Dunántúli Napló, 1982. június (39. évfolyam, 148-177. szám)
1982-06-12 / 159. szám
TRIANON, MAI SZEMMEL Talán nem túlzás azt állítani, hogy az első világháborút követő trianoni békeszerződés az utóbbi évszázadok magyar történelmének egyik legtöbbet vitatott, máig sem „megemésztett" eseménye. Az ország területe egyharmadára zsugorodott, milliós magyar tömegek rekedtek az államhatárokon túl. A későbbi hibás, sőt bűnös politika s egy újabb elvesztett háború további területi veszteségeket és hátrányokat okozott Magyarországnak. A történeti realitásokat tudomásul véve még mindig sokakat foglalkoztat a kérdés: vajon így kellett-e mindennek történnie? Nem volt-e valami más út, amellyel ezt az országvesztést ki lehetett volna kerülni, vagy legalábbis mérsékelni? Dr. Ormos Mária, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa éveket szentelt arra, hogy nyugat-európai levéltárakban kutatásokat folytasson az első világháborút lezáró Párizs környéki békékről. A közelmúltban a pécsi tanárképző karon tartott előadást erről a témáról. Kérdéseinket az alábbiakban röviden ismertetett előadás után tettük fel számára. Dr. Ormos Mária először a trianoni békére vonatkozó korabeli felfogásokról beszélt: Bethlen István, például, aki egyébként erdélyi nagybirtokos volt, Károlyi Mihályt tette felelőssé az eseményekért. Jászi Oszkár és köre a francia tiszteket okolta, mások egy magyar-ellenes közép-európai összeesküvést véltek fölfedezni. Nemzetközi síkon Wilsorr ame- riaki elnök koncepciója uralkodott, amely szerint minden nemzetnek biztosítani kell az önrendelkezéshez való jogát. Lényegében ezt a vonalat erősítette — ha teljesen más oldalról is —, a lenini nemzeti és nemzetiségi politika. A magyar értékelések közös hibája az volt, hogy valameny- nyi egy-egy szempontot ragadott ki vizsgálódási köréből, s ahhoz mereven ragaszkodott. Sem Bethlen, sem a Jászi-féie radikálisok, s természetesen Károlyi sem tudott adekvát választ adni a történelem kihívására. Nem jól értékelték a nemzetközi helyzetet, nem vettek tudomást azokról a változásokról, amelyek az első világháború idején a világban bekövetkeztek. Ormos Mária szerint nem újkeletű ez a „vakság” a magyar politikai szférában, történeti tudatban. Tulajdonképpen Mohács óta mindig ez történt: politizálás a nemzetközi viszonyok, az ország súlyának értékelése nélkül. Elvárások, vágyak — reáliák helyett ... Az előadó még egy érdekes tényezőt bekapcsolt gondolat- menetébe: a kisállamiság problémáját. Való igaz, hogy a történészek általában nem tesznek különbséget külpolitika és külpolitika között. Hajlamosak arra, hogy egyforma súllyal értékeljék mondjuk Nagy-Britan- nia és Magyarország nemzetközi tevékenységét, mozgásterét. Pedig könnyen belátható, hogy ez az egységes kezelés milyen tévutakra vezethet. Egy Beszélgetés dr. Ormos Mária történésszel kisállam nemzetközi helyzete egzisztenciális kérdés, tehát politikájának megítélésekor komplex vizsgálat szükséges. De hát milyen is volt a nemzetközi helyzet a világháború végén? Mit akartak a nagyhatalmak? Ormos Mária szerint Wilson amerikai elnök nem holmi szép jogi elvek miatt hirdette meg a nemzeti autonómia gondolatát, hanem azért, hogy ezzel is siettesse a brit világbirodalom felbomlását. Más kérdés, hogy Kö- zép-Európából is erős indítékokat kapott erre, elsősorban a lengyelektől. Már említettük, hogy ebben az irányban hatott a lenini nemzeti elv érvényesülése js. Mindez azonban nem lett volna elég a változásokhoz. Az is szükséges volt, hogy az antant is magáévá tegye ezt az elvet. A háború alatt a fő cél természetesen Németország térdre kényszerítése volt. Amikor a hadihelyzet kezdett rosz- szul alakulni — összeomlott az orosz és a balkáni front —, az antant erős nyomást gyakorolt Romániára, hogy lépjen be a háborúba. A románok igen komoly ígéreteket kaptak: az 1916-os titkos bukaresti egyezményben felkínálták nekik Buvált tehát az antant számára az „oszd meg és uralkodj" elv érvényesítése. Anglia — balkáni orientációja miatt — lemondott Közép-Európáról Franciaország javára, s Clemenceau elkezdte a germán-ellenes felfogórendszer kiépítését a nemzeti önrendelkezésükért harcoló népek támogatásával. A francia befolyás alatt álló ütközőzóna létesítésével egycsa- pásra a „bolsevista veszélyt” is kiküszöbölni látszott. A románok érdekei világosak. Olaszország területi, nyereséget vár a Monarchia halálától, de egyébként is érdeke, hogy Kö- zép-Európában semmiféle egység ne legyen. Bár a tízes évek végén tanulmányokat kell írni Franciaországban arról, kik is azok a szlovákok — lévén, hogy addig Szlovákia- sohasem létezett — most az ő számukra is lehetőség nyílott az államalapításra. 1918-ban tehát végleg eldőlt: nincs többé Osztrák-Magyar Monarchia, és a háború utáni rendezést etnikai, nemze-, ti alapon kell végrehajtani. Milyen mozgásterülete volt ilyen körülmények között a magyar politikának? Kétségtelenül igen szűk. De még ekkor is lett volna keresnivalónk, ha az őrben, hanem egyenesen szívó hatást gyakorolt a germán törekvésekre. — Hogyan látják a franciák ma ezt a kérdést? Például a mi trianoni szerződésünket? — Ma már természetesen sokmindent másként ítélnek meg ők is, egyebek között a közép-európai szerepüket. Egyébként nem igaz, hogy született 'magyar-ellenesek volnának, és azért „csonkították meg” az országot. Ehhez igazolásul csak annyit, hogy három hétig tartotta magát egy olyan koncepció, amely szerint a területi rendezésnek Magyar- országra kell épülnie. Ez azonban nem tette volna lehetővé a nemzeti államok kialakulását, ezért elvetették. A határkérdésben a három nagyhatalomnak volt döntő szava. Az amerikaiak elsősorban az etni- kái vonalakat figyelték, a franciák és az angolok pedig a gazdasági és stratégiai szempontokat. Az angolszászok később tiltakozni kezdtek; „túl sokat adtunk r De ez már csak azután történt, hogy a románok megvonták az angoloknak adott koncessziókat. — ön említette a kisállamiság kérdését. Mennyire megUlésezik a párizsi békekonferencia kovinát, az egész Bánátot, Erdélyt, a Partiumot, sőt a magyar Alföld egy tekintélyes részét is, Vásárosnaménydől Újszegedig. (Debrecen mellett ment volna el a határ.) Egy évvel korábban, hasonló célból, az olaszoknak ígérték az lsztriai-félszigetet, Dél-Tirolt és a dalmát szigeteket. Az antant nagyhatalmak akkor határozták el az Osztrák- Magyar Monarchia felbomlasz- tását. a nemzeti államok „világra segítését", amikor véglegessé válik a cárizmus bukása, és az orosz hadsereg szét- züllik. Nem volt többé ellensúlya keleten a Monarchiának, és ugyanígy nem volt szükség többé a Monarchiára, mint közép-európai ellensúlyra, Oroszország ellen. Sőt, egyenesen félő volt, hogy az orosz forradalom az egységes Ausztria—Magyarországon keresztül terjed majd tovább nyugat felé. Kétszeresen is szükségessé szág vezetői reálisan “télik meg a helyzetet. Leírt határok még egyáltalán nem léteztek, ezekről csak később állapodtál meg végérvényesen. A magyai politika egy közép-európai konföderáció gondolatát erőltette — amely történeti léptékkel mérve kétségtelenül haladó volt —, de abban a helyzetben mindenki úgy fogta fel, hogy a magyarok meg akarják őrizni uralkodó szerepüket. Az etnikai, nemzeti alapon történő érvelés lett volna célravezető, hiszen más reális tárgyalási alap nem is volt. Ha ezt a lehetőséget Károlyiék kihasználják, kedvezőbb feltételeket lehetett volna elérni a béketárgyalásokon. Más kérdés, hogy a franciák álma sem valósult meg: gazdasági okok és évszázados előítéletek miatt nem lett tartós a kisantant egysége, s ez a térség nem hogy ellensúly lett volna a német veszéllyel szemKismányoky Károly rajza határozó ez a ,,státus" a világpolitikában? — A korábbi évszázadokban több nagyhatalom volt, s ez a kisállamoknak nagyobb mozgásteret biztosította Az első világháborúval kettészakadt a világ: valahová tartozni kellett. Taktikázni azonban mindig lehetett és kellett (volna) is. A kisállamok okos manőverekkel kedvezőbb helyzetekbe kerülhetnek. — Igazságosnak tarthatjuk-e a háborúkat lezáró kollektiv ítélkezést, amely ártatlan tömegeket büntet meg? — Ezt meg lehet kérdezni, csak nem érdemes. A győztes mindig kegyetlenül bánt el a legyőzöttel, legfeljebb nem ka- nyarított köréje kifinomult ideológiát. Azt kellene megkérdezni, hogy maga a háború, a háborúskodás igazságos-e? — Mi volt a legmeglepőbb fölfedezése a francia levéltárakban? — Sok meglepetés ért. Elmondom az egyik legjellemzőbbet: nálunk, ugye, az a kép él Vyx alezredesről, hogy ez egy sötét figura, mert ő adta át Károlyinak a francia kormány jegyzékét újabb, ultimátumszerű területi követelésekről. Nos, ez a Vyx egyszerű alezredes volt és nyilván csak parancsot hajtott végre. Viszont olvastam olyan tratát, amelyben kikérte magának, hogy a csehek megsértették a i magyar konvenciót, s mint a francia nemzet tagja, tiltakozik a románok előnyomulása el- ■ len . . . — Sokan azt mondják, hogy „történelmietlen", ha azt firtat- i juk: mi történt volna, ha ezt vagy azt másképpen csinálunk? Egyetért ezzel az elmarasztalással? — Semmiképpen sem. A történelemtudománynak éppen az a feladata, hogy megtanítson tanulni a múltból. Ehhez azonban — mint a sakkjátszmában — minden lépést végig kell zongorázni, akár utólag is. Hogy még egyszer ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Havasi János Baranya köztéri szobortervei Trischler Ferenc: Goethe Baranya városainak, községeinek szobrai általában helyi javaslatok alapján indulnak el a megvalósulás útján. Miután a városok, járások beadták javaslataikat, a Baranya megyei Tanács ad megbízást a művésznek. A jelenkori hazai szobrászat nem egy neves alkotójával — így Borsos Miklóssal, Varga Imrével, Makrisz Agamem- nonnal, s Amerigo Tóttal" - sikerült Pécsnek és Baranyának jó kapcsolatokat kialakítania. Borsos Miklós legutóbb egy Babits-szobrot készített Pécsnek, ez a Geisler Eta utcában található. A Liszt-évforduló alkalmából Varga Imre állít egy érdekes elgondolásé szobrot a püspöki pa- lotta melleti hosszanti falszakaszra. Szoborcsoport kerül rövidesen a pécsi . sport- csarnokhoz is, Trischler Ferenc 4—5 alakos emlékműve. Rétfalvi Sándor a szigetvári Radovón térre készíti A család című kompozícióját. Szép terv valósul meg a harkányi arborétumban. A margitszigeti portrészobrokra vagy a szegedi magyar arcképcsarnokra emlékeztetőén a siklósi járás és Harkány község indítványából portrészobrot állítanak mindazon jeles személyiségeknek, akik valaha kapcsolatban álltak e vidékkel. Már felavatták Trischler Ferenc Jókai- szobrát, s tervezik Istvánffy Miklós, Kanizsai Dorottya, Sztárai Mihály, Táncsics Mihály, Batthyány Kázmér és mások megörökítését. Számos képzőművészeti alkotást avatnak fel Mohácson is a jelenlegi ötéves terv ideje alatt. Kocsis Imre szentendrei képzőművész a mohácsi tanács hármas üvegablakát tervezi. Farkas László egy napóráját helyezik el a Fel- szabadulási lakótelep általános iskolája, óvodája közelében. Ide, Mohács egyik jelentős terére kerül majd Makrisz Agamemnon egy alkotása, és szintén Mohácsra Borsos Miklós Kodályról készítendő mellszobra. Mint már hírül adtuk, Bolyban Goethe portrészobrát fogják felállítani, Trischler Ferenc művét. Siklós két villányi művésztelepen készült szobrot kap köztereire. A szigetvári új kórházhoz Amerigo Tot, az új városrészbe Kígyós Sándor plasztikáját fogják a következő években elhelyezni. Fürtös Ilonától gobelin kerül a szigetvári tanács ügyfél- szolgálati irodájába, Gazder Antal ivókútját helyezik el a síkondai kempingbe. Elkészül Martyn Ferenc Hangya című szobra, s a pécsi Mozgalmi Ház elé Vigh Tamás József Attilát idéző szoborkompozíciója. Készen áll a pécsi Nevelési Központ terve is az ott helyet kapó kép»őművészeti alkotásokra: plasztika, díszkút, ivókút, játszótéri szobor kerül ide, s egy grafikuskollektíva tervezi a Nevelési Központ tájékoztató tábláit, feliratait. A római kori emlékek fölé kerülő, Bachmann Zoltán által tervezett sétatéri mauzóleumhoz az ötvösművész Bicsár Vendel és az üvegtervező Je- genyés János készíti a fémfeliratokat, a kaput. Az idei bányásznapkor avatják az új komlói színházat, melynek foyerjába Melocco Miklós érdekes elhelyezésű József At- tila-reliefje fogad majd bennünket. G. O. SIKERES BEMUTATKOZÁS Ifjúsági koncert fúvószenekar Pécsett Bensőséges hangulatú sikeres hangversenyen mutatkozott be csütörtökön este a Liszt Ferenc hangverseny- teremben a Pécsi Művészeti Szákközépiskola és a Zene- művészeti Főiskola egyesített koncert fúvószenekara. A mintegy félszáz tagból álló együttes a tanév elején elsősorban iskolai célokat tűzött maga elé. A leendő hivatásos fúvósmuzsikusok és zenetanárok azonban már most olyan előadással lepték meg közönségüket, amely mindenképpen nagy koncertnyilvánosságot érdemelt. Már- csak azért is, mert a teljes komolyzenei műsor láthatóan és hallhatóan aprólékosan igényes műhelymunkáról tanúskodott. A szépen csengő réz- és fafúvó hangszerek dinamikus színeit az iskolák fiatal tanára, Neumajer Károly ötvözte kisugárzó, harmonikus egésszé vezénylésével, ami szuggesztivitósávpl is külön is figyelmet érdemelt. A föícsendülő művek közt — Bach: Air; Beethoven: Egmond-nyitány; Yorki-indu- ló; Bartók: Esfe a székelyeknél — Rimszkij-Korszakov klarinétversenyét Várnai Beáta (tanára: Paláncz Tamás) adta elő imponáló biztonsággal a minden tekintetben kiváló koncerten. (Bornemissza)
