Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)

1982-04-05 / 93. szám

Híd vagy alagút? ★ Ököl és fejsze ★ Kesztyűsmúzeum a Sallai utcában Aczél György ünnepi beszéde Aczél György beszéde április 3-ári' a rádió Kossuth-adóján 17.45 órakor, a televízióban pe­dig 19.15 órakor hangzott el. A beszédet rövidítve közöljük. Tisztelt Nézőim. Hallgatóim! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszöntőm hazánk valamennyi állampolgárát. A bányászokat, a gyárak munkásait, a földek művelőit, a szellemi alkotókat — mindazokat, akik részesei szocialista építőmunkánknak. Köszöntőm az idősebb nem­zedékek tagjait, akik annak tu­domásával élhetnek, hogy a társadalom igényli ma is ta­pasztalataikat. Köszöntöm azokat a fiatalo­kat, akik felnőtt felelős­séggel, elfogulatlan szigorral, önmagukkal is igényesen vállal­ják, keresik az értelmes felada­tokat. Köszöntőm a nőket, az anyá­kat, több mint egyenjogú — egyenrangú társainkat. Köszöntöm nemzetiségi állam­polgárainkat. Nemréq emlékeztünk 1948-ra, 1919-re. Most fölszabadulásunk évfordulóját köszöntjük. 37. éwe| ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálásában, amely fölszabadítani jött, békét ho­zott. A szovjet hadsereg — s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, román harcosok, szövetségben az antifasiszta erőkkel — a kül­ső és belső fasiszta erőszak megsemmisítésével a magyar nép legsajátabb érdekeit segí­tette érvényre jutni. Tisztelettel és hálával emlé­kezünk a hazánk szabadságá­ért harcoló katonákra. Az azóta eltelt emberöltőnyi idő sem törölhette el a fájdal­mat azokért a hősökért, akiknek síremlékei a mi földünkön emel­kednek. * Felszabadítóink olyan ország határát lépték ót, amelyet fél évezrede csak vesztes hábo­rúk nyomorítottak, s amely a ll.„ világháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a bé­két megnyertük. 37 esztendő a bizonyság rá. A szocialista rendszerben pá­ratlanul rövid idő alatt vált va­lóra a magyarság számára a több évszázados elmaradottság, megkésettség fölszámolása, a felemelkedés. Ez is bizonyítja a szocializmus történelmi fölé­nyét. Amit elértünk, azt megbecsül­jük Elutasítunk minden megál­lást sugalló önelégültséget, de minden pesszimizmust is. amely népünk szocialista tettvágyát, cselekvőképességét, tehetségét, illetékességét elvitatja vagy alá­becsüli. Napjainkban sajnos ismét olyan időkben kel| élnünk, ami­kor fagyos szelek fújnak a vi­lágban. Mi a feszültség idején vívmányainkat szilárdan védel­mezve is új enyhülésre készü­lünk. Békét akarunk, békére ké­szülünk. Az annyi balszerencsét, oly sok viszályt megélt magyar nép csak békében válthatja va­lóra a 37 esztendővel ezelőtti április történelmi ígéretét. Csak a békéért helytálló szocialista közösség testvériségében őriz­heti meg és fejlesztheti tovább vívmányait, építheti gazdagab­bá, műveltebbé a szocialista Magyarországot Ismerve a világ életet igenlő erőit, tudva eredményeinket, ter­veinket, minden okunk és jo­gunk megvan arra, hogy gon­dokkal is számotvető, jó re­ményekkel köszöntsük felszaba­dulásunk ünnepét. Világ proletárjai, egyesüljetek! héttői Dunántúli napló XXXIX. évfolyam, 93. szám 1982. április 5., hétfő Ara: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Megemlékezések felszabadulásunk 37. évfordulóján Labdarúgó MNK-döntö Szendrei, az újpestiek kapusa magabiztosan őrizte hálóját az MNK-döntőn. Felvételünkön egy beadást öklöz a mezőnybe. Fotó: Szabó Géza Az Újpesti Dózsáé a kupa Újpesti Dózsa-Videoton 2-0 (1-0) Kádár János, az MSZMP KB első titkára szombaton megkoszorúzta a szovjet hősök emlékművét Koszorúzás/ ünnepségek Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából o Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Buda­pesten, a szovjet hősök em­lékművénél, a Szabadság té­ren és a magyar hősök em­lékművénél, a Hősök terén. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Lo- sonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke helyezett koszorút az em­lékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizott­ságának koszorúját Kádár Já­nos, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai he­lyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke és Aczél György, c Minisztertanács el­nökhelyettese koszor ázott. A Szabadság téren- a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége budapesti nagykövetsége részéről Vla­gyimir Nyikolajevics Bazovsz- kij nagykövet. Valerij Leonyi- dovics Muszatov követ-tanácsos és Nyikolaj Konsztotyinovics Krasznyikov ezredes, katonai és légügyi attaséhelyettes he­lyezte el a kegyelet és a meg­emlékezés koszorúját. Az emlékmű talapzatán el­helyezték a hála és a megem­lékezés koszorúját a tömeg­szervezetek képviselői. Koszorúztak a magyar fegy­veres erők vezetői is. A Magyarország felszabadí­tásáért elesett hősök emléke tisztefetére megkoszorúzták az emlékművel az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancs­nokságának képviselői. A Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél koszorút helyeztek el a budapesti diplo­máciai testület képviselői. Végezetül a Fővárosi Tanács, majd a budapesti dolgozók, a fővárosi fiatalok képviselői he­lyeztek virágokat az emlékmű talapzatára. A koszorúzási ünnepségeken részt vett Benke Valéria, Gás­pár Sándor, Havasi Ferenc. Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Óvári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, a Központi Bizottság titkára, továbbá a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja. Ott volt politikai és tár­sadalmi életünk sok más ve­zető személyisége. Részt vettek az ünnepségeken a budapesti diplomáciai képviseletek veze­tői is. A felszabadulás évfordulója alkalmából koszorúzási ünnep­séget rendeztek szombaton a Vigadó téri szovjet hősi emlék­műnél is. Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából, április 4-én koszorúzási ünnep­séget rendeztek Pécsett. A központi temetőben: Délelőtt 10 órakor kürt hangja jelezte az ünnepség kezdetét. A katonai díszegy­ség fogadta a magasabb egy­ség parancsnokát, majd a ze­nekar játszotta a szovjet és magyar himnuszt. Ezt követő­en Győry Emil érdemes mű­vész, a Pécsi Nemzeti Színház tagja szavalta Csanádi Imre: Csillag a homlokon című ver­sét, utána kezdődött az emlé­kezés virágainak elhelyezése. Az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága ko­szorúját Lukács János és Szentirányi József kísérte az emlékmű talapzatához. A Ba­ranya megyei és a Pécs városi Tanács nevében Horváth La­jos és' Czente Gyula koszorú­zott. A Hazafias Népfront Ba­ranya megyei és Pécs városi Bizottsága, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa, a KISZ Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, valamint az Úttörő Elnökség koszorúját dr. Adóm Antal, dr. Pilaszanovich Imre, Neubauer József, Kovács Dezső, Kovács Jenő, Jankovics Rózsa helyezte el. A fegyveres erők és testületek nevében Or­bán István, Miski Béla, Me- gyaszai József és Mező Sándor (Folytatás a 2. oldalon.) Szekszárd , 15 000 néző. V.: Nagy M. Ú. Dózsa: Szendrei — Herédi, Kovács J., Kardos, Tóth — Kolár (Jurácsik, a 84. perc­ben), Kisznyér, Steidl, Nagy L. — Bodnár, Birkás. Edző: Temes­vári Miklós. Videoton: Disztl P. — Végh, Disztl L, Csuhay, Hor­váth — Palkovics, Csongrádi (Novath, a 72. percben). Va­dász — Májer (Nagy T„ a 63. percben), Szabó, Tieber. Edző: Szentmihályi Antal. Táblás ház előtt, népünne­pély-hangulatban kezdődött a mérkőzés, amelynek első ne­gyedórájára a kapkodás me­zőnyjáték volt jellemző. A 12. percben Nagy L. egyedül ve­zette rá a labdát Disztl L.-ra, aki feltartotta. A játékvezető sárga lappal büntette a szé­kesfehérvári középhátvéd men­tő akcióját. A 21. percben le­hetett látni az első formás ak­ciót, ennek végén Kardos kö­zépre guritás helyett gyenge, távoli lövéssel puskázta el a lehetőséget. A 30. percben Nagy L. a balösszekötő helyén egyedül kitört, a Videoton ka­pusa azonban az utolsó pilla­natban elorozta előle a lab­dát. A 38. percben újra Nagy L. okozott meleg pillanatokat Disztl P.-nek, de a kapus sze­rencséjére hátvédtársai az új­pesti tűzijáték után fel tudtak szabadítani. A 44. percben Steidl ügyesen kiugratta Tóthot, aki villámgyorsan elfutott, az. alapvonalról belőtt labdáját a legjobbkor érkező Birkás az 5-ösről a bal sarokba helyezte (1-0). Szünet utón, az 51. percben Májer is gólt szerezhetett vol­na, viszont belebonyolódott cseleibe, végül Csongrádi lövé­se nyomán a labda szögletre került, ezzel megmenekült Szendrei kapuja. A Videoton jóvoltából élénkült a játék, a fehérvári együttes kitámadt az egyenlítésért, helyzeteket ellen­ben nem tudott összehozni. A 76. percben eldőlt a mérkőzés: Birkás nyargalt el a lestakti­kával próbálkozó Videoton-vé- dők mellett a bal szélen. Majd­nem az alapvonalig futott amikor be akart adni. Lábáról lecsúszott a labda, amely 14 m-ről a kilépő Disztl P. mögött a bal sarokba jutott (2-0). A 84. percben elszalasztottá a szépítést a Videoton. Nagy T. kétszer is farkasszemet nézhe­tett Szendreivel, ám mindkét­szer a kapus kifogott rajta és védeni tudott. Közepes játékkal nyerte az Ú. Dózsa az 1909 óta sor­rendben 42. kupadöntőt. Kö­szönheti ezt annak, hogy két kontratámadását góllal fejezte be. A Videoton erőtlenül, el­képzelés nélküli kísérletezge­tett, gólhelyzetet sem nagyon tudott kialakítani. A mérkőzés csak a második félidőben elé­gítette ki a szurkolókat. Jók: Kardos Kovács J., Steidl Bir­kás, ill. Palkovics, Végh, Va­dász. Horváth László TOTO 1. Ascoli—Genoa 1-1 x 2. Catanzaro—Udinese 0-0 x 3. Cesena—A vei Tinó 2-0 1 4. Como—Imternazionale 1-1 x 5. Florentine—Juventus 0-0 x 6. Milan—Roma 1*2 2 7. Cavese—Perugia 1-0 1 8. Brescia—Sambenedettese 1-1 x 9. Foggia—Bari 1-2 2 10. Lazio—Pistoiese 0-0 x 11. Palermo—Verona 1-0 1 12. Reggiana—Catania 0-0 x 13. Rimini—Varese 1-0 1- + 1 14. Pisa—Cremonese 3-0 1 Pécsett, a temetőben az MSZMP Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága képviseletében Lukács János és Szentirányi József koszorúzták meg a szovjet hősi emlékművet

Next

/
Oldalképek
Tartalom