Dunántúli Napló, 1982. május (39. évfolyam, 118-147. szám)

1982-05-01 / 118. szám

Erősödjék a szocializmust építő népek egysége J A szocialista országok életéből |||§|||||||||||§|§|||||||||lli Csehszlovákia Vitathatatlan érdeklődés kísé­ri mostanában északi szom­szédaink gazdaságát, amely a továbblépés gondjaival birkó­zik. Csehországnak 34 évvel ez­előtt a szomszédos szocialista országokénál jóval fejlettebb ipara volt, azóta pedig Szlová­kia — a gazdagabb társköztár­saság segítségével igyekszik felzárkózni a cseh színvonal­hoz. Mindenképpen tény —- s . ezt kevesen tudják —, hogy például az egy főre jutó .acél- termelésben Csehszlovákia jó évtizede a világranglista első három helyének egyikén van, Japánnal és Belgiummal. A KGST-lben északi szomszédaink, hasonló alapon számítva, az első helyen állnak a műanyag, a papír, a szövet gyártásában. A közelmúltban a figyelmet külön ráirányította Csehszlová­kia gazdaságára a parlament ülése, amelyen Gustav Húsok, a- CSKP főtitkára is megjelent. Lubomír Strougal kormányfő expozéjából megtudtuk, hogy a kormány nehéz körülmények között hajtja végre a parla­ment által tavaly nyáron jóvá- haqyott programot. Rámutatott, hogy a kormány fő célja: for­dulatot elérni a népgazdaság intenzifikálásában. Részleges eredmények születtek. A terve­zettnél többet sikerült eladni a nem szocialista országokban,, tavalyhoz képest 5,1 százalék­kal nőtt — az anyagárat nem számolva — a termelési érték, s 1,1 százalékkal csökkent a termelés anyagköltsége. A kormányfő szólt a télutón elrendelt áremelésről, amely­nek fő célja a kereslet szabá­lyozása volt. Tény, hogy azóta a minőségi húsáruból aránylag jó a kínálat, az egy főre eső húsfogyasztás meghaladta az évi 85 kilót. Az iparcikk-kínálat teljes, bár a választék nem ki­elégítő. Szóba került az expozéban a csehszlovák gazdaság legna­gyobb. kérdése: az irányítás re­formja. Erről Lubomír Strougal azt mondta, hogy „a gazdasá­gi szervezetek többségénél nem tudták kellően átültetni a gya­korlatba annak új elveit és in­tézkedéseit, a népgazdaság még mindig csak lassan alkal­mazkodik a piaci változásokhoz és igényekhez ... A kormány az eddigi lépéseket csak kezdet­nek tekinti és további intéz­kedéseket tervez, hogy... a termelői árak reálisak, érték- arányosak legyenek, jobban serkentsenek az anyagtakaré­kosságra ... Fokozatosan meg­szűnik az exporttermékek egész sorának dotálása.” E szavakból világos, hogy Csehszlovákia számára a to­vábblépés záloga a gazdasági irányítás reformja. A téma ná­lunk sokszoros érdeklődésre tarthat számot. Ne feledjük, mi már másfél évtizede hasonló feladatok megoldásán fárado­zunk, s hogy északi szomszé­daink fontos, hagyományos gazdasági partnereink. Nem csoda, hogy tavaly oly nagy érdeklődés fogadta Lubomír Strougal miniszterelnök gondo­latait a reform megvalósításá­A továbblépés gondjai nak lehetőségéről. Annak ide­jén nem hagyott kétséget afe­lől, hogy a tervezésbeli és irá- nyításfceli változtatásoknál sok, főleg szubjektív akadályba üt­köznek. Sok ember képzeli úgy — említette Lubomír Strougal —, hogy az új gazdasági irány­elveket majd csak kijátssza va­lahogy, hogy ez csak valami­féle konjunkturális dolog. Ez­zel szemben határozottan kije­lentette: „Nem a kommunizmus­ban hanem a szocializmusban élünk, ahol az értéktörvény hat. Az értékviszonyokat külön­féle módon, tervszerűen befo­lyásoltuk, de lényegében a dol­gok kárára gyakran el is nyom­tuk.” Rámutatott továbbá, hogy a központi szerveket túlterhelik az operatív döntések olyan ügyekben, amelyekben képte­lenek objektiven állást foglal­ni, s hogy e döntéseket át kell adni a gazdaságirányítás ala­csonyabb szintjére, s ott majd közvetlenül érzékelik a dönté­sek következményeit is. A köz­pont — mondotta — csak azt tartsa meg, amit a szocialista állam tervszerű gazdasága tőle feltétlenül megkövetel. A rendkívüli horderejű dön­tések szubjektív akadályáról külön szólt a kormányfő. A többi között ezt mondta: „A (gazdaságirányítási reform) megvalósításának persze össz­hangban kell lennie az embe­rek politikai és szakmai fejlő­désével, hogy azt megértsék és támogassák. Nem szabad el­felednünk, hogy vezető káde­reink többsége — középszinten csakúgy, mjnt a minisztériumok­ban — az 1948—50-es években lépett hivatalába, hogy hosszú éveken át dolgozott az irányí­tás megszokott, bejáratott mo­delljében, s hogy a megszokás bilincs.” Firon András Szovjetunió Ásvány­kincsek és az árak A Szovjetunió hatalmas ás­va ny ki ncsvagyon na | és nyers­anyagbázissal rendelkezik, amely elégséges az ország hosz- szú távú gazdasági fejlesztésé­hez. Az ország nyersanyag-felhasz­nálása szüntelenül növekszik, ezért óriási jelentőségű az ész­szerű anyaggazdálkodás. Az eb­ből eredő megtakarítások nép- gazdasági hatása nagy értékű mivel a bányászat az ipari be­ruházások 40 százalékát igény­li. Az iparban foglalkoztatottak jelentős része dolgozik a kiter­melő ágazatban. A már korábban művelés aló vont területeken a termelés fo­kozásával romlanak a kitermelés felszíni — geológiai — feltéte­lei, növekszik az új lelőhelyek kiaknázására fordított beruházá­sok értéke az ország északi és NDK Á tenger hattyúi A Warnemünde hajó Rostock kikötőjében Menetrend szerint, percnyi pontossággal futnak be na­ponta többször is Warnemünde és Sassnitz, illetve a dán Ged- ser és a svéd Trelleborg komp­kikötőjébe a hófehér tengeri motoros hajók. A hajók elején és hátulján hatalmas nyílás, amelyen — milliméteres pon­tossággal összekapcsolt síne­ken — jutnak el a vonatok a hajó belsejébe. A vonat nyo­mában egyéb szállítójárművek, autóbuszok és személygépko­csik haladnak. Érdemes visszatekinteni e komphajózás történetére. Az egyik rostocki újságban 1846. április 11-én a következő hír­adás jelent meg: „Gőzhajó­közlekedés Rostock és Koppen­hága között. A Sjölland, a szép, minden kényelemmel ellá- ott dán cjőzhajó hetenként egy­szer jár az említett két város között. A személyek és az áru szállítása nem kerül sokba . ..” A Keleti-tenger e keskeny sza­kaszán akkor kezdődött meg a menetrendszerű gőzhajóforga­lom, amikor még vitorlások uralták a tengereket, és ami­kor még maguk mögött hagy­ták a lapátkerekes postahajó­kat. 1873-tól kezdve már na­ponta indult a Rostock nevű csavargőzös egyik kikötőből a másikba. A Berlin—Warnemün­de vasútvonal építése után,1 1886-tól tovább sűrítették a já­ratokat, mert az áruszállítás annyira meg növekedett, hogy naponta két dán és két német hajót indítottak. Ekkor azonban még a rakparttól a hajóra, il­letve a célkikötőben a hajóról a rakpartra ót kellett rakni az árut. 1900-ban kezdték meg a vas­úti korrfpok . építését. Három évig tartott, amíg elkészült a hidraulikusan szabályozható síncsatlakozás, s nem utolsó­sorban az első speciális vasúti komphajó, amelynek hossza 85 méter volt. 1903. szeptember 30-án indult el Warnemündéből az első vasúti komp. Nem 'sok­kal később, 1904-ben már két- két (német és dán) komphajó járt. Ebben az évben naponként két vonat indult Berlinből Kop­penhágába és' vissza. A későb­biekben új, még korszerűbb ha­jókat állítottak forgalomba, hogy eleget tegyenek az állan­dóan növekvő személy- és áru- szállítás követelményeinek. A második világháborút kö­vetően 1947 májusában a dán Danmark indította el újra a kompforgalmat. Hamarosan új bajákat állított be mind a két ország. 1963-ban álították szol­gálatba a Warnemündét egy másik hajóval és két dán komp­pal együtt. A fehér hajókat a „Keleti-tenger hattyúinak" be­cézik. Nem kevésbé jelentős az NDK másik komp összekötteté­se, a „Királyjáratnak" nevezett Trelleborg—Sassnitz járat. Ezen 1909 óta járnak a vasúti kom­pok. A svéd Götland és az NDK-beli Rügen a Keleti-ten­ger legnagyobb kompjai. Sín­párjaiknak hossza 624, illetve 480 méter. A vasúti forgalom lebonyolításán kívül természete­sen ezek is szállítanak személy- és tehergépkocsikat. keleti területein, és növekednek a technikai fejlesztéssel, a kör­nyezetvédelemmel kapcsolatos kiadások. Mindezek a termelési költségek emelkedéséhez vezet­nek a bányászatban, s az 1967- ben megállapított termelői árak már nem tükrözik megfelelően a termelés valós ráfordításait. A termelői árszínvonal néhány energiahordozó tekintetében alacsonyabb a folyó ráfordítá­sok szintjénél, . A donbasszi kokszolható szén önköltsége például a folyó öt­éves periódus kezdetén még 30 százalékkal volt magasabb a termelői áraknál, de ez volt jel­lemző más területekre is. Ugyanez a kép a nyersolaj ki­termelésénél. Az önköltség ugyanakkor rendkívül eltérő a különböző vidékeken Az ipar új termelői árai és árszintjei, melyeket 1982 január 1-ével vezettek be, lehetőséget nyújtanak a termelési költségek fokozottabb elismerésére a bá­nyászatban. Ezzel együtt az egy­mást helyettesítő nyersanyagok arányait is javítani lehet. A ter­melői árak szintjét és arányait a nyersanyagok esetében úgy állapították meg, hogy azok ösz­tönözzék az ásványkincsek gaz­daságos kitermelését és komp­lex, mind magasabb fokú fel­dolgozását, A bányászat és a fűtőanyag­ipar ösztönzése az árakon ke­resztül több irányban valósul meg. Az árak fontos szerepet játszanak a termelőkapacitások és a beruházások megfelelő te­lepítésében. A termelői árak fe­lülvizsgálata során figyelembe vették egy-egy szénmedence fej­lesztési lehetőségeit és a nép- gazdasági energiamérlegben elfoglalt jövőbeni szerepüket. A legnagyobb — az ágazati átlagot 2,4—2,6-szorosan felül­múló — jövedelmezőséget az ekibasztuszki és a konszkocsinsz- ki medencékben bányászott szén biztosítja majd. Ugyanakkor az itt kialakítandó termelői árak 3,4-szer alacsonyabbak az át­lagosnál, an* ösztönzi az elekt­romos erőművek telepítését ezekben a szénmedencékben. A karagandai szénmedencé­ben termelt kokszolható szén önköltsége jelenleg 16,8 száza­lékkal alacsonyabb a termelői áraknál. A donbasszi medencé­ben pedig veszteséges a szén- termelés. A most megállapítás­ra kerülő árak még ez utóbbi esetében is biztosítanak majd nyereséget. Ugyanezen az elven alapszik az olajtermelés ösztönzése is. Ebben az ágazatban három zó­nát állapítottak meg. A gáz esetében az északi területek jö­vedelmezősége két-háromszo- rosa az átlagnak, ahol figye­lembe kellett venni e területek költséges beruházásait is. Az olajfelhasználók és az ex­portálók számára egységes, az egész iparra érvényes nagyke­reskedelmi árat állapítottak meg. | Laosz 1 Á titokzatos dobok Laosz évszázadokon át a ti­tokzatosság földje volt. Az or­szág területének túlnyomó ré­szét szinte hozzáférhetetlen dzsungelek vagy megközelíthe­tetlen sziklás hegyvidékek al­kották. Utak alig voltak, az egyes tisztásokon vagy völgyek­ben lakó törzsek alig-alig érint­keztek egymással. Csak a fenn­síkokon alakultak ki nagyobb városok, ahol a buddhista pa­godák komor falai és szobrai szinte áthatották az életet. S bár az élet a laoszi nép fel­szabadító harca nyomán alap­jában megváltozott, s' a régi törzsi társadalomból szorgos munkával halad a szocializmus felé, egyes hagyományok még mindig élnek. Amikor a hajnali napsuga­rak feltűnnek a szent hegy, a Phousi felett, az egykori laoszi fővárosban, Luang Prabangban megszólalnak a pagodák dob­jai. Minden templomnak meg­van a maga dobja, amit Kong Vat-nak neveznek. Óra híján ezek a dobok szabályozzák az élet ritmusát. A hagyományok szerint minden dobnak lelke van és készítésüket ősi előírá­sok szabályozzák. Mindenekelőtt a megfelelő fát választják ki. Lehetőleg a medufát használják. Azt mond­ják, hogy az ebből készült dob értékesebb a gyémántnál. Per­sze a méreteknek is nagy a je­lentősége. így pédlául a 3 kam átmérőjű és 2 kam magas dob szerencsét hoz. A kam 4 hü­velyket, mintegy 12 centimétert jelent. A legnagyobb dobot Ut- tamo-nak nevezik és 8 kam át­mérőjű. Ha a dobkészítésnél nem sikerül a megfelelő mére­teket elérni, a dobot ellenség­nek tgkintik és megsemmisítik. Az sem mindegy, hogy az év melyik szakában készül a dob. Az első holdhónapban készült dob békét hoz a falura, a má­sodik győzelmet, a negyedik jó termést, a hatodik bő gyer­mekáldást és hűséges felesé­get. És csak akkor, ha minden fel­tételnek 'megfelel, költözhet be a dob ünnepélyesen a pago­dákba, s töltheti be hivatását: jelzi az időt, ébreszt, ebédre, TESTVÉRIAPJRIMK ÍRJÁK AbBOBCHan , itpaeaa Nagy gondot fordítanak a köz- művelődésre a Ivovi Elektron Válla­latnál. Saját üzemi művelődési házat építettek, ennek keretében megszer­vezték a Galicsina nevű ének- és táncegyüttest, de működik egy-egy énekkar, népi tánccsoport és szín­játszó együttes. Az öntevékeny cso­portok oly népszerűek, hogy a mű­velődési központ kihelyezett tagoza­tokat indított a vállalati üdülőbázi­sokon is, így az ogyesszai Cserno- morkban, Vinnikben és Brjuhovics- ban. Az Elektron helytörténetkütató brigádjai üzemtörténeti múzeumot alakítottak ki a kultűrházban. Q. Schweriner W Volks: Egy viantianei templom bejárata imádságra hívja a falu lakóit. S este, amikor a nap lenyug­szik, a dobok mély hangjai töltik be a völgyeket, hogy nyu­godalmas és békés éjszakát kívánjanak. A betegségek megelőzése, illetve időben történő felismerése jelenti a gyógyulás legjobb feltételeit. A „Sternberg 70" elnevezésű program is ennek a szemléletnek a jegyében alakult ki, és szinte fogalommá vált Schwerin megyében az orvosok kö­rében. Az elnevezés mögött a me­gye egyik járása,- a sternbergi rej­lik, valamint az 1970-es év, amikor- is 3000 embert a legapróbb részletek­re kiterjedő orvosi vázsgálatnak ve­tettek alá. A munka terjedelmének érzékeltetésére: csak laborvizsgálatot negyvenet végeztek minden egyes személynél, de ez a szám csak a központi nagylaborban végzett vizs­gálatokat tartalmazza. (A legfiata­labb 15, a legidősebb polgár 92 éves, aki részt vesz a komplex szű­résben.) A vizsgálatok éredménye- ként a rászorulókat szakorvosi keze­lésre irányították. Akiknél viszont nem jelentkezett egészségügyi prob­léma, azok átfogó, mindenre kiter­jedő információkkal rendelkeznek egészségi állapotukat illetően. A résztvevőkön háromévenként végzik el a vizsgálatokat. Egyedüli gond, hogy ez sajnos csak a lakosság kor­látozott körére terjed ki. Az egyén hasznán túlmenően jó . áttekintést kapnak arról, melyek azok a típusbetegségek, amelyek főleg a falusi lakosság körében alakulnak ki — tekintve, hogy Sternberg, a vizsgálati színhely egy kis falu —, valamint könyebben felfedezhetők azok az esetek, például a mezőgaz­dasági munkában, ahol a munka- védelmi előírások betartása megóv a megbetegedésektől. CAMBEHCKO flEAO Szliven megye természeti adottsá­gainál fogva a legnagyobb kiterje­désű — 109 090 dekár — szőlőterü­lettel rendelkezik. A nagyüzemi sző­lőtermesztésben jelentős eredménye­ket értek el az elmúlt évtizedek alatt. Az itteni szakemberek azon­ban nem elégedettek az eddigi si­kerekkel, hanem újabb és jobb faj­ták meghonosításával, a termelési módszerek korszerűsítésével szeret­nék a terméshozamokat növelni. A „Petko Enev" agrár-ipari komp­lexum az országban a legnagyobb termelője a nemesített szőlőoltvány­nak. Idén tavasszal 22 000 000 csemege- és borszőlőoltványt ültet­nek ki, 2 millióval többet a terve­zettnél. Március végéig a nagy mun­kában valamennyi üzemegység bri­gádja részt vett és 12 944 099 olt­ványt sikerült elültetni. ELÁS Új üzem működik egy esztendeje Donji Miholjac határ menti község­ben: az „Analit" nevű munkaszerve­zet múlt év május elsején nyitotta meg új, korszerű üzemét műanyag zsákok és. alagcsövek gyártására. Még a próbaüzem idején az „Ana­lit" műanyag zsákjainak meghatáro­zott részét értékesítette a magyar piacon, az alagcsövek bizonyos há­nyadát pedig a Német Szövetségi Köztársaságban. Idén 3090 tonna cső és 1500 tonna műanyag zsák gyártá­sát tervezik. Az anyagi erők egye­sítésével az „Analit" a pancsevói „Petrohemijá"-val működik együtt, s innen szerzi be alapanyagkészletét az egyik, Sabácról a másik .termék számára. A magyar és a nyugat­német piacon tett kezdeti lépések után az üzem idén Ausztriába is fog szállítani, továbbá Irakba, Egyip­tomba és más országokba. Egymillió dollár értékben kíván árut exportál­ni az „Analit" a tőkés piacra. HÉTVÉGE 11,

Next

/
Oldalképek
Tartalom