Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-29 / 116. szám
2 Dunántúlt napló 1982. április 29., csütörtök Nyílt, őszinte tárgyalások Kádár János Bonnban találkozott Kari Carstensszel, az NSZK államelnökével állásfoglalás a népek barátsága, kapcsolatainak fejlesztése mellett Kedden este Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. Az eseményen pohárköszöntők hangzottak el. Helmut Schmidt Kapcsolatainkat ápolni és fejleszteni kívánjuk (Folytatás az 1. oldalról) nek tartják, s közös volt az őszinte óhaj, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalóasztalnál oldják meg, a népek éljenek békében, biztonságban. - Hívei vagyunk a helsinki szellem folytatódásának, Helsinkit mi kezdetnek tekintjük — mondotta. Magyarország — tette hozzá — minden állammal együttműködésre, jó kapcsolatra törekszik, ez részünkről nem napi, nem konjunkturális politika. Ennek mindig hongot adtunk, mostani tárgyalásainkon is. Végül Kádár János kijelentette: bármikor szívesen kész folytatni megbeszéléseit Helmut Schmidttel — Magyarországon. Schmidt kancellár a sajtó előtt tett nyilatkozatában kijelentette: nem sok hozzáfűznivalója van a Kádár János által mondottakhoz, mert azokkal messzemenően egyetért. Hangoztatta: nagyon örült a látogatásnak, mert nyíltan, minden fenntartás nélkül tárgyaltak egymással. A tárgyalások eredményével rendkívül elégedett — fűzte hozzá. Helmut Schmidt véleménye szerint mind a Magyar Nép- köztársaságot, mind a Német Szövetségi Köztársaságot egyaAz Afganisztáni Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe, az 1978 áprilisi forradalom győzelmének 4. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi gyűlést rendezett a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem dísztermében a Magyar Szolidaritási Bizottság, az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront Zala megyei titkársága. Az ünnepségen Vincze József, az OBT alelnöke mondott beszédet. Többek között hangozránt érinti a világ kettős gondja: a gazdasági probléma, valamint a fegyverkezési verseny nyomán keletkezett bizalmatlanság. E két probléma megoldásához mind az NSZK, mind Magyarország hozzájárulhat. A nyolcórás, beható tárgyalásokat megkönnyítette, hogy államaink között jó a kétoldalú kapcsolat. Bár nincsenek közös határaink — hangoztatta a bonni kormányfő —, a két ország között jószomszédi viszony áll fenn. Helmut Schmidt is aláhúzta: mivel a két ország különböző szövetségi rendszerhez tartozik, a nehéz nemzetközi helyzet által fölvetett kérdéseket a mostani tárgyalásokon is eltérő kiindulópontokról közelítették meg. Egybehangzóan megállapítottuk — mondotta —, hogy e kérdéseket a kölcsönös biztonság szem előtt tartásával, de határozott együttműködési készséggel kell megközelíteni. Egyetértettünk abban is, hogy a kölcsönös biztonságot a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. A feszültebb nemzetközi légkörben fontos, hogy tárgyaljunk egymással, meghallgassuk egymást. A kétnapos tárgyalást rendkívül jelentősnek tartom — fejezte be nyilatkozatát a kancellár. tatta: Szolidárisak vagyunk az afgán népnek az áprilisi forradalom vívmányai megvédéséért, az ország függetlenségének, szuverenitásának, területi épségének biztosításáért, az imperialista erők és regionális szövetségeseik beavatkozási kísérletei ellén folytatott küzdelmével. Nagyra értékeljük az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetésével elért eredményeket, a forradalom eddigi vívmányait. Mindenekelőtt az asztal körül összegyűlt valamennyi német nevében még egyszer teljes szívből üdvözlöm önt, kedves Kádár úr, és valamennyi magyar vendégünket — kezdte pohárköszöntőjét Schmidt kancellár, majd így folytatta: Nagyon szívesen emlékezem visz- sza budapesti látogatásomra 1979 őszén, két évvel azt megelőzően — 1977-ben — látogatott ön ide, Bonnba, s emlékszem Lázár miniszterelnök úr tavalyi látogatására: de kiváltképp arra, hogyan ismerkedhettem* meg önnel hét évvel ezelőtt Helsinkiben. Helsinki nagyon sok minden jót indított el Európában, amiből még nagyon sok minden jöhetne ki, ha mindkét oldal ragaszkodik Helsinki szelleméhez. Ma délelőtt kimerítően beszéltünk a világhelyzetről, annak legégetőbb problémáiról, s beszélgettünk azokról a megelőző évekről és évtizedekről, amelyek a mai helyzet kialakulásához elvezettek. Nagyon is élénken élnek emlékezetemben az úttörő megállapodások Brezsnyev úr és Nixon úr között, valamint az is, amit mi magunk úttörő nyitással elértünk, hála a nagyvonalú szomszédok segítségének, előbb Nyugaton és aztán Keleten, Moszkvában, Varsóban, Prágában, Berlinben. Nagyon örülünk, hogy Magyarország a hetvenes évek elején csatlakozott azokhoz az európai népekhez és államokhoz, amelyek arra törekedtek, hogy velünk jószomszédságot keressenek. Szeretném ma este elmondani: sok millió olyan német van, aki hálás azért, hogy önök magyarok is készségesek voltak. Joggal beszéltem milliókról, hiszen minden esztendőben félmillió azoknak a száma, akik tőlünk ellátogatnak önökhöz Magyarországra, és soksok tízezer azon magyarok száma, akik évről évre ide látogatnak. Az érintkezés a két nép között olyan magától értetődő és olyan nyílt, amennyire ezt e pillanatban csak kívánni lehet. Nemcsak látogatók utaznak, hanem politikusok és gazdasági vezetők is: utaznak a különböző bankok vezetői, szak- szervezeti emberek, utaznak színészek, muzsikusok; kulturális heteket tartunk egymás országaiban. Különösen Helsinki óta, amióta ez a folyam kiszélesedett, a magyarok nálunk igen nagy szimpátiának örvendenek, és mivel tudatában vagyok annak, hogy ez a magyarok, crz ön személyes közreműködése nélkül. Kádár úr, nem következhetett volna be, szeretnék önnek személyesen, hivatalosan is köszönetét mondani. Ami bennünket illet, ezt a kapcsolatot nemcsak tovább akarjuk ÓDolni, hanem el is kívánjuk mélyíteni. . Biztosíthatom önt és kollégáit, hogy nálunk kifejezett tisztelet és nagyrabecsülés tapasztalható a magvar munka- vállalók és vállalati irányítók szorgalma és teliesítménye iránt. Az a törekvésünk, hoav kiéDÍtsük a gazdasáai együttműködést is, nemcsak abból az érdekből táolólkozik, hogy önök és mi gazdasági előnyhöz iussunk, hanem naavon mélveg gyökerezik eav politikai törekvésben is. Mélyen meg vagyunk avőződve arról, hoav a népgazdasági együttműködés ugyanakkor — méssze túl a gazdaság területén — hozzájárul ahhoz, hogy megteremtsük és megőrizzük a politikai stabilitást. A jelenlegi világban mindkettőre szükség van. Mindnyájan a gazdasági stabilitás helyreállítására törekszünk, akár Budapesten, akár Varsóban, Berlinben, vagy Moszkvában, akár Rómában, Párizsban, Londonban vagy Bonnban, akár Washingtonban, vagy Dél- Amerikában, Fekete-Afrikában vagy Ázsiában — mondta Helmut Schmidt, majd folytatta: Hosszan beszéltünk a világ- gazdasági válságról, és tisztában voltunk azzal, hogy csak nagyon nehezen lehetne felbecsülni, melyikünket sújtja inkább. Ugyanakkor beszéltünk a politikai válságról, amely egyidejűleg beárnyékolja a világot. Ez mindenekelőtt bizalmi válság: a kölcsönös bizalom válsága. Úgy is lehetne mondani, hogy a másik politikájának folytonosságába vetett bizalom válsága. Magától értetődő volt, és tudtuk egymásról, hiszen találkozások sora van mögöttünk, hogy teljesen nyíltan és minden fenntartás nélkül váltunk szót a világ dolgairól. Ily módon napvilágra kerültek félreérthetetlen egyet nem értések is — mind az okok tekintetében, mind pedig a politikai válság leküzdésének lehetséges módszereiben. Eközben önnek nem kellett hosszasan bizonygatnia nekem, hogy ön hű tagja az őn szövetségi rendszerének, és az is akar maradni. S hasonlóképpen nekem sem, hogy megfordítva ugyanez vonatkozik ránk és a mi szövetségi rendszerünkre is. Nincs szükségünk arra, hogy magától értetődő dolgokat tisztázzunk egymással. De egyetértettünk mindketten abban, hogy sürgetően szükséges a nyílt kelet- nyugati párbeszéd folytatása és kiszélesítése. Egyetértettünk abban, hogy mérsékletet kell tanúsítanunk saját külpolitikánkban, s egyetértettünk abban is, hogy készek vagyunk a dialógusra, a tárgyalásra és a megegyezésre. Kifejtettem önnek, hogy ez a készség a tárgyalásra és megegyezésre a Szovjetunióval és Kelet-Európával külpolitikánk egyik fele, s ugyanígy kifejtettem azt is, hogy a, Szovjetunióval és Kelet- Európával szemben folytatott politikánk másik fele a szilárd eltökéltség saját magunk megvédésére. Kitartunk ama elvünk mellett, hoqy az egyensúly nem bomolhat meg egyoldalú fegyverkezési előnyök révén. Hosszasan beszéltünk a közép-hatótávolságú rakétákról, a genfi tárgyalásokról, a SALT—ll-ről és a SALT—IIl-ról, amelyet most START-nak hívnak Amerikában; és magától értetődően naavon is különböző véleményeket képviseltünk eközben. Abban viszont egyetértettünk, hoav a leszerelési táravalások a két nagyhatalom között lehetségesek és szükségesek: s kölcsönösen bízunk egymásban a tekintetben, hoav mindegyikünk a maga táborá- bag, a maga szövetségi rendszerében azért fáradozik hogy meqeqvezések és szerződések jöjienek létre, melyek a feav- verkezést csökkentik. Egész biztosan igaz, hoav Magyaror- száa nem naavhatalom, hoqy a Német Szövetséqi Köztársaság sem naavhatalom, ám sem az önök. sem a maqunk befolyását nem becsülném le. önök egészen biztosan be akarnak számolni barátaiknak mindarról, amiről itt ma tárgyaltunk, mint ahogy ezt mi is megtesszük a mi barátainknál. Szívből remélem, hogy önök a barátaiknak arról is be tudnak számolni, hogy ismételten meggyőződhettek komoly tárgyalási szándékainkról. Első titkár úr! Népének és országának továbbra is tartós haladást kívánok azon az okos úton, amelyre a magyarok • az ön politikai vezetésével léptek. Itt igen nagy tiszteletet vált ki Kádár János Szeretnék köszönetét mondani a meghívásért, a vendéglátásért és az imént elhangzott baráti szavakért — kezdte pohárköszöntőjét Kádár János. - A kancellár úr meghívásának készséggel tettem eleget, erre két alapvető okom is volt. Az egyik a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország jól fejlődő kapcsolatainak szolgálata. A másik: a jelenlegi nemzetközi helyzetben fontos, hogy a Német Szövetségi Köztársaság — a NATO tagállama — és a Varsói Szerződéshez tartozó Magyar Népköztársaság képviselői találkozzanak és emberi módon szót váltsanak azokról a gondokról, amelyek kormányainkat és népeinket foglalkoztatják. A mi kétoldalú kapcsolatainkról ebben a körben részletesen nem kell beszélni, a folyamatot szinte minden jelenlévő ismeri. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy mi minden, erre kész országgal gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk, s ez nem utolsósorban vonatkozik Magyarország legjelentősebb nyugat-európai partnerére, a Német Szövetségi Köztársaságra. Magyarország 'népe, kormányzata a béke, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásának a híve. Mi az enyhülés hívei vagyunk; azt a szót, hogy enyhülés, én merem használni - mondotta. — Az utóbbi időben Nyugaton az enyhülés éveit sokan kritikusan vizsgálják. E vitába itt nem akarok belebocsátkozni. De meggyőződéssel állítom, hogy az enyhülés évei százszor jobbak voltak a kormányzatoknak, a gazdasági élet területén dolgozóknak, és mindenekelőtt népeinknek, mint a hidegháború esztendei. Ezúttal is szeretném hangsúlyozni, hogy a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük. És minden alkalommal arra is utalok, hogy Helsinkit nem befejezésként, hanem kezdetként értékeljük. Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni, még azok is, akik ezt ma kritikus szemmel nézik, vagy vitatják. A józan emberi ész szerint nincs más járható út! A Német Szövetségi Köztársaság kormánya, közéletének jelentős tényezői — kiemelkedően Schmidt kancellár úr - nagyon sokat tettek a magyar —NSZK kapcsolatok fejlődéséért, konstruktívan segítették azt. Nagyra értékelem azt a komoly szerepet is, amelyet önök Helsinki létrehozásában játszottak. Tudom, hogy a népeknek hosszú emlékezetük van és nem felejtik el azokat, akik az az ön személyes teljesítménye, s egészen biztos vagyok abban, hogy népem igen nagy többsége szívből kívánja, hogy az önök útja, az önök politikája meghozza népük számára azokat a gyümölcsöket, amelyek elérésére törekszenek. Befejezésül a kancellár poharát emelte Kádár János és felesége egészségére, a Magyar Népköztársaság jövőjére, a továbbra is eredményes és szerencsés együttműködésre népeink és államaink között, a közös jövőre a béke jegyében. enyhülés, a biztonság és a béke ügyét szolgálták. A kancellár úr szólt mai tárgyalásaink légköréről, az ott érintett kérdésekről, eredményeiről. Természetesen az is tükröződött, hogy különböző szövetségi rendszerekhez tartozunk. Én mégis e fölé emelem azt, hogy a népek barátsága, békés egymás mellett élése és gyümölcsöző kapcsolatainak fejlesztése mellett foglaltunk állást - mondta Kádár János. — A jelenlegi kérdések megválaszolásának módozatait illetően bizony gyakori a hangsúlyeltolódás, de az igazi célt illetően — nekem úgy tűnt — egyetértés volt közöttünk. Egyetértőén mondottuk ki, hogy a kívánatos, közvetlen cél a népek számára: egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb fokán. Ezért a célért — úgy vélem — mindkét oldalon készek vagyunk valamennyi rendelkezésünkre álló eszközzel dolgozni. A kancellár úr megemlítette, hogy egyikünk országa sem nagyhatalom. Nekünk van realitásérzékünk: Magyarország valóban kis ország. Ámbár — megfigyelésem szerint — egy kis ország egyedül is tud olyan nagy bajt csinálni, amivel az egész világ foglalkozik, de egy kis ország, vagy több kis ország nem tudja a világ nagy gondjait megoldani. Viszont önöknek — én úgy mondom — egy középhatalom képviselőinek, és nekünk, egy kis ország képviselőinek, kötelességünk a rendelkezésünkre álló lehetőségek szerint a jó ügy érdekében dolgozni. A mi országunk nem nagy, gazdagok sem vagyunk, a szó klasszikus értelmében is kevés a tőkénk. A mi tőkénk — erkölcsi értelemben -: nyílt, tisztességes, megérthető és következetes politika, az, hogy szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni, barátainknak jó barátai, szomszédainknak jó szomszédai és a partnereknek korrekt partnerei. Ehhez ragaszkodunk — hangsúlyozta Kádár János. - Sokféle lehetőségen keresztül próbálunk hatni annak érdekében, hogy az ügyek jó irányba forduljanak. Mi — egy kicsit feszültebb viszonyok közt is — a kapcsolatok, a kontaktusok megőrzésének, fenntartásának hívei vagyunk, s az érdemi tárgyalásokat támogatjuk. Biztosítom önöket, hogy mi a- két ország, a két nép további kapcsolatainak bővítésén, fejlesztésén fogunk dolgozni, azzal a mély meggyőződéssel, hogy nemcsak e két ország népének teszünk kötelességsze- rűen becsületes szolgálatot, de más népeknek is. A Német Szövetségi Köztársaság népének azt kívánom, hogy dolgozhasson és munkájának gyümölcsét békében élvezhesse. Emelem poharam a kancellár úr, kedves felesége, minden jelenlévő egészségére — fejezte be pohárköszöntőjét Kádár János. Magyar-afgán szolidaritási gyűlés Az enyhülés hívei vagyunk, , a helsinki folyamatot történelmi jelentőségűnek tekintjük *
