Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-09 / 97. szám

1982. április 9., péntek Dunántúlt napló 3 szólni a fiatalokhoz Harmat Antal „A mozgalmi munka élményeket, emberi tartást adott nekem” Harmat Antalt, a Pécsi Hő­erőmű anyagvizsgálóját a FIN alkalmából KISZ Érdemérem­mel tüntették ki. * Ma már nincs korhatár a KISZ-ben, nehéz meghatároz­ni, hogy mikor is „öregszik ki” valaki az ifjúsági szövetség so­raiból. Harmincon felül? Van, akiből mór 20 éves korában hiányzik a fiatalos lendület, az áldozatokat is vállaló lelkese­dés. Ellenpéldaként viszont azokat lehet említeni, akik az ifjúsági szövetség megalakulá­sa óta folyamatosan KISZ-ta- gok, s gazdag mozgalmi ta­pasztalataikkal ma is húzó­emberek egy-egy közösségben. Harmat Antal, a Pécsi Hő­erőmű KISZ-bizottságának ko­rábbi ágit. propos szervező titkára 35 évesen gondolt elő­ször arra, hogy át kellene ad­ni a stafétabotot a fiatalab­baknak. Akkor sem, s most 36 évesen sem tekintette ezt tel­jes visszavonulásnak, csak a mozgalmi funkciókról köszönt le. Pártalapszervezetében veze­tőségi tag, szervező titkár, s már csak ezért sem szakad­hattak meg kapcsolatai a KISZ-szel. — Sok minden játszott sze­repet ebben a döntésben — mondja töprengve. — Termé­szetesen az életkorom is, meg hogy az ifjabb nemzedék is kapjon felelős tisztségben bi­zonyítási lehetőséget. De leg­főképpen mégiscsak az, hogy az utóbbi néhány évben mind­inkább úgy éreztem, túl sok a tisztségem, elaprózom magam. Nemrégiben új munkakörbe kerültem, anyagvizsgáló lettem,’ s ehhez a sehol nem tanított munkához is meg kellett sze­reznem a szükséges ismerete­ket'. Ami az elaprózódást illeti: Harmat Antal a pártalapszer- vezetben betöltött tisztsége és a KISZ-funkciója mellett tagja a Hazafias Népfront megyei Bizottsága mellett működő kör­nyezetvédelmi munkabizottság­nak, tagja, sőt egyik alapítója és titkára volt a Magyar Ma­dártani Egyesület pécsi cso­portjának. A madárvédelem a fő hobbija, hasznos és pihen­tető időtöltés. Korábban tíz évig solymászott is. S a vál­lalat és a KISZ rendezvényein többnyire ő készíti a fotókat. — A fényképezés soha nem volt számomra hobbi, hanem mindig munkaeszköz a KISZ propagandában és a madár- védelemben is. Érdekes vélet­len, hogy éppen a fotózással kerültem szinte máról holnap­ra felelős KISZ-funkcióba. A történethez hozzá tartozik, hogy itt nőttem fel a hőerőmű szom- ségságában, a rendező pálya­udvar közelében. Édesapám vasutas volt. A KISZ-be még úttörő koromban, nyolcadik osztályosként vettek fel, a régi Vegyipari Szövetkezet KISZ- szervezetébe 1961 tavaszán. Majd. a MÁV-nál géplakatos ipari tanuló voltam, . s 1965- ben kerültem a hőerőműbe. Igaz, a MÁV-nál alapszerve­zeti titkár voltam egy ideig, de a kezdeti években itt a hőerőműben nem volt semmi funkcióm. Azt hiszem, akkor nem is voltam túlságosan ak­tív KISZ-tag. Aztán rendeztek egy fotópályázatot és kiállítást, s a képeim jó kritikát kaptak. S egyből beválasztottak a vál­lalati KISZ-bizottságba agit- proposnak. Nagyon izgalmas feladat volt, s annak tekintem ma is. Nemcsak a saját mun­kám sikeréi és kudarcai alap­ján mondom, hanem az egész ifjúsági mozgalom agitációs és propaganda tevékenységére vonatkozóan: nem sikerült any- nyira előre haladnunk, mint amire lehetőségünk lett volna, még mindig az útkeresésnél tartunk. Persze, nagyon nehéz az emberekhez, fiatalokhoz úgy szólni, hogy az érthető, ér­dekes és főként mozgósító ha­tású legyen. Nem mindig talál­juk meg a megfelelő eszközö­ket, ugyanakkor gyakran szem­beütközünk a konzervativiz­mussal és a kényelemszeretet­tel. Sokan még a lehetősége­ket sem ismerik. — E két évtized alatt mi volt a legmaradandóbb élménye a mozgalmi munkában? — Legmaradandóbb? Inkább azt, ami a legtöbb örömet sze­rezte és szerzi ma is: a bakó- cai gyermekotthon patronálá- sa. A mi alapszervezetünk, a karbantartóké kezdeményezte tíz évvel ezelőtt, de hamarosan az egész vállalat KlSZ-szeveze- tének ügye lett. KlSZ-bizottsá- gi tagként én lehettem ennek a patronálási feladatnak a szervezője. Feladat? — meny­nyire rideg és pontatlan kife­jezés ebben az esetben. A ba- kócai gyerekek elesettsége, szeretetigénye, ragaszkodása szíven üt mindenkit-, aki csak egyszer oda ellátogat. így vol­tak ezzel a mi fiataljaink is: hívtuk őket, hogy jöjjenek ve­lünk egyszer, másodszor már nem kellett szólni senkinek. Mindegyikünknek személyes ügye lett ezeknek a gyerekek­nek a sorsa. A társadalmi munkák idei programja Az „Egy napot Pécsért” moz­galom tavalyi eredményeit ezen a héten értékelték a vá­rosi tanács dísztermében meg­rendezett kitüntetési ünnepsé­gen. Az idei évre vonatkozó tervek már korábban elkészül­tek, s a több éves hagyomány­nak megfelelően Pécs megyei város Tanácsa Végrehajtó Bi­zottságának társadalmi munkát szervező bizottsága a közel­múltban megjelentette az 1982. évi programfüzetét. A nyolc­oldalas kiadvány hasznos és részletes útmutatást ad mind­azoknak a kollektíváknak, akik társadalmi munkát vállalnak a városért. Ezt a programot meg­kapták a szakszervezeti szer­vek, a népfrontbizottságok és a KISZ-szervezetek. Jó néhány társadalmi mun­kában élen járó kollektíva ál­landó kapcsolatot létesített már különböző gyermekintézmények­kel, s patronáló tevékenységük során állandó segítséget nyúj­tanak nekik az apróbb-nagyobb gondok megoldásához. Azok a kollektívák, akiknek nincs ilyen kapcsolatuk, a társadalmi mun­kák 1982. évi programfüzeté­ből választhatnak maguknak testhez álló feladatot. A segít­séget kérő intézményeknek ne­ve mellett nemcsak az elvég­zendő munka jellege van fel­tüntetve, hanem a társadalmi munka szervezőjének neve, cí­me és telefonszáma is. Harmat Antal nem visel jegygyűrűt.- Eddig a mozgalmi munka teljesen betöltötte az életemet, sokat követelt tőlem és sok olyat adott, amit másképp nem szerezhettem volna meg: élmé­nyeket, emberi tartást, edzett­séget a sikerek és kudarcok elviseléséhez. S legfőképpen közéleti érzékenységet, ami az én tapasztalatom szerint fia­talító hatású. Dunai I. Balatoni előzetes Megkezdődött az elő­szezon a Balaton partján: csütörtökön megnyílt a sió­foki Európa és a balaton­füredi Annabella Szálló. A húsvéti ünnepekre pénte­ken megnyitja kapuit a sió­foki Hungária és a Lidó is. Folyamatosan érkeznek a külföldi turistacsoportok, csaknem ezer vendég tölti az ünnepeket a magyar tenger mellett. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda balatonföldvári Ju­ventus Szállójában a tava­szi szünidő alatt orosz és német nyelvi tábort ren­deznek általános iskolai VII—Vili. osztályos tanulók és középiskolások részére. Az előszezon első vendé­geinek távozása után is nyitva marad az Európa és az Annabella Szálló, a töb­bi szálloda pedig május 1-én nyit ismét Közösségteremtés Lvov-Kertvárosban A körzeti népfrontbizottság a várospolitikai feladatok megvalósításáért Az az öröm, hogy valaki új lakásba költözik, esetleg sok éves vándorlás után egyik albérletből a másikba, kezdetben sok min­dent elfeledtet, és a saját otthon lakályossá tétele leköti minden energiáját. Elöbb-utóbb hiányozni fog a közösségi élet, és egyre több olyan gond bukkan elő, amit már csak sokak összefogásával lehet megoldani. Hiszen a lakóhely nemcsak a lakást jelenti, hanem a háztömböt, az utcát, a városrészt, a várost, ahol élünk. Ez az egyszerű felismerés ha­tározta meg a Lvov-Kertváros II. sz. körzeti Népfrontbizottság eddigi tevékenységét, amelyről nemrégiben a Pécs városi Nép­frontbizottság elnöksége előtt számolt be. Az új. városrész de­fársadttfmi munkában készüit Képünkön balról: az automatizált lőtér irányítótól nyában: az irányitópultnál Bana László, mögötte Varjas József figyeli társainak lövését, nehéz fel adat az ajtó-ablak-keretböl való gránátdobás. Lőtér Kisvaszaron A z utolsó hó esett le azon a reggelen, szemérmet­lenre öltözött a völgy az áttetsző, fehér lepelben. Előbb a kézigránátok tépték fel a hószövedéket, aztán ' a nap tüntette el a méltatlan ru­hát a márciusi tájról, s dél­előtt mór átmelegítette az acél­szürke egyenruhások hátát, amint célra tartva feküdtek, s lőtték a táblát. Tőlük százötven méterre las­san feküdtek el az egész­alakos figurák, ahogy a rövid sorozatok rézburkolatú lövedé­kei eltalálták őket, hogy aztán egy gombnyomásra feltámad­janak, célt adva megint a mun­kásőrség szénbányász zászló- alja géppisztolyosainak. Kilométeres körben őrök vi­gyázzák a völgyet, hogy ne té­vedjen balesetre oda illetékte­len, bár ilyenkor még kevés az erdőjáró. Ha jön a gombasze­zon, igazán akkor nyer értel­met a nélkülözhetetlen elővi­gyázatosság. Éleslövészet a munkásőrség kisvaszari lőterén. Reggel hét­kor már itt volt a zászlóalj két százada, az első csoportok már eldobták az éles kézigránáto­kat, a többség még gyakorolja. Az a legnehezebb, amikor ab- lakot-ajtót imitáió deszkapa- lónk nyílásain kell célra dobni a gyakorlógránátot. A legtávo­labbi alak körébe csak- az ala­csony, nagyon jól dobó mun­kásőr bányász képes eldobni a gránátot. Néhányukról kiderül, hogy nem fog ma éleset dobni — nemcsak bemelegítés, de ki­csit selejtező is ez, hiszen az idősebb, reumás vállak már nem adhatnak kellő lendületet. Kicsit odébb rongycsíkokat fűznek a géppisztolyok csövé­be, a hosszú asztalon ártalmat­lan fémdarabok a részek, de aztán megtisztítva, összeszerel­ve már a munkásőr technikai erejét adják. Reumás vállúnak, makkegészségesnek egyaránt. A napsugár megcsillan a csö­vek belsejében, néhány ellen­őrző mozdulat, s éleslövészetre készen áll munkásőr és a gép­pisztolya. A völgy közepében torony, a toronyban irányítóközpont, a kezelőpultnál Bana László, a távolban a céltáblák között két alak. Az egyikre mutat: „Öt várja meg, ó a lőilletékes". Az egyik tábla rakoncátlankodik, rádiótelefonon szól az utasítás, mejyik gombot nyomja a keze­lő: engedelmesen hajlonganak a céltáblák, egész-, fél- és ne­gyedalakosak — mintha békés természetükről igyekeznének meggyőzni a ihunkásőröket. Csak egy állhatatos közülük; harciason ágál, nem hajlandó elfeküdni. Még nem hajlandó. Némi agitáció egy csavarhúzó­val, s megadja magát ő is — kezdődhet az éleslövészet. A két messzi alak futva jön vissza, kezdésnek sem rossz a sprint, melegedésnek sem. Varjas József híradós szakasz­parancsnok, az automatizált lő­tér egyik „atyja” még néhány ellenőrzést végez a toronyból, mielőtt szűk szavakkal válaszol. A lőtér fontos neki, nem az in­terjú, talán dühös egy kicsit, hogy pont most kellett bajlód­nia az egyik figurával. Három típusú lőállás sorako­zik egymás mellett: a pisz­tolyé, a géppuska.-golyószóróé és a géppisztolyé. Innen a to­ronyból minden kezelhető, s a munkásőr-lőgyakorlatok va­lamennyi elemét kiszolgálja a lőtér.. A céltáblák a 'legkisebb ütésre elfekszenek, jelölve a ta­lálatot, s azt is megőrzik „em­lékezetükben”, hogy melyiket találták el. A torony alatt átrendeződ­nek a csoportok, a lőszeresek kibontják a kartondobozokat, rézkúpok kandikálnak a nap­fényre. Kis dobozokba kerül másfél tucatnyi belőlük, a lő- szeres kiosztja a lőállásbán le­vőknek. A töltények engedel­mesen besurrannak a tárba, a munkásőrök nekifekszenek, s már próbálják a célt. A lőpa- rancsra kibiztosítják fegyverü­ket, van néhány akinek kiürül a tára, mire lefekteti a táblá­kat, a többség ad vissza a ki- cdott töltényből — hogy meny­nyit, azzal is értékelik a pa­rancsnokok a lőtudást. „Azt Írja meg — mondja Varjas József —, hogy a me­gyei egységzászlóaljak társa­dalmi munkájával épült ez a lőtér. Bimbó József és Zákonyi Sándor tett legtöbbet, mi szén­bányászok a villamos terveket készítettük, a lelső automati- kát, Péter Géza a speciális ér­zékelőket kísérletezte ki." A völgykatlan összetereli a lövések hangjait — másként szólnak, mint a moziban. Varjas József meg­enyhül, ahogy a sorozatok után engedelmesen emelkednek fel a céltáblák. Látszik, annyira megszerette őket, hogy fájlal­ná, ha netán nem ezekre kel­lene lőnie egyszer társainak. Az éleslövészetet civilek is figyelik: a bázisüzem vezetői látogattak el a gyakorlatra. Tóth Tibor zászlóaljparancsnok­nak nem kell röstelkednie előt­tük a munkásőrök lőtudása miatt, akik láthatóan élvezik, hogy találatukat rögtön jelzi az automatika. Hosszú órák teltek el várakozással koráb­ban egy-egy lőgyakorlaton. A bábuk felállítása, a lövések ér­tékelése mulasztotta az időt. Az automatizált lőtér harma- dára-negyedére csökkentette egy-egy század éleslövészeté­nek idejét. B. L li részén 1980 októberi nép­frontválasztásokon alakult meg a körzeti bizottság. Működési területén — jellemző, mennyire új városrészről van szó, mert senki sem tudja pontosan — legalább 22 ezer ember él. Más becslések szerint viszont 28 ezer. Másfél év igazán nem hosz- szú idő, de az alatt az új kör­zeti népfrontbizottság jelentős sikereket ért el. A személyes emberi kapcsolatok folyamato­san alakultak ki a bizottságon belül épp úgy, mint munkálko­dásuk során az egész lakóte­rületen. A közösség az össze- rázódás folyamatát éli, és en­nek a népfrontbizottság a mo­torja. Legfőképpen azzal, hogy a várospolitikai feladatok meg­valósítását nagy energiával tá­mogatja. Társadalmi munka­akciókat szervezett a területe­ken épült bölcsődék, óvodák, iskolák határidőre történő át­adására. és évente két alkalom­mal a Kertészeti és Parképítő Vállalattal közösen tisztasági akciót rendeznek. Ezekben az akciókban sikerült megmozgat­niuk a népfrontaktívákon kívül a Nevelési Központ dolgozóit és tanulóit, a tanácstagokat, a területi pártalapszervezet és a lakóbizottságok tagjait. Fontos szerepet vállal a kör­zeti népfrontbizottság a köz­életi demokratizmus fejleszté­sében, de új városrészről lévén szó, nyugodtan azt is mondhat­juk: megteremtésében. Ezt a célt szolgálják a népront által rendezett várospolitikai fóru­mok, politikai vitafórumok, a gondosan szervezett, éppen ezért nagy érdeklődés köze­pette zajló tanácstagi beszá­molók. Egy új lakóterületen mindig nehezen indul be a kulturális élet, főleg, ha az alapvető ob­jektumok is hiányoznak. A kör­zeti népfrontbizottsóg az igé­nyek felmérésével kezdett hoz­zá a feladathoz, májd azok is­meretében a Nevelési Központ­tal közösen nyelvtanfolyamo­kat szervezett, alkalmi irodalmi műsorokat rendezett, lakóterü­leti ifiúsáai fórumot tartott, és ifjúsáqi klubot alakított. A tö- meqsportiaényekre is figyeltek- a büdöskúti turistaház üzemel­tetésére, fenntartására szocia­lista eqyüttműködési szerződést kötöttek a Pécsi Spartacus St- vel. Igyekeztek megoldani azt a problémát is. hoqv a lakó­területen élő idős emberek ho- qyan töltsék el szabad idejü­ket: íav valósult meg a „Nap­lemente" klub. De nemcsak az öregeknek és a fiataloknak lé­tesítettek klubokat, több más lakóterületi klub alakult rövid idő alatt, s még több van a szervezés .stádiumában. Ezekből a kiragadott példák­ból is látszik, hogy a Lvov-kert- városi II. sz. Népfrontbizottság tudatosan törekszik a közösségi élet - formáinak, kereteinek, fel­tételeinek megteremtésére Hogy sikerrel, azt aktívaháló­zata bővülése, tömegbázisának erősödése bizonyítja. Másfél év alatt szinte minden korosztályt magukkal tudtak ragadni lel­kesedésükkel, tenniakarásuk- kal, eredményeikkel. Népfron­tos berkekben rájuk is ragadt egy jelző, amire különösen büszkék lehetnek: a Ivov-kertvá- rosi családi népfront. Egy most alakuló nagy kö­zösségben talán éppen ilyen népfrontra van leginkább szük­ség. D. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom