Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-24 / 140. szám

Uj-Zéland, Vasarely és Pécs Beszélgetés Helen M. Barnhill-laf Nagyharsány, szoborpark Színház épül Hózunk tójáról érdeklődtek a nézők az Ablpk telefonügye­letén: a városukat féltő pécsiek tettek fel közérdekű kérdése­ket. Például: mikor teszik rendbe a Rákóczi utat? Amely ugye rengeteg bosszúságot okoz a gyalogosoknak. Nem végeztünk közvéleménykutatást, de nyu­godtan állíthatjuk, nemigen akadt olyan pécsi, akit esőben itt ne fröcsköltek volna le az autók. Nyáron a port verik fel az autók, a keskeny járdák pe­dig állandóan balesetveszélye­sek. Sokan a kátyúzástól remélik a javulást. Csakhogy ez mór nem megoldás. Az aszfaltsző­nyegen rövid időn belül nyom­csatornát képeznek a sűrűn közlekedő autóbuszok, amiben aztán összegyűlik a víz. Készül egy terv a Rákóczi út teljes felújítására a Dél-du­nántúli Tervező Vállalatnál: rendkívül jó műszaki megoldá­sokat tartalmaz. Mivel az asz­falt nem bírja az állandó meg­terhelést, útbetonból építenek sávot az autóbuszoknak (alkal­mazzák már a Bajcsy-Zsilinszky úti megállóban). A Bem utcá­tól a Jókai útig pedig kiszéle­sítik az utat, így bővíthetik a járdákat is. A tervek napokon belül el­készülnek, s már korábban döntés született arról, hogy a Bem utca sarkán lévő épület­tömböt lebontják. A kérdés csak az, mikor? S erre nem olyan egyszerű a válasz. Az történt, hogy ezeket az épüle­teket már legalább öt éve ki­sajátították, az itt lévő cégeket kártalanították. Azóta pedig rendszeresek a ki-beköltözések. Engedéllyel!) Kiköltözött a Fogtechnika, hamarosan megy a TOZÉP, de jött a gyógynövénybolt, nem kis beruházással, maradt a mű­szaki és csemegeüzlet. Igen, ez az a tipikus helyzet, amikor nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. Szerencsére erre már a városi tanácson is rá­jöttek, s mihamarabb egyezte­tik terveiket. Reménykedhetünk abban, hogy talán még idén megkezdik az épületbontást, s ezt követően a rendkívül for­galmas útszakasz felújítását, amire a pénzösszeget is tar­talékolták. Sajnos lassan örökzöld kér­dés: miért nincsenek a busz­megállókban esőbeállók? Nem­csak Pécsett, az egész ország­ban gond ez. Az utasok kérése természetesen megalapozott, ezt az illetékesek is elismerik. Amit viszont valamennyiünknek be kell látni: a szűkös fejlesz­tési összegeket sorolni kell. Hogyan döntött például a 12-es Volán? Két fontos feladatot kí­vánnak megoldani: idén sze­retnék lecserélni a legidősebb járműveket, és kényelmesebb csuklós buszokat vásárolnak, s ehhez kapcsolódik, hogy már jövőre bekapcsolják valameny- nyi községet az autóbuszfor­galomba. Előbbre lépnek az utastájékoztatásban: hamaro­san kiteszik az új menetrendi táblákat, amelyek karbantartá­sát, és sajnos rendszeresen szükséges, cseréjét az autó- buszvezetők vállalták. Gáldonyi M. □Hétfői Nem mondható mindennapos esetnek, hogy új-zélandi művé­szettörténészek magyar, vagy magyar származású művészek­ről írják doktori értekezésüket. Most mégis úgy történt, hogy e két távoli ország egy disszer­táció ürügyén került egymás­sal „művészettörténeti kapcso­latba”, Helen M. Barnhill sze­mélyén keresztül. Pontosabban szólva Miss Barnhill Victor Vasarely mun­kásságát tanulmányozza, most készülő doktori értekezésének címe: „Victor Vasarely művé­szetének és esztétikájának ere­dete”. Victor Vasarely művésze­tének behatóbb tanulmányozá­sa vezette el Helent Magyar- országra, ezen belül is Pécsre, immár másodszor. — Éppen jókor érkezett, mert holnap már utazom is el — mondta, miközben a Vasarely Múzeum udvarában levő ven­dégház kulcsát keresgélte tás­kájában. Bevezet, s közben mondja, nagyon jól érzi itt magát, hát lehet annál jobb hely, hogy az ember csak kinéz az ablakon, s a kertben ott áll a múzeum, ahol a tanulmányo­zandó alkotások láthatók?! — Hogyan került kapcsolatba Vasarely munkáival, s miért ép­pen ezt választotta értekezése témájául? — Először is el kell monda­nom, hogy Új-Zélandban, Ru- therfordban születtem, s koráb­ban egyáltalán nem ismertem Vasarely munkáit. Eredetileg nem is ez volt a foglalkozá­som: angol irodalom- és zene­tanár voltam, speciális érdek­lődési köröm még ma is a hím­zések. Később úgy határoztam, hogy továbbfejlesztem tudáso­mat, s hogy művészettörténetet tanulhassak, Londonba men­tem, elsősorban a modern mű­vészettörténet érdekelt. London­ban két olyan kiállítást is lát­tam, ami rendkívül befolyásol­M isztikum, borzongó cso­dálat, néha hitetlenség övezi a hipnózist. Mi is hát tulajdonképpen? Akaratát­vitel? A másik ember megfosz­tása akaratától, tudatától? Gyógyító tevékenység, vagy cirkuszi látványosság? Normá­lis és tisztességes körülmények között egyértelműen gyógyítást szolgál — ez a határozott vé­leménye dr. Bányai Évának, az ELTE összehasonlító Élettani Tanszéke tudományos főmun- katórsának. A TIT Baranya megyei Szer­vezete egyik nemrég megren­dezett előadói konferenciáján, majd a POTE 400 ágyas klini­káján tartott előadást a hip­nózisról, pszichofiziológiai ha­tásáról, ennek kapcsán beszél­gettünk:- Mi tulajdonképpen a hip­nózis? — Nincs konkrét, általánosan elfogadott definíciója, legfel­jebb körülírni lehet. Tulajdon­képpen ez egy sajátosan meg­változott tudati állapot. A fi­gyelem beszűkül, a hipnotizált személy érzékennyé válik kü­lönféle szuggesztiókra, csök­ken a realitások iránti fogé­konysága. Egy rejtett kontroll ta további munkámat: az akti­vistákat, és Moholy-Nagy László munkásságát mutatták be. Számomra ez teljesen új volt, s a mélyebb érdeklődés valahol itt kezdődött. Megis­merkedtem az aktivistákkal, a Bauhaus-szal, Moholy-Nagy- Kassák, Kepes György nevével, s természetesen Bortnyik Sán­doréval is, akinek a „Műhely"- ében tanult Vasarely. Hát vala­hogy így jutottam ehhez a té­mához. — S ekkor határozta el, hogy eljön abba az országba és vá­rosba, ahonnan Vasarely in­dult? — Igen; megkaptam doktori disszertációm elkészítésére a hároméves Commonwealth ösz­töndíjat. Ez elég nagy szó: a Commonwealth-be tartozó or­szágok közül évente összesen öten kaphatják ezt meg, ennek van 3—4—5 éves változata. Az enyém most jár majd le, sze­retném meghosszabbítani. Most voltam másodszor Pécsett, s ősszel, úgy tervezem, még visz- szajövök. Úgy gondoltam, ha igazán meg akarom érteni az ő művészetét, feltétlenül el kell mennem oda, ahol ő született, sőt nemcsak oda, hanem jár­tam Pöstyénben is, ahol gyer­mekkorának jelentős részét töl­tötte. Mindenképpen meg akar. tam ismerkedni a magyar folk­lórral is, ami az említett iskolá­kon és mestereken kívül még hatott Vasarelyre. Ezt, amikor legutóbb nála jártam Aix-en- Provence-ban, ő maga is elis­merte. Most ismét meg fogom látogatni, az archívumában lé­vő dokumentumgyűjteményt szeretném átnézni — s aztán, ha sikerül, visszajövök Magyar- országra, Pécsre, hogy még alaposabban megismerkedhes­sek művészetének történeti ere­detével, hiszen igazából csak így érthetem meg az életművét. Dücsö Csilla azonban megmarad. Egy őr­pont, amely kapcsolatot tart a külvilággal, s a hipnotizőrrel. — Thomas Mann Mario és a varázsló című novellája történe­tének eszerint van reális alap­ja? — Igen. Cipolla egy úgyne­vezett imaginációs (a képzele­ten alapuló) technikával dol­gozott. Ezzel élni, illetve visz- szaélni súlyos felelőtlenség, hazánkban bűncselekmény. Magyarországon törvény írja elő, hogy kizárólag gyógyító célra, csak képzett orvos vagy pszichológus alkalmazhatja a hipnózist. — Eszerint ezt meg lehet ta­nulni? — Lehet, de ehhez megfele­lő felkészültség kell. Természe­tesen itt is; mint minden elsa­játított tevékenység alkalma­zásánál, a hatásosság mérté­ke függ az illető felkészültsé­gétől, személyi adottságaitól, koncentráló képességétől. Szinte madáchi a kép, csak éppen nem széklábakat farag­nak a szobrászművészek, hanem mészkóhasábokat. Síkra vésőzik a lapokat a tömbökön, némelyi­ket előregyártva, másokat a he­lyén. A látvány mindamellett nem falanszteri, hiszen színház épül, már látszik, ahogy formál­ják az amfiteátrum félkaréját a mészkő hasábok, a majdani ülőhelyek. A nagyharsányi kőfejtőben vagyurjt, pontosabban annak egyik oldalánál. A szoborpark­ban kirándulók nézegetik, ta­lálgatják a régebbi és az újabb szobrokat, nagy sikere van Bencsik István arc- és mell­részletének, a pozsonyi Peter Roller „csomagjának”. A galé­rián levő szobrok és a lég- kompresszor zaja oldalra csal­ja a látogatókat, felülről is lát­ható, hogy színházszerű vala­mi készül a Siklósi Alkotótele­pek szobrász szimpozionján. A világon sok helyütt átala­kulóban vannak a szobrász szimpozionok; már nem egye­di szobrok létrehozására hív­nak meg alkotókat, hanem csoportok alakulnak magának a tájnak a formálására. Különö­sen Japánban tettek erre erő­feszítéseket; több évi előkészü­let után például Hagi városá­ban tavaly nagy kiterjedésű parkot hoztak létre, átalakítva a tájat földrendezéssel, fákkal, szobrokkal, pihenőkkel stb. A tójformálók esküdnek arra, hogy a tevékenységük nem a terve­zőasztalnál kezdődik és ér vé­get, hanem manuálisan is részt kell venniük a folyamatban, hogy kézjegyükkel állandóan el­lássák munkájukat. Mivel a nagyharsányi szo­borpark már régóta megérett a — Mi a szerepe a hipnózis­nak a gyógyításban? — Hatékony és jó kiegészítő terápia, illetve esetenként ön­magában is eredményeket le­het elérni, elsősorban a szoron­gásos állapot megszüntetésé­nél, különösen a fóbiás esetek­nél, de olyan pszichoszmatikus megbetegedéseknél, mint a magas vérnyomás, migrénes fejfájás, vagy bizonyos emész­tőszervi megbetegedések. Si­kerrel alkalmazták már a leu­kémiás gyermekek gyógyszeres terápiája mellett, a stresszha­tás csökkentésénél. Elsősorban a neurotikus eredetű megbe­tegedéseknél van igen nagy jelentősége. Vannak viszont olyan pszichiátriai esetek, ahol egyenesen tilos az alkalmazá­sa, mint például a skizofrének, vagy paranoiások esetében. — Felszínre hozhat-e a hip­nózis a tudatalattiból olyant, ami egyébként sohasem jelent­kezne, és megfordítva: el súly - lyeszthetők-e bizonyos nyo­masztó emlékképek? rendezésre, az idei szobrász szimpozion célja is az, hogy ne csak egyedi alkotások szüles­senek idén nyáron, hanem az itt levő művészek kollektív mun­kájával alakítsanak a szobor­parkon magán is. Erre volt elő­készület tavaly, amikor néhá­nyon kőasztalt és kőpadokat faragtak — jelképes és valódi helyet az eszmecserére. Ugyanilyen célt szolgál maid a készülő színház: nem csupán a Pécsi Balett tarthatja itt jobb körülmények között program­jait, hanem fóruma lesz majd a hely a szimpozion tagjainak is. A május negyedikéi meg­nyitó után több mint húszán vettek részt az elképzelések egyeztetésében, a szobrászok mellett mérnökök, festők, kert­tervezők, majd elkezdődött a munka is a Baranya megyei KISZ Bizottság társadalmi mun­kát szervező segítségével. Különösen a Beremendi Ce­ment- és Mészművek dolgozói segítettek eddig sokat földgé­pekkel, darukkal, s lelkes mun­kájukkal. S a művészek? Ki nagyobb, ki kisebb meggyőződéssel, de mindannyian végzik derekasan nem éppen a hagyományos ér­telemben vett szobrászi mun­kájukat. Mathias Hietz, az ausztriai lindabrunni szimpo- 'zion vezetője például légfúró­val rázatta magát, hogy ketté­válasszon egy nagy kőtömböt. A japán Jun Ohara és Hironori Katagiri, a nyugatnémet Peter Vogt, a lengyel Maria Talaga és a magyar B. Szabó Zoltán és Farkas Pál — majd mind­egyikőjük dolgozott már itt — pedig faragják az amfiteátrum köveit. — Igen, s a legújabb kuta­tások arra utalnak, hogy a ket­tő együttes alkalmazása a leg­hatásosabb. — Ma hol tart Magyarorszá­gon a hipnózis, milyen a rang­ja az orvostudományban? — Örömmel mondhatom, hogy kezd visszatérni és egyre nagyobb teret hódítani a gyó­gyításban. Ma Magyarországon hetvenöt orvos és pszichológus alkalmazza a hipnózist. Nagy országos klinikákon, nemcsak az ideg-, hanem a belosztályo- kon is nem egy helyen már a kórlapokon is szerepel a hipno­terápia. Két évvel ezelőtt a Magyar Pszichiátriai Társasá­gon belül megalakult a hipnó­zis munkacsoport, amelynek feladata ennek elterjesztése, segítése, szakmai támogatása. Jövőre a belgyógyászok számá­ra indul egy egyéves képzés, és remélhetőleg a közeljövőben az Orvostovábbképző Intézet is bekapcsolódik ebbe a munká­ba. Kurucz Gyula A sevillai borbély című Ros­sini operát próbálják a Pécsi Nemzeti Színházban. Horváth Zoltán, a színház egykori ope- rarendezöje állítja színpadra s Breitner Tamás, valamint Hirsch Bence vezényli az előadásokat. A címszerepeket a Tosca-beli Scarpia alakításával kitűnt Vághelyi Gábor alakítja. Pre­mier: június 4-én. (Képünkön — Várhelyi Gábor.) * Honty Mária textiltervező kiállítása nyílik meg a napok­ban Jugoszláviában, a horvát­országi Virovitica múzeumá­ban. Rockopera a hegyen cimmei nyári lemezhallgatását szervezi a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat minden hó első kedd­jén este 8 órakor a Misina étteremben. Június elsején Andrew Lloyd Webber világhí­rű Superstar cimű rockoperáját játsszák le. A címszerepet lan Gillen, az egykori Deep Purple együttes szólistája alakítja. * Villon: Bregyón Péter. A Miskolci Nemzeti Színházban Villont alakítja Kardos G. György —Victor Máté—Mészöly Dezső Villonról szóló musicaljében a Pécsi Nemzeti Színházból el­szerződött művész. Főszerepé­nek bemutatója június 14-én lesz. * Beszélgetések a dokumen­tumfilmről cimmei e műfajt igen széles körben tárgyalja a Népművelési Intézet kiadásá­ban megjelent új kötet. Egyik szerzője a Pécsről elszármazott Pörös Géza. * Heinz Rühmann, a világhírű német filmszínész megírta és kiadta emlékiratait. A könyv címe sokat elárul a művész pályájáról: „Harcok". Edith Piaf, a sanzon utolér­hetetlen francia énekesnője Nem bánok semmit sem cím­mel könyvet irt, amelyet né­hány évvel ezelőtt Magyaror­szágon is kiadtak. A nagy si­kerre tekintettel a kötet most újra megjelenik magyarul. (Ké­pünkön: Edith Piaf.) * A Rolling Stones zenekar a madridi futball világbajnoksági koncert után európai körútra indul. Június 3-án kezdi el Hannoverben a turné első koncertjét, s július 4-én fejezik azt be Frankfurt am Mainban. * Polanszki, a rémfilmek len­gyel származású híres rendező­je most Párizsban színházat rendez. Peter Shaffer Amadeus cimű, Mozartról szóló művét állítja színpadra. B. L. Misztikum vagy borzongó csodálat Hipnózis a gyógyulásért Formálódik a nagyharsányi színház nézőtere

Next

/
Oldalképek
Tartalom