Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-10 / 98. szám
/ lförös kereszt a var kolostor tetején Ezrek oltalma, menedékhelye Egy diákújság krónikájából Pannonhalmán, f944-45-ben Kézirat fyanánt J 10 4 3 funlus * 7 OLCCOlO III. évi. 1-!. «rti. 4 PANNONHALMI DIÁKOTTHON LAPJA ______________________u V. oulály „ Pannonhalma, 1944" — ezzel a címmel mutatja be dokumentumfilmjét a Magyar Televízió húsvéthétfő délutánján. A film Gábor Pál rendezésében fölidézi az évezredes monostor sajátos szerepét 1944 lidérces őszétől 1945 fellélegző tavaszáig, amikor az intézmény a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt 760 személynek, elsősorban gyerekeknek és anyáknak; sebesülteknek, üldözötteknek — köztük több halálra keresett kommunista politikai menekültnek —; később, a front heteiben már csaknem 4000 embernek adott menedéket, élelmet, ruházatot, orvosi ellátást. A gyerekekről, felnőttekről rendkívül magasfokú szervezettséggel gondoskodtak. Az intéz, ményben rendelőintézet, műtő, kórház, óvodák, iskolák működtek; s a bencés atyák sok veszély közepette is higgadt ügyességgel és finom diplomáciai érzékkel hárították el a nyilasok meg-megújuló kísérleteit arra, hogy az ott-tartózko- dó leventeköteles diákokat elhurcolják. A menedékhely kiadásait teljes egészében a Szent Benedek Rend vállalta. Erről az időszakról jutott kezembe nemrég a pannonhalmi diákotthon Piccolo c. lapjának 1945. júniusi száma. Idézett részei — ahogyan a diákok látták —, önmagukért beszélnek: Diákélet. „Nem hiszem, hogy sok diáknak volt része az idén olyan változatos diákéletben, mint nekünk, itt, Pannonhalmán. „Diákélet"-en mindenki iskolát, tanulást ért. A mi életünk egészen más volt!... A szenesek munkája pl. a kazánházba lecsúsztatott szén ella- pótolása ... A másik foglalkozási ág a kocsisság volt. A kocsisok először lejártak a majorba, ott befogtak és felhajtottak. Később idekerült néhány ló a kerti istállóba .. . Nagy volt az öröm, mikor húsvét előtt az ide hajtott tarjáni marhák őrzésére közülünk jelölték ki a gulyásokat. . . Egy alkalommal furcsa eset történt. Egyik atya a kertben sétálva hallja ám, hogy az egyik gulyás így kiabál: „Erre tessék, méltóságos asszony!” Csodálkozott, s utána járt a dolognak. Megtudta, hogy a tehenekkel beszélnek ilyen választékoson az udvarias gulyások, mióta Bánk úr meghagyta, hogv szépen bánjanak az állatokkal. Fáv Gyuszi az ökrökhöz került. Nagy szakérte6. HÉTVÉGE lemmel kezelte őket. Mikor nem ettek, faszenet adott be nekik, hogy megjöjjön az étvágyuk. Fáy Árpád volt a tehenes- gazda. Igazán lelkiismeretesen teljesítette munkáját__ I ntézetünk krónikájából. „Nehéz helyzetben van a krónikás, amikor a múlt év eseményeiről kell beszámolnia. Oly sok és nagy jelentőségű dolog történt, hogy köteteket lehetne írni róluk. Éppen ezért csak néhány fontosabb dátum kiemelésére szorítkozom __ S zeptemberben megkaptuk a körözvényt, hogy szept. 14-én megkezdődnek az előadások. Szeptember 13-án volt a Veni Sancte. A megnyitó beszédet igazgató úr — a közbejött riadó miatt — az óvóhelyen tartotta meg. Szeptember 20. Büky Barnabás I. o. t. meglépett Pannonhalmáról, mondván, hogy Szent Benedek is megszökött Rómából. (Hát akkor ő is csak megteheti !) ... Október 15. óta nagyon bizonytalanul folyt a tanítás, mert minden pillanatban vártuk, hogy haza kell mennünk. Pár nap múlva azonban megtudtuk hogy folytathatjuk a tanulást, ,mert október 22-én a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alá került Pannonhalma. Október 27. Villámcsapásként ért a hír mindenkit, mikor kihirdették, hogy haza kell mennünk, mert a kolozsvári csapatkórház számára lefoglalták az intézetet. November 7. A kórház továbbvonul, semmiféle katonai alakulat nem lehet Pannonhalmán . .. December 31. Az óesztendőt derűsen búcsúztattuk és — magában — mindenki reménykedve tekintett a jövő elé. 1945. január 3. Eqyre több menekült család került Pannonhalmára. — Megszületett intézetünkben az első kislány. Az eset később többször m megismétlődött. % Január 4. Bornemissza, Vizke- lety. Cifka és Reichenbach kocsisokká léptek el? és ezzel megkezdték a téli foglalkozásukat. Ugyanekkor a birkások és szénlapátolók kasztja is megalakult ... Február 20. Kocsisok az istálló padlásán egy kitömött bábuval — hullával — ijesztették meg társaikat; az eredmény: csendőrségi vizsgálat és igazgatni megrovás .. . Március 6. Kasszián urat behívták katonának. Helyette Bánk úr vette ót a felsős diákok vezetését. Szorgalmasan gyakorolják a gyümölasfák metszését.. Tűzvonalban a kolostorvár. „Március 26. Belekerültünk a hadizónába. Reggel 6 óra felé a német csapatok elkezdték a visszavonulásukat. Nagyon aggódtunk a Sajgóvölgyi víz- és villanyművekért, mert nem volt lehetetlen, hogy felrobbantják. 7 óra felé az egyik diákkocsisunktól elvették a lovait. Minden utánjárás, veszekedés hiábavaló volt. A lovakat nem kaptuk vissza. Lent a kerti istállóban a ■ menekült majorbeli és kerti lovak hasig állnak a takarmányunkban. Kintf a kertben rengeteg ló van a fákhoz kötve, az egész kert úgy néz ki, mint valami cigánytábor. Ra- vazdról hoznak be egy sebesültet. Valamit megfogott és az felrobbant a kezében . . . Fent a várban a kapu előtt rengeteg ember nyüzsög. Mind bebocsátásért könyörög. Irigykedve nézik a bentlevőket és valahányszor kinyílik a kapu, egyszerre akar mindenki bemenni. Az egyfogásos ebédet állva, kapkodva, ideqesen fogyasztjuk el Mindenkinek rengeteg dolga van, még ledülni sem értünk rá. Délután a magyar huszárok az erősen szorongatott Tarjánból kihoznak 70 marhát. Ezeket is a kertben helyezik el. A menekülők még jobban megsokasodtak. Most azonban a Főapát úr rendeletére mindenki bejöhet. . . Éjjel Nagyigmónd, Kocs, Ete, mint loboaó fáklyák égnek a dühöngő szélviharban . . . Március 27. Reggel a mise alatt óriási a harci zaj. Áldozáshoz csengetnek. Ebben a percben hatalmas dörrenések rázzák meg a levegőt. Mindenki összerezzen, de megőrzi nyugalmát. Kívülről üveqcsörömDÖ- !és hallatszik. A tetőről hullik a cserép, vakolat. A diákotthonból mindenki átmegy a nagyobb biztonságot nyújtó főmonostorba. A folyosókon ösz- szezsúfolódott emberek aggódva, de mégis bizonyos nyugalommal imádkoznak, énekelnek a főtisztelendő urak vezetése mellett.. . A becsapódások ismétlődnek. Találatot kap a könyvtár, a templom, a pátertársalgó, a fölötte levő néhány szoba, de a legnagyobb rés az intézet oldalán tátong. Az óvóhelyen, illetőleg az óvóhely előtt már nagyobb a zavar. A szülők be akarnak menni a gyerekeikhez holott már nincs bent hely. A rendre felügyelő nagy diákok alig bírnak néhány emberrel. A harci zajtól eltekintve a vidék egészen csöndes. Német katonát mór nem látni. A faluban az utcákon egy lélek sincs. Minden egészen kihalt. Most teszik ki a kapura az orosz nyelvű vöröskereszt-táblákat. De. 10 óra felé a nyalkái úton csapatosan közelednek az oroszok. Elsőnek három fiatal orosz érkezik. Barátságosak. Kezet nyújtanak. .. A Vöröskereszt céljaira pénzt adnak. Egyre_többen jönnek, kis frissítő után azonban tovább rohannak. Az egész nap állandó mozgásban %telik el. Estefelé kísértetiesen égnek a távoli falvak. A fel-felvillanó fények nyomán tisztán látni a frontvonalat. Mi vagyunk legdélibb sarkában. Éjfélig nagyon ijesztő az aknázás, és a német tüzérségi felelet. A kolostorvár és a lelkek beleremegnek a lövésekbe. A nagy dörrenések miatt alig tud valaki aludni. Éjfélre azonban elcsendesedik a táj, a harci zaj elül. mintha nem is volna háború .... Reaqel megtudjuk az éjjeli őröktől, hoav az orosz csapatok Győr iránvába elvonultak. Április. Az élet^ még nagyon bizonytalan. Azért mi már visz- szaköltözünk a perjelfolyosóról a hálónkba, sőt a kertbe is lemerészkedünk .. . Április 8. Bakay doktor úrnak rengeteg dolga van. Mindenfelől hoznak be súlyos sebesülteket . . . Április 23. Úira megkezdődött az iskola. Nagyon szokatlan a kocsiskodás után!... Nagypataki László V. o. t.” * A svájci Vöröskereszt oltalma alatt álló pannonhalmi menedékhely 1945. május 31-ig működött. W. E. Az Akácos út San Franciscóban van Az alacsony, kövérkés férfi izzadva táncoltatja a kacér asz-- szonyt, mígnem a szünetben fel nem világosítják, hogy nem neki kacérkodik, hanem tulajdon férjének, aki különben is kétméteres ember. Azt már nem árulják el neki, hogy ez csupáncsak szerelmi előjáték a házaspár között, tudatos, bár hallgatólagos megegyezés; amikor is kellően felcsigázta a férjet felesége látszólagos csapodársá- ga, maga kéri fel osszonyát, S egy rövid (ánc, után eltűnnek a sokadalomból, újabban az ismerős zenekar tust húz ilyenkor. Az alacsony kövérkés férfinek elég volt végigpillantani a férjen, hogy visszatérjen asztalához, az asztalon a vörös borhoz, a vörös borban a szomorú.- sághoz. A zenekar különben is az akácosutat húzza, ki tudja . már hányadszor ma este, de rögtön utána a szanfrancisz- kót interpretálják, a placcon a táncosok úgy pattognak, mint egy lyukas teniszlabda, a prímás a szemével int az énekesnőnek, most lépjen be, nem régóta játszók ezt a régi sláaert, nem mintha eddig csak magyar nótát játszottak volna, a messze- csúszetet például mindig az ószó- lemió után húzzák, általában éjfél után, amikor a párok szeretnek összebújni, nem mindig családalapítási szándékkal. Szan-fran-ciszkóóóóó — az énekesnő fejhangjára az alacsony kövérkés férfi felkapja a fejét, a mozdulat egy lassított film jelenetéhez hasonlít, a falhoz csapódó tesztautó bábuja tesz ilyen kiszámíthatatlanul csavaros mozdulatokat, csak az alacsony kövérkés férfinak sikerről a nyakát úgy a feje alá billenteni, hogy az aztán viszonylagos egyensúlyba kerüljön. Már csak a testet kell a nyakhoz igazítani, hogy ez a viszonylagos dinamikus egyensúly valamelyest stabilizálódjon Hiszen csak a járatlanok képzelik el úgy, hogy az egyensúly valamiféle változatlanságot jelent. A borisszák ösztönösen és tapasztalatból tudják, csak az állandó mozgás jelenthet egyensúlyt állapotuk és a természeti törvények között. Miképp a nyúlok szaporulata magával hozza a ragadozók magasabb számát, akik azonban jobban is pusztítják a nyula- kat, mígnem nyúl már alig marad, ragadozó meg még viszonylag sok. Ám'hogy azoknak nem lesz meg a betévő nyuluk, elhullanak vagy elvándorolnak a táplálék hiányában Széles e határban aztán megint szaporodhatnak a nyulak, nincs ki egye őket, mígnem feltűnnek a gépek és a vegyszerek, amik számát viszont már nem a nyúlok szaporulata változtatja. Pontosabban nem csökkenti, miként azok a nyulakét, de ez is egy egyensúly, mert olyan nincs, hogy egyensúly ne legyen, az mindig van — a kérdés csak az már, hogy mi mivel van egyensúlyban? Az akácosút a szanfranciszkó- val — ez elég világos: — a mulatni vágyó népek minden zökkenő nélkül tudnak átváltani az árvalányhajas magyarkodásból a kiherélt kozmopo- litizmusba, melynek szépen szóló példánya a hegedűvel előadott szanfranciszkó. Dzson azóta a sírjában is forog, nemcsak a tányérokon, hogy mi az ördög csudájának indította el ezt az egészet, tudhatta volna az első jejénél, fogyasztásra termelt javakként készeinek mindent, a dalt is, fogyasztják is, nemzeti jelleg szerint, hagymával vagy vuszterszósszal — ez lényegében már oly mindegy: alig jejézett néhányat, nyom-- dókában és példájára már meg is születtek az eleve fogyasztásra — megint eleve fogyasztásra — készült dalok. Szanfranciszkó, messzecsúzett, s eleve úgy íródtak, hogy ne okozzon semmi gondot cigány- zenekari átírásuk. Csak a gyémántot nem lehet majszolni ritmusra, az eleanorrögbit, mint a rágógumit, igaz nyalogatni azt is lehet, így sincs íze és nem is ragyog Következésképp nem is az akácosúttal, szanfranciszkóval, de mégcsak a démoltokkóta és fúgával sincs baj, a tamástemp- lomkarnagya sem gondolta, hogy valaha is feliratkozik az evergrinek éllovasának, onnan letaszítani nem tudta ' senki, még Straussz sem a zaratruszt- .rával, pi-pem, pedig most ugyancsak divatban van, elsodor mindent, azt is eredeti helyéről, folyóba hajló fűzfa gyökerei közül, s lerakja a közfogyasztás aranypartján, bokáig tocsogunk köztük, s még válogathatunk is, melyikkel játszunk eqy kicsit, melyiket rúgjuk arrébb. Talán csak a gyerekek örülnek nekik, no lám, mit hozott ide a víz, de a fűzfáig már nem érnek el, beszakad az is a parttal együtt, a strandőr meg majd odébb lök- dösi, ne zavarja a pancsikálást. Mert olyan garudis minden, miazhogy megfér benne ez is, az is, amióta az akácosút szanfranciszkóban van, csöpp kis szájával a jajcica tartja magát, de az is lehet, hogy elköltözik, most készül hajóra szállni havannában, hogy kiszálljon de'kszonban, mert az egy olyan város, közvetlen csatlakozással fatornyos kis falvainkhoz. A himnuszok sem kivételek, ha erkel ezt tudja, harminchárom reccsenést komponál bele percenként, hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy a huszadik százai második felében hifilemezjátszón pergetik, mint buddhista szerzetes az imamalmát, s nem éneklik, de recsegik, ser- cegik — használjon lenkóle- meztisztítót, s kézzel ne fogja meg a barázdákat! — mert attól ki védi meg erkelt, hogy sugárirányban végigkarcolják? Na, ugye. . Az alacsony kövérkés férfit meg közben otthagytuk egyensúlyában (ami dinamikus). Térjünk vissza hozzá, miként gondolatba ő is tapogatózik a családi tűzhely irányába, tudod anyukám ezek a kötelező programok, este még egy bálba is elvittek bennünket, igazán nem éreztem jól magom, tudod, táncolni csak veled tudok igazán, lánykorodban is te voltál az eqyetlen, tudod, emlékszel, ösz- szecsendül két pohár, igen, esd most, tudod, olyan fáradt vagyok, négykor nagy nehezen tudtunk csak elmenni, sértésnek vették volna, tudod, úgy estem a szállodai ágyba, s érdekes, alig tudtam elaludni, amikor ^jöttünk az akácosutat játszották, nem ment ki a fülemből. Mint egy ékszerdoboz, olyan volt a szoba, igazán nem panaszkodhatom, mégis . . . Az alacsony, kövérkés férfi felriad viszonylagos dinamikus egyensúlyából, a családi tűzhely forróbbnak ígérkezik immár 'hagyományos melegségénél, mert hol van még az az idő, amikor ő is leqjobb férj, legjobb apa, hacsak, hacsak ő is, váratlan .hirtelenséggel, pedig lett volna még dolga, még szerencse, hogy a gyerekek , már kiröppentek, magunk között szólva, az asszonynak most már jobb lesz, nem kell elviselnie, noha ő is megéri a pénzét, soha nem aludt egyedül, amikor a férje kiszálláson volt. Mindezt végiggondolta az alacsony, kövérkés férfi, s új egyensúly felé nézett. A nő egyedül volt, így eléggé csinos is, annak mondható, jöjjön sétáljunk egyet az akácos úton. Bodó László \
