Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-13 / 129. szám

1982. május 13., csütörtök Dunántúli napló 3 Új oktatási rend a dolgozók gimnáziumában A középiskolai oktatás hazánkban zajló korszerű­sítése a dolgozók gimná­ziumát sem kerülheti el. A művelődési miniszter múlt évben kiadott utasítása szerint idén szeptembertől megváltozott rendben ta­nulnak azok, akik munka mellett most kezdik a gim­názium első osztályát. A szeptemberben kezdődő 1982-83. tanévtől az el­sőben, majd utána foko­zatosan a többi osztály­ban is bevezetik az új tan­tervet. Ennek lényege, hogy a tanulók a kötelező tan­anyagon kívül érdeklődé­süknek megfelelően - úgy mint a nappali gimnáziu­mokban - kötelezően vá­lasztható tárgyakat is ta­nulhatnak. E rendszerben az első osztály tanulói szintrehozó, felzárkóztató magyar és matematika gyakorlatokon vesznek részt, hogy a tudásbeli kü­lönbségek mérséklődjenek. Órákat választaniuk a második, harmadik, negye­dik osztályban kell - he­tente három fakultativ órát összesen. A fakultáció szerepe a dolgozók gimnáziumában, hogy kielégítse a munka mellett tanuló fiatalok, fel­nőttek érdeklődését, vagy újabb érdeklődést indít­son el bennük, s a mű­veltség újabb területeit nyissa meg a hallgatók előtt. Így lehetőleg olyan tárgyakból kell plusz órá­kat felvenniük, melyek a munkahelyi vagy társadal­mi tevékenységükben el­igazítja, segíti a hallga­tókat. A fakultativ órákkal két ismeretréteget ad majd a dolgozók gimnáziuma: a mindenki számára egysé­gesen kötelező ismeretek rétegét, és a kötelezően választható ismereteket. A kötelező anyag is törzs- és kiegészítő részre tago­lódik. A törzsanyag elen­gedhetetlenül szükséges tudnivalóival a tanuló mű­veltségét alapozza, s meg­veti a művelődés, önmű­velődés alapjait. Ennek alapján történik az osztá­lyozás is. Megnő ebben a rend­szerben az oktatási idő is: az eddigi egynapos le­velező oktatás helyett két délutánt vesz hetente igénybe a dolgozók gim­náziumában az oktatás. A tárgyak tartalmi részét illetően nagy szerephez jut témakörönként a kör­nyezetvédelem kérdése. Új vonás az is, hogy az új oktatási rend nagyobb se­gítséget kíván adni a hallgatónak az önműve­léshez. Szeretnék elérni, hogy kialakuljon a dolgo­zók gimnáziumának hall­gatóiban az állandó ön- művelési, önképzési igény, s ennek segítségével mun­kahelyükön eleget tudja­nak tenni a gyorsan vál­tozó követelményeknek. A pécsi Dolgozók Ón­álló Gimnáziuma — a Leö- wey Gimnázium épületé­ben a következő, 1982-83. tanévre május folyamán várja a jelentkezőket. A beiratkozás júniusban lesz, a sajtóban is meghirdetés­re kerülő időpontban. A most indulók tehát a nap­palin végzőkhöz hasonló­an, egy új, korszerűbb gimnáziumi rendszerben folytathatják tanulmányai­kat. Szépet, jót — gazdaságosan * M inden családban nagy esemény, amikor a gyermek is­kolába megy. A készülődés sok örömteli gondja mellett sokszor aggodalommal gondolunk arra, vajon hogyan boldogul az iskolában, jól tanul-e, szeretik-e majd osztály­társai.. A tudományos-technikai forradalom az iskolában is érezteti hatását; megnőtt és megváltozott a tananyag, új tanítási mód­szerek, technikai segédeszközök, oktatófilmek, tv-adások, szako­sított iskolák és fakultativ tantárgyak segítik a tanulást. Ter­mészetesen megnőttek a gyermekekkel szemben támasztott követelmények is. Hogyan készíthetjük fe| a gyermeket az iskolára? Mikor kell ezt elkezdeni? Mit kell tudni a gyermeknek mire isko­lába megy? A gyerekek az is­koláskort megelőző években rendkívül gyorsan fejlődnek. Mennyi mindent megtanulnak, mire 6 évesek lesznek: nézni, beszélni, felismerni és használ­ni tárgyakat. A kisgyermek sokféle jártasságra tesz szert, megtanul bánni a kanállal, vil­lával, ollóval, ceruzával, elsa­játítja a viselkedés alapjait, megtanulja, mi a jó, mi a rossz, vannak fogalmai az év­szakokról, növényekről, ,álla­tokról. Még felsorolni is sok, mi mindent tanul meg az em­ber gyerekkorában. Végigkísé­ri a játék, az élet megismeré­sének, az önállóság, az alko­tókészség, a képességek ki­bontakoztatásának, az erkölcsi normák elsajátításának gaz­dag iskolája. Az iskolába kerülés mégis az eddigiekhez viszonyítva új korszakot jelent a gyermek fejlődésében. Ettől kezdve alapvető tevékenységi formája a tanulás. Egy sor komoly kö­vetelményt támaszt az elsősök­kel szemben: az órák alatt ak­tívan el kell sajátítani az új tantárgyakat, otthon meq kell írnia a házi feladatait. Be kell tartani az iskolai viselkedés szabályait, be kell illeszkedni­ük a gyermekközösségbe stb. Az iskola megkezdéséig a gyermeknek sok készséget kell elsajátítania a felnőttek segít­ségével. A készség pedig is­mereten alapuló cselekvés. Mi­nél hamarabb tanítsuk meg a gyereket eligazodni környeze­tében: megfigyelni, összeha­sonlítani, általánosítani és rendszerezni a látottakat. Se­gítsünk neki, hogy észrevegye a körülötte levő szépet, a ter­mészetet. Szerettessük meg ve­le a növényeket, állatokat. Meséljünk neki a fákról, ma­darakról. Mutassuk meg neki a várost, amelyben él, az utcá­kat, üzleteket. Tanítsuk meg arra, hogy szeresse az embe­reket, az öregeket, segítse a betegeket, tudjon uralkodni vágyain, ne neveljük önzővé, tudjon adni is, ne csak elfo­gadni. Nagyon fontos, hogy fejleSz- szük és tökéletesítsük a gyer­mek aktív szókincsét. Jó, ha a gyermek ismeri a különféle természeti jelenségek okát. Például, hogy a fák azért haj­ladoznak, mert fúj a szél, azért van tócsa az udvaron, mert esett az eső, és így tovább. Mindezek jelentős mértékben fejlesztik a gyermek gondolko­dását. Ne tartsunk a gyermek­nek órákat, ne akarjuk, hogy fejben számoljon, inkább kér­jük, válasszon a vacsorafőzés­hez apunak öt krumplit, ne­kem három darabot és utána kérdezzünk rá, vajon egyfor­ma-e a két mennyiség, és ha nem, hogy tudná megcsinálni úgy, hogy mindkettőnknek egyenlő számú krumplija le­gyen. Nagyon hasznosak _a problematikus helyzetek: öten ülnek az asztalnál, de csak kettő kanál van. Kérjük meg a gyereket, hogy hozzon be még annyit, amennyi szükséges. Jó, ha a gyerek tisztában van a több, kevesebb, ugyanannyi, hosszabb, rövidebb, egyforma, könnyebb, nehezebb, egyenlő és más hasonló fogalmakkal. Olvassunk sokat a gyerek­nek, tanítsunk neki mondóká- kat. verseket, kis történeteket. Ne dicsekedjünk azzal, hogy gyerekünk kívülről hosszú tör­téneteket tud valami felnőttek­nek való könyvből. Az ilyen kí­sérletekből, amelyek nyilvánva­lóan arra irányulnak, hogy gyerekünk csodálatos képessé­geit demontsrálják, semmi jó nem származik. Olyan verse­ket tanuljon, amiket megért, szívesen mond, ne szégyenít- sük, szidjuk meg, ha később elfelejti. A verstanulós csi­szolja a beszédet, az emléke­zetet, ritmusérzéket, a hallást, érzelmeket. Egy utolsó tanács: neveljük határozottá, önállóvá, tanulja meg, hogy amit elkezdett, be is kell fejeznie. Vegyük őt ko­molyan. Dicsérjük, bátorítsuk, egy kicsit segítsünk is neki. De soha ne csináljuk meg helyet­te azt, amit ö is el tud vé­gezni. A gyereknek pontosan kell tudnia, milyen kötelezettségei és jogai vannak a családban. Legyen egy sarok a szobában, egy asztal, polc, ami csak az övé. Ne vegyük el kedvét a kísérletezéstől, kezdeményezés­től, hiszen a hibákból is tanul. Végül: ne követeljünk erőn felül. És ne kívánjuk, hogy mindenből kiváló legyen. Érté­keljük reálisan. Legyünk sze­retetteljesek, de következete­sek a nevelésben. K. K. lesz-e folytatás...? V agy kétszáz évvel ezelőtt egy tréfás kedvű zene­szerző - udvari szolgá­latban rizsporos parókát viselt, a neve Joseph Haydn - gaz­dájának, a hercegnek írt 'egy szimfóniát, melynek utolsó té­telében a zenészek egymás után abbahagyják a játékot, í elvonulnak. Jelezve ezzel, hogy eljött az idő: szabadságra ké­ne menni. így született a híres Búcsú-szimfónia... A régi ze- zenei élet a mindennapi muzsi­kálás válogatatlan alkalmait termelte ki: egy családi vacso­rát, egy szerenádot, egy jóízű, netán borsos tréfát, s a muzsi­ka legnagyobbjai sem voltak válogatósak, ha ezekhez kellett zenét írni. Zenei szempontból egyértel­műen sikeresnek bizonyult a Nádor szálló, a Filharmónia és a Megyei Művelődési Központ új vállalkozása, a nemrég le­zárult Muzsikáló kávéház-soro- zat. Havonta egyszer, * össze­sen négy alkalommal olyan művek hangzottak el a Nádor­ban, amiket bárhol, bármikor szívesen hallgat a legkénye­sebb ízlésű közönség is. Azaz csak hallgatna, mert bizonyos műveket — köztük az elhang­zottak többségét — nem szo­kás, nem „sikk” koncertterem­ben előadni. így az említett so­rozat szervezőit, muzsikusait, szerkesztőit elsősorban az di­cséri, hogy vállalták a felújítás nemes, szép feladatát, s nem­csak „tették, ami kell”, de töb­bet is tettek. Közművelőkként is tevőlegesen formálták kör­nyezetük, településük művelő­dési arculatát: hagyományt fel­újítva hagyományt teremtettek. A sorozat estjeit nem annyi­ra a rendszeres hangverseny­hallgatók látogatták - bár ők se hiányoztak —, hanem akik nem szívesen járnak koncertre, mert szívesebben ülnek kényel­mesen, köznapi ruhában, ká­véházi széken, semhogy bárhol is ünneplőben feszítsenek. Akik szívesen ko„rtyolnak, harapnak egy s más jókból műélvezet közben. Nekik jelentett igazi nyereséget a sorozat, de a ven­déglátók se bánták meg — és korántsem csak a nyereség, a forgalomnövekedés okán. Az igényesebb, választékosabb, műveltebb közönség kiszolgá­lása újszerű, nemesebb felada­tot adott nekik is, alkalmat ar­ra, hogy a személyzet is „pó­diumra álljon", kitegyen ma­gáért, túl a hétköznapi rutinon, a főszakácstól a legapróbb pincérfiúig. Lesz-e Pécsett az új évad­ban is Muzsikáló kávéház, vagy- szimfóniával vagy anélkül - elbúcsúzhatunk tőle? Lesz: ta­lán több is, mint az idén. Az egyszerű bővítés azonban kevés- több kellene. Ne csak Pé­csett muzsikáljon a „kávéház", hanem másutt is, mindenütt, ahol nemcsak a zene, hanem az irodalom, a film, a képző­művészet is helyt kaphat a ven-' déglátás közterein, változatos alkalmain. Persze, nincs még egy Nádor, kevés az olyan szó­rakozóhely, ahol hasonló intim, patinás környezetben lehet színvonalas, a közművelődést is szolgáló programokat rendez­ni. De van ügyes, kezdemé­nyező vendéglótóipari gárda itt is, ott is, amely nem ismer aka­dályt egy-egy jó ötlet megvaló­sítása, tökéletesítése előtL... Vagy tévedek? V. J. A Zsolnay gyár kályhacsempe-készitői Cserepezők Nemzeti értékeinket óvják, védik sabbak a téglánál, ugyanakkor könnyedebbek, formálhatóbbak, mint a kő. Kiváló műszaki és művészi érzékkel alakították ki ezt az anyagot Zsolnayék vagy száz évvel ezelőtt, az akkori építészekkel - Lechnerrel, Schu- lekkel, Yblvel — szorosan együtt­működve. — Az ott az Országház egyik belső udvarának címere lesz, ez itt a zalaegerszegi képtár, volt zsinagóga munkáihoz ké­szül — mutat a különös idomok­ra Németh Mihály. — A pesti Gellért Fürdőt kívül-belül mi újítottuk fel, készítünk díszeket a budai Szilágyi Dezső téri re­formátus templomhoz is. Az Or­szágházat ismerjük már a pin­cétől a padlásig: ez egymagá­ban is hatalmas, nagy figyel­met, odaadást kívánó mun­ka ... Az emeleti gyártósoron Imre Sándorné kályhacsempét for­máz, alaposan, gondosan. Többször is a formába rakja a Felsőpetényből való különleges agyagot, de mindig csak keve­set, rétegenként, s mindig vissza­teszi a fölösleget. - Rétegen­ként kell rakni — mondja —. ha nem így rakom, levegős lesz. — Kézzel csinálnak min­dent, kézügyességüket, türelmü­ket semmi sem pótolja. A mintázóban, az épületdí­szek megformálásának döntő helyén megkérdezem az egyik asszonyt: - Addig kell simo­gatni, míg nem dorombol? — Míg teljesen sima nem lesz, míg nem lesz rajta lyuk... — Jó lenne, ha dorombolna — te­szi hozzá egy másik —, mert tudnánk, hogy jól van ... — így legfeljebb én „dorombolok", ha mégse jó - toldja meg Németh Mihály, óm az utolsó szó az asszonyoké: — Viszont anélkül teszi ezt, hogy simogatnánk... — Itt nem az a legokosabb, aki a köpenyt viseli — magyarázza a röpke évődést a vezető. — Nálunk nincs két egyforma munka; mindenki mindegyikről elmondja véleményét, szakmai tapasztalatát. Persze, korántsem csak véle­ményekre hagyatkoznak. Ha új munkát kapnak, mindenekelőtt fellapozzák a pontos régi, raj­zos dokumentációt, melyben minden egyes apró dísznek szá­ma van. Gyakorta mintát is vesznek a felújítandó épületré­szekről. Egy-egy bonyolultabb összeillesztést helyben, többször is elvégeznek; az árban ez is benne foglaltatik. Mi a jövője a Zsolnayban en­nek a szép, de nem épp a leg­kifizetődőbb tevékenységnek? Sokat vitatkoztak róla, s vitat­koznak még ma is. Ezt a mun­kát nem lehet gépesíteni, Ily módon nyereségesebbé tenni, így egyéb módon látják bizto­síthatónak az üzemág perspek­tíváját. Egyrészt a kályhacsem­pével igyekeznek olyan nyugati piacot szerezni, amely az épü­letdíszítés kisebb hasznát ki­egyenlíti, másrészt megfelelőbb árakat fognak kialakítani. Tisz­tában vannak vele, hogy ez az üzemóg nem csupán egy a sok közül, hanem olyan műemlék­védő munka is, amelyet a Zsol­nay gyárban - éppen itt! - mindiq csinálni, szorgalmazni kell. Több ez, mint ipar: nem­zeti kulturális értékeinket védő küldetés. Elmenőben egy kékköpenyes asszony halad el mellettem a gyárudvaron. Két apró épület­díszt visz óvatosan a tenyerén- valahonnan, valahová. Varga János így készülnek a virágmintás kályhacsempék Amit csinálnak, nem a kira­katba teszik . .. Hanem a tető­re. A pécsi Zsolnay gyárról van szó, itt készülnek ugyanis or­szág-világ talán legérdekesebb tetődíszítményei. A pécsi kert­városi óvodák modern, színes cserepeit, a Konzum és Domus áruházak díszítését sokan isme­rik, arról azonban kevesen tud­nak, hogy a Zsolnay gyárban önálló üzemrész foglalkozik azoknak az épületdíszeknek a felújításával, pótlásával is, me­lyeket különös formájú, sze­cessziós épületeinkre — a pesti Földtani Int^etre, az Iparmű­vészeti Múzeumra, a kecskemé­ti Cifra Palotára, a pécsi Fő­postára - terveztek a magyar építészet nagyjai. Ezek az ér­dekes, a növényi indák vonalait idéző díszítmények talán ke­vésbé népszerűek, mint Zsol­nayék híres anyaga, az eozin. Jelentőségük abban áll, hogy döntően formálják városaink képét, arculatát. A gyár főkapujától csak né­hány lépésre áll a díszeket ké­szítő, felújító üzem. Bent finom fehér por szállong, vizes agyag szaga érzik. A részben malom­ra, részben zegzugos fazekas­műhelyre emlékeztető épületben Németh Mihály gyáregységve- zető-helyettes a kalauzom. Tőle tudom meg, hogy a Zsolnay- termékek nagyjából két fő csoportra oszthatók: azokra, amelyek főként műszaki rendel- tetésűek, és* azokra, amelyek — így vagy úgy - dísztárgyak, amelyekben tehát az esztétikai megformálás, a megjelenés a döntő. Ez utóbbiak egyik csa­pata: az eozin-, a fajansz- és porcelán-figurák, a másik cso­port az építészeti kerámia név­vel egybefoglalt termékek: a tetőcserép, a kályhacsempe és a kerámiadíszmű. Az üzem tágas földszinti he­lyiségében égetésre várva szá­radnak a jókora, sórgásfehér vagy barnás épületdíszek. Ége­tés után színezik őket, majd újra égetik — de nem színezik mindegyiket. Anyaguk a piro- gránjt. Ez tűzálló anyagot je­lent, de a „pirogránit” csupán fantázianév (mint például az eozin). Mindenesetre gránitke­mény épületdíszek lesznek, al­kalmasak a honi időjárás szél­sőségeinek elviselésére, tartó­„Első osztályba léphet...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom