Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-11 / 99. szám

1982. április 11., vasárnap DunäntQlt tlqplö 5 unsoRiunpi MAGnziM Emlékezés Carl Orffra Kapcsolata a pécsi Nagy Lajos Gimnáziummal Újsághír: Március 29-én, 87 éves korában el­hunyt Carl Orlí, a világ­hírű német zeneszerző és zenepedagógus. Közel húsz éve, 1963 tava­szán kezdődött. Új hangvételű művekkel szerettem volna fel­frissíteni ének- és zenekaraim műsorát. Mivel abban az idő­ben jószerivel alig lehetett külföldi mesterek kompozíciói­hoz hozzájutni, levelet írtam a világ hét legismertebb zene­szerzőjének, hogy írjanak, illet­ve küldjenek részünkre közép- iskolások által is megszólaltat­ható műveket. A hét kompo­nista — Auric, Hindemith, Ha- csaturján, Sosztakovics, Sztra­vinszkij, Orff és Britten — sorra válaszoltak is — igen kedvező­en. Egymás után küjdték a kottákat, prospektusokat, me­lyek alapján — a zeneszerzők költségére — bármikor rendel­hettünk, és azóta is rendelhe­tünk zeneműveket. A leggyümölcsözőbb kapcso­lat talán a nyugatnémet Carl Orff-fal szövődött. Levelek jöt­tek, mentek Pécs és a Mün­chen mellett fekvő Diessen- Ammersee között. Egy 1964-ben írt levelében ezt kérdezte Carl Orff: „Isme- ri-e ön az Orff-hangszereket? Látta-e már az Orff-Schulwerk köteteit?" Őszintén megírtam, hogy előttem teljesen ismeret­lenek ezek. Ekkor Orff profesz- szor könyveket, tájékoztató fü­zeteket, tanulmányokat küldött, melyből megtudhattam, hogy az ún. Orff-hangszerek —zöm­mel ütősök — a távol-keleti népi instrumentumok hangzás- világát érzékeltetik. Látszatra az Európában is ismert xilofo­nokra hasonlítanak, de hang­juk valami egészen rendkívüli, egzotikus, az európai fül szá­mára meglehetősen szokatlan. Kisebb-nagyobb rezonáló tes­tek, hangdobozok fölött fém-, ill. faanyagból készült hangzó lapocskák szólnak. Ezeken kívül törpe üstdob, törpe cintányér, különböző dobok tartoznak az Orff-hangszerekhez, de kiegé­szítik hagyományos instrumen­tumok: gordonka, furulya, fu­vola, gitárok s a legkülönfé­lébb ütőhangszerek, így az üvegpoharak is. Egy szép napon aztán, 1965 nyarán tekintélyes szállítmány érkezett a Nagy Lajos Gim­názium címére: Orff mester el­küldte ajándékul az Orff-hang­szerek egy teljes sorozatát, melyből .mór kisebb zenekart lehetett alakítani. Diákjaim közül igen sokan akadtak, akik szerettek volna az első magyar Orff-zenekar tagjai lenni. El­sősorban olyanokat vettem be, akik más hangszeren nem ját­szottak, ugyanakkor biztos rit­musérzékük volt. 1965 őszén láttunk munkához. Erről mind a hazai, mind az osztrák és nyugatnémet sajtó beszámolt. S bár még alig-alig ismertük meg az új hangszereket, még 196“i őszén egy rádióműsorban be kellett mutatkoznunk. Közben állandóan érkeztek a tanácsadó levelek Carl Orff- íól. Kórusaink meg több szép kórusművet kaptak tőle ma­gyarországi bemutatásra. 1966 tavaszájp Pécsett és Szegeden, majd a pécsi és a budapesti rádióban debütáltunk. A keszt­helyi helikoni ünnepségek kö­zönsége 1967-ben ismerkedett meg a Nagy Lajos Gimnázium Orff-együttesével. Kossuth-dí- jas zeneszerzőnk, Petrovics Emil, a zenei zsűri elnöke páratlannak nevezte a zenekar és a kórur teljesítményét. Ö volt az első, aki azt javasolta, hogy célszerű lenne a mi Ko- dály-módszerünket az Orff-féle zenetonítási rendszerrel egye­síteni. Carl Orff örömmel ér­tesült szép eredményeinkről. Felfigyeltek ránk a fiatal ma­gyar zeneszerzők is; Tillai Aurél és Papp Zoltán írtak el­sőként számunkra darabokat, melyeknek hangfelvételét el­küldtük Orff mesternek is. 1970-ben ünnepelte a zenei világ Carl Orff 75. születés­napját. Együttesünk leánytagjai gazdagon hímzett népművésze­ti párnát készítettek névadónk és pártfogónk részére. A kitű­nő' humorú zeneszerző így kö­szönte meg az ajándékot: „KÖ­SZÖNET, KÖSZÖNET, HÁLÁS KÖSZÖNET!" - A 3/4 ÉVSZÁ­ZADOS CARL ORFF." A hangszerek ajándékozása mellett talán a másik legked­vesebb gesztus volt a német mester részéről, hogy az ős­bemutató után elsőként mi szólaltathattuk meg az 1972. évi müncheni olimpiai «játékok­ra irt darabját, a Rátát, mely nem más, mint az ismert kö­zépkori angol Nyár-kánon fel­dolgozása vegyeskarra és Orff- zenekarra. Carl Orff nagyra értékelte Kodály Zoltánunk zeneszerzői és zenepedagógiai munkássá­gát. Egyik levelében ezt írta: „Nem titkolom: irigylem önö­ket, hogy Kodály Zoltán ma­gyar volt és nem német. ..” 1975-ben kettős ünnepet ül­tünk: Carl Orff 80. születés­napját és együttesünk megala­kulásának 10. évfordulóját. A hagy zeneszerző ismét szép magyar népművészeti ajándé­kot kapott a zenekartól. Dí­szes kiállítású, külön e célra nyomtatott lapon e szavakkal köszönte meg a gratulációkat: „Köszönetét mondok — meg- illetődve a szives barátság oly sok tanújelétől — mindenkinek, aki ma rám gondolt, aki ne­kem egész életemen át segí­tett és mindenkinek, aki to­vábbra is segít — Usque ad finem. Külön köszönet a szép ajándékért. 1975. július 10. Carl Orff." A mi tízéves jubileumi ün­nepségünknek nerry csupán vá­rosi, hanem országos, sőt egy kicsit remzetközi visszhangja is volt. Példánkon felbuzdulva ma már több hasonló összeté­telű együttes dolgozik hazánk­ban. Az emberi életidőnek szinte legmagasabb határát érte el a Ccrmina Burana, Catulli Car­mina, A hold, Az okos lány, az Astutuli, valamint számta­lan, az ifjúság részére írt mű komponistája. Kivételes művé-» .szete, ifjúságszeretete, humani­tása ott szikrázik valamennyi alkotásában. Amikor 1972-ben, a müncheni olimpia idején a Magyar Rádió riportere a Ko­dály- és az ő zenetanítási módszere közti hasonlóságok­ról, különbözőségekről faggat­ta, ezt válaszolta: „A leglényegesebb nem az, hogy a gyermekekből muzsiku­sokat képezzünk, hanem sokkal inkább az, hogy belőlük" vég­eredményben embert nevel­jünk .. Ivasivka Mátyás Amerigo Tot a Vigadóban Amerigo Tot müvei láthatók a budapesti Vigadó Galériában. Képeinken: 1. a Csurgói Madonna, 2. Holdba néző Miközben újabb és újabb hí­rek érkeznek arról, hogy Felli­ni abbahagyta az Iliász nyomán készülő filmjének forgatását, és egyre komolyabban gondol ar­ra, hogy esetleg Amerikába utazik — a filmvilág mindunta­lan visszatér a nagy kérdéshez: vajon: csakugyan egyforma minden Fellini-film? Mert ve­gyük például a nálunk is mű­soron levő A nők városát — és bizony a kérdésre nem is olyan könnyű a válasz. Fellini potom 7 milliárd lírás költségvetéssel készítette el a legújabb alkotását. „Óvatosan” jelentette be, hogy „amint*nem akadt elég nagy pápa Miche­langelo számára, úgy nincs iga­zán nagy producer Fellini szá­mára sem". 30 hét alatt a Ci- necittában kelt életre ez a sa­játos vízió a női egyenjogúság megszállott és nemegyszer ön­magukból, női mivoltukból ki­vetkezett apostolairól ... És mindehhez kellett még valódi homok Riminiből, mert az itte­ninek nem olyan aranyos a szí­ne: hatalmas gipszszobrok Marlene Dietrich, Greta Garbo és Joan Crawford vonásaival, 130 női portré, 700 technikus és nem kevesebb, mint kétezer színész, köztük a mester ked­vence, Marcello Mastroianni, vagyis a fellinis film minden rekvizítuma. Azt azért nem árt az olva­sónak tudni, hogy még a filmforgatás megkezdése előtt egy militáns női szervezet az­zal vádolta meg a mestert, hogy eddig egyetlen filmjében sem szerepeltetett normális nő­Fellini és a nők két. Mert sorra véve a Satyri- con, az Amarcord a Casano­va hősnőit, bizony csupa nagy keblű, elhízott, felfúvódott, vastag lábú, hihetetlen széles csípőjű, kicsapongó természetű hölgyet vitt filmszalagra - és az olasz nők harcias képvise­lői felszólították Fellinit: itt az ideje, hogy magába szálljon, és szembenézzen elfogultságá­val. Mert nem elég, hogy a bemutatott típusok visszataszí­tók, ugyanakkor hűtlenek, ke­gyetlenek, buták, komiszak is. Soha egyetlen normális te­remtmény, aki hű a férjéhez, akit normális problémák fog­lalkoztatnak, aki egy normális férfi mellett normális szerelmi életet szeretne élni . . . Innen már csak egy lépés a felisme­rés: Fellini lenézi a nőket. Nos, a rendező válasza nem sokáig váratott magára. A nők városa mintha lelkiismeret-fur- dalás tüneteit hordozná. Min­denesetre Fellini sietett kije­lenteni: új alkotása csöppet sem női film. Annál kevésbé, mert szavai szerint: „Ki állíthat valamit biztosan, a nőkről?! Ki ismerheti őket egyáltalán?! Számomra a nők világa való­sággal olyan, mint egy* isme­retlen bolygó. Most is, mint mindig, a nők bűvöletében élek, elcsábítva és kíváncsian minden iránt, ami őket érin­ti". „Csodálom a női egyenjogú­ságért küzdő mozgalmakat, és úgy találom, igazuk van. Ezt egészíteném ki azzal, hogy Olaszországban végbement egy sajátos, valódi forradalom. Ennek nyomán új nőtípus szü­letett, aki megköveteli, hogy eddig nem tapasztalt figyelem­mel kövessük. Persze, mint min­den forradalomnak, a feminiz­musnak is megmutatkoznak a maga szélsőségei, de ugyanak­kor nem szabad megfeledkez­nünk jogosságáról sem." Természetesen a római film- forgatás hírére a világ minden sarkából érkeztek Fellini-rajon- gók: pszichiáterek, tanárok, nagykövetek, vezérigazgatók, írók, százával a turisták köztük egy dúsgazdag sejk is, aki tüs­tént felszólította a rendezőt, készítsen filmet kőolajáról, és így bizonyítsa be a világnak, hogy az övé sokkal jobb, mint a szomszédjáé .. . Nem hiá­nyoztak a különböző női szer­vezetek delegációi sem a Ci- necittából. A Quantidiano Don­na-csoport szerint az új Felli­ni-film nem más mint a femi­nizmus kiárusítása. A cannes-i bemutató után a világ vélemé­nye nagyon is megoszlott a legfrissebb Fellini-fiImről, ami­re a mester így válaszolt: „Az a film, amely mindenkiből azo­nos hatást vált ki, szerintem nem lehet igazán jó film”. A nők városa ezek szerint jó film. Bár lehet, hogy a közönség vé­leménye megoszlik róla - két­ségtelen: izgalmas hozzászólás egy nemegyszer kompromittált vitához. Csak éppen meg kell fejteni üzenetét. Nemlaha György Minden bizonnyal „az évszá­zad ötletének' lehet nevezni az amerikai hadügyieknek azt a szándékát, hogy a stratégiai rakétákat föld alatti labirintu­sokban helyezzék el az ellen­ség megtévesztése céljából. Mint a Pentagon jól értesült köreiből jelentették a rakéta- technika e forradalmi megújí­tásához egy zoológus adta az ötletet. Ö tett említést a Dél- Amerika sivatagjaiban honos szürke vakondokról, amely vá­ratlanul támad a föld alól es­küdt ellenségeire, a kék sa­sokra. Ez az állat a föld alatti járatok egész labirintusát ássa, meglepetésszerűen közelíti meg ellenségét, és hátulról tá­mad rá. Ezzel megbénítja a sas akaraterejét és megfosztja az ellenállás lehetőségétől. Nekünk is fel kell készül­nünk arra, hogy az elkövetkező évtizedekben az NSZK-ban egy hallatlan méretű föld alatti építkezés vette kezdetét, A Ulrich Winterfeld Az évszázad ötlete Bundeswehr „mélyépítési” hi­vatalának, amennyiben tényleg el akarja érni a „megfélemlí- ,tési effektust", cirka az ország területének egyharmadát kell alagutakkal átfúrnia. A szám­talan labirintusban éjjel és nappal (még vasárnap is!) ra­kéták fognak közlekedni. Természetesen ezt a progra­mot minden módon üdvözöl­nünk kell. Építőiparunk, amely ma nincs megfelelő mértékben kihasználva több évtizedre előre megrendeléseket kap. Nincs mit félni a külföldi kon­kurenciától sem, mivel a ter­vezet katonai jellegű, ami azt jelenti, hogy a más országok­ból származó legelőnyösebb javaslatok is el lesznek vetve. Viharos fellendülés vár a nyugatnémet autóiparra is, amely a szükséges vontatókat és lövegtalpakat fogja gyárta. ni. A termelés annyira megnő, hogy teljességgel el fogja fe­ledtetni a személykocsik iránti kereslet csökkenését is. Mun­kanélküliek ezreit fogják a szó szoros értelmében „az utcáról felvenni", hogy a rakéták moz­gatásáról gondoskodjanak. Kétségtelen, hogy egyik-má­sik polgárnak lesznek bizonyos kellemetlen érzései a labirin­tusok építése és a rakéták mozgása során. így el kell ké­szülniük arra, hogy az építési technika minden nagyszerűsé­ge ellenére épületek, falvak s a városok egyes részei a ten­gerszint alá süllyednek, miköz­ben mélyföldek keletkeznek. Ám ott enyhe lesz az éghajlat, ami elfeledteti az egyéb kel­lemetlenségeket. A törvényhozók o legrövi­debb időn belül megoldják a föld alatti utak forgalmának szervezésével kapcsolatos kér­déseket. Például, hogy a két rakéta közül melyiknek van el­sőbbsége a szabályozhatatlan útkereszteződéseken való átha­ladáskor. A Nyugat-Európa alatt elhelyezendő -rakéták el­len irányuló bármiféle polgári kezdeményezések, amelyeket a kommunisták támogatnak, ré­szünkről nem fognak megértés­re találni. Elvárjuk, hogy poli­tikusaink tömjék be a protes­tálni szeretők száját - ezt akár a föld alatti állomás főnöke is megteheti, persze csak akkor, ha megfelelő fizetéskiegészítést kap. (Zahemszky László fordítása) Jellegzetes jelenet a filmből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom