Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-17 / 133. szám

Lasszóval fogják a végzetteket A vadállatokkal nem tehet „barátkozni1’ Életveszélyes szabályszegések Ötszázasokat tépett szét az oroszlán Cipő a medve mancsaiban Gyermekbaleset történt május elsején a mecseki állatkertben. Egy 12 éves pécsi iskolásfiú, aki társával felügyelet nélkül tartóz­kodott az állatkertben, átmászott a csimpánzt védő első korláton, s a majom közelébe került. A huho­gássá f, tapsolással, zajongással feldühösített vad kinyúlt a védő­rácson, elkapta a gyerek jobb kezét és beleharapott. A súlyo­san sérült gyermeket azóta is a pécsi Gyermekklinikán ápolják, s még korai lenne biztosat mon­dani arról, milyen károsodás ma­rad vissza a harapás miatt. A megdöbbentő eset kap­csán arról beszélgettünk Lemle Zoltánnal, az állatkert vezetőjé­vel, miként előzhetők meg, ke­rülhetők el a hasonló balesetek. — Az óllatkert veszélyes üzem, ahol a szabályokat saját életük és testi épségük védelme érde­kében kell a látogatóknak be- tartaniok. Erre tájékoztató és tiltó táblák, feliratok sora hívja lel a figyelmet, mégis szinte min­dennapos a szabályszegés. Sok esetben valóban csak a szeren ­csés véletlennek köszönhető, hogy a felelőtlen magatartás nem jár tragikus következmény­nyel. — Miben látja az okát, hogy a látogatók egy része nem ve­szi komolyan a veszélyt? — A természetfilmeken látot­takból téves következtetéseket vonnak le az emberek. Lám, milyen kedvesek az Oroszlán­hűség szereplői, Elza kölykei, amint macskaként hízelegnek gondozójuk ölében, vagy Judy, a bohókás csimpánz. Aztán a cirkuszban a tigris egy szóra engedelmeskedik, vagy a ke rékpározó medve — látszólag rnind olyan szelíd, mint a ke­zesbárány. Azt azonban nem látja a közönség, hogy egy-egy idomító hány harapásnyomot, karcolást visel, s a filmfelvéte­lek közül is csak az kerül nyil- • vánosság elé, ahol nem történt baleset. Az állatkertben nem idomított állatok vannak, ez fo­kozza a veszélyt. Fontos, hogy mindenki saját érdekében meg­jegyezze: a vadállatokkal nem lehet barátkozni. — Az állatkert lakói közül melyik a legagresszivebb? — Az állatok fajtájuk és egyé­niségük szerint különbözően reagálnak a fogságra. Az egyik mélabússá válik, a másik in­gerlékeny, valósággal ideg­beteg lesz a bezártságtól. Egy biztos: a kedélyük pillanatok alatt változik, kiszámíthatatla­nok. A medvék látszólag lom­hák, de villámgyorsan támad­nak, miközben a tekintetük ki­fejezéstelen és nem jelzi a tá­madó szándékot. A kisfiút meg­harapó csimpánz, Napóleon nem szereti a gyerekeket, ide­gesíti a zsivaj, ezt jelzi is, ki­dobálja a trágyát, ételmaradé­kot. A másik majom ugyan­akkor — feltehetően — élvezi a harsány nevetést, a hátsófelét mutatja, s ezzel provokálja ki a tetszésnyilvánításokat. Min­den állat védi a mega terüle­tét, azaz a két védőráccsal le­zárt területet, ahová a gondo­zón kívül más nem léphet. Ez az állatkert más dolgozóira is érvényes, nem csak az idege­nekre. Ha illetéktelen erre a területre lép, az állat támadás­nak veszi, és védekezik.- Melyek a leggyakoribb szabályszegések? — Átmásznak a védőkorláton, benyúlnak a rácson, ingerük az állatokat. Nézni is hátborzon­gató, hogy egyes szülők a vé­dőkorlátra ültetik a kisgyerme­küket, hogy az jobban lásson. Csak néhány jellemző példa: férfi kézitáskáját bedugva a rá­cson igyekezett mozgásra bírni a fekvő oroszlánt. Az állat egy szempillantás alatt elkapta a táskát, széttépte a benne lévő pénzzel, holmikkal együtt. Röp­ködtek az ötszázasok foszlá­nyai, egy darabot valószínű­leg meg is evett belőle. Egy ittas férfi a medvékhez má­szott be. Szerencsésen megúsz­ta, a rácson kinyúló állat csak az egyik cipőjét tépte le a man­csával. Vég nélkül sorolhat­nánk az ilyen eseteket. (Ogv tűnik, a gyermekbaleset se volt elég visszatartó erejű, Szabó Erzsébet, Napóleon gondozó­nője elmondotta, a napokban egy férfi bemászott a csimpánz­hoz, méltatlankodott, amikor felszólították, hogy jöjjön ki, mondván, megfizette a belépő­díjat, azt tesz, amit akar.) DR. FULOP ISTVÁN, a Me- cselei Kulturpark igazgatója — aki témánk jogi vonatkozásairól irta doktori disszertációját — fel­hívta a figyelmet arra, hogy a látogatói szabályok megsértésé­ből eredő károkért maga a kár előidézője a felelős. Aki tehát nem a kijelölt útvonalon közle­kedik. átnyúl vagy átmászik a védőrácson. balesetet szenved, vagy az állatok tönkreteszik érté­keit — kártérítésre nem tarthat igényt. Wesztl Márta Agrárpályák? Állattenyésztőből kalauz Egy kezdő általános iskolai pedagógus fizetése 2200 fo­rint, egy kezdő szarvasmarha­tenyésztő szakmunkásé 3500- 4000, de ha ügyes, szorgalmas, megkeresheti az 5000-et is. A pedagógus 22 éves, a szak­munkás csak 17. Megmarad-e a gépi fejő, a képzett sertés- tenyésztő szakmunkás a pá­lyán? Ideig-óráig! Hova lesznek a fiatal szak­munkások az óllattelepekről? Ahány tsz, annyi panasz. A teheneket nyugdíj előtt álló idős emberek fejik, gondoz­zák. Ha egy fiatal van, az rendszerint a huszonéves üzem­mérnök, aki a telepvezető ha­AZ ŐZVADÁSZAT SZEZONJA Áz erdei vad áttelepül a jobb, több élelmet adó területekre Jónéhány, a természet hang­jait idegenül figyelő kiránduló kapja fel a fejét, ha az er­dőben járva, mezei utakat ta­posva, erős, rekedtes ugatást hall: — Ni, kóbor kutya... — mondja mögötte tébláboló családjának, s talán még szidja is a hangoskodó álla­tot. „Aki" pedig nem más, mint egy őz — lehet suta is, bak is —, amelyiket éppen ki­rándulónk ugrasztott meg, s az őzek riasztása valóban ha­sonlít a kutyák hangjához. — Fejér megyében nem is nevezik másnak, mint kutya­ugatásnak - mondja Farkas János megyei fővadász, akit az őzvadászat szépségeiről, rej­telmeiről, a magyar vadásztár­sadalomban kétségtelenül erő­sen ható varázsáról kérdez­tünk, éspedig annak okán, hogy ezekben a hetekben már javában tart a legnépesebb hazai nagyvad vadászata. A májusi alkonyok, ködfá­tyolban sejtelmeskedő szelíd hajnalok jó néhány puskást ta­lálnak a „területen", valahá­nyon álmaik őzbakját kutat­ják. Ezek a közvélemény által „szelíd vad”-nak minősített ál­latok, ha begorombulnak, per­sze csak a bakok, jó néhány naív embert megkergettek már, közülük nem egyet ala­posan helyben is hagytak. Özet vadászni lehet lesről, cserkeléssel — lényegében az erdei utakon, nyiladékokon való sétálást jelenti, barkó­Szól a síp csolással (lovasfogattal ke­resve az őzet) és csalisíppal. Ez utóbbiról könyv jelent meg e „hangszer" művészei egyi­kének tolláiból, mert koránt­sem mindegy, miként szól a síp: a gida síró, a suta pa­nasz- vagy vágyakozó hang­ján ... — Az őzvadászat különös varázsa abban rejlik — hallot­tuk Farkas Jánostól -, hogy ez a legtöbb vadász számára hozzáférhető nagyvad. Egyéb­ként lehetne az őzekből több is Baranyában, mert sem az erdőkben, sem a mezőkben nem okoz vadkárt, ezért távlati Agyonverték a szőlőtelepítö császárt Babits Mihály írta a század elején, hogy kétféle város van Magyarországon: borvóros és porváros, vagyis olyanok (főként a dunántúliak), ame­lyeket szőlők öveznek és az alföldi városok, ahol a szántó­föld a városkapunál kezdő­dik. Pécs nemcsak Babits korá­ban, hanem közel kétezer éve a borvárosok közé tartozik. Ahogy annyi másról is el­mondhatjuk: már a rómaiak idejében létezett szölőkultúra Pécsett. Régészeti emlékek er­ről ugyan alig-alig maradtak fenn, de egyes forrósok a III. századra teszik a szőlőkultúra elterjedését a Mecsek alján.. Ezt egy illír származású ka­tonacsászár, Probus szorgal­mazta leginkább, akinek igen jelentős szőlőbirtoka volt a Száva partján. A sors furcsa Borváros véletlene, hogy Probus csá­szárt akár a bortermelés már­tírjának is tekinthetjük, hiszen saját szőlőjében verték agyon tévedésből a mezőgazdasági munkára kivezényelt katonái. A honfoglaló magyarok már fejlett szőlőkultúrát találtak Pécs környékén. Arra, hogy a környéken a magyarok is bor­termeléssel foglalkoztak, a pécsváradi apátság alapító levele a közvetett bizonyíték, a XI. századból: I. István ki­rály hordókészítő kádármes­tereket is adományozott a ko­lostornak. Történelmünk első félezer évében a magyar borok rang­sorát nem a tokaji, hanem a szerémségi borok vezették. Ezért is figyelemre méltó egy értékítélet a XVI. századból: Oláh Miklós pécsi prépost, majd később esztergomi prí­más a pécsi borokról úgy em­lékezett meg, hogy azok ve­tekszenek a szerémségiekkel. A pécsi borkereskedők Sze­gedig és Debrecenig is elju­tottak boroshordóikkal. A pécsi szőlőkultúra való­színűleg azért volt olyan fej­lett a középkorban, mert Ba­ranyában sokféle kultúrhatás érvényesülhetett egyszerre: olasz, francia, német (mint ahogy a többi dunántúli vá­rosban), de kezdetben a gö­rög, majd később a balkáni népeké is. Istvánffy Miklós történetíró szerint a törökök elő| menekülő rácok honosí­tották meg a kadarkát Pécs környékén. A közel 150 éves török ura. lom alól felszabadult Pécsett szinte előbb éledt újra a bor­termelés, mint maga a városi élet. A város évtizedes har­cot vívott földesurával, a pé­csi püspökei a borkimérés 'hasznának elosztása miatt. Nagy üzlet volt ez akkoriban: jó termés esetén az akkoráiig 9000 lakosú város 41 kocsmá­jának jövedelme 153 000 fo­rintra rúgott, összehasonlítás­ként: egy tehén ára az 1770- es évek második felében 6—8 forint volt. A pécsi szőlőkultúra jelen­tőségét bizonyítja az is, hogy amikor Pécs 1780-ban szabad királyi városi rangot kapott, a díszes városcímerbe a szőlő jelképe is belekerült. A XIX. század iparosodási folyamatá­ban is döntő tényező volt a bortermelés. Ha lehet hinni az egykori tudósítóknak, a szőlősgazdák fedezték fel a mecseki szenet és „nagy mennyiségben ásták szőlőik­ben". Emellett a -szőlő- és bortermelés az eredeti tőke- felhalmozás legjelentősebb formája is volt. Több pécsi kereskedő és iparos csalód a szőlőiben teremtette meg a gyáralapításhoz szükséges kezdő tőkét. A szőlőtermesztés aranyko­ra Pécsett a századfordulóig tgrtott: az 1890-es években jött a filoxéra és a liszthar­mat, ami addig ismeretlen volt ezen a tájon. A XX. szá­zad rendszerbe telepített új szőlői már felkúsztak a Me­csek déli oldalára is. D. I. céljaink között ott van az őz­létszám gyarapítása, illetve a minőség javítása is, hogy több érmes bak kerüljön terítékre a megyében. Jelenleg a baranyai őzóllo- mányt közepesnek lehet mon­dani azzal együtt, hogy min­den évben több érmes trófea kerül a minősítők elé. A jobbítás érdekében okosabb, türelmesebb vadgazdálkodásra van szük­ség, mert az őzbak már 5-6 éves korában úgynevezett kul- minációs agancsot hoz, ami azt jelenti: annál nagyobb nem lesz a koronája. Ám ez nem jelenti, hogy jó képessé­geit ne tudná idősebben is to­vábbörökíteni. Ezért kell na­gyon meggondolni: eldördül­jön-e a puska, amikor a cél­gömbben ott táncol a kívána­tosnak mondott hatos agancs hordozójának tenyérnyi lapoc­kája . . . Ebben az évben a baranyai vadásztársaságoknál 2205 őzet lőnek ki, (a tervek szerint) eb­ből 821 a bak, és ezekből 126- ot külföldiekkel lövetnek ki jó fizetségért. A legjobb őzes te­rületek a megyében ma már — azért mondom így, mert az őz eredetileg erdei vad volt, csak az utóbbi évtizedekben „lakta be" az élelemben gaz­dagabb mezőket - a sík ré­szeken vannak: a Dráva és a Duna mentén, Szigetvár kör­nyékén, a Hegyhát bikali-má- gocsi körzetében. Október 15-ig szólhat a puska őzvadá­szaton, közben lezajlik majd az üzekedés is, hogy 10 hónapos vemhesség után világra jöjje­nek - nyárelő terített asztalá­hoz - a pettyes gidák, ame­lyeket, ha még oly elhagyott­nak is látunk véletlenül kirán­dulásaink során, soha ne bántsunk. Közel van az anyja, mi előlünk ment csak pór mé­terrel arrébb, a takarásba .. . Mészáros Attila-vi 2700-ért, mert neki ennyi a kezdőbére. Ez az a pólya, ahol ma is a volt uradalmi munka­rend van. Hajnalban, este etetés, fejes, szombaton és va­sárnap is* A szabadnap ritkán esik ünnepre, vasárnapra. A fiatalok a magas bérért sem vállalnak ekkora kötöttséget. Inkább elmennek.- Hova mennek? Vasúti ka­lauznak, rendőrnek, árukihor. dónak, segédmunkásnak. A mi intézetünk 16 éve képez állat- tenyésztő szakmunkásokat. Jó, ha 50—60 százalékuk megma­radt a pályán. Ezek is inkább a húsfeldolgozó szakmunkások, régi nevükön hentesek. Az idén is 57 tanulónk végez, ebből 27 húsipari szakmunkás, közülük 7 érettségizett. Mind a hetet a Szekszárdi Húskombinát alkal­mazza. Az éleimiszeriparban jobban megmaradnak a fiata­lok. Egyetlen megoldás a több műszakos munkarend beveze­tése az állattelepeken, de erre Baranyában még nagyon ke­vés a példa. A pécsváradi Állattenyésztési Szakmunkásképző Intézet igaz­gatóhelyette ;ének szavaiból ki­derül, hogy a magas bérek el­lenére sem vonzóak egyes ag­rárpályák. Hiába jutna egy fiatalra három állás is, az ál­lattenyésztő szakmunkások el­mennek. Kedvezőbb a helyzet Sellyén, ahol júniusban 38 nö­vénytermelő-gépész szakmunkás végez. Ezek a fiatalok modern gépekre ülnek, jól keresnek, ha sok is a megerőltető sze­zonmunka, a munkarend nem középkori. Legtöbbjük leszer­ződött, biztos állás várja őket. Villányban, ahol 20 dísznö­vénytermesztő, 14 zöldségker­tész és 7 borász szakmunkás véqez júniusban, más gondok­kal küszködnek. Az állatte­nyésztőket. baromfifeldolgozó­kat „lasszóval fogdossák", a zöldségkertészeknek elhelyezke­dési gondjaik vannak. Bara­nyában visszafejlődtek, eltűn­tek a nagyüzemi zöldségkerté­szetek. A tsz-ek a háztájiba tették át a zöldségtermelést. Az idei végzős osztályt még átveszi a szigetvári Palántane­velő és -hajtató Vállalat, de jövőre nem indítanak új osz­tályt Villányban. Marad a sző­lész-borász és a dísznövény­szak. Ez utóbbiakat a városi parképítő vállalatok igénylik, mind nagyobb létszámban. Középfokú képzettségtől fel­felé, úgy tűnik, inkább marad­nak a pálya vonzásában a fia­talok. Diplomás agrármérnö­kök, üzemmérnökök — kivéve a gépészeket - a legritkább esetben mennek el. Itt is elő­fordul, hogy rövid idő múltán otthagyják a tsz-t, a falut, a termelést, és hivatalokba, in­tézményekbe, termelési rend­szerekhez mennek, városlakók­ká válnak. Gyakran még azon az áron is, hogy visszafizetik a társadalmi ösztöndíjat a me­zőgazdasági üzemnek. A mohácsi mezőgazdasági szakközépiskolában 88-an, a szentlőrinciben 73-an végeznek az idén, minden végzősnek, aki nem tanul tovább, biztos állá­sa van. A Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolán most vég­ző 96 állattenyésztési üzem­mérnökre 200 állás vár. Egy­előre. A pályázó tsz-ek, gazda­ságok száma napról napra nő. Agrártúiképzésről beszélnek. A termelésben mégis aggasztóan sok a betöltetlen állás. Bara­nyának még mindig vannak egészen fehér foltjai, például az Ormánság. Pedig javult vala­mit a helyzet a pár év előtti­hez képqst. Legalábbis papí­ron . . .- Rné -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom