Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-06 / 122. szám
1982. május 6., csütörtök Dunántúli napló 3 A KOLLÉGISTÁKNAK SEM KÖNNYEBB A gimnázium KISZ-klubja, tanítási napok után is a tanulók rendelkezésére áll Fotó: Läufer László Szovjet filmművészdelegáció érkezik hazánkba A győzelem napja alkalmából szovjet filmművészdelegáció érkezik hazánkba. A küldöttség tagjai a Csillaghullás cimü új produkció alkotó stábja: Pjotr Fjo- dorov színművész, Georgij Rerberg operatőr és Igor Talankin rendező, A filmet hétfőn a művész moziban díszelőadáson mutatják be a magyar nézőknek. A delegáció a jövő héten ellátogat Miskolcra is. Itt-tar- tózkodása során a Gorkij moziban retrospektiv vetítéssorozat lesz Talankin műveiből. flz „ötnapos" nyomában Szigetváron Szeptemberig van még lehetőség a korrekcióra Liviá, a Kazinczy-érmes Á kereskedőnek különösen fontos a szép beszéd Az ötnapos munkahét iskolai kísérletének tapasztalatai nyomában ezúttal Szigetvárra, a Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola intézményébe látogattunk. Kétszeresen nehéz esztendő végéhez közelednek itt, hiszen a gimnáziumi harmadik osztályokban most kezdődött a fakultáció, és az idén vállalták a szigetvári középiskolában az ötnapos munkahét kísérletét is. — Hogyan vált be az ötnapos kísérlete? — kérdeztük Vas Istvánt, a szigetvári gimnázium és szakközépiskola igazgatóját. — Minden változtatás gondokkal jár. Az ilyen jellegű feladatot, amit augusztus utolsó hétfőjétől az egész ország iskoláiban meg kell oldani, vagy tényként fogadja el az ember, és nem gondolkodik azon, hogy jó-e, vagy pedig munkáját, munkakedvét könnyítendő igenis tudatosan figyel a jó eredményekre. — Kétségtelen előny, hogy a hétvégét családi környezetben tölti a kollégista, s ennek örülnek a szülők. A mi kollégistáink nem laknak messze, Sely- lyéről, Csányoszróról, Bükköséről vannak itt, s így minden hétvégét otthon tölthetnek. — A pedagógusnak is elkél a hétvégi két szabad nap, igaz, sűrítetettebb a heti ötnapos terhelés, és a feladatlapok korában minden javítani való ekkorra marad. A gondok, melyekkel Szigetváron szembekerültek, jellegzetesen a kisgimnázium gondjai. 69 harmadikos gimnazista, két párhuzamos osztály részére kellett megszervezniük a fakultációt az adott keretek között. Erről így beszélt az iskola igazgatója : — A matematika és az orosz tantárgyaknál van probléma, ugyanis a fakultáló diákok itt az alapóratervben mást tanulnak, mint a többiek. Matematikából például 12 tanuló vett fel választott órákat: a most említett okból három csoportot kell alakítanunk 69 diákunkból háromféle tantervvel, és mindazzal, amivel jár. A csoport- bontás miatt bekövetkezik, hogy nem az a tanár tanítja, technikai okokból nem taníthatja tovább a gyerekeket, aki elsőben, másodikban; felbomlik a kialakított rend, s ez láncreakcióként felborítja majd az egész iskola tantárgyfelosztását. Tehát pedagógiai engedményeket kell tennem, ha technikailag kivitelezni akarom a fakultációs csoportbontást. Az ötnapos rendszerben a heti 37—35 órával nagyobb megterhelés hárul az iskola egészségügyi szakközépiskolás tanulóira, hiszen a napi 7 tanórával több az elfoglaltságuk, mint a gimnazistáké. Van olyan egészségügyi szakközépiskolás osztály, amelynek 38 órát kell az öt napra elosztani — és akkor még hol van a tanulásra, a korrepetálásra fordított idő. Ezekben az iskolákban a több szakközéphez viszonyítva igen nagy a gyerekek elfoglaltsága, hiszen ott vannak a kötelező gyakorlatok is. Országos szinten már többször hangot adtak azon véleményüknek, hogy az órák számát 30—32-re kellene redukálni — a gyerekek egészsége érdekében. A szigetvári gimnazisták közül furcsa módon talán éppen a kollégisták helyzete a legnehezebb : — Naponta legalább kétszer kell megjárnunk a kollégiumba vezető háromkilométeres utat oda-vissza, és ez rengeteg időt rabol el. Ha a délutáni órákról hazaérünk, a tanulás, az esti kötelező program után a pihenésre nem is jut idő, pedig fél 10 helyett 10 órára tolódott ki a takarodó. A Barcsról bejárók a délutáni órák miatt csak a 17 órai vonattal tudnak hazautazni - a délutáni üres órákra megnyitották a KISZ-szobát, beülhetnek a tanulószobába, ez azonban nem pótolja számukra az otthoni tanulást. — Mi, Szigetváron lakó gimnazisták délután 4 óra tájban érünk haza, s tanulunk a másnapi 6—7 órára. A hétvégi szombatokon lehet valamilyen programot szervezni, de a vasárnap általában már a másnapi felkészülés jegyében telik el. Mégis, aki akar, jó eredménnyel végezheti el a gimnáziumot, legfeljebb nem magnózik, diszkózik annyit, s nem „lófrál" a városban .., Abban a gyerekek és a pedagógusok is egyetértenek, hogy ezzel a rendszerrel véget ért a gimnáziumi üresjáratok kora. Célirányosabb, koncentráltabb lett a tanulás, az erőket jobban kell összpontosítani — ha ebbe beletanul a gimnázium, talán nem is válik a gyerekek kárára. Az egyenletes, rendszeres tanulást segíti a hat tantárgyat követő új érettségi rendszer is. * Számos kétségnek, kedvezőtlen tapasztalatnak adtak hangot Szigetvárott — de nem a meddő panaszkodás céljával. A gyakorló pedagógus tapasztalatai ezek, amiket nem figyelembe venni — mint az az elmúlt tíz évben annyiszor megtörtént — végzetes hiba volna. A szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola vezetői eddig több ízben közzétették a főhatóság előtt az ötnapos munkahét kísérletében szerzett tapasztalataikat, s eddig úgy találják, észrevételeiket figyelem, megértés fogadja. Szeptemberig pedig e tapasztalatok alapján még nagyon sok ésszerű korrekciót lehet elvégezni az ötnapos tanítási rendszerben. Gállos Orsolya Komló, reggel kilenc óra. A 30. sz. ABC-ben szőke, reklámsapkás tanulólány áll a csemegepult mögött. — Mondja, kisasszony — kérdem —, hol lehet itt kávét inni? — Kedvesen, szépen, érthetően útbaigazít. Tíz perc múlva, természetesen nem véletlenül, ismét kérdezek tőle valamit. - Mit ajánl? - Rám néz. — Fogyókúrás ételt, vagy valami mást? — Van valami kellemes zönge, egyéni íz a hangjában. Némi időhúzás után kedvenc csemegémre bökök: — Nem haragszik, ha mégis inkább egy ischlert kérek? ♦ így ismerkedtem meg Takács Líviával, az idei Kazinczy-ver- seny, a szép magyar beszéd művelőinek rendezett országos verseny egyik baranyai aranyérmesével. Harmadéves szakmunkástanuló: hetente két napon a pécsi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Intézetben tanulja a mesterséget, a továbbiakban pedig Komlón gyakorolja. Versmondó, szép szavú hajlandóságát már az általános iskolában felfedezték, de az intézet menedzselése s egy kiváló magyartanár: dr. Glöckner Györgyéé háromévi áldozatos, jó munkája kellett ehhez a szép sikerhez. Aminek persze — ne feledjük — voltak előzményei is, például az, hogy Lívia már tavaly második helyezést ért el Sátoraljaújhelyen, az Édes anyanyelvűnk versenyen ... Erős mezőnyben: gimnazisták között .. . — A győri verseny — mondja — még nehezebb volt... Simon István Juhász Gyuláról szóló esszéjéből mondtam el egy részletet, majd Imre Samu szavait tolmácsoltam arról, milyen a magyar nyelv helye, szerepe a nagyvilágban. Végül egy nyelvtörő szöveg következett, alliterációkkal, nehéz hangsúlyozással.. . Azt hiszem, majdnem mindent tanáromnak: Irma néninek köszönhetek. Ez nem szólam, úgy higgye el: olyan, mintha anyám lenne . . . Három éve foglalkozik velem; legjobb tulajdonsága talán az, hogy nem elfogult, őszintén megmondja a véleményét... — Miért fontos magának itt a boltban a szép beszéd? — Itt tanultam meg beszélni - mert it kell beszélni! Rengeteget jelent nekem, ha egy vásárló elégedetten, vidáman távozik, vagy később rám köszön az utcán is. Ezt csak úgy érem el, ha nem úgy állok a pultnál, mint egy bábu, hanem mint egy ember... — Nyelvünkben mi az, amit a legjobban szeret? — Az, hogy kifejező, és lehet vele játszani . .. Törökszentmiklósi születésű édesanyja vasalónő, nagykanizsai édesapja sütőipari szakmunkás. Lívia szakközépiskolai érettségit szeretne tenni, később talán a rádióbemondósá- got is „megcélozza”. ♦ Szép, mosolygós, szőke kislány. Mikor elmegyek a boltból, még látom, amint a következő vevőhöz fordul: — Mit parancsol? Varga i. International Jazz Weekend Dzsesszhegedűs, aki „Az év muzsikusa” lett 1981-ben: Didier Lockwood Dzsessz hétvége Nagykenizsán Az idén április 16—17—18-án 10. alkalommal került sor nemzetközi dzsessztalálkozóra Nagykanizsán, a Magyar Rádió és a Hevesi Sándor Művelődési Központ rendezésében. A jubileumi alkalom, ha külsőségeiben nem is, belső tartalmában olyan értékrendező szintézist teremtett, amelynek hatása minden bizonnyal az egész magyar dzsessz-élet jövőjére kisugárzik. Szó sincs arról ugyanakkor, hogy mindez a teljesség kitárulkozását jelentette vagy jelenthette volna. + A háromnapos program mindenekelőtt a „fusion music” jegyében zajlott. A swing lebilincselő feszességével egybeolvadó progresszív irányzatok a többségében egészen fiatal játékosok kisugárzó tehetségének arányában nyertek elismerést. Sorrendben elsőként Lakatos Antal együttese, a virtuóz „be- bop", a lírai ballada s a feszes rock stílus kaleidoszkópján át a vártnál is reménykeltőbben mutatta önmagát. Jávori Vilmos együttese hiánypótló műsorral jelentkezett. A latinos ihletés alapjában véve kiváló ötlet, ha a közönség „húrjait" is megérinti. Jelen esetben az önként vállalt visszafojtottság gátat szabott ennek. Az együttessel fellépő angol bariton szaxofonos (George Hasiam) halvány szereplése az értők tapsra- emelt kezét már félúton visszafogta. Annál inkább felforrósí- totta a hangulatot „free jazz" számaival a londoni Harry Beckett-trió. (Harry Beckett - trombita; Herry Miller — bőgő; Louis Mohölo — dob.) Fölényes hangszertudással és szuggesz- tivitással szólaltatták meg műsorukat. Az idegrendszert alaposan igénybe vevő hangzást Füsti Balog Gábor szépen kidolgozott, ám kevés mélyséqet tartalmazó szóló zongorajátéka oldotta. A Hulin együttes első számainál úgy tűnt, műsorukat csak a lelkesedés tartja össze. Aztán mintha megtáltosodtak volna. Koncert után Glenn Miller 1941-ben forgatott Téli szerenád című filmjének vetítésével folytatódott az éjszakába nyúló műsor. Másnap délután a dzsessz- poszter kiállításon szólókoncertet adott az NDK-beli Cony Bauer. Pozanjátéka olyan különleges többszólamú fúvós- módra épül, s ez a játék olyan fantasztikus magabiztossággal válik zenei valósággá, amiről csak felső fokon beszélhetünk. Érdekes színfoltja volt a találkozónak az ötletes improvizációkkal kísért irodalmi műsor is, amelyben Kemenczky Judit saját költeményeit adta elő, meggyőzően. Eredetileg a kiállítóterembe szánták a rendezők Jerry Ricks (USA) szóló bluesénekes műsorát, végül az érdeklődés hatására a nagyteremben csendültek fel a hangulatos country-blues dalok. De az igazán nagy figyelmet érdemlő produkciók ezután következtek. Phlippe Caillat párizsi triója különlegesen plasztikus hangszínekkel, minden fémes hangzás nélkül szólaltatta meg a freeből rockba, majd abból balladába váltó, új irányt mutató szerzeményeit. Az angol Sandra Wells énekes produkciója szorosan kapcsolódott a kísérőzenekarral közösen kialakított repertoárhoz. A hangulatos, több stiláris területet is érintő előadás azonban inkább lokál-, mintsem koncertmiliőt kívánt. A magyar Binder kvintett, valamint egészen újszerű, a népi és kortárs kamaramuzsikában gyökerező hangzás felkeltésével aratott óriási, megérdemelt sikert. Michael Sag- meister (NSZK) triója élén boszorkányos technikájával hívta fel magára a figyelmet, a basz- szusgitáros, bőgős Jochen Schmidt és a dobos Michael Küttner talentumával összhangban. A magávalragadó pontossággal megszólaltatott kiváló műsor kellő hangulati alapot teremtett a sörgyárban rendezett éjszakai „jam sessionhoz”. A találkozó utolsó napja László Attila és Schnéberger Ferenc gitár-triójának délutáni bemutatkozásával kezdődött. Este Tone Jansa juqoszláv kvartettje lépett elsőként pódiumra, mérsékelt sikerrel. Sokkal nagyobb és kellemesebb meglepetést okozott a Magyar Rádió felkérésére alakult nemzetközi Workshop (Didier Lock- wood, Yosko Sefler, Roland Batik, Pege Aladár, Fritz Ozmec) műsora, amely méltán tükrözte a nagy nevek találkozásának a műfaj összes erényeit célzó, igazi értékeit bemutató hangulatteremtő erejét. Didier Lock- wood nem hiába nyerte el Európában „Az év muzsikusa“ címet. Hegedűjátékának páratlan tisztasága, fantáziája, könnyedsége, iskolázott érzékenysége csak szuperlativuszokban érzékelhető. + Szabados György szeksztett- je tulajdonképpen magyar gyökerekre épülő európai kortárs- zenét szólaltatott meg mély intenzitással. Hogy mennyire talált értő fülekre ez a zene, azt az újrázó fogadtatásból is nehéz kihámozni. De, hogy hatásában, emóciókat mozgató erejében mennyi tartalékot rejt és osztogat a dzsessz számára is, az nagyon is nyilvánvaló. összegzés és zcrtszó helyett egy kívánság: ugyanilyen jó dzsesszmuzsika szóljon a következő 10 évben is Nagykanizsán. Bornemissza Géza
