Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-06 / 94. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXIX. évfolyam, 94. szám 1982. április 6., kedd Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Holtponton a brigádmozgalom ? (3. oldal) Megnyílt a Pintér-kert * (5. oldal) Hétvége sportja (8. oldal) Megkezdték a nagyüzemi szőlők felújítását. (Tudósítás a 3. oldalon) Csehszlovák-lengyel csúcstalálkozó Prágában Hivatalos baráti látogatásra hétfőn Prágába érkezett a Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok vezette lengyel párt- és állami küldöttség. Képünkön a LEMP KB első titkára, miniszterelnök (balra) Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, államfő társaságában. Wojcziech Jaruzelski hadse. regtábornok, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának és a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának elnöke hétfőn délelőtt párt- és állami küldöttség élén hivatalos baráti látogatásra Prágába érkezett. A lengyel vendégeket a repülőtéren Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök. Lubomir Strougol, a CSKP KB elnökségének tagja, a Szövetségi Kormány elnöke és sok más vezető személyiség, valamint a prágai lakosság képviselői üdvözölték. Az ünnepélyes fogadtatás után a Wojcziech Jaruzelski vezette küldöttség és a csehszlovák vezetők a prágai várba haj. tattak. A prágai várban, a csehszlovák köztársasági elnök rezidenciájában, Wojciech Jaruzelski és vendéglátója. Gustáv Husák, rövid megbeszélést tartott. Baráti találkozójuk szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le - állapítja meg az erről kiadott közlemény. Felszabadulási ünnepségek, koszorúzások Budapesten Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök emlékművénél, a Szabadság téren és a magyar hősök emlékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékművel szemben csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kíséretében — a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt, és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál (Folytatás a 2. oldalon.) Áczél György ünnepi beszéde Tisztelt Nézőim, Hallgatóim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, o Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszöntőm hazánk valamennyi állampolgárát. A bányászokat, a gyárak munkásait, a földek művelőit, a szellemi alkotókat — mindazokat, akik részesei szocialista építőmunkánknak. Köszöntőm az idősebb nemzedékek tagjait, akik annak tudomásával élhetnek, hogy a társadalom igényli ma is tapasztalataikat. Köszöntőm azokat a fiatalokat, akik felnőtt felelősséggel, elfogulatlan szigorral, önmagukkal is igényesen vállalják, keresik az értelmes feladatokat. Köszöntőm a nőket, az anyákat, több mint egyenjogú — egyenrangú társainkat. Köszöntőm nemzetiségi állampolgárainkat. Véletlen, hogy legnagyobb sorsfordulóink idején Magyar- országon tavasz van. Mintha a nép ismételten bizonyítani akarta volna, hogy a történelem legzordabb, legtéliesebb korszakai után is új életre kel, új erőre kap. Nemrég emlékeztünk 1848-ra, 1919-re. Most fölszabadulásunk évfordulóját köszöntjük. Ezzel az áprilissal tartozott nekünk a történelem, hiszen két szép márciusi forradalmunkat idegen erőszak tiporta el. 37 évvel ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálásában, amely fölszabadítani jött, békét hozott. A szovjet hadsereg —, s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, román harcosok, szövetségben az antifasiszta erőkkel — a külső és belső fasiszta erőszak megsemmisítésével, a magyar nép legsajátabb érdekeit segítette érvényre jutni. Tisztelettel és hálával emlékezünk a hazánk szabadságáért harcoló katonákra. Az azóta eltelt emberöltőnyi idő sem törölhette el a fájdalmat azokért a hősökért, akiknek síremlékei a mi földünkön emelkednek. Felszabadítóink olyan ország határát lépték át, amelyet fél évezrede csak vesztes háborúk nyomorítottak, s amely a II. világháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a békét megnyertük. 37 esztendő a bizonyság ró. A szocialista rendszerben páratlanul rövid idő alatt vált valóra a magyarság számára a több évszázados elmaradottság, meg- késettség fölszámolása, a fel- emelkedés. Ez is bizonyítja a szocializmus történelmi fölényét. 1945-ben a messzebbre látók már fölismerték, hogy szövetségünk a Szovjetunióval történelmünk fordulatát jelentette, új távlatokat nyitott Magyar- ország előtt. De tudták azt is, hogy a fölszabadulás — lehetőség, amelyet csak a nép válthat valóra. Április 4-e ezért nem csupán emlékezésre, hanem önvizsgálatra is késztet. Nemcsak mi tekintünk vissza, hanem hozzánk is fordul a történelem, hogy vallasson: éltünk-e a lehetőségekkel? Igen. Eltakarítottuk az úri Magyarország fojtogató örökségét, megszüntettük a kizsákmányolást. A szocializmus adott először méltóságot, emberséget az embernek. Milliók szabadultak meg a létbizonytalanság lidércnyomásától, a kiszolgáltatottságtól, a gyűlöletet szító, torz ideológiák rémuralmától. Most birtokolja a nép az országát, ahol azelőtt nem lelhette hazáját. 1945 tavaszán még az is csak remény volt, hogy kenyerünk, munkánk legyen, fedél a fejünk felett, ha több nemzedék szorong is alatta. Lassan írott történelemmé válik, hogyan tette meg ez a nép a hősies országépítés első lépéseit, hogyan vívta meg drámai küzdelmét a kemény osztályharcokban rázúduló új feladatokkal, hogyan járta végig az úttévesztések és útvesztések keserveit és hogyan újította életerejét, bizakodását — immár negyed százada — a szocialista haladás iránti elhivatottságban. Évszázadok vágyai váltak valóra. Nemzeti múltunk nagyjai olyan erős, szilárd, független, gazdag országról álmodtak, ahol a népakarat érvényesül — megvalósult. Kossuth Lajos fél életét annak előmozdítására szentelte, hogy az ipar alkossa a nemzetgazdaság gerincét. — Valóra váltottuk. Széchenyi István a korszerű, termelékeny mezőgazdaságban a felemelkedés útját látta. Valósággá lett. Munkánk eredménye békítette meg vitájukat. Hányán hirdették mindkettőjükkel együtt azt, hogy kiművelt emberfők sokaságát kell teremteni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehessünk a népek közösségének! Történelmünk utóbbi évtizedei ebben is sorsfordulót hoztok. A háború sebeit begyógyítottak. Erős, sokoldalú ipart teremtettünk! elindítottuk korszerűsítését, a munka termelékenységét meghatszoroztuk, kezdtünk megtanulni kereskedni. Végbement mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, igazi felvirágzása. A harmadára csők-- kent lélekszámú földművelő lakosság teljesítménye megduplázódott, miközben az emberek életszínvonala, életkörülményei az évszázados változatlanság után gyökeresen megjavultak, átalakultak. A Magyarországon élő emberek biztonságának, jólétének, kultúrájának és méltóságának azelőtt nem ismert szintre való fölemelése olyan tett, amelyet a magyar nép most már véglegesen és visszavonhatatlanul történelme legfényesebb lapjaira ír. Ez az alkotó nemzedék átlendítette az országot a fejetlenség és a fejlettség küszöbén, s ez biztos alapul szolgál a jövő nemzedékek számára a további országépítéshez. Bízvást állíthatjuk, hogy a legutóbbi negyedszázad történelmünk legnyugodtabb, s egyben a legdinamikusabb korszaka. Népünknek igaz eszméi, eszményei vannak: gondolatokra, cselekvésre éhes társadalom vagyunk. Az állampolgárok nemcsak érzik, hanem tudatosan nagyra értékelik az eredményeket, de tudják és ismerik az ország gondjait is. összefognak az új feladatok végrehajtására és a nehézségek leküzdésére. Ez a nép védi, amit elért, ami már tulajdona, amit gyarapítani akar. Számolhatunk terveink egyik legfőbb biztosítékával, a társadalom szocialista összefogásával. Egy egész ország érdeke, történelmi akarata, hogy előbbre lépjen alkotásban, munkában, tartalmas művelődésben, az anyagi és szellemi javak gyarapításában, gazdasága korszerűsítésében, az emberi kapcsolatok építésében, a család, a kis- és nagyközösségek összekovácsolásában, a szabadság rendjének gazdagításában. Ez együttesen szocialista jelenünk és jövőnk nagy vállalkozása, egymástól elválaszthatatlan, megoldandó és megoldható feladata. Az ebben való cselekvő részvétel jelenti ma az azonosulást a haza ügyével. Vállalni a szocializmust, az országot, vállalkozni arra, hogy nemcsak többet teszel érte, hanem jobban, és nemcsak jobban, hanem gondolkodva, okosabban is. Bármilyen nehezek a külső körülmények, hivatkozhatunk rájuk, de nem változtathatunk rajtuk. A valóságbqn a saját szorgalmunk, tudásunk, akaratunk, teljesítményünk a fontos, gyakran a döntő tényező. Kedvezőtlen világpolitikai, világgazdasági feltételek között is lehet eredményesen dolgozni, a kínálkozó és felismert lehetőségekkel élni, vagy azokat elmulasztani, és felkészülni a gyorsabb haladásra. Az egyéni és közös célok pa- rancsolóan követelik a szocialista társadalmi viszonyok erősítését, a demokrácia fejlesztését, és azt, hogy ne csak általában legyen jó az ország közérzete, hanem minden munkahelyen, üzemben, iskolában és intézményben munkára, alkotásra, serkentő, jó légkör legyen. Növekszik a gazdaság, a társadalom különböző irányító (Folytatás a 2. oldalon.) Pécsett Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára és Szentirányi József, a Pécs városi Pártbizottság első titkára megkoszorúzta a felszabadulási emlékművet Koszorúzások Pécsett Hozónk felszabadulásónak 37. évfordulója alkalmából április 4-én koszorúzási ünnepséget rendeztek Pécsett, a központi temetőben és a felszabadulási emlékműnél. Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi bizottsága koszorúját Lukács János és Szentirányi József kísérte az emlékmű talapzatához. A Baranya megyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth Lajos és Czente Gyula koszorúzott. A Hazafias Népfront Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa, a KISZ Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, valamint az Úttörőelnökség koszorúját dr. Ádám Antal, dr. Pilaszanovich Imre, Neubauer József, Kovács Der zsö, Kovács Jenő, Jankovics Rózsa helyezte el. A fegyveres erők és testületek nevében Orbán István, Miski Béla, Megyaszai József és Mező Sándor tisztelgett koszorújával az emlékmű előtt. A pécsi temetőben nyugvó honfitársaik emlékművénél koszorút helyeztek Lvov testvérváros küldöttségének képviselői. A szovjet katonák sírjaira és a felszabadulási emlékmű talapzatára virágot helyeztek el Pécs város intézményeinek, vállalatainak, iskoláinak dolgozói, tanulói is. Az ünnepségek katonai tisztelgéssel és az Internacionálé hangjaival fejeződtek be. A központi temetőben Horváth Lajos, a Baranya megyei és Czente Gyula, a Pécs városi Tanács elnöke kisérte a koszorút a szovjet hősi emlékműhöz Aczél György elvtqrs, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának ünnepi beszéde hazánk felszabadulása 37. évfordulója alkalmából.
