sorsú pozsonyi székesegyházat középkori állapotukból a 19. század második felében kivetkőz- tették, s a historizmus szellemében „eredeti” formarendjükét adták vissza. Pécsett a középkori falak jórészét meghagyták, hogy ezek maradványain Friedrich Schmidt bécsi építész tervei alapján' a mai neoromán épületet emeljék. A székesegyházról eddig megjelent művek az átépítést az épület statikai romlásával magyarázzák. Ezzel szemben a háromszáz évre visszanyúló legújabb kutatási eredményeink ezt a megállapítást határozottan cáfolják. A francia forradalom hatására a 19. században kialakult új művészeti szemléletnek neves műtörténészünk, Heaszlmann Imre is lelkes híve volt. Pollack székesegyházáról alkotott elmarasztaló véleményét a szakmai körökkel is elfogadtatta. A pécsi dóm stabilitását elsőként tette kérdésessé, s ettől kezdve a középkori boltozatok statikai kérdése napirendre került. Henszlmann megállapításait, s a tervezett átépítést a korabeli sajtó keményen bírálta. Tiltakozott a káptalan is, majd az épület kifogástalan állapotát szakértői vizsgálatokkal is bizonyította, mindemellett a közvélemény felháborodása is hiábavalónak bizonyult. Mi volt hát az a kényszerítő tényező, - amely az átépítést mégis megvalósíttatta? A török' által elkobzott egyházi birtokokat J. Lipót 1704-ben juttatta vissza, s ekkor a székesegyházat illető negyedet az erdővel borított hegyvidéken jelölték ki. Ám a 18. század végén éppen e területen találták meg, s tárták fel a kőszenet, amely a 19. század közepére a bánya-bérletekből, valamint a fakitermelésből származó jelentős anyagi tartalékhoz juttatta a székesegyházat. Ferenc József a székesegyház elszámolásait külön ellenőriztette. Ezért a felhalmozódott tőkét más célra nem fordíthatták, s mert ugyanakkor a devalváció is fenyegetett, célszerű volt a pénzt mielőbb egy nagyobb beruházásra fordítani.' Az átépítést minden erejével támogató Dulánszky Nándor püspök megnyerte az ügynek Trefort Ágoston kultuszminisztert, aki az 1881-ben megszavaztatott törvényében szabályozta a műemlékek restaurációját, miszerint azt a tulajdonos az államosítás terhe mellett köteles elvégezettni. Ezáltal egy mesterséges kényszerhelyzet állott elő, amely minden tiltakozás ellenére, az átépítés végrehajtására törvényszabta érvet teremtett. 1882. június 9-én kezdték kihordani a székesegyház barokk berendezését s azt kiárusították. Még e hó 22-én megkezdődhetett a bontás, majd az építkezés, amely nemes szándékból és nemes anyagból emelte azt a közép-európai viszonylatban is reprezentatív épületet, amely falainak belsejében még a 11. századi elődeink üzenetét őrzi, s amelynek korai építéstörténete még mindig sok megoldásra váró feladatot jelent a kutató számára. Boros László tanár Batthyány Kázmér politikai pályája Megemlékezés születésének 175. évfordulóján P ozsonyban született 1807. június 4-én — és Párizsban halt meg 1854. július 12-én. Az ország egyik leggazdagabb, konzervatív főúri családjából származott. Magyar nemzeti érzése harmincas évei elején támadt föl, addig a mágnások hagyományos életét élte. Kezdetben mecénásként támogatta a magyar kultúrát. Az 1840-es évek elejétől egyre többet foglalkozott gazdasági kérdésekkel. A mező- gazdaságot bénító feudális kötöttségek megszüntetésére elméleti és gyakorlati lépéseket tett. Több falujával már 1844-ben és 1847-ben örök- váltság-szerződést kötött. Az országban az elsők között volt, aki a megoldásra példát adott. Az iparosítás érdekében részt vett a Védegylet munkájában. Az egyesület elnöke volt. Magyarul — Széchenyihez hasonlóan — csak felnőtt korában tanult meg. Ezt követően kapcsolódott be az országgyűlés munkájába. Az 1839/40-es pozsonyi ország- gyűlésen a Főrendi Ház tagjaként liberális nézeteit már nyíltan hirdette és támogatta az Alsóház reformokat sürgető javaslatait. Az 1843/44- es országgyűlésen Batthyány Lajos és Teleky László mellett már a főrendi ellenzék egyik vezére. Kossuthtal az 1839/40-es országgyűlés idején ismerkedett meg, egyre inkább hatása alá került. Kossuthot segítette Pest megye követévé választani, Baranyában azonban nem sikerült győznie az ellenzéknek. Az első felelős magyar minisztérium Baranya megye főispánjává nevezte ki. 1848. május 4-én iktatták be, Pécsett. Irányította a népképviseleti választásokat, a nemzetőrség szervezését, a Dráva-vonal védelmét. A miniszterelnök szeptember 17-én országos kormánybiztosi feladatokkal bízta meg. Gerilla harcot szervezett Roth és Filipovics által vezetett horvát sereg ellen. A baranyai nemzetőrökkel bevonult Eszékre, hogy megszilárdítsa a vár védelmét. A Honvédelmi Bizottmány 1849. január 17-én a Délvidék vezérfőispánjává és országos kormánybiztosává kérfe fel. A trónfosztás után Kossuth külügyminiszternek hívta meg. Legfontosabb feladata a független mag/ar állam elismertetése, az orosz intervenció elleni nemzetközi fellépés megszervezése volt. Egyike azoknak, akik felismerték, hogy a nagyhatalmak nem kötelezik el magukat a magyar ügy mellett, így a belső erőket kell megnyerni. Az összefogásra, a nemzetiségek kibékítésére az intézkedések azonban már későn születtek. Szemere Bertalannal még megkísérelték a cári seregekkel a békekötést, de ez eredménytelen maradt. Kossuth lemondása utón követte őt az emigrációba. A törökországi internálás végén azonban meghasonlott vele, útjaik elváltak. A császári haditörvényszék bűnvádi eljárást indított ellene és felségsértés bűntette miatt halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A kivégzést jelképesen 1851. szeptember 22-én Pesten végrehajtották. Párizsi letelepedése után elemezte a reformkor és a szabadságharc eseményeit. Visszaemlékezéseinek sajtó alá rendezése után .érte a váratlan halál. Az életében közismert és népszerű embert az utókor hamar elfelejtette. Közvéleményünk előtti ismerelensége elsősorban két okra vezethető vissza. Tevékenységének feltárása sosem vált politikai aktualitássá. Az uralkodó és osztályának tagjai szemében renegát mágnás volt, aki a szabadságharc mellett mindvégig kitartott. A magyar pmigráció nagy része is kiközösítette, mert ^Kossuthot a hatalomátadás törvénytelenségére hivatkozva támadta. A dualizmuskori ellenzék céljai elérésére a „Kossuth kultuszt” hozta létre. Neve a Horthy-féle ellenforradalom idején sem válhatott jelképpé, mert a polgári demokratikus berendezkedést és nem a központosított önkényuralmat tűzte zászlajára. Tevékenységének megítélése a felszabadulás után sem vált egyértelművé. A tényéktől függetlenül békepártinak, Kossuth ellenzékének tekintették. Elvhűségét, becsületességét, önfeláldozását azonban senki sem vonta kétségbe, inkább csak elhallgatták. Jelenünkben munkásságának megítélése fordulóponthoz érkezett. Nem a mágnást, hanem a korabeli állapotokon javítani akaró és azért mindent vállaló, nem csak szavakban, hanem ténylegesen cselekvő, de osztályhelyzete miatt korlátok között * mozgó embert látjuk személyében. Ezért ápoljuk Baranyában, elsősorban Siklóson, egyik birtokának központjában emlékét. Ezért őrzi utca a nevét, szobor az arcképét, iskola a szellemiségét. Ismeretlenségének másik oka, hogy számos kortársától eltérően nem jelent meg önéletírása, visszaemlékezése* bár tudomásunk van arról, hogy a reformkort és a szabadságharcot párizsi emigrációja idején elemezte. Francia nyelven készített visszaemlékezését angolra fordítva Londonban kívánta megjelentetni. A nyomdákéi állapotú munkát átvenni, ellenőrizni, majd megjelentetni már nem tudta. A kézirat halála után rejtélyes körülmények között eltűrt. Csak negyven év múlva közölt belőle részleteket egykori titkára, de a kézirat holléte máig ismeretlen. A közlés előszava képezté napjainkig tevékenységének egyetlen áttekintését. A z angol fordító a kiegyezés idején a még birtokában lévő jegyzetekből összeállított egy jellemrajzot a magyar államférfiakról, azoknak a reformkorban és a szabadságharc idején kifejtett tevékenységéről. Ebből és a fordító levelezéséből kiderül, hogy szerzőnek kell tekinteni Batthyány Kázmér feleségét, gróf Keglevich Augusztát, valamint a fordítót, Blackwell Józsefet is. Az egyes szerzők szövegrészeit azonban megállapítani nem lehet. Életrajzát úgy érezzük akkor tesszük kerek egésszé, ha leg&lább az utólagosan készített összeállítást közreadjuk. A Janus Pannonius Múzeum évkönyvében ezért részletekben megjelentetjük. Füzes Miklós i
