Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)
1982-05-15 / 131. szám
Világgazdaság A multinacionális vállalatok A modern tőkés gazdaságfejlődés számos jelensége közül az egyik legfontosabb a multinacionális vállalatok színrelépése a világgazdaságban. E mammutvállalatok létére a világközvélemény is felfigyelt, s a nemzetközi monopóliumok azonnal heves viták középpontjába kerültek. Vannak, akik a multinacionális vállalatokat a technikai és ezen keresztül a társadalmi haladás úttörőinek tartják, s ezért az ezek ellen való fellépést az emberiség, a társadalmi haladás elleni tettnek tekintik. Mások viszont arról beszélnek, hogy a multinacionális vállalatok fenyegetik az egyes nemzetek politikai függetlenségét, illetve a modern tőkés fejlődés képviselőiként, az egész világra kiterjesztik a tőke uralmát, s ezzel azokat a súlyos társadalmi konfliktusokat, amelyek a tőke lényegéből adódnak. E vélemény szerint tehát az emberiség sürgős feladata a nemzetközi monopóliumok tevékenységének korlátozása, visszaszorítása. Mai világgazdasági oldalunkban megkíséreljük, hogy ezeknek az óriási vállalatoknak tevékenységéről elméleti háttérinformációt adjunk, ugyanakkor hírösszeállításban adjunk képet működésükről. A Lego értékesítési stratégiája A Lego-játék Magyarországon is (közismert. Olyan építőjáték ez, amely alkotásra nevel, fejleszti a gyermekek térszemléletét, képzelőerejét, és arra tanítja őket, hogy a töprengésnek, a türelmes próbálgatásnak páratlan öröm. sikerélmény a jutalma, Bármilyen lebilincselő és hasznos játék is azonban a Lego, rendkívüli népszerűségét a dán vállalat marketing stratégiája teremtette meg. A Lego a nyugat-európai családok 70 százalékánál megtalálható. Svájcban például 3500 tonna fogyott el 24 év alatt a pehelykönnyű Lego-ele- mekből. A játéknak mint minden márkacikknek (korlátozott az élettartama. Egy 30 esztendős játék — márpedig a Lego ilyen — a piaci törvények szerint már réges-régen elavult. A piacok telítődnek vele, a forgalom alacsony, A Lego esetében azonban a kötésállomány ennek éppen az ellenkezőjét mutatja: még a legrégibb felvevőpiacokon is évről évre nő a Lego-já- tékok forgalma. Mi ennek a rendkívüli piaci sikernek a titika? Márkacikkeket csak az állandó gyártmányfejlesztés tarthat életben. A Lego újabb és újabb modelleket és sorozatokat hoz létre, és ezzel párhuzamosan bővíti az elemek választékát. Emiatt a Lego-elemekkel való játékot nem lehet megunni. Aki egyszer megpróbálta, újabb bonyolult alakzatokat akar kirakni, és a gyár folyvást újabb variációs lehetőségeket kínál neki. A játéknak jelenleg 6 sorozata, úgynevezett programja van forgalomban, a 2—14 év közötti korcsoportok eltérő értelmi fejlettségének és érdeklődési körének megfelelően. A rendszer ma már csaknem 2000 elemet tartalmaz és ezek 160- féle készletben kaphatók a játékboltokban. Eközben pedig a vállalat tervezői újabb s újabb változatokat agyainak ki. Közismert, hogy a játékvásárlás idény jellege — még ha ez a gazdasági növekedés évtizedeiben némileg enyhült is — meghatározza az értékesítési stratégiát. Ebből következik, hogy a Lego év közben nem szervez reklámkampányokat, legfeljebb egy-egy reklámfilmet készíttet, hogy beharangozza legfrissebb újdonságát. A karácsony előtti hetekben azonban megváltozik a helyzet. A televízió képernyőjén egymást érik a Lego-filmek, amelyeknek egyetlen céljuk, hogy kedvet ébresszenek az építőjáték megvételéhez. Az évközi reklámterv egészen más eszközökre épül. Minden Lego-lkészletben van használati utasítás, amely a belőle építhető változatokat demonstrálja. Mivel pedig az egyik vásárlás szüli a másikat, nincs olyan készlet, amely ne tartalmazna prospektust arról is, hogy milyen más építmények rakhatók ki a többi elemtípusból. Minél drágább a készlet, annál bővebb a prospektus tartalma. A játéküzletekben rendkívül vastag demonstrációs katalógusokat is tanulmányozhatnak az érdeklődők. Katalógusokat reklámlevél kíséretében, sok családnak közvetlenül is küldenek. Svájcban például évente 600 ezer katalógust és 900 ezer egyéb Lego-nyomtatványt küldenek szét a reménybeli fogyasztóknak. Ez a reklámnyomtatvány család a Lego első számú hirdetése. Az évközi reklám másik fő pillérét a bolti reklámeszközök és a vásárlást ösztönző akciók alkotják. A Lego munkatársi gárdájában fontos helyük van azoknak a játékszenvedélytől égő, ötletdús alkotóknak, akik az újabb és újabb variációkat kidolgozzák és összerakják a kirakatokban. A kirakat ugyanis rendkívül fontos szerepet játszik a Lego reklámstratégiájában. A karácsonyi kirakatok előtt, ahol a Csillagok háborúja vagy a Hófehérke és a hét törpe elevenedik meg a Lego-éle- me'kből, gyermekek tömegei bámészkodnak. A vállalat székhelyén, a dániai Billundban éppen a kirakatok sikerén felbuzdulva építettek fel Disney-ország mintájára egy Lego-országot, amély- nek természetesen minden darabja Lego-építőelemből készült. Ez ma már a Tivoli után Dánia második számú turisztikai at- rakciója: évente egymillió látogatót vonz. A Lego-országnak ugyanaz a célja, mint a kirakatnák vagy a bolti reklámnak; a játék a legfőbb értékesítési érvét — az alkotás és a variációk ezerféle lehetőségét — szemlélteti. Még mindig farmernadrág... Nagy üzletek őt földrészen PHILLIPS. A Phillips holland elektronikai konszern 30 millió dolláros megrendelést kapott Kuvaittól 5 digitális telefonközpont szállítására. A telefon- központok kezdetben 50 ezer telefon- vonal kiszolgálására lesznek alkalmasak. Kuvait a hatodik ország, amelynek a Phillips PRX/D típusú digitális telefonközpontot szállít. NEDERLANDSE GASUNIE. A holland — Nededandse Gasuine — (Eems- haven) szénelgázosító üzemet kíván építeni. Az 1,8 milliárd güldenes (1,6 milliárd nyugatnémet márka) beruházás a tervek szerint évente 2,5 millió tonna import szenet dolgoz fel. Előreláthatóan 1986-ban kezdi meg munkáját. DSM. A DSM holland vegyipari konszern a Mitsubushi japán és a Fisomex mexikói céggel együtt részt vesz egy Mexikóban létesített közös vállalkozásban, amely a nylon—6 előállításánál használatos nyersanyag, a caprolactam gyártását szervezi meg. A Coatzacoalcosban felépülő üzem évi kapacitása 100 ezer tonna lesz. A caprolactam termelése közben előállított mellékterméket, az ammó- niumszulfátot a mexikói műtrágyagyártásban használják fel. Az 500 millió dolláros költséggel felépülő üzem építését előreláthatólag 1984 végére fejezik be. SHERATON. A Sheraton nemzetközi szállodakonszern részt vesz az Ugandái turisztikai létesítmények, szállodák újjáépítésében és korszerűsítésében. A kampalai rádió jelentése szerint az ugandai kormány-felhatalmazta a céget, hogy végezzen megvá*- lósíthatósági tanulmányt az ország turisztikai iparának újjáépítéséről és lásson hozzá az állami kézben lévő szállodák kivitelezési munkálataihoz. GENERAL MOTORS. Az eladások csökkenése ellenére nyereséggel zárta a tavalyi évet a legnagyobb amerikai autókonszern a General Motors. A gazdaságos termelésre tett erőfeszítéseknek valamint egyéb üzleti tevékenységének köszönhetően a cég 333 millió dollár profitra tett szert, szemben az előző évi 763 millió dollár veszteséggel. A General Motors forgalma tavaly 5 milliárd dollárral, 62,8 milliárd dollárra esett vissza. Az előző évi 7,1 millióval szemben mindössze 6,76 millió autót értékesített. A General Motors az egyetlen amerikai autógyár, amely nyereséggel zárta a tavalyi évet. LOCKHEED. A Lockheed amerikai konszern 289 millió dolláros veszteséggel zárta a- tavalyi évet, szemben az 1980. évi 27,6 millió dolláros profittal. A kedvezőtlen eredmény annak tulajdonítható, hogy a cég beszüntette a Triastar L—1011 típusú szállító repülőgépek gyártását. JORDACHE. Még mindig jelentősen fejlődik az amerikai farmernadrág piaca. Az Egyesült Államokban a kereslet igen mérsékelten nő, de egyes — elsősorban fejlődő — országokban komoly fellendülése tapasztalható. Az USA 4. legnagyobb gyártója, a Jordache új licenszpolitikával növeli exporteladásait. A licenszát- vevő az általa szállított áru nettó forgalmi értékének 5—7 százalékát fizeti a licensztulajdonosnak. A szállítási árat nagykereskedelmi árbázison határozzák meg, amelyből 2 százalékos kedvezményt és 5—10 százalékos visszatérítést nyújtanak. A licenszadó előírja, hogy az árbevétel 3 százalékát a szállító reklámra fordítsa. A Jordache nadrágokat Dél-Koreában 4 gyár termeli, a cég Kanadába amerikai üzemeiből szállít, úi licensz- megállapodást kötött argentin és brazil vállalatokkal. Hongkongban a Jordache más termékeit is gyártják, itt a Jeans-bői havi 1,2 millió készül. A cég azzal magyarázza sikerét, hogy „családi” magánvállalat lévén gyorsabban tud alkalmazkodni a piaci igényekhez, mint egy nagy részvénytársaság. ENI. Az ENI olasz állami energetikai konszern az elkövetkező 5 évben 28 ezer milliárd lírát (22,3 milliárd dollárt) szándékozik energiaforrásainak diverzifikálására és piaci részesedésének növelésére fordítani. A vállalat célja, hogy csökkentse Olaszországnak a kőolajtól való függőségét, amely jelenleg eléri a 80 százalékot. A iövőben jelentős összegeket költenek a szén és a földgáz felhasználásának növelésére. A szénből nyert energia mennyisége a tervek szerint 600 százalékkal, a földgázfogyasztás pedig 30 százalékkal növekszik 1986-ig. Az ENI 50 százalékra akarja növelni részesedését Olaszország energiaellátásából a jelenlegi 45 százalékról. Még alternatív energiaforrásod kutatására jelentős összeget fordítanak az elkövetkező években, az atomenergia fokozottab felhasználása pénzügyi eszközök hiányában továbbra sem jön számításba. MONTEDISON. Az olasz vegyipari konszern megállapodást írt alá a PEMEX mexikói állami olajtársasággal arról, hogy mexikói nyersolaj felhasználásával évi 100 ezer tonna olajvegyészeti terméket és műanyagot állít elő a PEMEX számára. Az évenként megújítható, de legalább öt évre szóló megállapodás a propilén, a butadién, az acetaldehid, az alacsony- és nagy sűrűségű polietilén gyártására terjed ki. Az olasz—mexikói gazdasági kapcsolatok gyorsan fejlődnek, a tavalyi év első 11 hónapjában a két ország közti kereskedelmi forgalom értéke 150 százalékban növekedett és elérte az 1 billió lírát. Az olasz vállalatok növekvő érdeklődést tanúsítanak Mexikó iránt, ahol a kis- és középüzemek létesítésénél jó lehetőségek adódnak az olasz technológia szállításokra. VOLVO. Egymilliárd koronáról 1,4 milliárd koronára növelte profitját tavaly a Volvo konszern, amely 46,2 milliárd korona forgalmat bonyolított le. Az elmúlt évben a Volvo fúzio- nált a Beijerinvest kereskedelmi konzernnel, aminek következtében a cég Svédország legerősebb vállalata lett. A Volvo által foglalkoztatottak száma 12 ezerrel, 75 900-ra nőtt. KRUPP. A Fried, Krupp nyugatnémet acél- és nehézipari konszern 7 százalékkal, 16,7 milliárd márkára növelte tavalyi forgalmát. Míg az ipari berendezések és gépek gyártásában, valamint a kereskedelmi szektorban a cég jelentős profitra tett szert, két vállalata, a Krupp Stahl (acélipar) és az AG Weser (hajógyár) veszteséggel üzemelt. KRUPP FOLYSIUS. Nyugatnémet cég, a Krupp Polysius építi fel Szaúd- Arábia legnagyobb cementművét. A Dammantól északra, a Perzsa-öböl mentén épülő cementmű 1984 végére készül el. Teljesítménye napi hétezer tonna lesz. Á Krupp, amelv azúttal 530 millió nyugatnémet márka értékű megrendelést kapott, eddig 9 cementművet épített, illetve bővített már a sivatagi országban. DUPONT DE NEMOURS. A DuPont konszern NSZK-beli leányvállalata, a DuPont de Nemours tavaly 9 százalékkal, 1,9 milliárd nyugatnémet márkára növelte forgalmát. A cég köz: lése szerint a tavalyi üzletmenet a várakozásoknak megfelelően alakult. Míg az export 12 százalékkal 1,05 milliárd márkára nőtt, a hazai eladások értéke 5 százalékkal, 860 millió márkára emelkedett. A kemikáliák, műanyagok, speciális termékek, műszálak és fotótermékek egyenlő arányban járultak hozzá a jó eredményhez. SIEMENS. Az 1981. évi pénzügyi évben 19 százalékkal — 633 millió márkáról 509 millió márkára — csökkent a Siemens nyugatnémet elektronikai konszern nyeresége, s a cég vezetői oz idei pénzügyi évre sem várnak jelentősebb javulást. Az 1982- es pénzügyi évre a cég 8—9 százalékos forgalomnövekedésre számít, szemben az előző évi 8 százalékos növekedéssel, amikor az összforgalom értéke 34,651 milliárd márkára emelkedett. A hazai piacon a gazdasági recesszió miatt a Siemens nem vár jelentősebb forgalomnövekedést, a külpiaci kilátásokat pedig bizonytalanná teszi a fontosabb nyugat-európai és amerikai ' exportpiacokon várható visszaesés. A Siemens nagy reménységének az olajtermelő országokat tekinti, amelyek tavaly 86 százalékkal több megrendelést adtak fel, mint egy évvel korábban. A külföldi eladások értéke 1981-ben 11 százalékkal növekedett, s 19,3 milliárd máirkaértéke a cég teljes forgalmának 56 százalékát tette ki. A cég az idén a tavalyi 2 milliárd márkához hasonló értékben „ tervez beruházásokat. BRIDGESTONE. A Bridgestone japán gumiabroncskonszern NSZK-beli leányvállalata, a Bridgestone Reifen tavaly 30 százalékkal, 95 millió márkára növelte forgalmát. Az eladások jelentős növekedése ellenére a cégnek nem sikerült a tervezett mértékben növelni forgalmát. PERTAMINA. A Pertamina indonéz állami olajtársaság szokatlanul hosz- szú időre, 20 évre szóló szerződést írt alá japán cégekkel egy közös vállalkozás létrehozásáról. A napi mintegy 100 ezer hordó kőolaj és egyéb olajtermékek 2003-ig terjedő exportjáért cserébe a japán cégek részt vállalnak indonéz beruházásokból, mindenekelőtt helyettesítő energiaforrások — szén. geometrikus energia — kifejlesztésében működnek közre. Japán számára azért előnyös az ügylet, mert hosszú távra biztosíthatja olajellátását, Indonézia pedig biztos piacot szerzett egyre nehezebben értékesíthető kőolaja számára. SANYO. A Sanyo japán elektronikai konszern 13,2 százalékkal növelte profitját az 1981-es pénzügyi évben, főként a képmagnók iránti erőteljes keresletnek köszönhetően. A cég tavalyi nettó bevétele 23,947 milliárd jen volt, szemben az 1980. évi 21,152 milliárd jennel. Eladásai 10,6 százalékkal 752.4 milliárd jenre növekedtek. Míg a hazai piacon a Sanyo forgalma mindössze 0,6 százalékkal bővült, külföldi eladásai több mint egyötödével emelkedtek. L^n- gyorsabban a képmagnók (+80 százalék), légkondicionálók, mikrohullámú sütők, valamint az olajkályhák iránti kereslet nőtt. A céq forgalmából az export 55 százalékkal részesedett. A jó eredményt a vállalat vezetői a növekvő eladásoknak valamint a költségmegtakarító intézkedéseknek tulajdonítják. A Sanyónál arra számítanak, hogy mind a forgalom, mind a profit jelentősen növekszik az idén is. Az eladások várhatóan 870 milliárd jenre, a nettó bevétel pedig 27,8 milliárd jenre emelkedik. TDK. A világ legnagyobb ferrit és magnetofonszalagot ayártó cége, a japán TDK Electronics adózatlan nyeresége több mint 20 százalékkal, forgalma ezzel szemben csaknem 23 százalékkal nőtt az elmúlt évben. Eladásainak értéke egyébként a szalonok Iránti meqnövekedett piaci kereslet miatt elérte az 1,05 milliárd dollárnak megfelelő értéket. A gyár termelési értékének 44.7 százalékát adták a különféle magnószalagok. SAUDI ASIAN CORPORATION. Egy szaúd-arábiai beruházási társaság, a Saudi Asian Corporation a világ legnagyobb úszó luxusszállójának megépítésére készül. A tervek szerint 175 millió dollárért elkészülő, 50 emeletes, 1600 szobás hajóhotelt valószínűleg Szingapúr partjainál rögzítik a tengerfenékhez. Váljanak a boldogulás eszközeivé A multinacionális válla, latok olyan nagyméretű, igen komoly tőkével rendelkező gazdasági egységek, amelyek egynél több országban fejtenek ki gazdasági, fejlesztési, termelési és értékesítési tevékenységet. Vannak olyan nemzetközi monopóliumok, amelyek több ország nemzeti tőkéjének összefonódásával jöttek létre, a jellemző azonban mégis az, hogy a multinacionális vállalat egy nemzeti tőke működésének formája, mégpedig olyan nemzeti tőkéé, amely tevékenységét saját államának határain túlra is kiterjeszti. E vállalatok a tőke centralizációjának és koncentrációjának a termékei, s e centralizációs és koncentrációs folyamat új szintjét jelzik, nevezetesen azt, hogy a tőke kinőtte a nemzeti kereteket. A tőkefelhalmozás és -befektetés folyamata, a tőkeérté- kesülés logikája, amely minimális ráfordítással kíván adott profittömeghez jutni, a felhalmozás igen magas szintje következtében. az egyes vállalkozások számára is lehetővé teszi, hogy nemzetközi méretekben optimalizálják tevékenységüket, s a vásárlásokban, a termelésben, az eladás során kihasználják a különböző országok eltérő gazdasági feltételeiből adódó komparatív előnyöket. A multinacionális vállalatok, amelyek tehát a legerősebb tőkés monopolista csoportosulások közül kerülnek ki, valóban az élenjáró technika hordozói, s e technikai fölényük gazdasági érvényesítése azokban az országokban, amelyek az adott ágazatokban a technikai fejlődés alacsonyabb szintjén állnak, profitjuk növelésének egyik legfontosabb forrása. E vonatkozásban valóban találkozhatnak a nemzetközi monopóliumok és a fogadó ország érdekei, hiszen az utóbbi számára a modern technika rövidebb vagy hosszabb távon való elsajátítása a gazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele. Ugyanakkor azonban csupán az eltérő érdekek találkozási pontjairól beszélhetünk és nem az egybeeséséről, hiszen a multinacionális vállalatok önálló gazdaságfejlesztési stratégiát követnek, amely nincsen tekintettel a fogadó ország gazdaságpolitikai céljaira, s nagyon sokszor nem is egyeztethető össze azzal. Egy példa: ha egy állam alapvető gazdaságpolitikai célként tekinti a jövedelmek egyenlőségét (egy ilyen egyenlősítő elképzelésnek különösen a fejlődő országokban vannak komoly tradíciói), akkor eleve szembekerül a multinacionális vállalattal, amely a tőkeviszony logikáját érvényesítve szükségszerűen a jövedelmek egyenlőtlenségét és gyors változását okozza. Általánosságban tehát csak annyit mondhatunk, hogy van lehetőség a nemzetközi monopóliumok és a fogadó ország érdekeinek egyeztetésére, ez azonban mindig időleges, könnyen felbomló, s a tárgyaló felek hatalmi pozíciójától, erejétől függő egyensúlyi helyzet. Már á fentiekből is következik, hogy a multinacionális vállalatok nemcsak a gazdasági, hanem a politikai életnek is a szereplői, hiszen gazdasági tevékenységüknek nemzetközi kiterjesztése egyben a különböző nemzeti államokhoz, a politika alanyaihoz való viszonyt is jelent. E viszonynak két oldala van: egyrészt a multinacionális vállalatok gazdasági céljaikat gazdasági hatalmuknak politikai hatalommá való átváltoztatása révén is szolgálják. A mai gazdaságii életben ugyanis az egyes államoknak jelentős szabályozó szerepük van. A multinacionális vállalatok nyilvánvalóan megkísérlik befolyásolni ezeket az államokat, nyomást gyakorolnak rájuk, megvesztegetik az állami tisztviselőket stb., hogy az állami gazdaságpolitikát a nekik megfelelő irányban tereljék. Egyes esetekben a nemzetközi monopóliumok egy-egy ország általános politikai fejlődésébe is beavatkoznak azoknak a belső politikai irányzatoknak az oldalán, amelyek megítélésük szerint leginkább biztosítják számukra a jövedelmező gazdasági tevékenység lehetőségét. (Ezt láttuk Chile példáján.) Érthető tehát, hogy sok ország politikusai a multinacionális vállalatok behatolásától saját nemzetük függetlenségét érzik veszélyeztetve. A nemzetközi monopóliumok és a politika közötti viszony másik oldala az'egyes államok politikájának hatékonyságát érinti. Az államok gazdaság- politikájának teljesítőképessége jelentős mértékben függ attól, mennyire pontosan képesek előrelátni a nemzeti gazdasági folyamatok irányát. Ehhez viszont a nemzetközi munkamegosztás jelenlegi fokán és persze, az egyes országoknak a világgazdaságtól való függősége szerint, különböző, de mindenképpen jelentős ' mértékben szükséges a világgazdasági folyamatok prognosztizálása. Mármost a multinacionális vállalatok, amelyek több országban működnek, és végső soron kénytelenek alávetni magukat az adott állam gazdaságpolitikájának, arra törekednek, hogy az egyes országok gazdaságpolitikai szabályozásának eltéréseit kihasználják. Lényegében tehát arról van szó, hogy a termelőerők fejlődése, amely a nemzetközi monopóliumok formájában jutott túl a nemzeti kereteken, megelőzte a nemzetközi politikai együttműködés folyamatát. Az §bből származó ellentmondások hatására ma már egyre több politikai erő és politikus sürgeti a multinacionális vállalatok ellenőrzéséhez szükséges új nemzetközi politikai intézmények létrehozását. A folyamat azonban csak lassan haladhat előre, hiszen az egyes államok különös érdekeinek egyeztetése is előfeltétel, s azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a multinacionális vállalatok többsége ma még maga is egy nemzet nemzetközi tevékenységet folytató vállalkozása. Nyugati baloldali körökben terjed az az elképzelés, amely nem a nemzetközi monopóliumok felszámolását tűzi célul, hanem tevékenységüknek politikai kontroll alá vonását kívánja elérni, azt, hogy ne a multinacionális vállalatok tegyék saját céljaik elérésének eszközévé az egyes nemzeti közösségek fejlődését, hanem megfordítva, az előbbiek váljanak az utóbbiak boldogulásának eszközeivé. HÉTVÉGE 7.
