Dunántúli Napló, 1982. április (39. évfolyam, 90-117. szám)
1982-04-03 / 92. szám
1 ’ •v/< ImhÍU *i tiít* ?; <**■*■* * «■! ***** s uk korszerű, kényelmes otthont, ogy még egy számmal „untas- " az olvasót: eddig több mint illiárd forintot költött a város a együttműködő szervekkel együtt yorsan növekvő városrész építéSzeretem az „agorát”, az üzletközpontot, ahol mindig nyüzsgés van, s aminek a nap minden szakában (és évszakonként is külön) megvan a sajátos bája, hangulata. És mind jobban szeretem a formálódó nevelési központot, aminek már most is csodájára járnak, holott akkor kell majd látni ezt a modern amfiteátrumot, ha elkészül ... Bevallom, szeretek körbejárni e városrészben, mert mindig új és újabb, szép és szebb részleteket fedezek fel. Csak egy dolog hiányzik: nincs itt képzőművészeti alkotás, az egy Barátság-forrás térplasztíkáján kívül. És ahogy ezt leirom, azon kezdek tűnődni: van-e ilyesminek egyáltalán helye? Biztosan van! Annak a bronz Csontvárynak is, ami több mint egy esztendeje pihen a városháza földszintjén, s amiről azt Ígérték, hogy majd a Csontváry utca körül keresnek neki helyet. Szöveg: Hársfai István Kép: Cseri László .idom, sokan nincsenek kibékül- Lvov-Kertvárossal, csak azt nem jm, miért. Igaz, az első szakasz- i épült rész kissé „sűrű” lett, vitt annál levegösebb az a rész, közhasznú nevén Siklósi városiként épül. Hogy ez viszont kiegyhangú? Hát istenem... a száz egyforma térelemioggia te- De én már nem akadok fenn n, mert megpróbálom másféle -nüvegen át nézni az egészet. A dolgozatomat övező képekkel is nősként látásra szeretném rábír- az olvasót. Nekem pl. tetszik az, jy végre vannak udvarok, ahol a zadozó gyermekeket nem zavar. pz autók. Szeretem a gyönyörű kot, a'„népligetet", ami oly -kelés pihenőhely fiatalnak-idösnek.
