Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-22 / 138. szám
Felnőttoktatási tájértekezlet Debrecenben' A Előtérbe kerül a továbbképzés és az átképzés „Társadalompolitikai céljaink, a növekvő gazdasági követelmények szükségessé teszik a felnőttoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését, a munka melletti továbbtanulás feltételeinek javítását.” A III. Felnőttoktatási Tájértekezletet az MSZMP programnyilatkozatának e gondolata jegyében szervezte a SZOT kulturális, agitációs és propaganda-osztálya, az OPI, a Pedagógusok Szakszervezete Központi vezetősége a Hajdú- Bihar megyei megfelelő partnerek segítségével. Noha 1970-ben az aktív dolgozók csaknem negyven százalékának nem volt, jelenleg csupán 18,4 százalékának nincs általános iskolai végzettsége. Jóllehet ez dinamikus fejlődést jelent — állapította meg megnyitójában Roland Ferenc, a SZOT kulturális, agitációs és propogandaosztályának vezetője, mégis növelni kell a felnőtt- oktatásban résztvevők számát, javítani kell az oktatás színvonalát, s növelni szükséges a követelményeket. A másfélszáz résztvevő teljes egyetértésére talált Drecin József művelődési miniszterhelyettes előadása az oktatás és a gazdaság dialektikus viszonyáról. Hangsúlyozta, hogy szocialista társadalmunk fejlődése általában, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődésepedig konkrétan feltéte'ezi az általános műveltség gyarapítását, a politikai és a szakmai ismeretek stabilitását, az egyének gyors reagáló képességét. A felnőttoktatás intézményei és szakemberei ma képesék arra, hogy betöltsék az emberek ifjúkori mulasztásaiból adódó, pótló funkciót. • Azonban egyre inkább előtérbe kerül — a tudományos-technikai fejlődés eredményeként is — a továbbképző és átképző funkció. A gazdasági, műszáki fejlődés következményeként várhatóan a manuális készségek háttérbe szorulnak az ezredfordulóra. Ennek tükrében kell újraértelmezni a felnőttoktatást, amely az öntevékeny tanulás felé halad, amelyben a szakmai tudás és készség elsajátítása mellett a tanulásra nevelés eleme erősödik fel. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy a minisztérium a túlzott speciali- zációt az elkövetkezendő években tovább csökkenti. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a felnőttoktatással kapcsolatban joggal felmerülő specializáció igényékre, mert ha a munkahelyekhez igazító továbbképzés és átképzés elmarad, az súlyos gondokhoz vezethez, mégha távlatos problémáról is van szó. A hiányos képzettségű emberek a termelés fejlődésének gátló tényezői, s különösen igaz az abban az esetben, ha egyes ágazatokban tömörülnek. Éppen ebben az összefüggésben szólt a miniszterhelyettes az üzemek, vállalatok, szövetkezetek felelősségéről, arról, hogy a felnőttoktatás személyiség- és társadalomfejlesztő funkciójának felismerését még ma sem várhatjuk az egyes emberektől. Szekeres Antal, a Hajdú-Bihar megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője a dolgozók általános iskolájának és gimnáziumának tevékényséaét a megyében, mennyiségi és minőségi szempontból is elismerte. Külön hangsúlyozta a tizenöt szakközépiskolai tagozat működésének társadalmi hasznosságát, a nagyobb üzemék, vállalatok kezdeményezőkészségét, a munkahelyekre kihelyezett tagozatok fontosságát. Ezt igazolja a dolgozók érdeklődése is, hiszen a felnőttoktatásban résztvevők egyharmada ebben az oktatási formában vesz részt. Durkó Mátyás egyetemi tanár a művelődés és a felnőttoktatás viszonyát elemezte Berényi Dé8. HÉTVÉGE nes akadémikus mindennapi életünk minőségének változását használta fel a felnőttoktatás fontosságának bizonyítására, fenntartására és korszerűsítésének szükségességére. Az elhangzott referátumok és korreferátumok legfontosabb kérdéseivel, a felnőttoktatás gondjaival, lehetőségeivel, feladataival kapcsolatban — a három szekció vitájában — a résztvevők közel fele mondta el véleményét. Megállapították, hogy a felnőttoktatás hatékony érvényesülését gátolja: — ellentmondás van a képzés hosszú távú érdekei és a képzéssel szemben támasztott napiérdekek között; — a képzésben indokolatlanul nagyfokú liberalizmus tapasztalható; — a gazdasági átalakulást nem követi elég rugalmasan a felnőttoktatás, a tanulással ösr- szefüggő népgazdasági _ érdekék nem mindig jelennék meg közvetlen munkahelyi, illetve egyéni érdekként. Ez utóbbival kapcsolatban vetette fel az egyik székesfehérvári üzem képviselője, hogy míg a vállalat felső vezetése fontosnak tartja a dolgozók általános iskolai végzettségénék megszerzését, a továbbtanulást, a továbbképzést, sőt átképző tanfolyamokat is szervez, addig a munkahelyek közvetlen vezetőinek más a szemlélete. Azért más, mert ők a munkából vaió kiesést, az elmaradt termelési értéket látják és számolják elsősorban. Sokan hangoztatták, hogy az egyén érdekeltsége nem mindig bizonyítható, azok, akik hiá-- nyos iskolai végzettséggel rendelkeznek nem tudják felmérni annak hiányát Éppen ezért hangzott el több ízben, hogy múlhatatlanul nagy szerepe van a személyes meggyőződésnek, melyben elsősorban a műszaki, agrár stb. értelmiségnek lenne, van feladata. A tájértekezleten a felnőttoktatást társadalompolitikai megközelítésben és feleilősséggel vitatták meg. Kiindulópontként kezelték a tankötelezettségi törvény teljesítését és ebben a szülök, a család elemi és a munkahelyi közösségei közvetett felelősségét. (Évente Magyar- országon mintegy tízezren nem végzik el Időben az általános iskola nyolcadik osztályát). Mindezek alapján elkészült a III. Debreceni Felnőttoktatási Tájértekezlet ajánlása is. A tájértekezlet szervezői, rendezői az ajánlásokat minden olyan szer» vezethez, intézményhez eljuttatják, amelyeknek szerepük, feladatuk van a felnőttoktatásban. Az ajánlás egyaránt fogalmaz meg feladatokat az irányítóknak és végrehajtóknak, intézményeknek és munkahelyeknek, szervezeteknek és mozgalmaknak. Az ajánlások szelleméből sugárzik, hogy a feladat társadalompolitikai, így a megoldás is csak társadalmi összefogástól, valamint az egyének érdekeltségének bizonyításától, az egyének meggyőződésétől, s nem adminisztratív intézkedésektől várható. * Baranyában a 206 ezer aktív dolgozó közül 37 ezren nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. Az Irodalmi kávéházról — egy év után Irodalmi kávéház címmel ötnegyed éve, 1981 januárjában pódiumszínpadi előadássorozatot hirdetett meg a TIT Baranya megyei titkársága. A sorozat keretében neves budapesti előadóművészek léptek fel — olykor ketten; olykor egy-két közreműködővel — a pécsi Nádor kávéház közönsége előtt. A sort Bessenyei Ferenc önálló estje indította el; a továbbiakat Ruttkai Éva, Harsányi Gábor, Haumann Péter, Bálint András, Dévai Nagy Kamilla, Lukács Sándor, Cser- nus Mariann, Avar István és Csorba Győző költő; Galambos Erzsi, Esztergályos Cecilia neve és elvárható művészi nívója fémjelezték. A közönség szívesen megvette az eleinte 60, majd 80 forintos belépőjegyet, ritka, nem mindennapi élményre számítva, amit az esetek egy részében meg is kapott. Egészében véve a TIT kezdeményezését, amely igényesebb közönség számára színvonalas irodalmi esteket kívánt nyújtani —, a pódiumművészet legkülönbözőbb műfajaiban, az ország egyetlen patinás kávéházi termében —, mindenki örömmel fogadta. Elismerés illeti a Hungarhotels pécsi vezetőit is, akik helyet adtak e pódiumnak. És akik hosszabb távon nemegyszer (azóta is) bizonyították, hogy támogatásukkal a kultúra és a vendéglátás találkozásai kedvező hatásúak, egy-egy színfolt gyanánt a város művészeti életében. Az első néhány est után társrendezőként a Megyei Művelődési Központ is kapcsolódott ehhez az akcióhoz. [gy az elmúlt év őszétől egy rendezőhármas szervezte és hozta létre az Irodalmi ká- véház-sorozat előadásait. (Szám szerint eddig tizenegyet.) Alapkoncepciója szerint — ahogy ezt annak idején megírtuk — a budai Korona Pódium mintájára irodalmi rangú sorozat kívánt lenni a pécsi Irodalmi kávéház, ahol a pódiumművészet olyan kiváló előadói lépnek fel, akiknek van saját elmondani valójuk a világról; és vállalták és vállalják az önálló est kivételes művészi felelősségét. Milyen mérleget vonhatunk meg az eddigiek alapján? Röviden; az estek többsége - részben vagy egészében — kellemes • szórakozást is adhatott. És volt néhány valóban irodalmi rangú kávéházi est is. Olyan is, ami Pécsett először hangzott el, például Csorba Győző emlékezetesen szép szerzői estje Avar István közreműködésévei vagy Csernus Mariann Pszyché-estje. Máskor viszont neves, elismert és nagyra beA pódium hitele ügyében Haumann Péter az irodalmi kávéházban csült művészek esetében is — éppen az itt elvárható gondos műsorszerkezet és koncepció hiányosságai okán — előadásukat több szempontból is megkérdőjeleztük. Ennek a felelősségét elsősorban a rendező szervek vették magukra, noha — szeretnénk hangsúlyozni a kifogásolható műsorokról vagy egyikmásik közreműködő színész nívótlan és tehetségtelen versmondásáról a rendező szervek a legkevésbé sem tehetnek. Miért? Az előadóestek iránt országszerte tömeges érdeklődés mutatkozik falun, városon, üzemi és egyéb művelődési intézményekben. A művészek egy része lelkiismeretesen fölkészül. Művészi felelősségtudattal áll ki a pódiumra, bárhol. Egy másik részük viszont mellékes kereseti forrásnak tekinti a vidéki meghívásokat. Nincs önálló mondanivalójuk az „önálló” est műsorával, amit általában eddigi népszerű szerepeikből, dalaikból állítanak össze. Magyarán: befektetés nélkül, kész műsorszámok, versek egymásutánjával lépnek a közönség elé. Gondolván, vidéken ezt is megeszik ... Aki a műsort megrendeli, jó esetben egy műsorcímet kap. Annak tartalmáról, szerkezetéről nívójáról csak az előadáson győződhet meg. A műsorok rendezői kiszolgáltatottak. Akár jó, akár gyenge műsort kapnak, az — zsákba macska... S védekezni ez ellen csak egyféleképp lehet: garantált színvonalú műsort kell megvenni, ahogyan ezt az országban működő 10—15 irodalmi presszóban teszik, a budapesti Radnóti Színpaddal, illetve közvetlenül a oKrona Pódiummal való együttműködés alapján. (Ahol egyébként hetente olykor 3—4 alkalommal is megtekinthetőek, azaz kiválaszthatóak ezek a műsorok.) Ilyen módon elejét lehet venni az ún. „irodalmi hak- ni"-szemléletnek aminek a jeleivel a Nádor kávéházban is töbjp ízben találkozhattunk -, s amit a szokásosnál keményebb hangon bíráltunk. Szeretnénk ugyanis, ha az Irodalmi kóvéház-sorozat rangos művészeti fórum lenne a jövőben, az amilyen küldetéssel elindult. Mit kellene tenni ehhez — szerintünk? A közönség jó műsort akar látni, s ehhez ajánlatos volna színházhoz, irodalomhoz értő alkalmas műsorszerkesztőt találni, aki az Irodalmi kávéház programját kiválasztja, megszervezi; a műsort bevezeti, a művészeket bemutatja, vagyis a házigazda szerepét is betölti. Mindez ugyanis nincs kézben.- Pontosabban nincs egy kézben. Másfelől: jó lenne körülnézni a Pécsi Nemzeti Színház tájékán is. Miért ne hallhatnánk néhány vezető művészt közülük, akinek van vagy volna önálló gondolata a pódiumon (is)? S néhány elszármazott művészre sem ártana jobban odafigyelnünk Bizonyára sokan szívesen vették volna, ha a közelmúltban Vallói Péter nemcsak egy szűkebb körű pécsi főiskolás Tclub közönsége előtt mutatja be nagy sikerű önálló estjét. (Esterházy Péter: Spionjáték). Végezetül: megszívlelendő' a Korona Pódium művészeti vezetőjének, Mikes Lillának a javaslata: „A Korona Pódiumnak van hitele. Hirdessenek meg Pécsett egy 5—6 előadásból álló bérleti sorozatot a Korona műsoraiból választva, esetleg felváltva vagy koprodukcióban pécsi művészekkel.. Ez az út járható. El kéne indulni rajta. Wallinger Endre Takáts Gyula Áttetsző és mély szárnyakat Most lettél az, mely változatlan s teljes a kegyetlen anyagban. Áttetsző és mély szárnyakat bontasz az évszakok alatt. Foléjük így állsz láthatatlan, de létező biztos alakban átlépve már abba a tájba, amely mindenkinek hazája. Lényegülve a konok hiány teljest ragyog, mint a szivárvány s a nagy ív jegyeit kibontva ragyogsz ránk, fölénk magasodva, szinte már fogható jelekkel... Szavaim közt minek is kereslek. KÖNYV Mélyvízi hal Sorozatban adja ki a Szép- irodalmi Könyvkiadó a hatvanéves Karinthy Ferenc műveit. Legutóbb Mélyvízi hal címmel az író elbeszéléseinek gyűjteménye látott napvilágot. Már jól ismert és újgbb keletű írások találhatók a kötetben, mintegy felrajzolva azokat a vonásokat, melyek a gazdag életműben fontos helyet elfoglaló kisprózát oly szembetűnően jellemzik. Nem új dolog, ha azt mondjuk, Karinthy Ferenc élvezetesen ír, mindig lebilincseli az olvasót történeteinek bonyolításával, a megírás mesélő természetességével. Művészetének titkához tartozik ez is, de nem csupán ezért szeretjük alkotásait. Olyan író, aki a történelem, a közélet eleven problémáira fokozottan figyel, s ezeket bátran megfogalmazza, feltárja. A mondanivaló korszerűsége sokkal jobban izgatja, mint a napjainkban igen csábító, néha látványos sikereket hozó formai törekvések. A kötetet a már jó ideje antológiadarabnak számító Régi Nyár című elbeszélés nyitja. Első megjelenésekor — az Élet és Irodalom közölte - nem véletlenül keltett nagy feltűnést. Cseres Tibor Hideg napokját megelőzve ábrázolta a magyar történelem egy szégyenletes epizódját, a délvidéki vérengzéseket. A címadó Mélyvízi hal egy színésznő egyéni tragédiáján keresztül mutatja be azoknak a sorsát, akik a legmélyebb rétegekből kerültek az elismerés fényébe, de ebben a fényben nem tudtak mit kezdeni magukkal, kiüresedtek, tehetségük puszta rutinná vált. Durovecz Olga önvallomása megrendítő erővel példázza, hogy az ember számára nélkülözhetetlen egyensúly megbillenése miként vezet a testi és lel'ki kálváriák útjára. Az utóbbi évek prózairodalmának nagy teljesítménye a Házszentelő című elbeszélés, valamint a történetet folytató és megoldó ifdvari bolondok. Karinthy Ferenc e két munkája ékesen bizonyítja, hogy napjaink alapvető morális problémáiról hogyan lehet érvényesen szólni. A hatalommal való visszaélés következményei, az erkölcsi labilitás jelenségei olyan helyzeteket idézhetnek elő, melyekben a társadalom lényegétől idegen magatartásformák érvényesülnek — sugalmazza az író a súlyos tanulságot. K. S. Brandstötter György