Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-25 / 141. szám

\ 1982. május 25., kedd Dunántúli napló IFJÚSÁGI SAJTÓNAPOK Gönczi Tivadar bábművész és hasbeszelő szórakoztatja a gyere­keket. Találkoztak a Pajtás szerkesztői és olvasói A régi kertvárosi általános is. kólában kezdődött el tegnap délután az ifjúsági sajtónapok egyhetes rendezvénysorozata. A Pajtás újság szerkesztőségéből érkeztek vendégek, hogy talál­kozzanak olvasóikkal, azokkal a gyerekekkel, akik rendszeresen vásárolják és olvassák ezt a számukra irt és szerkesztett la­pot. Füleki János főszerkesztő­helyettes, Koncz Dezső újságíró érkeztek a beszélgetésre, akik vendéget hoztak magukkal: Gönczi Tivadar bábművészt, aki kedves, színvonalas műsorával a találkozó kezdetén rendkívül jó hangulatot teremtett. A szobában húsz gyerek gyűlt össze — azért csak eny­nyien, mert többen már nem fértek volna be. Egyébként az iskola 300 tanulója közül 210- en rendszeresen vásárolják a Pajtást. Az újság munkatársai ezért is látogattak Baranyába, mert az országban — arányo­san - itt a legjobb a Pajtás terjesztése, itt van a legna­gyobb olvasóbázis. A bevezető műsor után kö­vetkezett egy Pajtás újság tör­ténetével kapcsolatos totó, majd beszélgetés a lapszer­kesztésről, élménybeszámoló, közös játék, s természetesen a gyerekek is elmondhatták véle­ményüket az újságról és azt, hogy miről szeretnének olvasni benne. Hazakerült az ómagyar Máría-siralom Uttörőzenekarok találkozója Tíz-tizenöt éve még jó­szerével egyetlen gyerek­fúvószenekar, a Pécs-gyár- városi úttörők együttese járta a megyét, a Dunán­túlt, Csillebércet és olykor egy-egy messzi, távoli or­szágot is. Szép, tiszta, mu­zikális játékukkal nem kis meglepetést és nagyon sok elismerő tapsot kiváltva, országszerte. Az úttörő- nyakkendős kisdiákok or­szágjáró muzsikája nyo­mán a hetvenes években sorra-rendre újabb gyer­mek-fúvószenekarok ala­kultak, mind szélesebb körben bizonyítva, hogy a rézfúvós hangszerek szép, tiszta megszólaltatására nemcsak a felnőttek képe­sek. Egy idő után a zenét mindenben pártoló bá­nyászváros, Komló felka­rolta és kitalálta a kis mu­zsikusok találkozásának gondolatát. Az első sikeres rendezvény után — két­évenként — az elmúlt hét végén immár negyedik al­kalommal találkoztak és adtak szeretettel fogadott szabadtéri hangversenye­ket a megye legjobb úttö­rő fúvószenekarai: a ba- barci, a palotabozsoki, a pécsváradi, a sásdi és a komlói valamint vendég­ként az ajkai úttörő fúvós- együttesek. Bizonyítva ezúttal már azt is, hogy muzsikálni ebben a kor­ban is semmi mással össze nem hasonlítható öröm. A képriportot Erb János készítette. Pieter de Somer, a íeuveni Katolikus Egyetem rektora hét­főn átadta Zircz Péternek, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettesének azt a XIII. századi pergamenkódexet, amely az egyik legrégibb írásos emlékünket, az ómagyar Mária-siralmat tartalmazza. A két intézmény vezetői aláírásuk­kal hitelesítették a megállapo­dást, amely értelmében a leu- veni egyetem flamand vonatko­zású tudomány-, könyv- és mű­velődéstörténeti dokumentumo­kat kap cserébe a számunkra felbecsülhetetlen értékű kó­dexért. Az ünnepségen jelen volt Korcsog András művelődé­si minisztériumi államtitkár, s a politikai, a tudományos, az irodalmi élet számos vezető személyisége, valamint Jacques G. Gerard, a Belga Király­ság budapesti nagykövete. A 132 szából álló ómagyar Mária-siralom a Halotti beszéd mellett a másik olyan szöveg­emlékünk, amely igényes meg- formáltságával, teljességével a magyar irodalom kezdetét je­lenti. A latin nyelvű vallásos el­mélkedéseket, prédikációkat, bibliai szövegmagyarázatokat tartalmazó könyv valószínűleg a XIII. század végén került a Bolognában vagy Párizsban ta­nuló magyar egyháziak tulaj­donába. Ekkor jegyezték fel a kötet 134. lapjára a párizsi Geoffroi de Breteuil-től szárma­zó Mária-siralom részben szó szerinti, részben gondolat sze­rinti magyar fordítását. A kó­dex sorsa a XIV. századtól a XX. század elejéig ismeretlen. A kódex az Országos Szé­chényi Könyvtár kézirattárá­ban őrzött nyelvemlékek közé kerül, s a tudósok hamarosan megkezdhetik feldolgozását. A szakértők nagy reményeket fűz­nek a kutatásokhoz; mivel a 302 levelet tartalmazó kötet alapos vizsgálatára eddig nem volt mód. most fény derülhet az ómagyor Mária-sirallom keletkezésének körülményeire, részleteire is. monika, a vendéglátó boros­gazda vacsorához terít... Ha minden a tervek szerint Szőlősgazdák, mint alkalmi vendéglátók IBUSZ-csoportok a pécsi pin alakul, akkor a nyáron már IBUSZ-csoportokat, később pe­dig városlakókat, kisebb-na- gyobb baráti társaságokat ilyen élményekre invitálhatnak pincéjükhöz a pécsi szőlősgaz­dák. A Baranya megyei IBUSZ már megkezdte a szervezést. Két alapvetően fontos — meg­lévő — feltételből indultak ki. Az egyik: az újjáéledt szőlő­művelő, bortelmelő kedv nem csak a megyei, hanem az or­szágos borversenyeken is meg­hozta az eredményét, számos szőlőtulajdonos dicsekedhet aranyérmes, kitűnő minőségű, jellegzetes pécsi borral. A má­sik: Baranya a megyék látoga­tottságát tekintve évek óta a 4—5. helyen szerepel, vagyis sokan kíváncsiak ránk. A meglévő vonzerőt kívánja az IBUSZ egy újabbal, a pécsi pince-estekkel bővíteni. Dr. Ta­kács József, az IBUSZ megyei igazgatója:- A Bécs melletti Grinzingről valószínűleg sokan hallottak már. A bécsiek percek alatt ki­juthatnak ebbe a hangulatos faluba, ami lényegében nem is falu, hanem egy vendéglátó település. Ahány ház, annyi íz, annyi különlegesség. Vagy említhetném Belgrád központ­jában az óváros egyik utcáját, ami kizárólag vendéglőkből áll. Esténként neves belgrádi művészek járják sorra ezeket a vendéglőket, és számtalan­szor minden ellenszolgáltatás nélkül szórakoztatják az ott lé­vő vendégeket. Valami hason­lót szeretnénk mi is, de nem utánozva. Az IBUSZ a Pannónia ÁFÉSZ - szel együttműködve kezdte a szervezést. Ha a különböző fel­tételek - adó, egészségügyi követelmények — rövid idő alatt rendeződnek, akkor már a nyáron fogadják az első cso­portokat. Az Országos Szóra­koztatózenei Központ megyei kirendeltségével zenészek szer­ződtetéséről akarnak tárgyalni. Ha még több gazda jelent­kezik, és a követelményeknek — tisztaság, kulturált hely, jó bor, jó házigazda, hangulat — megfelelnek, akkor hamarosan a pécsieket is pince-estékre hívja az IBUSZ. A vendéglátás­ra jogosító jegyet a megyei irodában lehet majd megvásá­rolni. Eddig 10 pécsi szőlősgaz­da neve és címe szerepel az IBUSZ-nál. T. É. 5 Képernyő Jó hír, rossz hír A HÉT kommentátora a számból vette ki a szót, amikor utalt arra a hiedelemre, hogy egyes újságíró körök szerint a jó hír nem kell a közönségnek, a jó hír nem is hír, a jó hír unalmas. A téma megér egy misét. Mert ugye a kérdés nem az, hogy egy hír jó vagy rossz, tehát kellemes, hasznos tényt közvetít-e, vagy pedig rosszat, károsat, elborzasztót. Hanem hogy mennyire fontos. Márpe­dig vitathatatlan, hogy vannak fontos jó hírek is — hálisten- nek. Ki mondaná azt, hogy ha az olasz terroristák lelőnek egy újabb köztisztviselőt, az izgal­mas hír, s ha Nyugat-Európá- ban tüntetnek a rakétatelepíté­sek ellen, az unalmas. Ez a megkülönböztetés merőben mondvacsinált. A hiedelem — állítólagos — vallói nem is ezekről a hírekről beszélnek persze. Mégcsak nem is az ún. kurióz-hirekről, amelyek egyéb­ként nem fontosak, csak érde­kesek. Megint csak függetlenül attól, hogy rossz hírek vagy jók. Mert mondjuk az, hogy egy mázsás angol fickó a fogával odébb tud húzni egy vonatsze­relvényt, vagy hogy lombik­bébi születik, talán nem számít kimondottan rossz hírnek — mégis érdekes. Szóval nem erről van szó, hanem inkább arról, hogyan tudjuk mi tálalni belpolitikai életünk híreit. Régi téma ez is, sajtóberkekben volt róla szó elég, s nemigen jutottunk az öt­ről a hatra. Mert már ebben a vonatkozásban tényleg van el­lentét rossz hír és jó hír kö­zött. Ha nekimegy a kamion a HÉV-nek, az bizony rossz hír, de érdekes. Ha vetik a kuko­ricát, az jó hír ugyan, de unal­mas. Mindez idézőjelben érten­dő, mint afféle misztikus ere­detű igazság. Valójában teljes­séggel elfogadhatatlan. Ki ne kívánna egy virágzó ország polgára lenni, ahol alig akad baleset, s ahol a véres gyilkos­ságok sincsenek napirenden — még ha ettől ez az ország kissé „unalmassá" válik is. Kit ne érdekelne, helyreállítjuk-e vég­re külgazdasági egyensúlyun­kat, kit ne érdekelne, milyen a magyar kőolajkutatók és a ma­gyar muzsikusok nemzetközi re­putációja — hogy csak néhány példát mondjak. Igen ám, de például a külgazdasági egyen­súly érdekében a kukoricát is el kell vetni időben, az üzeme­ket is korszerűsíteni kell min­den területen. Hát ezek lenné­nek az „unalmas" jó hírek... A gyenge kabarék szintjén áll így ez a téma, amire futó bosz- szankodóson kívül nem lenne érdemes szót vesztegetni. Ha .. . Ha nem kísértene minduntalan e hiedelem a gya­korlatban, például a tévéhír­adóban is. Növekvő idegesség­gel figyelem a híradó műsorait újabban, mert vagy mostaná­ban kapott lábra egy jelenség, vagy csak most vettem észre: a jólfésült, magabiztos, pergő -beszédű külpolitikai tudósítók mellett hazai riportereink már nemcsak szürkeségükkel tűnnek ki, hanem valami furcsa, olykor már elviselhetetlen stílussal is. S éppen a „jó hírek” tálalásá­ban. A stúdióban ülő külpoliti­kai hírmagyarázó mintájára vannak már belpolitikai hírma­gyarázók is, akik vagy híg böl­cselkedésükkel, okoskodásukkal, vagy álszellemeskedéseil&el „magyarázzák" az eseménye­ket. Görcsös igyekezet látszik, hogy „eladják" a ió hírt, nőt- tön nő az eredetieskedés, az édeskés, már-már szirupos egy­ség-szöveg. A megyei tudósítók •a legkellemesebbek: ők közlik a tényeket és rábízzák a né­zőkre, kommentálják azokat gusztusuk szerint. Nem tudom, mi az oka ennek a csöppet sem rokonszenves jelenségnek, de egy tény: mialatt más mű­sorok felnőttszámba veszik a nézőt, ideje lenne a híradóban is leszámolni ezzel az elaggott kabarékba való hiedelemmel és stílussal is. H. E. A parázs fölött forog a rab­lóhús, a poharakban gyöngyö­7i\e n hnr * hn nlhnllnnt n hnr-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom